Kötet

  1    1|             most is közel van ott még, én majd addig őrt állok az
  2    1|          esznek; válaszd ki a magadét, én is az enyimet.~ ~S azzal
  3    1|          Valóban, ő oly jó vitéz, mint én vagyok, s ha ő küzdött volna
  4    1|             mondá menyasszonyának:~ ~- Én még egy kisség itt maradok
  5    1|               lépj ki a forduló hídra, én e kötélen csendesen le foglak
  6    1|          ellenök tanúskodhatnának.~ ~- Én rágalomnak vallom e vádakat -
  7    1|                feltaszítva a bajnok. - Én vagyok Koppánd Simon, akit
  8    2|                ját egy szerényebb „biz én nem tudom”-mal váltotta
  9    2|              egy üres szék vagyon.~ ~- Én is úgy látom - felelt rá
 10    2|                  Nemes tanács! Igenis, én zárattam be Igyártó uramat;
 11    2|                hangon a pirongatott -, én vagyok a hibás. A Mitri
 12    2|                viselik; tetszik tudni, én szabó nem vagyok, nem értek
 13    2|              csak mégis húzódoztam biz én, mikor a fehérnép felvéve
 14    2|                menének ki az utcára az én asszonycselédeim; amit én
 15    2|              én asszonycselédeim; amit én nekik előre megmondanék,
 16    2|             mind a ketten, hogy nem az én vétkemről vagy a kegyelmed
 17    2|               nemlételéről. Nem vagyok én az a csúnya gyáva ember,
 18    2|               vágott.~ ~- Hallottam ám én már ezeket mind kegyelmedtől,
 19    2|               fenyíttetnék meg.~ ~- De én nem voltam katona.~ ~- Nem
 20    2|           egyig beleegyezett.~ ~- Csak én elleneztem, én ellene mondok
 21    2|                    Csak én elleneztem, én ellene mondok most is. Minden
 22    2|               indulattal cselekedtem-e én Igyártó uram ellenében,
 23    2|               világát fogják kioltani. Én ugyan sajnálom azt a szép
 24    2|        Mindenki mélyen hallgatott.~ ~- Én tehát, a hallgatást helyeslésnek
 25    2|              ahol hatalma volt; holnap én fogok ítélni ott, ahol hatlépésnyi
 26    2|                 ahol hatlépésnyi téren én vagyok a bíró. És az kegyelmednek
 27    2|         kegyelmed ítélt énfölöttem, ma én ítélek kegyelmed fölött.
 28    2|            akként száműzöm kegyelmedet én is családomból. Tudom, hogy
 29    2|          nagyon szerette leányomat, de én is oly nagyon szerettem
 30    2|        Keresztszegi elé. - Nem mondtam én kendteknek, hogy hozza el
 31    2|                timárcéh.” Mit csinálok én annyi becsületes emberrel?
 32    2|              harmóniával: „Krisztus az én győzedelmem, új hazámba
 33    2|               egész nem leszen többet! Én nem állok akarata ellen.
