Kötet

  1    1|    sekrestyébe.~ ~Hajh! sírbolt volt most az egész templom, ott vágták
  2    1|            már; azért te feküdjél le most, az oltár mellett jó helyed
  3    1|        mellett jó helyed lesz, Isten most is közel van ott még, én
  4    1|             istentelen patarénus nép most sarcolta az átkelőket legjobban,
  5    1|             ott semmit, jól fog esni most forrásom friss vize s az
  6    1|            parasztokat mind bevették most a várba. - Így magyarázá
  7    1|              mindig jókor van látni; most jertek a lakomára; régen
  8    1|         nagyon igyék, mert az megárt most egyszerre; Mikhál vitéznek
  9    1|              lovag látta, hogy ebből most mindjárt verekedés lesz,
 10    1|         dühösen ugrott fel Saksin, s most már széket ragadva rohant
 11    1|             de nagyon elbámult erre; most bánta már igen szörnyen,
 12    1|          tették előtted százan, akik most mind halva vannak, mert
 13    1|            elállt a fájdalomtól.~ ~- Most azon légy, hogy mentsd meg
 14    1|              mennének, elfognának. S most siess; ha biztos helyen
 15    1|          ajándékozá.~ ~Szionát pedig most már valóban nőül vevé, s
 16    2|              összetákolt maradványa; most azonban a vízárok hellyel-közzel
 17    2|            tartja feje fölé, melyből most vízsugár helyett folyondár
 18    2|              itt, mert a palló körül most is csupa viaszfoltos, amint
 19    2|            gyertyák. Egy csoport méh most is bejár a terembe, s szedegeti
 20    2|       mellyel a kötelet fogta.~ ~Még most is csupa fekete a kötél
 21    2|        vehetni és székkel bírni?~ ~A most érkezett lovag ezen nagyon
 22    2|        fejükre a süveget, e szóval: „most már nem tanácsház, hanem
 23    2|     többséggel bírnak a tanácsban. - Most már, ha kívánják kegyelmetek,
 24    2|       Igyártó Mihály uram ügyét.~ ~- Most már - dohogott süvege mellől
 25    2|        különösnek tartaná, hogy azok most őfölötte törvényt tartanak.
 26    2|             kegyelmed haragjáról van most szó, hanem városunk lételéről
 27    2|      ajándékozák a mi városunknak, s most mi e harangokat újra ágyúknak
 28    2|        belekapcáskodni. Miért akarja most Debrecen városa eddigi bölcsességét
 29    2|         elleneztem, én ellene mondok most is. Minden csepp vér, melyet
 30    2|             jósolható volt, hogy itt most viharos jelenet fog következni;
 31    2|           puska vége elé állíttatik. Most tessék már elmondani, hogy
 32    2|        láncokat a vádlottról.~ ~- És most hazamehet kegyelmed. Holnap
 33    2|         kinek tanács ítélése szerint most bontják szét a házát, Nagy
 34    2|            támaszkodva, tekintetével most is a zsolozsmák soraiba
 35    2|         félbeszakadt.~ ~Keresztszegi most felemelkedék állványáról,
 36    2|     elmaradhat tőlem!~ ~Keresztszegi most lelépett emelvényéről, s
 37    2|         elhagynál-e engem?~ ~A leány most felemelte arcát; a rásütő
 38    2|         magukkal, híres bikafogókat: most tegyenek ki magukért! Egy
 39    2|        Zólyomi Dávid inte neki, hogy most ne feleljen, s azzal karon
 40    2|          mely addig hátul kullogott, most előrenyargalt, s fél nappal
 41    2|           hírével a honmaradt népet. Most már mindenki szeretett volna
 42    2|             többet érne, ha ez a ház most is állna, ha ezek itt most
 43    2|           most is állna, ha ezek itt most is élnének.”~ ~A rakomazi
 44    2|             Üljön le a nemes tanács. Most csak a süvegeket még, később
 45    2|        dekretálhassák az elfogatást. Most pedig menjünk a tömlöcajtóra.~ ~
 46    2|           Akkor apám volt száműzött, most te vagy az. Akkor neki volt
 47    2|           neki volt szüksége társra, most teneked.~ ~A keményszívű
 48    2|            megkönnyebbülhetett. - De most eredj vissza. Ahová én megyek,
 49    2|             nem nyílt ki neki.~ ~No, most innen ki nem lehet menni
