Kötet

  1    1|                 maga is esküdött rá, hogy ő is látta őket, amint négyöles
  2    1|          káromlása az igaz Istennek és az ő szenteinek tatár nyelven.
  3    1|              azzal biztatá, majd elmondja ő azt mind a kettőjük helyett,
  4    1|             állítván, hogy testvére néma; ő tehát elmondá kétszer is
  5    1|                 ráismerhettek, hogy ez az ő emberük.~ ~A szaracénus
  6    1|        házigazdától, nem tért-e ide be az ő szerette férje kisfiacskájával.
  7    1|                  barlangban elbújva, majd ő fiával előremegy, megnézni,
  8    1|                 azóta felépíthették, hogy ő ott járt.~ ~S azzal mentek
  9    1|            zsoldjába, s vitézkedhettek az ő zászlói alatt jó pénzért.~ ~-
 10    1|                   a szép asszonyi arcokat ő halálba tudta szeretni;
 11    1|                nem sír és nem sóhajtoz az ő fájdalmas beszédén, hanem
 12    1|               olyan jutalmat ígérve, amit ő meg nem szolgált, csak akkor
 13    1|                   igen szörnyen, hogy nem ő verekedett meg Saksinnal,
 14    1|                meg Saksinnal, mert hiszen ő sem gyöngébb, mint Simon
 15    1|              feleségül öcsémnek. Valóban, ő oly jó vitéz, mint én vagyok,
 16    1|               vitéz, mint én vagyok, s ha ő küzdött volna Saksinnal,
 17    1|              szereti Meryzát, vegye tehát ő is azt feleségül.~ ~Mikhál
 18    1|             szerint összeadá a feleket az ő társaikkal; rendén, ének-
 19    1|                 kínzá; Meryza ellenben az ő leánya, akiről irtózat szólni.
 20    1|            kincseiket őrzésükbe veszik, s ő magukat az első éjjel elsikkasztják.
 21    1|                   Mikhál van ott? Hol van ő?~ ~- Halkan beszélj! Ő már
 22    1|                van ő?~ ~- Halkan beszélj! Ő már nincs ott. A mellékszoba
 23    1|               rálép, a hidlás elfordul, s ő leesik róla; az a mély kút
 24    1|            kocogtattak az ablakon.~ ~- És ő?~ ~- Ő már bizonyosan meghalt.
 25    1|                 az ablakon.~ ~- És ő?~ ~- Ő már bizonyosan meghalt.
 26    1|              felülről Sziona szava, midőn ő már a kút fenekén állt,
 27    1|                  is. Az ország hírnöke az ő kapujára is felszegezé a
 28    1|                Saksin megvallott mindent, ő még akkor is tagadta bűnrészvétét,
 29    2|                próbáljon valaki beülni az ő kastélyába, hogy mind így
 30    2|                addig a lovait a fűre, míg ő a puskával egyet fordul
 31    2|                   onnan lehet tudni, hogy ő fekhetett itt, mert a palló
 32    2|          zűrzavaros provincia14 akad, oda ő küldessék; sok volt benne
 33    2|                így ránéz, azt hinné, hogy ő az a híres Csukat Pál, aki
 34    2|                kocsislegényt kér, akik az ő ostoba kocsisait magyarosan
 35    2|                   nézze meg bár kegyelmed ő nagysága Lórántffy Zsuzsanna
 36    2|                  megilletőnek vélte, hogy ő intézze ezen kérdést bíró
 37    2|                 különben sem futott volna ő sehová.~ ~- Igyártó Mihály! -
 38    2|                   Dávid uram?~ ~- Né! Még ő fog perbe engem! - kiálta
 39    2|                   maga után fog hozni, az ő fejére visszahárítok.~ ~
 40    2|                  lábasmarhája kiirtassék, ő maga számkivettessék az
 41    2|                 város határából. Ha ki az ő famíliája közül őtet követni
 42    2|            ellenében, amidőn megtudván az ő hazatértét, őt vasra verettem,
 43    2|            behintetvén, üresen hagyassék; ő maga pedig e város határából
 44    2|                megcsalatkozott, mert amit ő messziről csőcselékhadnak
 45    2|                   csizmadia-atyamester.~ ~Ő vágta legjobban a békaevőket,
 46    2|          megálljon őt siratni, vagy ahogy ő haldokolva mondá: „megitatni
 47    2|                   uram elhalmoztatott. Az ő esze nyerte meg a csatát.
