Rész

1    4|      megjöttek-e már?~ ~Esztike fölkelt, és ment.~ ~(Törjék ki valamennyi
2    6|        alatta. Elesett. Meg-meg fölkelt s végerőlködéssel látszott
3    9| beszélnek, mintha valami sírból fölkelt lélek szavait hallottam
4    9|      lehetett benne.~ ~A malaye fölkelt a megszólításra ültéből
5    9| megaszalva. Az asszony láttomra fölkelt helyéről s odajött hozzám,
6   10|      nem volt oka megtörülni, s fölkelt az asztaltól, jóllakva egy
7   12|       Szolimán elé.~ ~A szultán fölkelt, jobb kezét a koránra tevé,