Kötet

 1    2| emelkedik ki a lankás lapályból, csupa sötétzöld szelídgesztenyefákból,
 2    2|       mert a palló körül most is csupa viaszfoltos, amint a gyertyák
 3    2|     kötelet fogta.~ ~Még most is csupa fekete a kötél vége.~ ~A
 4    2|          keresztülázván. A lőpor csupa nyirok volt, a tűzbe téve
 5    3|    misztikus költők egyike, arca csupa ránc, szemei mélyen beesve
 6    3|        úgyhogy mire észrevették, csupa penész és gomba volt valamennyi.
 7    4|        kapitányéval, mivelhogy ő csupa lovassággal rendelkezett,
 8    5|     valóságos leány. Áront pedig csupa gyönyörűség volt nézni a
 9    6|      hogy az oltást megkísérteni csupa vakmerő istenkísértés és
10    7|           édes mama.~ ~A tisztek csupa udvariasságból nem nevettek,
11   11| összefüggést fenntartani. Minden csupa félreértés lett. A kiindult
12   12|        érdemet keresett magának: csupa érdemekért, nem pártfogoltatásból,
13   13|     képzelődéssel. Amiket írtam, csupa világfájdalom, embergyűlölet,