Kötet

  1    1|        táplálkoztak.~ ~Egyszer, mikor már nagyon messzire elmentek,
  2    1|              jaj! itt is a tatár járt már, itt sincs többé élet.~ ~
  3    1|              valahol elrejtőzve, mert már közel volt a reggel, s fényes
  4    1|               alig van jártányi erőnk már; azért te feküdjél le most,
  5    1|               undok marakodás tartott már közel egy óráig, amidőn
  6    1|             nép azt hiszi, hogy nincs már mit keresnünk feldúlt városában,
  7    1|            maga is tatár ruhát viselt már, hosszú hegyes prémsüveget,
  8    1|               Sok mindenféle nép volt már akkor ott az udvarában,
  9    1|            adok nekik, mikor jőnek.~ ~Már ekkor a menekvők hallották
 10    1|            révet találtak, mely előtt már akkor sok ember várakozott,
 11    1|            sajói nagy ütközet el volt már vesztve, a Duna-Tisza között
 12    1|     Duna-Tisza között is özönnel járt már a tatár, amint egy erdő
 13    1|               elhagyta, bükk elhagyta már a hegyet, következtek a
 14    1|              a járóföldet, azok pedig már öregek.~ ~- Aztán nem is
 15    1|             bátyját, hogy ne menjenek már messzebbre, hanem keressék
 16    1|             sok hete, hogy nem voltam már oltár előtt, csak az égi
 17    1|         ragyogása, hogy azt sem tudta már, a földön jár-e vagy az
 18    1|             magát, hogy nagyon el van már fáradva.~ ~Arra fölkelt
 19    1|            látva, de őt lekötve tartá már a bor meg a szép hajadon
 20    1|             ugrott fel Saksin, s most már széket ragadva rohant Simon
 21    1|             elbámult erre; most bánta már igen szörnyen, hogy nem
 22    1|              ő?~ ~- Halkan beszélj! Ő már nincs ott. A mellékszoba
 23    1|            egy szót szólni. Mikhálnál már kocogtattak az ablakon.~ ~-
 24    1|              ablakon.~ ~- És ő?~ ~- Ő már bizonyosan meghalt. Nem
 25    1|        felülről Sziona szava, midőn ő már a kút fenekén állt, megvilágítva
 26    1|            azt maga körül. Ott feküdt már akkor Mikhál testvér, szép
 27    1|             véreb, mely vérét felitta már, a fáklya elől a sötétbe
 28    1|      ajándékozá.~ ~Szionát pedig most már valóban nőül vevé, s másodszor
 29    2|             az árkon keresztül, hanem már a fahídnak csak a vízbe
 30    2|               régen a földön heverhet már, mert hasadékain keresztülnőtt
 31    2|             hanem egészen megvakultak már, és szivárványt játszanak
 32    2|               aranyhalacskák tanyáját már elfoglalták a zöld hátú
 33    2|              a segítség ide érkezett, már le voltak gyilkolva: az
 34    2|            por és a moly ronggyá ette már; a faneműt összeőrlötte
 35    2|         kőhulladékkal félig el voltak már temetve, a beléjük vezető
 36    2|        református hitre vezette át, s már e század közepe táján flegmatikus
 37    2|              a század második felében már a Szent Miklós kápolnájához
 38    2|            zöld asztal mellett ott ül már tizenegy tanácsos, a tizenkettedik
 39    2|            saját öklével megpofozta - már tudniillik a török öklével -,
 40    2|            követet küld a város, azok már elutaztak, járjanak szerencsével.~ ~
 41    2|      asszonycseléd nagyon tribulált26 már rajtam, hogy hozatnék nekik
 42    2|       behányják liszttel hozzá; de ez már mégis el nem hivődött. Így
 43    2|     kínálkozva, leültette maga mellé, már akkor Káva János uram türelmének
 44    2|              süveget, e szóval: „most már nem tanácsház, hanem kocsma”,
 45    2|            bírnak a tanácsban. - Most már, ha kívánják kegyelmetek,
 46    2|           Mihály uram ügyét.~ ~- Most már - dohogott süvege mellől
 47    2|              sokszor és régen halljuk már: „Debrecen nem vesz részt
 48    2|           vágott.~ ~- Hallottam ám én már ezeket mind kegyelmedtől,
 49    2|               állíttatik. Most tessék már elmondani, hogy mit akart,
 50    2|             Csapó utca tájékára, ahol már kora reggeltől nemhogy lóval,
 51    2|               fel az utcai nép előtt; már a konyhára is rájött a sor,
 52    2|      eljegyzett menyasszonya volt, ma már nem az; ahogy kegyelmed
 53    2|         beosztva, régi rendelete volt már a városnak, hogy a céhek
 54    2|             Midőn elhagyták a sátort, már akkor a debreceni sereg
 55    2|              Csak alig érkeztünk meg, már sáncolják magukat, mint
 56    2|      megkönnyítik nekünk a munkát, ők már megásták maguknak a hosszú
 57    2|     halottaknak azt a kegyes éneket: „Már leteszem fáradt testem.”~ ~
 58    2|           ezután fog meghalni, de aki már megássa magának a sírt előre.~ ~-
 59    2|           rántott levessel él?~ ~- De már ugyan nem! - hangzott mindenünnen.