 50    2|             hogy mi fog itt történni most.~ ~Az bizony nem volt tündéri
 51    2|           hűlni kezdett a vér. Ha őt most itt kapnák!~ ~Abban a halavány
 52    2|  csepegtetőkúra használt Szulalinak, most már igen csendesen viseli
 53    2|            hólyaghúzó flastromokkal. Most kezdett el aztán még csak
 54    2|              az a szellem.~ ~Szulali most vette még csak észre, hogy
 55    2|              elő a derest.~ ~Szulali most látta csak át, hogy minden
 56    2|        határáig szerencsésen; de már most hogy legyen az oda való
 57    2|            bíró uram udvarába, kinek most szüksége van arra. A paraszt
 58    2|            sem jöhet ki Debrecenből. Most, midőn tudom, hogy egy debreceni
 59    2|         kastélyt, hogy azokat, kiket most itt lepek, összefogassam.
 60    2|         lepek, összefogassam. Ezekre most csak kétféle sors vár: vagy
 61    2|              ellenfelét gyávának, és most át kelle látnia, hogy az
 62    2|             is át kelle látnia, hogy most már minden további terve,
 63    2|            megszorítá kezeit.~ ~- És most mindnyájatokat feloldalak
 64    2|           fogok tántorodni többet, s most két nap alatt harmadszor
 65    2|           beszélsz; de mit használsz most már vele? Nincs vezérünk.~ ~-
 66    2|              szándék volt az.~ ~- És most, akiben lélek van, az követ
 67    2|              váradi basa unokaöccse, most jövén ide Afrikából, azt
 68    2|       Afrikából, azt gondoltam, hogy most is háború van, s nem véltem
 69    2|             egyszer kezére kerüljön; most az egyszer a bátyja érdemeiért
 70    3|              történetet, mit előtted most leírok.~ ~Sokat vétettél
 71    3|            És íme, a háromkezű óriás most kórágyon fekszik: beteg
 72    3|              pompás elfogadási terme most a csauszok őrszobájául szolgál;
 73    3|              és erő jelképei, azokba most szegek vannak verve, mikre
 74    3|           Hétszer visszaveretnek! De most nézz oda, egy vörös vonal
 75    3|           maga visszazsugorodik.~ ~- Most ismét egyesül a fejével,
 76    3|              lesz törölve.~ ~- De ha most engem láncra veretnél, ugyebár,
 77    3|            hitelt ad neki Abdi; s ha most ő nem szeretne engemet annyira
 78    3|         bolondos jóslatoddal. Én itt most amiatt szüntelen az életemmel
 79    3|    keresztények szívét átjárónak, az most ránk nézve lett Dsigerdilen;
 80    3|         többé. A háromkezű birodalom most nem három karral támad,
 81    3|               Ilyen eseményekből áll most az oszmán birodalom története,
 82    3|       kerüljön, mint van egy részben most. A borítékra Mátyás kezével
 83    3|      királlyá, magyarok fejedelmévé, most egy török szeraszkier119
 84    3|                A kijövő basa azonban most is szokott atyai nyájasságával
 85    3|           mint árulás, ez árultatás! Most már bizonyos, hogy Thököly
 86    3|           megzavarodását eltitkolja; most már ugyancsak örült rajta,
 87    3|             mert hiszen a szép Telli most ott várakozik rá; ő szokta
 88    3|             egy nappal előre a bajt, most nem ülne a Jedikulában.~ ~
 89    3|              Petneházy előtt, akinek most nem sok gondja volt rájuk,
 90    3|         figyeltél; majd vigyázz reá, most itt áll az ajtóm előtt,
 91    3|           lenn a dohos bástyafenéken most is száz meg száz jó magyar
 92    3|          idáig égetett cserépcsövek: most már megromlott a vízvezető,
 93    3|          közelebb lépve, s Petneházy most már bámulva ismerte fel
 94    3|         megfogá Petneházy kezét.~ ~- Most jól megnézd, ki ez!~ ~Sötét
 95    3|            könyökölve az öreg. - Még most keveset tudsz felőle, mert
 96    3|       keveset tudsz felőle, mert még most gyűlölöd. Többet kell megtudnod,
 97    3|          vannak zárva, s első gondod most, hogy a kapukon kívül légy;
 98    3|              a kedvemért, ne öld meg most, hanem majd egy óra múlva.