 34    2|                ellen. Ha ő békét akar, én nem harcolok az ő nevében;
 35    2|          bírákat tegyen le helyeikből. Én lemondok önként, ha ezzel
 36    2|               a fejedelem úgy kívánja, én biztosítom, hogy meg fog
 37    2|            akkor jöjjenek ismét értem. Én városomnak, szülőhazámnak
 38    2|                 nem akarja. Tehát majd én ráadom az utolsó áldást. -
 39    2|               és a vallás fenntartója. Én pedig kinevetni való volnék,
 40    2|               vegyék be kegyelmetek az én tanácsomat. Tegyenek le
 41    2|       hagyjanak föl minden erőszakkal. Én íme, önként száműzöm magamat
 42    2|                évek előtt elhagyá.~ ~- Én vagyok itt - suttogá a leány -,
 43    2|               most eredj vissza. Ahová én megyek, oda te velem nem
 44    2|              te velem nem jöhetsz.~ ~- Én pedig veled megyek tűzbe,
 45    2|              tűzbe, vízbe, földbe!~ ~- Én a „rettenetes” kastélyba
 46    2|             úrfit, s azt mondja neki: „én kegyelmetek mellé állok”;
 47    2|                   Azt nem tudom. Hanem én vagyok az a Szulali, aki
 48    2|           elmondták Vince úrfinak ott, én hallgattam.~ ~- S ki ellen
 49    2|          valakinek másnak?~ ~- Nem bíz én. Ide jöttem vele egyenesen.~ ~-
 50    2|              útját:~ ~- Méltóságos úr, én vagyok az a Szulali, akit
 51    2|             gyötörtek, hallgasd meg az én szavaimat, mert nagy hasznod
 52    2|               kérdezé: ki jár itt?~ ~- Én vagyok itt, Keresztszegi.~ ~-
 53    2|           Debrecenből a kastélyba.~ ~- Én megtettem a jeladást: de
 54    2|               így válaszolt:~ ~- Igen, én vagyok az - apád...~ ~Ilona
 55    2|      Belényesen levő törökséget. Erről én mind pontosan vagyok értesülve.
 56    2|               A terv jól volt kifőzve; én régóta tudtam azt; láttam,
 57    2|           kelepcén kívül reked.~ ~- De én itt vagyok.~ ~- Éppen azért
 58    2|         esztendeig. Fél esztendő alatt én kieszközlöm, hogy Keresztszegi
 59    2|                 ott várja a pallos. És én esküszöm teneked, hogy az
 60    2|                 hogy házamnál maradsz, én visszavonom a kastélyt körülfogó
 61    2|          segéljen engem Isten!~ ~- Jó. Én megyek.~ ~Igyártó megfogta
 62    2|           embert láttok magatok előtt: én nem húzom ki többet a kardot.
 63    2|              akarja, ahogy mi akarjuk, én megyek alunni. Nőm, jobb
 64    2|           apádnak pedig mondd meg ezt, én mondom: „Vicisti Galileae!”106 -
 65    2|               vicisti Galileae!~ ~- De én nem veszem át ez üzenetet.
 66    2|             kétségbeesett, az ő dolga; én maradok az, akinek fölcsaptam.~ ~
 67    2|         vezérünk.~ ~- Ha nincs, leszek én! - kiálta az ifjú, s felkapta
 68    2|                lélek van, követ engem: én vezetem!~ ~Néhányan a fiatalabbak
 69    2|               kínzást?~ ~- Isten és az én lelkem látja.~ ~- És azután
 70    2|           vallomásodba.~ ~- Írja azt: „Én, Hagza bég, őfelsége a szultán
 71    2|              fordítá ezt németre:~ ~- „Én, Hagza bég, a szultán különös
 72    3|          Megszólítá Ihánzádét:~ ~- Hát én hol vagyok ott, imám? Nézz
 73    3|                 Beteljesülne az mégis. Én pedig egy hajadszálát sem
 74    3|          legbolondabb galibába hoztál? Én nem hiszem a jóslatodat,
 75    3|             eszébe jut tőled félni? Ó, én sokkal kedvesebb fejeket
 76    3|           hoztál bolondos jóslatoddal. Én itt most amiatt szüntelen
 77    3|               a bástyarésen”.~ ~- Hogy én három nap alatt elhagyom
 78    3|                elő csillagokkal, imám; én kálvinista vagyok: amit
 79    3|              ember arra nem ad semmit. Én pedig, tudd meg, hogy Wittenbergában
 80    3|              jártam akadémiákon; azért én bizony a török jövendöléseiteket
 81    3|         keversz te engemet bele, mikor én nem vagyok a szultánodnak
 82    3|                mufti: „Az nem úgy van; én ha rabnőt vásárlok, hitelbe
 83    3|                a történetkönyvbe, hogy én megmostam kezemet szappannal.”
