Rész

1    4|        hányja; mindhiába! oda sem hallgatott.~ ~Végre felpattant:~ ~-
2    6|          Miért jöttél el?~ ~A fiú hallgatott.~ ~- Miért akarod túlélni
3    6|       nyomorék lesütötte fejét és hallgatott.~ ~- Dávid, ha te ép, erős
4    7| Házigazdám még mindig ott ült, és hallgatott. Gondolám: aluszik, s mégsem
5    7|  ragyogott az égen, láthatta jól, hallgatott az egész mindenség, hallhatta
6   10|        irgálum szip szu.~ ~Birbuc hallgatott, megtörülte - szemeit, mert
7   13|   reszketve hallá a parancsot, és hallgatott, a bölcsek fejet hajtottak