 60    2|   szattyánvargának jobb is lett volna már nem születettnek lenni,
 61    2|              deszkáit.~ ~Keresztszegi már előbb közlé furfangos tervét
 62    2|            semmi veszedelem sem bírta már őket feltartani: öt perc
 63    2|               kiket Zólyomi vezetett, már csaknem körül van véve,
 64    2|               a honmaradt népet. Most már mindenki szeretett volna
 65    2|               De hát ő hol következik már?~ ~Minden fényes, harsogó
 66    2|             harsogó menet végigvonult már az utcán, hát ő micsoda
 67    2|           széke nem üres, azon valaki már ül, és azon valaki senki
 68    2|           fogságából Keresztszegit.~ ~Már ekkor a harcias céhek fegyverfoghatói,
 69    2|               jelenteni: hogy „tiszta már az utca”, s a kedvéért bizonyosan
 70    2|       városába.~ ~Itt régen elfeledte már mindenki; azt sem tudták,
 71    2|                ahogy ezt a becsületet már megtanulta otthon bíró uramnál;
 72    2|             kiket mintha látott volna már Debrecenben; ifjak, vének;
 73    2|            török fogság törökké tette már ezt kívül-belül; nem gondolt
 74    2|              nem kap.~ ~- Elbeszélted már ezt valakinek másnak?~ ~-
 75    2|             használt Szulalinak, most már igen csendesen viseli magát.~ ~-
 76    2|         bégetett, mint a birka, s azt már elismerte, hogy a fűevéstől
 77    2|          Doktor Tóbiás pedig idestova már a fenekén volt a tudományának.~ ~
 78    2|               a világnak. Hanem azért már Szulali híre meg volt alapítva
 79    2|          gonosz kémmel van dolguk, ki már tele is írta titkos jelentéssel
 80    2|             gubát akaszt a nyakába.~ ~Már hiszen tiszta lehetetlenség
 81    2|              lát, s saját háza is van már, szőlőskerttel együtt.~ ~
 82    2|             volt a templom, hallották már a hírét, mily szépen, mily
 83    2|              akik ölnek; pusztítanak, már Élesd körül járnak; őrizkedjék
 84    2|             határáig szerencsésen; de már most hogy legyen az oda
 85    2|             egy jó hosszú időt; mikor már gondolta, hogy éjszaka van,
 86    2|               susogá:~ ~- Te vagy az? Már visszajöttél, férjem?~ ~
 87    2|               akartok intézni, mely a már elpihent háborút újra fölelevenítse.
