Kötet

1    2| magas fehér báránybőr süveg szorítá alá; Debrecenben a fehér
2    3|  alszom.~ ~Petneházy forrón szorítá meg az eléje nyújtott kezet,
3    3|   terjedt, s az ótalmazókat szorítá ki az üregeikből, másnap
4    3| Gábor baráttal, ez örvendve szorítá őt keblére.~ ~- Elveszett
5    6| télen, ha a hideg szobáikba szorítá, víg társaságok gyűltek
6    7|     kapitány halkan ajkához szorítá a rózsát. Nem néztem oda,
7   10|  kis szürke ember könnyezve szorítá keblére a vén ősz katonát,