 84    3|               szultánod nem szultánom, én nem akarok Sztambulban dívántanácsnok
 85    3|       szandzsákfőnök a tartományokban; én nem verekszem Törökország
 86    3|             ellen harcoltok, aki ellen én, így találkozunk egymás
 87    3|             hallgatott.~ ~- Mind tudom én ezeket, Mehemed; én sohasem
 88    3|              tudom én ezeket, Mehemed; én sohasem reméltem semmi jót
 89    3|               okát bennünk találandja, én közéjük megyek bűnbak gyanánt,
 90    3|            akkor kicsinyleni fogod; de én nem félek ettől, s kezedbe
 91    3|           látsz?~ ~- Szerelmetes fiam, én semmin sem csodálkozom;
 92    3|                semmin sem csodálkozom; én azt mondtam, hogy ma fogsz
 93    3|                Kicsiny leánykám, lásd, én jól tudom, hogy te Petneházyval
 94    3|            valaki.~ ~- De az nem igaz; én hetenkint egyszer szoktam
 95    3|            nélkül. Ott várj addig, míg én is megérkezem: a többit
 96    3|            mint aki ezt sem hiszi.~ ~- Én kisegítelek e kelepcéből,
 97    3|              siethetsz, onnan aztán az én gondom téged odább vinni.~ ~
 98    3|             után.~ ~- Engedd meg, hogy én addig beülhessek a zsellyeszékedbe;
 99    3|          beülhessek a zsellyeszékedbe; én is akkorra várok valakit.~ ~
100    3|              hordár.~ ~- Az sem, akire én várok.~ ~- De már megérkezett -
101    3|               hordár.~ ~- Hol van?~ ~- Én vagyok az - szólt közelebb
102    3|              hangot is jól ismeré.~ ~- Én vagyok, asszonyom.~ ~- Tehát
103    3|          többet, meghal ő, és meghalok én. Nem kellett volna velem
104    3|                világot.~ ~- Ezt tudtam én előre; hanem azt is tudom,
105    3|          hangja:~ ~- Ki van alant?~ ~- Én vagyok itt - felelt rá Telli. -
106    3|               itt - felelt rá Telli. - Én, a shekerbuli.~ ~Ez a szó
107    3|         Ihánzáde?~ ~- Helyén a kérdés! Én nem vagyok Ihánzáde, hanem
108    3|            oglánja126 vagy; odáig majd én elkísérlek.~ ~- De hol öltözzem
109    3|             maga jószántából bizony az én időmben sem mondott le igazi
110    3|             asszonyos kérdésben. Azért én, mint Barbara gyámja, mint
111    3|               lovag, vállat vonva.~ ~- Én ezt sem bánom; de - szólt
112    3|                  elébb el tudtam volna én ezt tenni láb alól; azután
113    3| gyönyörködhetnél jóslatodban; mert azt én beteljesítem.~ ~Az öreg
114    3|               jószívűen felelt rá:~ ~- Én pedig segíteni fogom beteljesültét!~ ~
115    3|               jóslatokban. „Ne búsulj, én is ott leszek!” - biztatá
116    3|             egy férfiúnak.~ ~Június 19-én (1686) sütötték el az első
117    3|             város falai ellen.132~ ~27-én kezdtek el a nagy rondellán
118    3|          veszteségével végződött.~ ~29-én a Pest felőli futóárokban
119    3|              lapjain is.~ ~Augusztus 5-én már jókora rés volt lőve
120    3|             Funk lovag, meghalt aug. 5-én”; ő maga veté az első göröngyöt
121    3|           koporsóra, bajtárs uram; nem én fekszem abban, hanem a bátyám;
122    3|             bosszújára.~ ~Augusztus 22-én reggel ostromot színlettek
123    3|        különben vége az ellenállásnak. Én nem mulasztottam el semmit.
