Kötet

 1    1|          kiállott szenvedéseiket a jámbor arcú házigazdának, jön lihegve
 2    1|          az ebédlőterembe.~ ~A két jámbor vitéz szeme fénye elveszett
 3    2|          Debrecenből, aki egy szál jámbor gerundiummal ellátva, ide
 4    2|        Nagyon szégyenlette magát a jámbor a tanács előtt.~ ~- Hát
 5    2|          rútul bánt csákányaival a jámbor vassisakon, hogy akik véres
 6    2|        gazdájánál tevéket őrzött a jámbor, s azokhoz, mint mondják,
 7    2| megszámlálhatná.~ ~Azt nem tudta a jámbor, hogy menedéke úszóláp,
 8    2|      köntösöm a tiéd. Mi kell még, jámbor őrült?~ ~Szulali mesélt
 9    2|     Szulalihoz:~ ~- Édes atyámfia, jámbor eszeveszett lélek; ha azt
10    2|            mik vannak odaírva.~ ~A jámbor pedig tevehajcsár korában
11    5|            segédje, s emellett oly jámbor érzelmű ifjú ember vala,
12    5|            vivé a gonosz kísértő a jámbor ifjút, hogy egy délután
13    9|        volt azt elprédálni, mert a jámbor állat nem hagyott senkit
14   12|          Hogy tanulhatná azt meg a jámbor magyar ember, akit sohasem