Kötet

 1    1|        felé fordulva, s úgy várni csendesen a közeledőket.~ ~Éppen idejöttek
 2    1|       Mikhál vitéz azonban szépen csendesen összeszorította a markát,
 3    1|          ablakán egy kéz kocogtat csendesen, s arra azt súgják, hogy
 4    1|       forduló hídra, én e kötélen csendesen le foglak bocsátani; s azután
 5    1|        amint az elbillent alatta, csendesen ereszkedék alá a rémületes
 6    2|         Szulalinak, most már igen csendesen viseli magát.~ ~- Hiszi-e
 7    2|       anyját útjában. A kegyes nő csendesen aludt az Úrban, kezeit keblén
 8    2|           minden tagja áruló?~ ~- Csendesen, asszony! Te el fogsz jönni.
 9    3|          valaha voltál.~ ~Haladsz csendesen, de biztos nyomon; megszűntél
10    3|            Abdi fejével bólintott csendesen: helyeselte a magyarázatot.~ ~
11    3|            Dehogy öld meg - szólt csendesen, térdeire könyökölve az
12    5| tenyereivel belekapaszkodva, szép csendesen lebocsátá Józsefet a kőfalig,
13    9|    viszonza dacosan, s inte, hogy csendesen legyünk.~ ~Eközben a csörtető
14    9|           foglalt a kormánypadon, csendesen sikamlott velünk odább a
15   11|          csapatok megfordultak, s csendesen ballagtak visszafelé.~ ~-
16   12|      árnyékában.~ ~És most azután csendesen, óvatosan előre a bokrok