124    3|                mulasztottam el semmit. Én elkövettem mindent, ami
125    3|            szabadítani.~ ~Augusztus 29-én hajnalhasadta előtt az északi
126    3|          induljon velem még ez órában, én az Aspremont-vasasokat vezénylem.
127    3|                 mondta a hadnagynak -, én meg vagyok mérgezve; de
128    3|                án 1687., mely ítélet 9-én, végre is hajtatott.~ ~Még
129    4|                sem mer, hát majd merek én - mondta Rédey, s befogatva
130    4|                     No, majd elhozatom én kegyelmednek a magam doktorát
131    4|                   Hallják kegyelmetek, én úgy veszem észre, hogy kegyelmetek
132    4|               Rédey elmosolyodott.~ ~- Én pedig azt hiszem, hogy már
133    4|         annyiadmagukkal legyőzhetni az én várőrségemet?~ ~- De igenis,
134    5|                szakít le, be szeretnék én az a rózsa lenni!” De ez
135    5|       kinyomathatta volna.)~ ~- Már ha én neked volnék, csak a kezébe
136    5|                 szörnyedt el József -, én bocsátkozzam le kötélen
137    5|         kötélen a kollégium ablakából, én másszam át idegen kerítésen
138    5|             megijedt e szóra.~ ~- Hisz én nem mondtam, hogy te cselekedd
139    5|                 hogy te cselekedd azt, én csak azt mondtam, hogy könnyű
140    5|          hosszú kötelet?~ ~- Tudok bíz én, a régi csengettyűkötél
141    5|           sucos”.168 Hát Ajax vagyok-e én avagy a megveszett Achilles,169
142    5|                mirmidonokat neveltem-e én bennetek, hogy ily vérengző
143    5|             ajkaitokat? Azért ruháztam én reátok annyi bölcsességet
144    5|              dühösebbé tevé.~ ~- És ha én megtiltom tinektek, hogy
145    5|                Kinek híják kendet?~ ~- Én vagyok Tordai Szabó Gerzson,
146    5|        meghúzta.~ ~- Azon egy éppen az én leányom, kegyelmes úr -
147    5|              kérlek, hogy üttesd el az én fejemet elébb, mintsem szemeim
148    5|            hogy most ki fogott meg? Az én nevem, Bó-rem-bukk!~ ~-
149    5|       Bó-rem-bukk!~ ~- De annál még az én nevem is cifrább - felelt
150    5|            cifrább - felelt Áron -, az én nevem Ka-ras-si-ay!~ ~-
151    6|              állt be katonának.~ ~- Az én nevem Guyon Richárd - felel
152    6|    véleményemet akartam kifejezni.~ ~- Én nem szoktam sokat beszélni.
153    6|                szoktam sokat beszélni. Én nem szoktam katonáimnak
154    6|            mint tudnak célozni.~ ~- De én nem akarom, az én életem
155    6|                   De én nem akarom, az én életem nem csupán a magamé,
156    6|                nem csupán a magamé, az én életem a hazáé is, nekem
157    6|             Megtörténhető esetre nézve én a felelősséget magamra vállalom
158    7|              kétségbe vagyok esve. Ah, én sohasem fogok kvadrillt
159    7|         megszidott, hogy minek fedezem én föl az ő rejtekhelyét.~ ~
160    7|          szavamra nyílt meg az ajtó.~ ~Én azt vártam, hogy legalább
161    7|                alkalmatlankodnak, mire én olyasmit hebegtem, hogy
162    7|               udvarias megelőzéssel, s én látva, hogy nyugalomra van
163    7|             magadat, gondolhatod, hogy én bizony nem futottam segítségére
164    7|             nem rejti el többet magát, én pedig majd megmagyarázom
165    7|            Alig volt azonban idejök az én vendégeimnek elszenderedni,
166    7|                alszanak? - kérdé az.~ ~Én megmutattam neki a szobát,
167    7|               belépett a szobájokba.~ ~Én megijedtem, azt hittem,
168    7|              ellenvetés nélkül! De már én nem jó volnék katonának.
