Rész

  1    1|        megkérdezni, ha vajjon ebédelt-e ő ma már, vagy sem? tanítványai
  2    1|               históriát, mint amely, az ő szavaiként, nem tanít egyebet,
  3    1|                 a városban, megint csak ő hozzá tért volna vissza.~ ~
  4    1|              lévén a kollégium tövében, ő maga a földszinten lakott,
  5    1|               fizikai experimentumoknál ő volt Gerzson úr segédje,
  6    1|                ivásnál, verekedésnél az ő neve elő nem fordult, amiből
  7    1|                beszélhettek volna róla. Ő azonban rettentő erejét
  8    1|               nagy megütközésére még az ő felolvasásaira sem figyelt,
  9    1|                 nem talált semmit; mire ő a hosszú folyosón végigkopogott,
 10    1|       rózsaleveleket megszedni, egyedül ő lelje meg és olvassa el.~ ~-
 11    1|              kezéből kicsúszik a kötél, ő rögtön nyakát szegheti;
 12    1|      Trajtzigfritzig és Bórembukk uraim ő kegyelmességeik beizenének
 13    1|               Szabó Gerzson úrtól, hogy ő valakit a háborúba vezessen!~ ~-
 14    1|       csalatkoznék, aki azt hinné, hogy ő is hasonló volt rongyos
 15    1|                legszebb angol mén volt, ő maga ezüstcsillagos, láncszemből
 16    1|           kezdőbetűi voltak hímezve; de ő azért elég méltóságot tulajdoníta
 17    1|              rektor professzora, társam ő kegyelme pedig nemzetes
 18    1|           akaratodat, méltóságos úr, és ő minden lehetségest el fog
 19    1|           visszabocsátá őket a városba, ő pedig a maga seregével mintegy
 20    1|                menjen fel a toronyba.~ ~Ő azon félálmosan felment
 21    1|           kiosztja katonái közt, hacsak ő neki azt az egyet ki nem
 22    1|         leverten Gerzson úr -, de ha az ő élete árán megvásárolhatom
 23    1|               elébb, mintsem szemeim az ő balsorsát meglátnák.~ ~-
 24    1|          oldalról tóduljanak a városba. Ő maga nagybüszkén lován ülve,
 25    1| haszonvehetlenné tette a sűrű zápor, az ő kezeikben súlyossá tette
 26    2|            mesterségére. Nem kellett az ő füstölt sonkáinak, pörkölt
 27    2|          auszlágkasztni, nem kellett az ő kolbászait, gömböceit hírlapokban
 28    2|               nagy költségnek, hanem az ő saját nyakassága; de már
 29    2|                saját nyakassága; de már ő azért csak a prókátorokra
 30    2|                föl se keltem, mikor már ő fújja odaát a szederfa alatt: "
 31    2|               hogy a "longá"-ban mindig ő a vezér, s kővel száz lépésnyiről
 32    2|              aztán mikor sertést ölnek, ő is részt vesz a mulatságban,
 33    2|           vastag ember; de minek legyen ő nagy ember? Hogy a mestergerendába
 34    2|                  én gyönyörködöm benne, ő pedig törli az izzadságot
 35    2|                  hogy már az ezentúl az ő fejét körülérje, attól a
 36    2|          pilinckét játszó gyerekekkel s ő azokra csóválná a fejét,
 37    2|               is nyugodott, hogy biz az ő jövendőbeli veje ügyvéd
 38    2|              bakanccsal, amit nem is az ő lábára mérnek! Mennyit fog
 39    2|     sanyarúságait, s ha verekedni kell, ő sem tartja a bőrét drágábban,
 40    2|            hanem azért csak nem vehette ő azt olyan könnyen, hogy
 41    2|                  annak a mérge elébb az ő szívén ment keresztül.~ ~
 42    2|              megneszelte volna, hogy az ő fia ágyúk körül jár, azokkal
 43    2|              azt is megtudták, hogy írt ő már nekik vagy ötven levelet
 44    2|               Lajoska az utóhadnál van; ő fedezi az egész hadsereg
 45    2|                 melege lehet. Mindennap ő fűt a muszkának ágyúval;
 46    2|          asszony, leány: azt hitték, az ő ágyúi jőnek.~ ~Egyszerre
 47    2|                érted. Jer, öltözzél át; ő még alszik, mire fölkel,
 48    2|               elmondhatja magáról, hogy ő vén katona, mert tizenhat
 49    2|                zavarában megrekedjenek. Ő maga csak aztán kérdezősködött
 50    2|                 arab ló nagyon verte az ő szegény remondáját ebben
 51    2|           kollégiumban, sokszor csinált ő kerteken, kerítéseken át
 52    2|               mind elszaladtak világgá. Ő maga maradt az ártánnyal
 53    2|         oldalról helyesnek találtatott: ő maga kiállt az utcaajtóba,
 54    2|                  mire a harci áradat az ő utcájokat is eltölté. Kondor
