Kötet

  1    1    |                hátra sem igen mertek nézni; de mit is néztek volna ottan
  2    1    |                rabszolgának visznek el; jaj de elölrül sokkal nagyobb veszedelem
  3    1    |                szörnyetegek fogaira jusson; de a két Koppánd vitéz azt
  4    1    |                  bizonyára azt tette volna, de az istentelen patarénus
  5    1    |                káromolja és a szent Szüzet, de Mikhál könnyebb vérű lévén,
  6    1    |               mondta: „nem igaz, nem igaz”. De mégiscsak bűn volt az.~ ~
  7    1    |                     kardmarkolatára.~ ~Haj, de a menekülők ott csak újabb
  8    1    |                 fogni a bőséges étkezéshez, de Simon vitéz megállítá elébb.~ ~-
  9    1    |                     nagy gyászoló fenyőfák, de még tovább kellett menniök.~ ~
 10    1    |                 említett „lapis refugii”.~ ~De Simon bátyja megcsóválta
 11    1    |                    azzal mentek a vár felé. De különös volt előttük, hogy
 12    1    |                    kelle elfogadni.~ ~- Ah, de még többekben is fogtok
 13    1    |                 mellett fogtok ülni.~ ~- Ó, de furcsa neveik vannak - mondá
 14    1    |                     halálba tudta szeretni; de Simon bátyjának máson járt
 15    1    |                    olyan nevetve beszélnek, de nem akart háborúságot kezdeni,
 16    1    |                     engedett a meghívásnak, de öccsét mégis figyelmezteté,
 17    1    |                 ugrani helyéről, ezt látva, de őt lekötve tartá már a bor
 18    1    |              ragadva rohant Simon lovagnak; de az megkapta fél kézzel az
 19    1    |                   válasszon.~ ~Mikhál vitéz de nagyon elbámult erre; most
 20    1    |                  van, ezt látja szebbnek.~ ~De Simon a sápadt Sziona felé
 21    1    |                    csóválta, ajkát harapta, de nem tehetett ellene más
 22    1    |                     Saksinnal, nem kétszer, de háromszor verte volna a
 23    1    |                   akarta birkózásra híni.~ ~De Simon vitéz lelkét hidegítette
 24    1    |                 menyegzői terembe távoztak, de Simon vitéz azt mondá menyasszonyának:~ ~-
 25    1    |                 sorba is kellett csókolnia, de gondolta, hogy Sziona nem
 26    1    |                    és reggelre halott vagy. De Istennek köszönd százszor,
 27    1    |                    harámbasa; nem is atyám, de mostohám, ki anyámat halálra
 28    1    |                  kutya egész odáig kísérte, de nem merte megtámadni a fáklya
 29    1    |            nyargalni kezde, futottak utána, de be nem érhették; senki se
 30    2    |                 hogy orvok tanyáznak benne; de nem lehet ellenük erélyesen
 31    2    |          mesterségüket a kastély pincéiben; de bírák uraimék nemigen üldözik
 32    2    |                   időkbe való ember volt.~ ~De féltek is tőle, és tisztelték
 33    2    |                 olyan gyakorta előfordulni, de akik azért mind érdemes,
 34    2    |                      mindnyájan felkelének, de nem azért, hogy neki jó
 35    2    |                    egyetlen redő sincs még, de a két vastag szemöldök mégis
 36    2    |                    hite- és nemzetbeliének. De a bíró uram is dicséretet
 37    2    |                     értek a ruhaviseléshez, de csak mégis húzódoztam biz
 38    2    |                     takartassék a vállakra, de Mitri görög mind azt állítá,
 39    2    |                   behányják liszttel hozzá; de ez már mégis el nem hivődött.