 48    2|                 esze nyerte meg a csatát. Ő találta ki, hogyan lehet
 49    2|                ellenséget erős állásából; ő intézte az egész ütközetet,
 50    2|                 labanc világnak.~ ~De hát ő hol következik már?~ ~Minden
 51    2|             végigvonult már az utcán, hát ő micsoda csapatot vezet?~ ~
 52    2|             súlyos igazságot látnak ma az ő saját fejére.~ ~Nem hagyta
 53    2|               hogy miután a római császár ő felségével többé hadat folytatni
 54    2|                   állok akarata ellen. Ha ő békét akar, én nem harcolok
 55    2|                  akar, én nem harcolok az ő nevében; de kötelességemnek
 56    2|             kísérte senki, ahogy kívánta; ő sem tekintett sem jobbra,
 57    2|                  ki volt valaha családja. Ő maga csak annyit tudott
 58    2|               szokott elfogadni, miért ne ő is?~ ~Vevé tehát a tarisznyáját,
 59    2|               harámbasa azt végezte, hogy ő maga legényeivel felöltözik
 60    2|                   sokszor emlegette, hogy ő külföldön milyen csudálatos
 61    2|              miszerint azt képzelje, hogy ő rettenetes összeesküvést
 62    2|               Alkorán99 aranymondásaival; ő valóban testén viselte a
 63    2|                köntösödet is magadról, ha ő kívánja, mert nagy az a
 64    2|                   szüksége is lehetett az ő helyzetében, annyi furfangos
 65    2|             titkaival merőben ismeretlen. Ő eddig azt sem tudta, hogy
 66    2|              férje az asszonynak nincsen, ő maga azt mondja, hogy volt,
 67    2|                 amit Szulali beszél, hogy ő hallotta, mikor az elpusztult
 68    2|               tápintézetben, azt rendesen ő intézte el; nem került a
 69    2|                  szenvednek, várhatják az ő törekvéseikben az Urak Urának
 70    2|                   A paraszt beleegyezett; ő pedig elvárva, mikor a szekér
 71    2|             piacon meghálni vele, s akkor ő éjszaka előjöhet rejtekéből.
 72    2|              Csakugyan úgy történt, ahogy ő számított. A kapun átereszték
 73    2|                   ház és kapu kulcsait az ő feje alól kelle kivenni.~ ~
 74    2|                  Ez alku dolga közöttünk. Ő nekem ellenségem, a sors
 75    2|              észre, hogy férjedre vártál. Ő nincs itt?~ ~- Nincs, de
 76    2|                akkor takarítjuk ki, mikor ő távol van, s a kelepcén
 77    2|               sokkal merészebb volt, mint ő, midőn egyes-egyedül be
 78    2|                  szóltak ellene semmit.~ ~Ő mindegyikkel sorban kezet
 79    2|            Keresztszegi kétségbeesett, az ő dolga; én maradok az, akinek
 80    2|                magában Keresztszegi -, az ő tervének folytatása-e, vagy
 81    2|                  elfogtak, vagy valaki az ő cimborái közül?~ ~E kérdésre
 82    2|                hazament a basa Váradra.~ ~Ő sem beszélt arról senkinek,
 83    3|                  nyakára vaslábát, akiket ő megragad, három kézzel ragadja
 84    3|                   ad neki Abdi; s ha most ő nem szeretne engemet annyira
 85    3|               akkor a szultán is odajött, ő is mondatott magának jövendőt.