 55    2|                se fogja tudni, hogy hát ő maga ki katonája.~ ~Ezzel
 56    2|            kikötöm, hogy minden ételből ő vegyen legelőször. Aki valamiből
 57    2|             Sárika feltálalta a levest, ő is leveté kötényét, abbahagyta
 58    2|             szemeket vet a vendég úr az ő legényére, s odasúgott Sárikának,
 59    2|                 beszéljen vele németül, ő legjobban tud, az majd félrevonja
 60    2|                  azt feleségül kérje az ő jelenlétében. Nehéz kísérlet
 61    2|            szabadság, se dicsőség, csak ő sokat zabálhasson, s csak
 62    2|               sokat zabálhasson, s csak ő jól meghízlalhassa magát.~ ~
 63    2|            tiszt szidta, mint a bokrot, ő szép nyugodtan a fogát piszkálta,
 64    2|             hogy majd elvégzi azt, amit ő nem tud, helyette más. Miért
 65    2|                uram, hogy most mindjárt ő fog valamit kitálalni, ami
 66    2|               pattant el a feje fölött, ő lovával együtt lebukott,
 67    2|             érdemrendét. Mi üldöztük, s ő időt vett magának, hogy
 68    3|   csizmaszörnyeteget lehete látni.~ ~De ő azért mégis kipattant a
 69    3|                azt mondta, hogy megeszi ő azt, de arról nem gondolkozott,
 70    3|          spiszburgeráj azt mondta: hogy ő csak István-napkor köteles
 71    3|              alatt?~ ~- Nagy ember lett ő, a Sáros vármegyei spanyol.
 72    3|                 mezítlábos kontesz, kit ő számozni tanított, az ország
 73    3|                  5. Azon kéményben, hol ő télen át lakik, rajta kívül,
 74    3|              büntetési összegek helyett ő fizet az elitéltnek ugyanannyi
 75    4|          harasztosban, hol én elöl, hol ő hátul kergettük egymást.~ ~
 76    4|          könnyebbítse meg a jó Isten az ő ágyának szalmáját; de tapasztaltam
 77    4|                oda kezembe, hogy azt az ő ablaka elé eltemessem, s
 78    4|             hideg szél kezde fúni, s az ő nyakán csak vékony kis selyemkendő
 79    4|                körömmel aláhúztam, s ha ő látott benne figyelembe
 80    4|                karmolja össze ezeket az ő könyveit?~ ~Így ment ez,
 81    4|               sokáig néztem szemeibe és ő az enyimbe, Isten bocsássa
 82    4|          ugyanazon széken pedig, melyen ő, tehát egymástól nem valami
 83    4|         kisleánykát, de rá is ragadt, s ő a gyertyát, én egy falra
 84    4|                ajtónak.~ ~Kinyitók azt: ő nagyot sikolta, s elejté
 85    4|                  azt gondolta, hogy már ő alája gyújtják a szalmát.~ ~
 86    4|           fektettem urambátyám fejét, s ő csakugyan boldogan elszunnyadott
 87    4|            alhattam, s ha én elhagytam, ő kezdte rá.~ ~Így virradtunk
 88    4|            áldott azon gondolatra, hogy ő is lehet menyasszony, én
 89    4|                 oly édesség, mint mikor ő először és maga jószántából
 90    4|     praenumerált rá, hogy az unokáinkat ő tanítja majd beszélni. Adja
 91    5|             azok tévedtek volna el, nem ő; mire nézve jónak láttatott
 92    5|               gondolván, milyen jól fog ő mulatni e messze földrül
 93    5|               is megcselekszi, csakhogy ő előbb kiissza belőle a bort.~ ~
 94    6|            útfélen, várakozván, mert az ő szíve nagy rettegésben vala.«~ ~»
 95    6|          kilencvennyolc esztendős és az ő szemei meghomályosodtak.«~ ~
 96    6|            haragos lángvörösség.~ ~- Ez ő, kedvesem - rebegi Aranka,
 97    6|                hogy ott maradjanak, míg ő visszajő, maga elment a
 98    6|  Sepsiszentgyörgyöt lakta. Itten vénült ő meg, szent volt. Nyolcvan
 99    7|               azt, most kívülem van, és ő ragad magával.~ ~Csalatkoztunk:
100    7|               is, a világ is. Én benne. Ő bennem. Hanem azért egyikünk
101    7|           szívemen kívül látni, csak az ő arcát kelle néznem, és láttam
102    7|                   a csillag meghalt, de ő élve maradt. Versenyt futott
103    8|             nevezni; együgyű ördög volt ő, törvényeket nem tanult,
104    8|               őt a jó ördög megtalálta, ő pedig megtalálta az elveszettet.~ ~
105    8|                 ha megmenekült, fogja-e ő a törvényszéket felkeresni,
106    9|              tartoztak engedelmeskedni. Ő és fiai érték e nyelvet.~ ~
107    9|             táborba gyülekeztek ellene, ő is összegyűjté seregeit.