 40    2    |              igyekeznek hozni a közönségbe. De tapasztalni fogják, hogy
 41    2    |                    felütni a jegyzőkönyvet, de dato trigesima prima Augusti,
 42    2(31)|                                             de dato trigesima prima Augusti,
 43    2    |                voltak a hazajövetellel.~ ~- De ők azt nem tették; Igyártó
 44    2    |                    féltek a hadi regulától; de Igyártó uram példát adott
 45    2    |                   részt a háborúban.” Igaz; de nem azért, mintha Debrecen
 46    2    |              mindenha jól ismerték csekély, de hatalmas köztársaságunk
 47    2    |                     Kassának és Eperjesnek. De ha akartak volna is ilyesmit,
 48    2    |                megvan e szomorú helyzetünk, de a mi bajunk az, nem a kegyelmeteké;
 49    2    |                 módon fenyíttetnék meg.~ ~- De én nem voltam katona.~ ~-
 50    2    |                      Csupán szolgálattétel, de nem hadakozás volt lelkére
 51    2    |      tisztességtételekre is megjelenni.~ ~- De a tábor nem tanácsterem,
 52    2    |              igazságától nemcsak meggyőzve, de meg is hatva lévén.~ ~Hanem
 53    2    |                     hogy majd mond valamit, de bíró uram leültette, hogy
 54    2    |                sárga házat a Csapó utcában, de Igyártó uram fejét még jobban
 55    2    |                    reggeltől nemhogy lóval, de kutyával sem lehetett ketesztülmenni
 56    2    |               folytatása volt a szakállnak; de hogy valami fehér is legyen
 57    2    |                  nagyon szerette leányomat, de én is oly nagyon szerettem
 58    2    |                     különben halavány volt, de annál több tűz égett lelkesült
 59    2    |                lelkesült szemeiben. Halkan, de töretlen hangon viszonzá
 60    2    |                    főkapitány jókedvét.~ ~- De mi az áldottának jönnek
 61    2    |                   csak ezután fog meghalni, de aki már megássa magának
 62    2    |                    rántott levessel él?~ ~- De már ugyan nem! - hangzott
 63    2    |               készen állt a latin cohors,71 de nem háromszáz, hanem hatszáz
 64    2    |                     kérdé Keresztszegi.~ ~- De hisz azt nem cselekszem.
 65    2    |                  helytálljon, ne szaladjon, de amit az meg nem fogadott,
 66    2    |                dunántúli labanc világnak.~ ~De hát ő hol következik már?~ ~
 67    2    |              Bethlen Istvánt akarta inkább; de az ifjú Bethlen István nyíltan
 68    2    |                     neki szabadságában áll, de jusson eszébe, hogy a kettétört
 69    2    |                  nem harcolok az ő nevében; de kötelességemnek tartom városunk
 70    2    |                fejedelemnek kedvét találom; de tagadom, hogy joga lenne
 71    2    |                     félbe kelle szakadni.~ ~De humanissime Ormándy, amint
 72    2    |                többé visszatérni nem fogok. De addig el nem hagyom börtönömet,
 73    2    |                szíve megkönnyebbülhetett. - De most eredj vissza. Ahová
 74    2    |             amelyhez közelíteni nem szabad, de nem is üdvös.~ ~Azonban
 75    2    |                     boszorkányok játéka ez, de valóban igaz. Mire beesteledett,
 76    2    |             megtanulta otthon bíró uramnál; de a kocogtatásra senki sem
 77    2    |                     rázta, emelte az ajtót, de az ajtó csak nem nyílt ki
 78    2    |                   ugyan mérges zivatar van, de szebb az mégis a bezárt
 79    2    |                  tudott a lábán megállni.~ ~De nem is állt sokáig egy helyben,
 80    2    |                vizet csepegtetnek a fejére, de attól sem jön eszére.~ ~
 81    2    |                    azért a bőrét otthagyta, de a meggyőződését nem változtatá:~ ~-
 82    2    |                toklyó vagy ürü lett belőle, de a kastélyban látottaktól
 83    2    |                   angyal vagy ördög beszél, de mindenesetre magasabb szellem,
 84    2    |                 maga azt mondja, hogy volt, de a hadjárat alatt elesett;
 85    2    |                    azt jobban magyarázni.~ ~De még hihetetlenebb volt a
 86    2    |               mégpedig egymást szerető pár; de akik egymással csak egy
 87    2    |                    halálra akarták keresni, de Keresztszegi azt tanácsolá,
 88    2    |               mostohafiát, ki gyenge testű, de erős elméjű volt; kár lett
 89    2    |                város határáig szerencsésen; de már most hogy legyen az
 90    2    |                   úrfi, a diák idehaza van; de annak nem szabad kijőni
 91    2    |                    Én megtettem a jeladást: de apám keresztül járt az eszünkön,
 92    2    |             gondviselő atyja volt Jézusnak, de a keresztfán meglátott kínszenvedésektől
 93    2    |                         Ilona felsikoltott; de hirtelen elfojtá kiáltását.