 99    3|            volna velem ezt tudatnod. Most már gyűlölöm az életet,
100    3|            múlva azt fogod mondani: „Most már megvetem az életet és
101    3|         által menekült meg, de azért most még inkább meg akarta azt
102    3|              túlsó partján állt, hol most a Horváth-kert terül, egy
103    3|          sírt, mint egy gyermek.~ ~- Most már érted a talányt. Tudod,
104    3|             s nem akarok az maradni. Most siessünk tova. Fojt a levegő
105    3|          köntösét, titkos iratait, s most nem egyébért tartózkodik
106    3|             őket, s rájuk bízá, hogy most meg menjenek el az imám
107    3|       gyöngyös párta körül csavarva, most bóbitás toronnyá fodrosultak
108    3|     gyöngysorai oly szűzen takartak, most a kivágott derék titkait
109    3|                  Ráállok, vezérem. S most már úgy segéljen Isten,
110    3|         mondá neki könnyű szívvel -, most szeretném már, ha még Ihánzáde
111    3|       Nagy-Sváb-hegyen történt, ahol most azok a szép nyaralók vannak.
112    3|            zászló egyre közelebb jő, most Petneházy egyszerre felugrik
113    3|     mozdulatot, s nem jöttek ellene, most azonban maga az egri basa
114    3|            mondá neki:~ ~- Bizonyára most már olyan nagy emberré lettél,
115    3|         módszerek iránt; Budán pedig most az egész helyőrség alig
116    3|        közlöm németből:~ ~Minekutána most uralkodó cs. kir. felsége
117    4|            üzente vissza, hogy éppen most kezdődik a bölény vadászat,
118    4|         szépen elfoglalták tőle.~ ~- Most hát legalább annyit tegyenek
119    5|            keresztül az utat, melyen most tartós kőhíd van építve.
120    5|             lefelé a látcsövet.~ ~...Most éppen József néz bele nagy
121    5|             Talán mégis csillag?... „Most éppen egy rózsát szakít
122    5|       nagytiszteletű úr kapja meg?~ ~Most Áronon volt a sor azt mondani,
123    5|             enyediek mit csináljanak most? Mondhatták ők Trajtzigfritzignek,
124    5|         templom udvarán, mely, amint most is látszik, erős, magas
125    5|              kezeiben könyv forgott, most kezeitekben dárda forog?
126    5|             minden kérdésre felelni. Most pedig parancsolom tinektek,
127    5|              a szeget onnan, úgyhogy most, ha elsütötték az ágyút,
128    5|         Gerzson úr meghajtá fejét, s most a főbíró szólalt meg magyarul:~ ~-
129    5|           fogcsikorgatva a labanc -, most akadtál emberedre: tudod-e,
130    5|             emberedre: tudod-e, hogy most ki fogott meg? Az én nevem,
131    5|             azt keresni, mert József most két kézre fogta a botot,
132    6|   építetlenek, a nép elszegényült.~ ~Most már feljöhet a szivárvány,
133    6|            és életpiros arccal, mely most még pirosabb a tűz visszfényétől
134    6|          lábon állottak egymással.~ ~Most e rondella előtt hosszú
135    6|          gyönyörű tiszta az idő! Ni, most egy tüzér jelenik meg a
136    6|             jó, hogy az ostromlók is most ebédelnek, s nem vehetnek
137    6|           lesz olyan gondatlan, hogy most tósztozzék? - gondolá magában
138    6|   borzalommal nézett a messzeségből, most a közelben igen mulatságos
139    6|            fogva a jobbik fülére még most is nagyothall.~ ~E rövid
140    6|            engedé a társaságot, mely most sokkal nyugodtabb tekintettel
141    7|              eszed? Minek adnak ezek most bált, azért tán, hogy táncoljanak?