108    9|            megkérdezzük sir Browdingot, ő nagy astronom, könyv nélkül
109    9|               apró mécset az égen, majd ő meg fogja mondani, hogy
110    9|              keblébe dugta, s lóra ült. Ő jól hallotta a malaye észrevételét,
111    9|           asszonyok, szép asszonyok, az ő szemeik lángjában van a
112    9|                beszívott illat képes az ő éteri mérgeiket odább adni.
113    9|                halmozva el, ahol értem. Ő lehajolt hozzám, és fölemelt,
114    9|             magammal, nem lett volna az ő szabadítására szükségem.~ ~-
115    9|                 Indusul kiabáltak rá, s ő tiszta angol nyelven felelt
116   10|           kimaradjak a képviselőházból. Ő is megbukott a régi kerületében,
117   10|           egyszóval, ami csak fatum, az ő rajta mind megtörtént.~ ~
118   10|                 viselje. Ha bajája van, ő az okája. Ha spekulátul,
119   10|               hogy kit hogy hínak? mert ő sohasem tudott egy nevet
120   10|              mondott Birbuc, az csak az ő veszedelme volt.~ ~Ha azt
121   10|            van-e a nagyasszony? és mire ő azt szokta felelni, hogy
122   10|              már eladó lány volt, hanem ő róla mindamellett sem tudott
123   10|                 jár annyi ifjú ember az ő boltjába, mintha tele volna
124   10|               érdemes legyen arra, hogy ő megnézze.~ ~De Birbuc vonta
125   10|                 orra betörött miatta, s ő maga hanyattesett a sárba.
126   10|                 felfedezését, miszerint ő azalatt, míg az utcán az
127   10|         hallatára ismét kifutott onnan, ő ugyan gyanakodni sem tud,
128   10|                 ágyából dühében, de míg ő papucsát, bundáját s karikás
129   10|         megfojtotta szívét, a diák sírt ő helyette is. Szegény Birbucnak
130   10|             véleménye oda ment ki, hogy ő bizony nem faggyúzza vele
131   10|              hajába volt tűzve, most az ő gomblyukában díszlett. Ez
132   10|                jártak ki s be az ajtón, ő is keresztül bocsáttaték.~ ~
133   11|               lova előtt térdelt, ki az ő nyakára hágott előbb, úgy
134   11|                az Eufrátba! Fejedelem-e ő, hogy nekem ajándékot mer
135   11|         tömegekben, s ki lövöldözhetett ő utánok? a láthatlan éjbe,
136   11|               pusztaságban, hol csak az ő szemeik ismerték az utat?~ ~
137   11|           kincsekért nem adott volna.~ ~Ő rabolta el a babért, koronákat
138   11|               gyöngének lenni bűn volt, ő oltalmazta, kegyelte, ápolta
139   11|          ifjúnak örömeiről gondoskodni, ő hoz neki tigrisvadászatról
140   11|           Herodénak?~ ~- Te férfi vagy, ő gyermek, neked erős karokat
141   11|               rá valami veszély, melyet ő nem lát meg, én észrevenném,
142   11|          Rosszul láttad, a tigrisre les ő is.~ ~E pillanatban rivalgó
143   11|           elárulá, hogy e vakmerő ismét ő volt.~ ~- Vegyétek el lovát, -
144   11|                  a villámgyors döfés az ő keblén keresztül érte az
145   11|                 vágott, bizonyítá, hogy ő az.~ ~Maeon hívei elhulltak
146   11|            palmírai királynét, hogy míg ő nyugaton védi a birodalmat,
147   11|               az ellenség előttünk áll. Ő lánccal kínál bennünket,
148   11|               meg nem hajolt tőle, s az ő csapása mint a villám csapott
149   11|         babérággal sisakján. Végre csak ő maradt egyedül. Az ellenég
150   11|                 ekkor harcos ifjú volt, ő járt utcáról-utcára, falakról-falakra
151   11|     falakról-falakra a népet buzdítani. Ő volt a vezére, költője,
152   11|        láncolták mellé? Hol maradhatott ő?~ ~Hajh! az már ekkor megölt
153   12|          szerelem- s meglepetéstől.~ ~- Ő leányom, ki által fiam leendsz, -
154   12|           esküvék, hogy Ibrahimot, amíg ő élni fog, bármi következzék
155   12|              hiszem.~ ~- Magának akarta ő Erdélyt és Magyarországot,
156   12|                vánkosai közé rejté.~ ~- Ő volt az, - ő az, - viszonza
157   12|                 rejté.~ ~- Ő volt az, - ő az, - viszonza az ulema -,
158   13|                sem illett oly jól, mint ő nekik.~ ~Ez a nép szegült
159   13|           amennyi a várost védte. Ekkor ő is az elemeket hívta segítségül;
160   13|             ástak a föld alatt, azalatt ő a városukban keresztülhullámzó
161   13|              abban gyönyörködjék, hanem ő benne.~ ~És Tsong-Nu keblére
162   13|         Tsong-Nu vállai körül fonódtak; ő pedig látott, hallott; ölelt
163   13|               fognak nőni azalatt, amíg ő oda lesz, s emlékezni fognak