Kötet

 1    5|       és humanissime Karassiay Áron.~ ~Az első szép, ártatlan
 2    5|  körmeit az ablak megüté, amin Áron kétakkorát nevetett.~ ~E
 3    5|   verset elolvashatná! - mondá Áron.~ ~- Hm! - felelte rá József. (
 4    5|      hiszen az könnyű - felelt Áron. - Innen az ablakból le
 5    5|        kerítésen éjszaka?...~ ~Áron maga is megijedt e szóra.~ ~-
 6    5|      padláson.~ ~- Hozd elő!~ ~Áron elment a kötélért, egy gerundiumból164
 7    5|        verset a rózsák közé, s Áron markában újra felemelkedék
 8    5|      Belépett. Sem József, sem Áron nem mert rá felpillantani,
 9    5|   rohant le a lépcsőkön; utána Áron, és utána a többiek mind;
10    5| Bórembukk, sarkukban József és Áron. Az elsőbbek egyike lovon
11    5|            No, labanc - kiáltá Áron utolérve az egyiket -, itt
12    5|        szólt volna az, megkapá Áron kezében a fütyköst, s ki
13    5|  akarta azt abból csavarni; de Áron is jól megfogá azt két kézzel,
14    5|      nevem is cifrább - felelt Áron -, az én nevem Ka-ras-si-ay!~ ~-