169    7|               nem jó volnék katonának. Én szeretném mindig előre tudni,
170    7|             kevésbé örültek neki, mint én, mert azután tudni sem akartak
171    7|    nemzetiszalagot rá - szólt közbe az én barna tisztem -, és a divatok
172    7|              kegyed viselni.~ ~- De az én lábam fáj - mentegetőzék
173    7|               el magadat készakarva?~ ~Én azt hittem, hogy szokás
174    7|             idején házasodni - felelék én kacagva.~ ~Erre még erősebben
175    7|      feleségeik legyünk.~ ~- Akkor hát én nem tudom, hogy mire kellenénk
176    7|          dolgom volt a készüléssel. Az én tisztem utasítása szerint
177    7|        mindenkinek megbotlott a szeme, én nem tudom, mit tudnak róla
178    7|              mit tudnak róla beszélni. Én nem bánnám, ha ott volna,
179    7|                rakott föl magára, mint én, s ami a többi magyar tiszteket
180    7|            illeti, ah, azok mellett az én két chevalier servantom199
181    7|             legközelebbi kvadrillra.~ ~Én szerencsétlen! El voltam
182    7|             közül, első tekintetre!”~ ~Én nem.~ ~Mintha a világon
183    7|              csak azután jött a sor az én kvadrillomra.~ ~Gondolhatod,
184    7|              tudnak elfáradni, hogy az én kvadrillomra jöhetne a sor.~ ~
185    7|        rendkívül sajátságos volt, amit én beszéltem, azt ő nem hallotta,
186    7|        hallotta, s amit ő beszélt, azt én nem értettem.~ ~Odahozott
187    7|                 Végre elkövetkezett az én kvadrillom.203 A zenekar
188    7|         szorító kezeinken keresztül az én vérem az övébe folyna át,
189    7|          étteremből jőnének.~ ~Csak az én táncosom nem volt még itt
190    7|               rajta, csak az nem, akit én vártam.~ ~Végre belépett
191    7|             előttem, s nem várta, hogy én beszéljek hozzá, mondá:~ ~-
192    7|          amputáltatni.~ ~Ah, Eleonóra, én sohasem fogok kvadrillt
193    8|                parancsnokot.~ ~- Uram, én eddigelé bujdokoltam, kerültem
194    8|            önként följelentem magamat. Én vagyok az a híres Sárga
195    8|                töredelmes szívvel:~ ~- Én vagyok az üldözött Sárga
196    8|             voltak, de lehettek volna. Én elkészítettem a csatadalt.
197    8|                mondja. Nem azért ettem én vackort az erdőben, míg
198    9|          Zavarodottan tekinténk körül, én éppen arról gondolkodám,
199    9|           elkezdé fütyölni e nótát:~ ~„Én vagyok a petri gulyás!”~ ~
200    9|            adni ki, mert megismerem ám én az embert. Hanem hiszen
201    9|             vissza.~ ~- Nem abból élek én! - viszonza dacosan, s inte,
202    9|               mondá neki -, majd előbb én beszélek vele. - És azzal
203    9|                 se lába.~ ~- Nem bánom én - szólt nyüzsgő örömmel
204    9|         csakhogy maga megvan, elmegyek én hozzá!~ ~- Dehogy mégy,
205    9|             közül elkezde hangzani az „Én vagyok a petri gulyás” dala.~ ~
206    9|            csata még folyvást tartott. Én ott feküdtem a csatatér
207    9|               beletalált az oldalomba. Én meg sem mozdultam, azt hivék,
208    9|             nem érintett patkójával.~ ~Én egy mozdulatot sem tettem
209    9|                a csatatéren maradt.«~ ~Én is ott maradtam az elveszett
210    9|        őrtüzeket. Messze volt tőlem, s én alig bírtam már magammal,
211    9|             hogy két szerb alkuszik az én jó kesely lovamra. Az egyik
212    9|          alkudtak a fülem hallatára az én jó lovamra, akit egy faluért
213    9|       megalkudtak-e aztán másnap, mert én még azon éjjel kiszöktem
214    9|                már mégis furcsa tréfa. Én kentek elébe hat egyest
215    9|            előhúzva az üveget. - Ez az én üvegem la. No, kendtek ugyan
216    9|              ugyan derék perzekútorok! Én kendteknek bort, pálinkát
217    9|              keresnek? Sohasem volt az én házamnál kendteken kívül
218   10|               meg parancsnokának, hogy én tizenkétszer voltam már
219   10|                   adni.~ ~- Nem jöttem én hadat viselni fegyvertelen
220   11|      sarmangade biále! sohasem mondtam én még uraknak szerencsét,
221   11|                ezzel a korbáccsal.~ ~- Én nem bánom, de ha aztán okhets
222   11|             nem tudtam volna meg, mert én is e helyen akarok csatázni.