 86    3|                kicsalni. Úgy tett, mintha ő tudna erről legkevesebbet,
 87    3|                 legkevesebbet, s segített ő is találgatni ifjú vendégének.~ ~
 88    3|                  Petróczyvali barátságát. Ő is elkezdte azt hűtelennek
 89    3|              Telli most ott várakozik rá; ő szokta kedvese előtt e kis
 90    3|                   meg lehetne tudni, hogy ő az, az göndör, rövid haja
 91    3|                  közül Thököly helyére, s ő tégedet nevezett meg; két
 92    3|                  a szép Telli, hogyan fog ő valódi magyar nő lenni,
 93    3|                  enyelegtél; tele vagy az ő szemeinek tüzével. Tellinek
 94    3|              mindenütt; ahol te megállsz, ő is megáll; ha valami házba
 95    3|                   is mind ott jársz, ahol ő. De ne is erőszakoskodjál
 96    3|                  kém felvilágosítja, hogy ő ki és mi, a zavarban nyomot
 97    3|             Ihánzáde. Aztán mit is vétett ő, amiért egyszerre a legmagasabb
 98    3|              Ihánzáde megrántá kezét.~ ~- Ő az. Hallgass!~ ~Az alak
 99    3|             lehetett arcát látni. Valóban ő volt.~ ~- Te vagy itt, Ibrahim? -
100    3|               hiába szólsz többet, meghal ő, és meghalok én. Nem kellett
101    3|             Petneházy szívén. Ezt a nevet ő adta szerelmesének egy boldog
102    3|                   önfeledés pillanatában, ő szokta így nevezni: shekerbuli (
103    3|           zörögtek a lakatok és vasrudak; ő maga nyitotta azt ki Telli
104    3|              nyitotta azt ki Telli előtt, ő maga zárta be utána.~ ~A
105    3|                vagy már talán itt is van? Ő türelmetlen szokott lenni.
106    3|           megvesztegethető, mint a többi. Ő az éjjel is kiment szokott
107    3|                 le nem szállt a lóról sem ő, sem kísérői, fele az úton
108    3|            vadászott.~ ~Azon a téren, hol ő könnyelmű kíséretével, hiú
109    3|            halhatatlan árnyakon keresztül ő gyáva vadakat üldözött.~ ~
110    3|             legnagyobb hadijárás útjában, ő maga gyöngén belekeverve
111    3|                   volt gazdag ember, s az ő birtokai is hasonló veszedelmes
112    3|                   Nem merte ráfogni, hogy ő az, míg a hölgy meg nem
113    3|             hiszen igaza van mindenkinek: ő csaknem törökké lett; török
114    3|               finomabb beszélő volt, mint ő, kiben a török basákkal
115    3|             társalgás németül folyt, amit ő csak törve beszélt. Már
116    3|               nejének, hogy majd elintézi ő azt a dolgot. Azt látta,
117    3|              hölgyek távozásra készültek, ő maga vette karjára nejét
118    3|                    minek élne már tovább? Ő is látja jól a közelgő zivatart,
119    3|                   jól a közelgő zivatart, ő is tudja jól, hogy annak
120    3|              nyomban palotája küszöbénél; ő azokat mind nyugodt arccal
121    3|                   készültségű ember, mint ő, sokat ér az ostromló hadseregre
122    3|                lovag, meghalt aug. 5-én”; ő maga veté az első göröngyöt
123    3|                  ostromlók viszonzásul az ő halottaik fejeit tűzték
124    3|                   ezután se szólongassák, ő nem adja meg magát, nem
125    3|                   mint ezelőtt két évvel. Ő Mahomedra és a szultánra
126    3|                  volt. A halogatás nem az ő kárát szaporítá.~ ~Azon
127    3|                Abdurrahman tudta, hogy az ő ősz fejének s a budai félholdnak
128    3|                ostromló ellenségben, mint ő az egész hadsereggel: de
129    3|                  melynek először kelle az ő bástyája szélébe fúródni.