 94    2    |                   meghallhatják.~ ~- Tudom, de nem félek tőle. Abból, hogy
 95    2    |               amellett vőm; ezt te akartad. De se az, hogy ellenségem,
 96    2    |                     Ő nincs itt?~ ~- Nincs, de nemsoká itt lehet.~ ~- Úgy
 97    2    |                   kelepcén kívül reked.~ ~- De én itt vagyok.~ ~- Éppen
 98    2    |                  szépszerével, akár erővel, de nyakát fogom szegni! Hol
 99    2    |                   vagyunk, csak tizenhatan, de védelmezni fogjuk magunkat,
100    2    |                   ily kisszerű kimenetelét; de kinek lett volna bátorsága
101    2    |                      kutyáknak a sutba.~ ~- De hátha nem! - kiálta fel
102    2    |              apádnak: vicisti Galileae!~ ~- De én nem veszem át ez üzenetet.
103    2    |                    rávettek, hogy kijöjjek; de akkor megesküdtem, hogy
104    2    |               szeretjük, hogy így beszélsz; de mit használsz most már vele?
105    2    |                 vivátot kiáltottak e szóra, de Ormándy fejet csóvált, s
106    2    |                     harcolni tudtatok érte, de mártírja nem tudott lenni
107    2    |                  nem tudott lenni senki se. De ha lenni fog, aki vértanúságot
108    2    |                szókra, mert értett németül; de azért mégsem értette, hogy
109    3    |                voltál.~ ~Haladsz csendesen, de biztos nyomon; megszűntél
110    3    |                    király palotája még áll, de a hatszori ostrom, s a török
111    3    |                  legkedvesebb foglalkozása; de amióta Szilihdár aga lett
112    3    |                seregei. Ostromra jőnek.~ ~- De a sárga körön nem bírnak
113    3    |                     Hétszer visszaveretnek! De most nézz oda, egy vörös
114    3    |                  behatol a sárga körbe.~ ~- De a feje ott szakad, s maga
115    3    |                    rándult meg e szóra.~ ~- De el fogok esni vitézül?~ ~
116    3    |                   nem szabad elhagynia.~ ~- De ha te mindent elhiszesz,
117    3    |                    ki nem lesz törölve.~ ~- De ha most engem láncra veretnél,
118    3    |                 hosszú folyosóin keresztül, de sohasem tetszett neki oly
119    3    |            kéziratokat el engedték cipelni; de nagyobb baja volt a könyvtárnak
120    3    |            jóslatodat, te magad sem hiszed; de hitelt ad neki Abdi; s ha
121    3    |                  köznépet meg a nagyurakat, de felvilágosodott ember arra
122    3    |                  amit meghajigálnak sárral, de ha beburkolják a jóslatok
123    3    |                 volt szabad látszani sehol? De a Mehlewi mégis odaveté
124    3    |                 hallják jóslatainkat többé. De hallják, ami azoknál rettenetesebb:
125    3    |                    szép és üdvös intézmény, de még az nem, hogy igaz dolog-e
126    3    |               embernek ilyen ösztöne nincs, de van helyette esze. Aki ötven
127    3    |               elődök növesztének a törzsre. De ez javunkra válik. A szerencse,
128    3    |             gyógyulás az oszmanlik számára; de majd ha a padisah ismét
129    3    |                  magát. A karok még erősek, de a fő, de a szív rossz, erőtlen.
