Kötet

1    5|      ily regényesen hangzott: „Bórembukk!”~ ~Amilyenek voltak választott
2    5|       napon Trajtzigfritzig és Bórembukk uraim ő kegyelmességeik
3    5|       beszélhetni.~ ~Alvezére, Bórembukk, egy nagy, trabális mészároslegény
4    5|   behajtsuk.~ ~Trajtzigfritzig Bórembukk fülébe súgott valamit, s
5    5|      magát az utcán végig, míg Bórembukk a professzor nyakába ült
6    5|       martalékul esett bájait. Bórembukk pedig galléron ragadá Gerzson
7    5|        elöl Trajtzigfritzig és Bórembukk, sarkukban József és Áron.
8    5| egyiket -, itt a világ vége!~ ~Bórembukk látva, hogy itt csakugyan