Kötet

 1    2|  itten lőni eleget. S engedte magára útitársát.~ ~Elhagyott utaknak
 2    2|       mondván, hogy vigyázzon magára, nehogy még egyszer kezére
 3    3|  hazugság palástját venni fel magára. Ki mondhatta volna meg
 4    3|   kopott köntös volt az, amit magára kellett vennie, nehéz a
 5    3|       hallhatá.~ ~Látva, hogy magára van hagyva, elkezde futni
 6    5| talált a futásban, s elmaradt magára tülekedni, végre ketten
 7    7|       nemzetiszínt rakott föl magára, mint én, s ami a többi
 8    9|      állat nem hagyott senkit magára ülni. A szerb, miután egynéhányszor
 9   11|     annál kedvetlenebbül érzé magára hatni a jelenetet. A katonai
10   12| vérontó vállalat áldozataiért magára.~ ~A kisfiúk ütegéből pedig