130    3    |                  karok még erősek, de a fő, de a szív rossz, erőtlen. A
131    3    |          találkozunk egymás oldala mellett, de sohasem egymással szemközt.
132    3    | fegyverszövetségeseink, nem kedves emberek: de legalább őszinték a gorombaságig;
133    3    |                  lehet fogni, azt elveszik, de a láthatatlanokhoz nem nyúlnak;
134    3    |                   és az enyémet elveszítsd; de meg kell látnod őket, hogy
135    3    |                  magyar a cethal gyomrában, de egy helyen: s nem fogja
136    3    |                 fogja semmi megemészthetni; de osszátok kétfelé, s tegyétek
137    3    |                voltak az avatatlanok előtt, de miket Petneházy csak vállvonva
138    3    |                    jót a török barátságból, de tudod, van egy elv, ami
139    3    |                  jelszó. Akkor különválunk, de addig maradunk. Látod, nem
140    3    |              közéjük megyek bűnbak gyanánt, de ti vigyázzatok arra, ha
141    3    |                 Thökölyre vigye a beszédet, de a vén török vezérből e tárgy
142    3    |                      bármilyen sötét az éj; de amiről még a kriptában is
143    3    |                    akkor kicsinyleni fogod; de én nem félek ettől, s kezedbe
144    3    |                  lenni, kit nem férje őriz, de erénye, ki nem játékszere,
145    3    |                  erénye, ki nem játékszere, de hitvestársa szerelmesének,
146    3    |                  maradtam” - ezt mondhatod. De az, hogy „itt maradok”,
147    3    |                  van írva, az meg van írva; de jusson eszedbe egyszer,
148    3    |                 fejedről beszél valaki.~ ~- De az nem igaz; én hetenkint
149    3    |                     Telli. „Még nem vétett, de majd véteni fog.” „Kár érte,
150    3    |                 basa -, annyit nem adhatok: de ha még gyönyörködni akarsz
151    3    |                  pótolja szemeinek látását; de te vak is vagy, süket is
152    3    |                   vagy talán nem is mondom, de meglátod magad.~ ~Petneházy
153    3    |                       Petneházy nem felelt, de arcából láthatá Ihánzáde,
154    3    |                selyemhálóval vagy megfogva; de senkivel ne közöld titkodat.
155    3    |                     mind ott jársz, ahol ő. De ne is erőszakoskodjál vele,
156    3    |                  itt ebben a várban fogoly. De azt nem bírta megérteni,
157    3    |                     adott nekik alamizsnát, de panaszkodniok nem volt szabad;
158    3    |                    sem, akire én várok.~ ~- De már megérkezett - felelt
159    3    |                   nemcsak álköntöst viselt, de fehér szakállát is levágta,
160    3    |               burkolva, messze is volt még; de Petneházy már a járásáról
161    3    |                   akart valamit az imámtól, de az inte neki, hogy hallgasson,
162    3    |                   mint a királyok idejében, de a sok ostrom után összevissza
163    3    |                 után két óráig tudok tűrni; de azután hiába szólsz többet,
164    3    |               Szeretője által menekült meg, de azért most még inkább meg
165    3    |               fertelmes arcú majom, gazdag, de piszkos, hatlépésnyire nem
166    3    |                    vén emberért, akit utál, de aki gazdagabb, mint te.
167    3    |            Petneházy nevetett.~ ~- Azt nem, de küldeni fogok neki egy erszény
168    3    |                 Nekem ugyan semmim sincsen, de neked...~ ~- Hogyan jussak
169    3    |                     majd én elkísérlek.~ ~- De hol öltözzem fel itt az
170    3    |                   meg kell neki halni!...~ ~De minek mondaná ezt meg neki?
