Kötet

1    2|                A túlpartra érve, egy gyönyörű liget emelkedik ki a lankás
2    2|       sietséggel vonultak vissza.~ ~(Gyönyörű óvatosság a debreceni tanács
3    5|    áhitatosan... „Ó, istenem, milyen gyönyörű” - sóhajt, nem bírva magával...
4    5|            bent maradt.~ ~Maga a had gyönyörű népség volt; igazán ráillett
5    6| szíveskedjenek vele odáig sétálni.~ ~Gyönyörű meleg tavaszi nap volt,
6    6|              van befedve, mely ismét gyönyörű zöld gyeppel kirakva, egyike
7    6|              egy bombavető mozsár -, gyönyörű tiszta az idő! Ni, most
8    6|          vörös hajtókáit a távolból. Gyönyörű idő!~ ~Annyi bizonyos, hogy
9    7|             hanem mindenkiébe.~ ~Egy gyönyörű, magas, karcsú honvédkapitány.