223   11|              egyike kísérőinek.~ ~- És én éppen azért is e helyen
224   12|                f. é. július 2-án és 11-én Komáromnál az ácsi erdőben,
225   12|               önfeláldozással.~ ~Ez az én eszményképem egy magyar
226   12|              magyar honvédről.~ ~Ez az én eszményképem egy magyar
227   13|          fillérig rendben találtattak. Én büszkébb vagyok apám tiszta
228   13|             nem helyes adat az, mintha én előbb festői életpályára
229   13|                volna át a költőire. Az én ifjúkoromban se a festést,
230   13|               Hanem ahelyett készültem én is, mint minden jó tanuló
231   13|               hajadon hiányzik még (az én praesumptív220 ősanyám),
232   13|                regény.~ ~Ezt hallottam én elbeszélni, mikor még nagyon
233   13|              másé” - mondám. „Igen, de én helyette egy ócska ötöst
234   13|         Mégiscsak olyan pénz ez, mi az én apám gondviselésére van
235   13|            benne a kimutatásnál. Ez az én visszalopott öt krajcárom
236   13|     visszalopott öt krajcárom volt. És én annak az ősömnek a véres
237   13|             aztán arra buzdított, hogy én is csináljak találós mesét:
238   13|            poéták hazája); meglátta az én két versemet, elhozta Pestre,
239   13|             hazakerültem, már akkor az én feledhetetlen jó apámat
240   13|                ember felkel, már akkor én elvégeztem s járok a publicum
241   13|         tanrendszer a nyelvtanulásra.) Én azonban előszeretettel viseltettem
242   13|               azt a vakmerőséget, hogy én, a tizenhét éves gyerek,
243   13|                a tudós akadémia ezt az én első művemet dicsérettel
244   13|      inszurrekció234 is szerepelt. Még én ismertem annak a kornak
245   13|              az inszurrekcióban.~ ~Még én a magyar életet visszatükröző
246   13|                az egyént lehetetlenné. Én azokkal együtt éltem, s
247   13|               tapasztalat többnyire.~ ~Én jártam a korszak legnagyobb
248   13|                ellenkezik, az kivétel. Én is megtalálom a rútat, a
249   13|    idealistának szidalmazni? A nyomort én is gyógyítandónak hirdetem,
250   13|            Ferenc és Nyáry Pál; azokat én, jó barátaim, mondom, inkább
251   13|                ez a népdal: „nem ettem én ma egyebet: fekete retket,
252   13|               nagyszabású oratóriumot. Én is csak egy akkordot kapok
253   13|             szabad” előteremteni.~ ~Az én könyvtáram egyike a (magánkézben
254   13|       egérrágta régi krónikák. Ezek az én kalauzaim a múltak történetében
255   13|        memóriája, vagy megfordítva. Az én tapasztalatomnál együtt
256   13|              képzelet az emlékezettel. Én ekkor oda helyezem magam