171    3    |               Barátod, Ihánzádé Mehemed~ ~- De Petneházy nincs ott... -
172    3    |                  Mintha nem mint uralkodót, de még csak mint muzulmánt
173    3    |                  Borbála hangjai voltak; ó, de fájt, nagyon fájt azokat
174    3    |                vonva.~ ~- Én ezt sem bánom; de - szólt halk dörmögéssel -
175    3    |                 pénz, azok éheztek, zúgtak; de azért a dsengelkői mellett
176    3    |                annak nem fog ellenállhatni; de hiszen már hetvenéves. Jelen
177    3    |                 Egert vagy Székesfehérvárt, de ezt nem adja.~ ~E napon
178    3    |                 összekötő híd elrombolását; de sikertelenül, mert az óbudai
179    3    |                  tűzaknát lobbantottak fel, de az csak saját maguknak tett
180    3    |                     nagyvezírhez juthasson; de a másikat elfogták a huszárok
181    3    |                   harmadnap visszafoglalni; de mindannyiszor sikertelen.
182    3    |             keresztülható vágásba belehalt. De az is hasztalan volt, a
183    3    |                     ő az egész hadsereggel: de ezt a követet is elfogták;
184    3    |                engedett át, nemhogy ingyen, de drága vérért sem; míg egy
185    3    |                 onnan! - ordít Abdurrahman; de ha nem szólna is, rohannának
186    3    |             Abdurrahman már örömében ordít; de a magyar vitézt e gonosz
187    3    |            vállalathoz nem visznek ágyúkat; de nem kérdezősködhetett, mert
188    3    |                     lehetetlennek látszott; de Petneházy nem mondta rá,
189    3    |                golyó elbúgott fejük felett, de kárt nem tett bennük; később
190    3    |                    milyen veszélyben forog; de azért nem mozdult meg helyéből.
191    3    |                     én meg vagyok mérgezve; de visszamegyek, és megölöm
192    3    |                    Kitüntetésnek szép volt, de helyzetnek nemigen kellemes.
193    3    |                    tegyék onnan át máshová, de a főhercegek azt viszonzák,
194    3    |              árulónak, azt meg nem tudhatá, de annyit hallott, hogy két
195    3    |       excellenciádnak egy maroknyi vér?~ ~- De micsoda teneked kétezer
196    3    |                   kínvallatás alá vetették, de a hüvelykszorító alatt sem
197    3    |             nyilatkozék, nem nehány százat, de nehány ezeret is küldeni.
198    4    |              Márpedig a várat akármi módon, de el kelle tőle venni.~ ~Egyszer
199    4    |              Üzentem a szatmári felcsernek, de az azt üzente vissza, hogy
200    4    |                 hozza magával a doktort is. De két kocsival jöjjenek.~ ~
201    4    |                  hogy elrontotta a gyomrát. De szíves ápolói meg nem engedték,
202    4    |                     az én várőrségemet?~ ~- De igenis, hogy reméljük, mert
203    5    |                inkább egymást keresnék fel; de ezek bölcs urak voltak,
204    5    |                     miszerint bármi szűken, de saját érdemük után tanultak
205    5    |                   mind szerelmes lett bele; de hiába lett szerelmes, mert
206    5    |                 csillagot vizsgálnak? Igen, de akkor ne irányoznák lefelé
207    5    |             szeretnék én az a rózsa lenni!” De ez már mégsem csillag!~ ~
208    5    |                   tréfa volt ez a mulatság, de József egészen odalett belé;
209    5    |                     a kezébe juttatnám.~ ~- De hogyan?~ ~- Ledobnám innen
210    5    |                  innen a kertbe.~ ~- Le ám, de hátha a szél félreviszi,
211    5    |                   kérdéses helyen a verset, de mint afféle jól nevelt leány,
212    5    |             sarkantyú is volt ütve jobbára, de minthogy lovuk nem volt,
213    5    |                     vezére Trajtzigfritzig; de nagyon csalatkoznék, aki
214    5    |                  kezdőbetűi voltak hímezve, de ő azért elég méltóságot
215    5    |                  Gyönge volt a leány karja, de erőt adott neki a vész,
216    5    |                   kell gyújtani a várost.~ ~De alig fogtak emberei e kárhozatos
