Kötet

 1    1| nyíllal általlőve, az anya, ki halott gyermekeit takarja holttestével,
 2    1| magadra, hanem ölre mégy vele, halott vagy. Istennek köszönd azt,
 3    1|        megbódulsz, és reggelre halott vagy. De Istennek köszönd
 4    2|        egymástól: ki az a nagy halott, akire oly szakadatlanul
 5    2|      ravatalt, sokáig nézett a halott arcára, onnan meg vissza
 6    3|    alakja felől, hogy az török halott sírköve, s annyit el tudott
 7    3|      kitalálta gondolatjait? A halott szerető emléke nehéz!~ ~
 8    5| humanissime!~ ~Zetelaky inkább halott volt, mint élő. A világért
 9    9|     mozdultam, azt hivék, hogy halott vagyok, s nem törődtek velem
10   11|     volt, mint a rózsa, ma már halott és eltemetik.~ ~- Hogy hívják?~ ~-
11   11|       mely eddig üldözé, itt a halott koporsójánál elmaradna szívéről,