 88    2|               kelle látnia, hogy most már minden további terve, messzelátó
 89    2|            azt tovább folytatni, amit már Keresztszegi is abbahagyott?~ ~-
 90    2|       beszélsz; de mit használsz most már vele? Nincs vezérünk.~ ~-
 91    2|          elveszté láthatára alól, aki már jól látta, hogy vezetnél
 92    2|   kínzóterembe vezették, hol a fogoly már kellően el volt látva a
 93    2|       lábaihoz erősítve, s az első ék már térdei közé verve, ha önként
 94    2|           bégek között; hozzászoktunk már az ilyeshez; a váltságdíjért,
 95    3|        restsége miatt az is omladozik már. Itt csak a külső bástyákra
 96    3|              némely kapu félig el van már borítva a koronkint legördült
 97    3|         jelezi. Mind a kettőt belepte már a füst (itt sokat dohányoznak);
 98    3|                Petneházy sokszor ment már e templom udvarán és hosszú
 99    3|           hozzá a könyvtárba.~ ~Tehát már azt is előre tudta, hogy
100    3|         munkába majd belehal. Azonban már akkor a negyvenezer kötetből
101    3|           kedvesebb fejeket is láttam már a földön végiggördülni,
102    3|             meg, jó imám. Először is: már egyszer kuruc vagyok, s
103    3|          birodalom belül régóta rohad már, és ellene régóta szilárdul
104    3|               És ha ezeket a titkokat már tudnák az oszmán főurak
105    3|           török légkör annyira hatott már az ifjú lelkére, hogy jónak
106    3|            árulás, ez árultatás! Most már bizonyos, hogy Thököly el
107    3|       megzavarodását eltitkolja; most már ugyancsak örült rajta, hogy
108    3|          eszébe, mintha Thököly ezóta már a magas mennyekben lehetne,
109    3|              király híres vadaskertje már akkor csak név szerint volt
110    3|   kiszőnyegezve, még az oldalai is.~ ~Már elérte a fügefa rácsozatot,
111    3|          mindez milyen közel van...~ ~Már hasadt a hajnal, mire Petneházy
112    3|         Kedves fiam, az egyik éjszaka már letelt!~ ~Petneházy felrezzent
113    3|       elhiheted nekem, hogy a parancs már ki van adva: bármerre akarnál
114    3|             egy lélek sem járt. Arról már meggyőződött, hogy itt ebben
115    3|              Telli tudhatta volna ezt már tegnap, és ne mondta volna
116    3|              kitünteté őket; akik ott már hosszú évek óta sorvadnak
117    3|            égetett cserépcsövek: most már megromlott a vízvezető,
118    3|             csigakút mellett ott állt már a gyaloghintó, egy kisded,
119    3|                akire én várok.~ ~- De már megérkezett - felelt a hordár.~ ~-
120    3|               lépve, s Petneházy most már bámulva ismerte fel benne
121    3|             is volt még; de Petneházy már a járásáról felismeré:~ ~-
122    3|                Tehát siessetek. Tudod már, hová?~ ~- Tudom.~ ~A delnő
123    3|            után összevissza lyuggatva már; a falak megrepedezve, a
124    3|              velem ezt tudatnod. Most már gyűlölöm az életet, gyűlölöm
125    3|              azt fogod mondani: „Most már megvetem az életet és magamat,
126    3|              ki az imámhoz:~ ~- Tudod már, hová?~ ~A két férfi felemelte
127    3|           nevét; sokszor történhetett már ez eset.~ ~A vastag kaput
128    3|          zsidó, közel hatvanesztendős már, rút, fertelmes arcú majom,
129    3|            mint egy gyermek.~ ~- Most már érted a talányt. Tudod,
130    3|          bejőni.~ ~Az ismerős utcákon már visszatért az odaliszk bátorsága;
131    3|               percben Petneházy? vagy már talán itt is van? Ő türelmetlen
132    3|      szeretnek. Milyen kár érte, hogy már holnap meghal. Olyan szép
133    3| bársonyerszényt a levágott fővel.~ ~- Már vigyáztam reá - mondá, a
134    3|               hanem mindez hiába volt már; a kedvenc leány meghalt
135    3|       könyörögtek neki, hogy menjenek már haza Drinápolyba. Akkor
136    3|               mit szerelemnek hívnak, már akkor igen sokfelé el volt
137    3|            amit ő csak törve beszélt. Már ez hivatása volt a magyarnak,
138    3|              Ráállok, vezérem. S most már úgy segéljen Isten, ahogy
139    3|             szívvel -, most szeretném már, ha még Ihánzáde volnál,
140    3|               beteljesültét!~ ~ Érzik már a halálszag Abdi basa palotájában!
