Kötet

 1    1|    kiéhezett jámboroknak vajmi kedves vigasztalás volt. Míg ott
 2    2| Vincentiust, Igyártó fiát.~ ~- Kedves öcsém! - szólt megölelve
 3    2|      az öregek húzódoztak.~ ~- Kedves öcsém! Ifjú vagy te nagyon
 4    3|      imámnak.~ ~- Tudod-e azt, kedves barátom, hogy te engemet
 5    3|    fegyverszövetségeseink, nem kedves emberek: de legalább őszinték
 6    3|       még jobban felborzolva: „Kedves leánykám, szemem fénye,
 7    3|        s nem tagadott semmit. „Kedves leánykám, férjednek meg
 8    3|       hallgató Petneházynak. - Kedves fiam, az egyik éjszaka már
 9    3|    egész világot”; és hidd el, kedves fiam, ilyen emberek azok,
10    3|   kézen fogva mondá nekik:~ ~- Kedves bajtársaim! Ti mind a ketten
11    3|    világon, amit látni szép és kedves; élvezte, használta az életet;
12    5|       mulatják magukat, hogy a kedves leánykát mindenüvé távcsővel
13    7|        kisasszony leveléből)~ ~Kedves Eleonórám!~ ~Beteg vagyok,
14   13|       elemi iskolában volt egy kedves tanítóm, Székely János;