Kötet

 1    3|      régi ismerős. Sokszor járt hozzánk boldogult férjem idejében
 2    7|     csinos fiatal tiszt nyit be hozzánk, egyik szőke, másik barna,
 3    9|      mindig oly messze látszott hozzánk, mint ezelőtt.~ ~Még nem
 4    9|      mintegy százlépésnyire ért hozzánk, térdének egy szorítására
 5    9| halkabban, s közelebb léptetett hozzánk.~ ~- Rossz fát tettünk a
 6    9|       kezét, s biztatólag szóla hozzánk:~ ~- Nem kell félni, itthon
 7    9|      gyöngéd karjaival.~ ~Amint hozzánk értek, Gergely leemelte
 8    9|     evezővel.~ ~Amint közel ért hozzánk, a csikós odafordult felénk
 9    9|         Reggel korán beállított hozzánk Sallai uram, azzal az örvendetes
10    9|     tenyereit dörzsölve jött be hozzánk, s hamisképpen hunyorítva
11   10|      szürke embert.~ ~Kijött az hozzánk a piacra, felállítá seregét,