141    3|               másik után.~ ~Vén ember már Abdurrahman basa, közel
142    3|             megvan hetvenéves; látott már mindent a világon, amit
143    3|            nevet szerzett: minek élne már tovább? Ő is látja jól a
144    3|              ellenállhatni; de hiszen már hetvenéves. Jelen volt Kandia
145    3|             leányának mosolygása volt már, ami érdekelte: az pedig
146    3|               ami érdekelte: az pedig már nem mosolyog.~ ~Egyik rossz
147    3|              mondá Abdi basa, hogy ha már az ellenség a sáncon volna,
148    3|            fognak ostromolni. Kezdett már fatalista lenni s bízni
149    3|                A hadsereg nem nevezte már a barátot másképp, mint „
150    3|          lapjain is.~ ~Augusztus 5-én már jókora rés volt lőve a nagy
151    3|              elhallgatott valamennyi. Már csatarendben állt minden
152    3|            elé küldve, ki hír szerint már Székesfehérvár falai előtt
153    3|             napra való tervük soha.~ ~Már ekkor a keresztény tábor
154    3|              magához térhetett volna, már benn voltak a Tabánban (
155    3|             is elverték maguk elől, s már közel voltak a Fehérvári
156    3|           voltak a Fehérvári kapuhoz, már jött Abdi basa segítségükre,
157    3|        elszántan harcolt; egy aga, ki már két halálos sebből vérzett,
158    3|              vissza a várkastélyba, s már halva volt ott a vezér Piccolomini,
159    3|      Tattenbach gróf és Zacco őrnagy; már csüggedni kezde az ostromlók
160    3|        halálnak kitéve.~ ~Abdurrahman már örömében ordít; de a magyar
161    3|      találkozunk.~ ~Az a tubafa pedig már a paradicsomban van.~ ~Innen
162    3|       keresztül rohantak a városba.~ ~Már akkor itt általános volt
163    3|          Budavár romjait. Alig talált már rá az ismerős helyekre;
164    3|   rózsalugasoknak helyök sem látszott már. Csak egy kettétört kőlap
165    3|              basák Pest ellen jönnek, már Hatvanig értek, és ott elsáncolják
166    3|         megérkeztek Hatvan alá; annak már akkor hevenyészett sáncai
167    3|              neki:~ ~- Bizonyára most már olyan nagy emberré lettél,
168    3|             akarnak hozzád menni.~ ~- Már csak hagyd te nekem azt,
169    3|               a sík mezőnek, mint aki már eszméletét veszté, s nem
170    3|         jutott osztalék a zsákmányból már fogyatékán járt, s azok
171    3|     parasztnak öltözött férfi érkezik már másodízben a basához, ki
172    3|              A basa előpénzt is adott már az árulásért, s tanakodott
173    3|             pedig kimondá, hogy apját már másodszor küldé Funkenstein
174    3|          jelenti, hogy népség és pénz már készen állanak, s ezek szerint
175    4|               A beteg úr pedig kezdte már magában számolgatni, hogy
176    4|           várőrség.~ ~Szeretett volna már nem feküdni az ágyban. Úgy
177    4|          tetszett neki, hogy nincs is már egyéb baja, mint hogy elrontotta
178    4|              diákkonyhából.~ ~Egyszer már aztán csak kifúrta Tallósy
179    4|               észre, hogy kegyelmetek már nagyon sokan lesznek itt
180    4|             Én pedig azt hiszem, hogy már sokan is vagyunk. Nem megyünk
181    5|               ha vajon ebédelt-e ő ma már vagy sem. Tanítványai előtt
182    5|             is, hogy a két jeles ifjú már korán reggel ott van a múzeumban,
183    5|              az a rózsa lenni!” De ez már mégsem csillag!~ ~A mi derék
184    5|             kinyomathatta volna.)~ ~- Már ha én neked volnék, csak
185    5|        kétszáz akó. A jó nagyenyediek már ekkor annyira meg voltak
186    5|     Trajtzigfritzig és csordája pedig már Marosújvár körül járt, s
187    5|               megszokott állapot vala már Enyeden, a lakosság a labancok
188    5|          valakit per „kend” nevezett, már akkor nagyon haragudott.)
189    5|              cipelt, melynek nem volt már sem kulcsa, sem kereke,
190    5|      észrevette, hogy Gerzson nem fog már többet beszélni, s leereszkedőleg
191    5|              Trajtzigfritzig.~ ~De ez már mégiscsak több volt, mint
192    6| freskófestményekkel, melynek tornyait már egyszer hetven év előtt
193    6|              nép elszegényült.~ ~Most már feljöhet a szivárvány, nincs
194    6|          mindent megkísértenek, a tűz már a torony lépcsőibe kezd
195    6|          megérkezék, a torony lépcsői már le voltak égve, a harangok
196    6|               máskor is tartottak ott már táncvigalmakat?~ ~- Ó, a
197    6|               a bástyaterembe, hová ő már legjobban tudja a járást.~ ~-
198    6|         nélkül.~ ~Ebéd derekán, mikor már mindenki arcán nyíltak a
199    6|            veszélyes sáncokra, tán ők már szokva voltak az ostromhoz,
200    7|            háznál sehol sem találtam, már azelőtti napon is mind azon
201    7|         rezignációval, hogy mikor fog már a népség szaladni az utcán
202    7|          magukat, mert igen fáradtak, már hat hét óta nem feküdtek
203    7|           vendégeimnek elszenderedni, már jön valami ordonánc,194
204    7|          minden ellenvetés nélkül! De már én nem jó volnék katonának.
