Rész

1    2| délután két óra felé, s mint tudjuk, még ma nem evett. Biz ennél
2    2| sopánkodással; mikor még nem tudjuk, hogy érte-e Lajos fiunkat
3    2|     fog tudni soha. Ó, uram, tudjuk mi azt jól, hogy titokban
4    2|    elmúlik a vész.~ ~A vész, tudjuk, hogy nem múlt el.~ ~Lajos
5    4|     belőle, - bizony meg sem tudjuk majd szolgálni.~ ~- Óh,