Kötet

 1    2|        meglássa azokat a tornyokat utoljára. Nem!~ ~Indult. Ekkor egy
 2    2|      kivergődni a szövevény közül. Utoljára Szulali tulajdon hátaslova
 3    2|      Debrecenben; ifjak, vének; és utoljára egy valóságos tündér, egy
 4    2|       harámbanda mulatott előttem, utoljára tüzet raktak alattam, s
 5    2| kiéheztettek, vízzel csepegtettek, utoljára dudával gyötörtek, hallgasd
 6    2|       hogyan kell törökül olvasni. Utoljára, hogy semmi vallomást sem
 7    2|       promóción105 lettek volna.~ ~Utoljára hagyta Vincentiust, Igyártó
 8    3|     eszesebb és merészebb Thököly, utoljára hadnagyait összehívá, nem
 9    3|        szokott értesülve lenni, és utoljára: a török rendszer mellett
10    3|      mindenkit, aki hozzá közelít. Utoljára egy nagy kővel találták,
11    3|      háremnöveltek, fáztak nagyon, utoljára könyörögtek neki, hogy menjenek
12    3|           kezük ügyében, s ahonnan utoljára is üldöztetés esetére könnyebb
13    3|   álláspontját, s a másikat várta. Utoljára is, ha a török vezérnek
14    3|        ittak, és jókedvben voltak; utoljára Funkenstein francia borokat
15    9|           sem engedett a magáéból; utoljára is a lett belőle, hogy összeverekedtek,
16   10|           egy álló hétig készült s utoljára is úgy mondta el, hogy aki
17   11|        egymással. Ott ütköztek meg utoljára dühös, elszánt viadallal,