130    3|                  vitézt huszárai közül, s ő maga élükre állva, bátran
131    3|                 kiálta Petneházy, s azzal ő maga egyenesen nekirohant
132    3|                Azzal mentette magát, hogy ő csak a pénzt akarta megkapni
133    3|               főhadnagy azt állítja, hogy ő nem akarta a várat elárulni,
134    3|         veszélyben forgott, ennélfogva az ő vallomásai és levelei után
135    3|    haditörvényszék azt judikálta:144 hogy ő a császári vér- és haditörvény
136    4|                   kapitányéval, mivelhogy ő csupa lovassággal rendelkezett,
137    5|           megkérdezni, ha vajon ebédelt-e ő ma már vagy sem. Tanítványai
138    5|                 históriát, mint amely, az ő szavaiként, nem tanít egyebet,
139    5|                lévén a kollégium tövében, ő maga a földszinten lakott,
140    5|                 fizikai experimentumoknál ő volt Gerzson úr segédje,
141    5|                  ivásnál, verekedésnél az ő neve elő nem fordult, amiből
142    5|                  beszélhettek volna róla. Ő azonban rettentő erejét
143    5|                 nagy megütközésére még az ő felolvasásaira sem figyelt,
144    5|                   nem talált semmit; mire ő a hosszú folyosón végigkopogott,
145    5|         rózsaleveleket megszedni, egyedül ő lelje meg és olvassa el.~ ~-
146    5|                kezéből kicsúszik a kötél, ő rögtön nyakát szegheti;
147    5|        Trajtzigfritzig és Bórembukk uraim ő kegyelmességeik beüzenének
148    5|                 Szabó Gerzson úrtól, hogy ő valakit a háborúba vezessen!~ ~-
149    5|         csalatkoznék, aki azt hinné, hogy ő is hasonló volt rongyos
150    5|                  legszebb angol mén volt, ő maga ezüstcsillagos láncszemből
151    5|             kezdőbetűi voltak hímezve, de ő azért elég méltóságot tulajdoníta
152    5|             akaratodat, méltóságos úr, és ő minden lehetségest el fog
153    5|             visszabocsátá őket a városba, ő pedig a maga seregével mintegy
154    5|                  menjen fel a toronyba.~ ~Ő azon félálmosan felment
155    5|           leverten Gerzson úr -, de ha az ő élete árán megvásárolhatom
156    5|                 elébb, mintsem szemeim az ő balsorsát meglátnák.~ ~-
157    5|            oldalról tóduljanak a városba. Ő maga nagy büszkén lován
158    5| hasznavehetetlenné tette a sűrű zápor, az ő kezeikben súlyossá tette
159    6|        toronytetőnek nem szabad elégni!~ ~Ő mondta, és a nép reggelig
160    6|                   kortesnek elhitte, hogy ő Kossuth Lajos, s e hitében
161    6|             beszél, azt képzeljék, miként ő és a tábornok a legintimebb
162    6|            vezetőül a bástyaterembe, hová ő már legjobban tudja a járást.~ ~-
163    6|                lassabban beszéljenek, míg ő maga oly óvatossággal rakta
164    6|                sisteregve a sáncra esett, ő is megtörte erőszakos bátorsága
165    7|                   minek fedezem én föl az ő rejtekhelyét.~ ~Magamra
166    7|                  a fél mázsa szalonnát az ő számára készítettem.~ ~Végre
167    7|             annyira vittem a dolgot, hogy ő megígérte, miszerint nem
168    7|                   győznék rá emlékezni.~ ~Ő sem hagyhatta szó nélkül
169    7|                    amit én beszéltem, azt ő nem hallotta, s amit ő beszélt,
170    7|                azt ő nem hallotta, s amit ő beszélt, azt én nem értettem.~ ~
171    7|                 van itt a mi városunkban. Ő a mimikámból azt következtethette,
172    7|                 sem kevesebbet, mint hogy ő azt tarkótul talpig ketté
173    7|                    Szemeink találkozának. Ő elsietett, vele együtt a
174    8|              kegyetlenül, hogy majd keres ő magának olyan embert, ki
175    9|              mértföld ide az a hely, ahol ő elmaradt, ott is fogságban
176    9|                idéz elő az arcokon, miket ő maga oly közel látott, mik
177    9|                      A csónakos kikötött. Ő volt a molnár abban az eldugott
178    9|                annak bizonyságául, miként ő az úr a háznál.~ ~Vezetőnk
179    9|                   nem tudja, mi lelte, az ő torka úgy megszűkült, egy
180   10|                  megteltek könnyekkel. Az ő könnyei a tábornokban is
181   10|                   hogy nem volt igaza, de ő a magyarokat oly nagyon
182   11|             legyenek oly hódítók, mint az ő tekintete, legyen oly ragyogó
183   11|                 ragyogó diadaluk, mint az ő arcának rózsái, és életteljesek
184   11|             életteljesek s dicsők, miként ő!~ ~- Éljen! - harsogott
185   11|        tegnapelőtt vele szemben ült, kire ő poharát emelte, s ki neki
186   12|             századosnak, kijelentve, hogy ő maga saját felelősségére