205    7|         állanak együtt.~ ~A két tiszt már en plein parade198 várt
206    7|            táncolni, mint ezek. Pedig már harmadik éjjel nem alusznak,
207    8|                hogy annyira körül van már véve kémekkel, kik egyenesen
208    8|       okozhatnák.~ ~Elvégre is, mikor már nem volt számára hátra semmi
209    9|            hallatszék válaszul, hanem már közelebb; a lovas nagyon
210    9|            kell félni, itthon vagyunk már, az Ábrahám kebelében!...~ ~-
211    9|             magának, félig agyonsírta már magát utánad.~ ~- Nem ment
212    9|           miként vagy te most élő, ha már egyszer meghaltál!~ ~Gergely
213    9|      ütközetben két kardvágást kaptam már, midőn a vak rohamban egy
214    9|             csatatéren.~ ~Este, mikor már sötétedni kezdett, fölemelkedtem,
215    9|               tőlem, s én alig bírtam már magammal, de mégis neki
216    9|         császári seregek közt vagyok. Már akkor nem bántam, akármi
217    9|               a szűrt, hanem a csikós már tudja a módját, leguggol
218    9|          pedig megértvén tőlünk, hogy már vacsoráltunk, bevezetett
219    9|         öcsémuramék - úgy mondá -, ez már mégis furcsa tréfa. Én kentek
220    9|                hogy mi loptuk el?~ ~- Már hiszen meglehet, hogy magától
221   10|               álltunk meg egy helyen, már hallottuk siettető szavát.
222   10|           hogy én tizenkétszer voltam már körülfogva, most vagyok
223   10|        intézni, mely annak beléptekor már száján lebegett:~ ~- Hozott-e
224   11|               a katonáknak.~ ~Ismerte már ezt a fajt Alföldön laktából,
225   11|               tábornok csapataival, s már jól kezdte látni az oszló
226   11|       tábornoknak, mintha látta volna már azokat valahol, de azok
227   11|            sem volt, mint a rózsa, ma már halott és eltemetik.~ ~-
228   11|        festése is egészen fekete volt már, csak a fő körül kivehető
229   11|             hogy az ellenség előőrsei már mutatkoznak.~ ~- Melyik
230   12|            mondhatni el róla, hogy ez már katona.~ ~Hát még ahhoz,
231   12|              A kisfiúk ütegéből pedig már két ágyú a földön feküdt,
232   12|              a kerekei sérülve voltak már, a szegény kis fiúkat egyiket
233   12|             saját szuronyára bízva.~ ~Már előtte az ellenség, mely
234   13|         nemesi címerünket szerezte.~ ~Már gyermekkoromban hajlamokat
235   13|               munkám megjelent volna, már ki volt hirdetve az ügyvédi
236   13|       rettegek, halva sem temetnek el már engem!, hanem a kutyáktól
237   13|              Pozsonyból hazakerültem, már akkor az én feledhetetlen
238   13|        télen-nyáron öt órakor reggel, már ott kellett lennem az írószobájában;
239   13|               mikor más ember felkel, már akkor én elvégeztem s járok
240   13|           magyar fordításban. Németül már akkor tudtam jól: Pozsonyban
241   13|     vándortársulatnál. Neki is jelent már meg két verse a lapokban.
242   13|         exequálni233 az alperest. Azt már nem követtem el.~ ~Ettől
243   13|        világába.~ ~Annyi esze azonban már van a fantáziámnak, hogy
244   13|        történetet keresztülviszik. Ez már tanulmány. Sok fejtörés,
245   13|         játszik; de azt megválasztani már az ítélőtehetség dolga,
246   13|     regénymese egész szövevényét. Itt már együttműködik a képzelet
247   13|           legutolsó dialógig, s mikor már leülök írni, akkor olyan
248   13|               lenne a szárnyaikból?~ ~Már ezt a hibámat meg nem javíthatom.