217    5    |               felelt leverten Gerzson úr -, de ha az ő élete árán megvásárolhatom
218    5    |                     előttük állapodott meg; de be voltak zárva, a kapukulcsot
219    5    |                 nyergébe Trajtzigfritzig.~ ~De ez már mégiscsak több volt,
220    5    |                 egyéb, mint fűzfa dorongok, de amíg a labancok kanócos
221    5    |                     hosszú lábaiban bízott, de a kettős teher alatt kifáradt
222    5    |                      derekában vágja ketté; de visszavágott a diák doronggal,
223    5    |                  akarta azt abból csavarni; de Áron is jól megfogá azt
224    5    |                     nevem, Bó-rem-bukk!~ ~- De annál még az én nevem is
225    5    |            kardjával hozzá vágott szörnyen. De József kezében megpördült
226    5    |                    csakhogy a diák még élt, de a labanc meg volt halva.~ ~
227    6    |                      születik helyette más, de az istenházát ki fogja felépíteni
228    6    |                 férfi megkísérti az oltást, de kevesen vannak! Nagy munkával
229    6    |                 önök!~ ~- Engedelmet kérek, de az ellenség valóban elég
230    6    |             hatfontos gránát van ragasztva, de sőt srapnellel is lövöldöz
231    6    |                  karban vannak.~ ~- Igenis, de specifice186 azt az egyet,
232    6    |                    őrnagy mosolyogni akart, de nagyon vacogtak fogai.~ ~-
233    6    |                 dicsőség ide, dicsőség oda, de úgy leszaladt volna a bástyáról,
234    6    |              készülő forradalmat iparkodik, de nem bír elfojtani. S hogy
235    6    |                    mint tudnak célozni.~ ~- De én nem akarom, az én életem
236    6    |            Süvöltött, pattogott valamennyi, de még csak közel sem járt
237    6    |                   nagyságának mivoltában.~ ~De annál inkább fölfogta annak
238    6    |            porcikája sem sérült meg általa, de ki aznapságtól fogva a jobbik
239    7    |       kardcsörtetést hallok az előszobában, de még semmi káromkodást, sőt
240    7    |               kimondani e szót: „Szabad!”~ ~De ne képzeld, hogy ezért puskaaggyal
241    7    |                    ihlettséggel lefestette; de képzeld meglepetésemet,
242    7    |             Gyilkosok!~ ~A hangot ismertem, de ijedtemben nem tudtam kitalálni,
243    7    |                       Az édesmama volt...~ ~De milyen állapotban?~ ~Ruhája
244    7    |                   kiabálni segítség után.~ ~De micsoda gondolat volt az
245    7    |                     amiért fölkelti őket.~ ~De nem tették, sőt pár perc
246    7    |                   minden ellenvetés nélkül! De már én nem jó volnék katonának.
247    7    |                   fogja kegyed viselni.~ ~- De az én lábam fáj - mentegetőzék
248    7    |                     jutott a gömbölyűből.~ ~De mekkora volt csalatkozásom
249    7    |              Különösen egy tűnt a szemembe, de nemcsak az enyimbe, hanem
250    7    |                     szóltam-e neki valamit, de azt igen, hogy úgy érzettem
251    7    |                 mint aki álmában repül.~ ~- De majd el fogja kegyed felejteni,
252    7    |                  nem fogom elfelejteni.~ ~- De majd nem ismer kegyed rám...~ ~
253    7    |                     rózsát. Nem néztem oda, de azért láttam. A fél világért
254    7    |                     szörnyű rosszul beszél, de azért mégis mindig magyarul
255    7    |                 németül szólnak is hozzá.~ ~De legjelesebb benne az, hogy
256    7    |                enyémbe.~ ~Vártuk a zenét.~ ~De mielőtt az megszólalhatott
257    8    |                   csatában?~ ~- Nem voltak, de lehettek volna. Én elkészítettem
258    8    |           megfosztani. Inkább csukasson be, de csatadalomra ne mondja azt,
259    9    |                 előre-, másszor hátraesett, de a súlyegyent sohasem veszté
260    9    |                     bőrét a fájdalom miatt, de lábát sem emelte, hogy attól