142    7|       nemzeti színt adott ki.~ ~Csak most vettem még észre, hogy ezek
143    7|             éreztem miatta az elébb, most bámulatot, hódolást gerjeszte
144    8|           kerültem a törvény kezeit, most íme, önként följelentem
145    9|          elkezde felénk nyargalni.~ ~Most még inkább meg lehete benne
146    9|          embert. Hanem hiszen sebaj, most olyan világ van, mikor a
147    9|           elmondom, ha hazaérünk, de most száraz a torkom, lelkem;
148    9|           azzal csörtettünk előbbre. Most az ifjú vő vezetett bennünket,
149    9|              fiam - szólt az öreg -, most mondd el hát, hogy miként
150    9|             hát, hogy miként vagy te most élő, ha már egyszer meghaltál!~ ~
151    9| vászonöltözetét, s Sallai uram éppen most ugrott fel az ágyból. Csupán
152    9|          Szeretném - úgy monda -, ha most egyéb ne nyomná a lelkemet
153    9|             Igen jó bakatort kaptam, most ütöttem csapra.~ ~- Nem
154   10|             Szegény öreg apó! mintha most is látnám... Mikor decemberben
155   10|             Szegény öreg apó! mintha most is látnám...~ ~Mikor januárban
156   10|  tizenkétszer voltam már körülfogva, most vagyok tizenharmadszor.
157   10|            bízvást azt hihette, hogy most magyarul beszél.~ ~A beszédnek
158   10|      hiszemmel hallgatta végig, hogy most az erőteljes visszhangos
159   10|           pénzt a katonáknak?...~ ~- Most az egyszer semmit.~ ~- Szerettem
160   10|             Szegény öreg apó! mintha most is látnám...~ ~ ~
161   11|           szólt nevetve a tábornok - most iszkiri, nekem mondj szerencsét.
162   11|            de azok sem látszottak őt most észrevenni. Midőn a menet
163   11|     ragyogóbb, mint e leány szemei - most.~ ~- Fatalis gondolat -
164   11|            tegnapelőtti szomszédnéja most oda van temetve. A tábornok
165   11|      visszavezetve hideg fekhelyére, most elmaradna tőle és megnyugodnék.~ ~-
166   12|           gyermekek voltak még. Csak most váltak meg az iskolától,
167   12| visszalovagolt zászlóaljához.~ ~- No most, fiúk! - szólt hozzájuk -,
168   12|          parti erdő árnyékában.~ ~És most azután csendesen, óvatosan
169   12|             híven, önfeláldozólag.~ ~Most tudja szolgálni hazáját
170   13|           arcképem (tükörből festve) most is megvan nálam. Kilencéves
171   13|                hanem a kutyáktól még most is félek s bot nélkül nem
172   13|            meg is szoktam, úgy, hogy most is mindig hajnalban kelek
173   13|          3937 ív terjedelemmel, mely most is szaporodik. A lapokban
174   13|        leírva adták tovább; néhányat most is tartogatok belőlük; magáról
175   13|           mint népmesék hőseit.~ ~És most ismerem az új korszakot,
176   13|            modellt álltak: hívásomra most is előjönnek, változatosságukban
177   13|     kiszámította 72 millió betűt); s most is ugyanolyan mákszemnyi