261    9    |                     elmondom, ha hazaérünk, de most száraz a torkom, lelkem;
262    9    |                    Nem szokásom a hazugság, de magam is alig hiszem, ami
263    9    |                 csak él - mondá a csikós -, de se keze, se lába.~ ~- Nem
264    9    |                    mosolygott erre a szóra, de bizonyomra: akit az istennyila
265    9    |                   alig bírtam már magammal, de mégis neki indultam a tábort
266    9    |               pajtását nyomorítja meg vele; de nyerni akart rajta vagy
267    9    |               mindenesetre, el akarta adni, de egyik sem engedett a magáéból;
268    9    |                     dörgő, kemény hangon. - De csak szaporán, mert nem
269    9    |               kendteken kívül gyanús ember, de nem hagyom abba! Elmegyek
270    9    |                     az még hangosabban.~ ~- De velem nem veszekedik kend,
271   10    |                    is, amennyi belénk fért; de ki mert volna fázni, ki
272   10    |                   szavát. Hamis kiejtéssel, de valódi hévvel mondá mindannyiszor: „
273   10    |                     elhullott a jó fiúknak, de el nem futott egy is, s
274   10    |                    legközelebbi csatából?~ ~De mégsem volt igaza a kis
275   10    |                  volna a jelenvoltak közül, de e pillanatban lehetetlen
276   10    |                   hozzá kis szürke fejével, de amint azon helyre ért, hol
277   10    |                 Lehet, hogy nem volt igaza, de ő a magyarokat oly nagyon
278   11    |                 keveset tekintgete széjjel, de annál többet jártak hozzá
279   11    |                 persze hogy ütleget is kap, de tízen kinyeri, amit a tizenegyediken
280   11    |               korbáccsal.~ ~- Én nem bánom, de ha aztán okhets dikecsáre
281   11    |               oldalon a holt neve lehetett, de azt a tábornok nem láthatta.
282   11    |                   volna már azokat valahol, de azok sem látszottak őt most
283   11    |                  feküdt, keze rajta pihent, de szemei nem néztek oda, de
284   11    |                   de szemei nem néztek oda, de lelke nem volt a szobában.~ ~
285   11    |                  engedni a betörő világnak; de bár három-négy fáklya égett,
286   12    |                katona lett.~ ~Csoda biz ez. De a hazaszeretet tud még a
287   12    |                   magáé, az jöjjön velem!~ ~De az ily szóra aztán az egész
288   13    |                 jelent meg a hírlapokban.~ ~De azért nem helyes adat az,
289   13    |                     embernek nimbust ígért, de a betevő falatot nem. Honoráriumot
290   13    |                    a másé” - mondám. „Igen, de én helyette egy ócska ötöst
291   13    |                     kiszemelni a sok közül. De nagyon égette nekem az az
292   13    |                     meg, nem vagyok büszke, de az apámnak a tiszta kezére
293   13    |                    lennem az írószobájában; de azt meg is szoktam, úgy,
294   13    |                    és a poézis feladványai; de azok (hála Istennek!) mind
295   13    |                lángba, amely folyvást éget, de soha el nem hamvaszt. Az
296   13    |                    nem volna megszégyenítő, de nem fogadhatom el. Hogy
297   13    |                 közéletben, fel is mutatom, de nem csinálok az árnyékból
298   13    |                    gyógyítandónak hirdetem, de nem híresztelem kétségbeejtően
299   13    |       hozzádivinálnom a megelőző regényt.~ ~De hadd emlékezzem meg méltó
300   13    |                    könyveimből ne ismernék. De hát ehhez tanulni is kell
301   13    |                amelyben a történet játszik; de azt megválasztani már az
302   13    |                 ateista ridegsége borzaszt; de nem tudok másképpen írni,
303   13    |                  Amit írok, azt mind érzem. De velem egyidejű korból vett
304   13    |              emberek, s ha rendkívüliek is, de valóságosak.~ ~Lehet, hogy
305   13    |               alakjaim jobb lábon állnának; de mi lenne a szárnyaikból?~ ~
306   13    |                  javíthatom. Vénebb leszek, de bölcsebb nem. Így kell a