Rész

  1    1|          bizonyítása szerint2 akadt ember, aki négyszer-ötször volt
  2    1|           mégis lehetetlen, hogy az ember egyszer-másszor női alakot
  3    1|     tizennégyéves korától húszig az ember minden asszonyt szépnek
  4    1|          olyan szép volt, hogyha az ember félesztendeig válogatott
  5    1|  történhetett meg, hogy valami ifjú ember a professzor urat keresve
  6    1|             oly jámbor érzelmű ifjú ember vala, hogy mikor a mitológiából
  7    1|       Karassiay egy kissé nehézfejű ember vala, hat esztendős tógás
  8    1|           még hét divatlap, ahol az ember kinyomathatta volna.)~ ~-
  9    1|             ez is jó fegyver, ha jó ember fogja a végit.~ ~Még aznap
 10    1|      ágyúkat sütni anélkül, hogy az ember a körülállók életét veszélyeztesse?
 11    1|      pillanatban talpon volt minden ember, s mintegy összebeszélésre
 12    2|            rátalált a házára minden ember, akinek valami igazán jó
 13    2|     jövendölgették, hogy ebből nagy ember lesz, hovatovább elégedetlenebb
 14    2|           nem lesz olyan derék szál ember, mint a megboldogult atyja
 15    2|             hogy fiából bizony nagy ember lesz.~ ~Daczosné asszonyom
 16    2|             miatta nagyon.~ ~- Nagy ember? nagy ember? Mi szükségem
 17    2|        nagyon.~ ~- Nagy ember? nagy ember? Mi szükségem van nekem
 18    2|          nagy emberre? Legyen magas ember, legyen széles ember, időjártával
 19    2|          magas ember, legyen széles ember, időjártával vastag ember;
 20    2|           ember, időjártával vastag ember; de minek legyen ő nagy
 21    2|              de minek legyen ő nagy ember? Hogy a mestergerendába
 22    2|         mint a papi pálya; lehet az ember például szenátor Debrecenben.~ ~-
 23    2|        hivatalban petrifikálódik az ember, olyannak való az, aki két
 24    2|           szerencse, mert ha minden ember egyforma volna, hogy ismerné
 25    2|       sokaság között? meg ha minden ember egyféle mesterember volna,
 26    2|     taníttatom, hadd legyen végzett ember.~ ~Már erre a szóra aztán
 27    2|           tanyára, ahol megélhet az ember. Egy nagy kukoricaföldön
 28    2|             hol én szolgálok, három ember esett el; én helytálltam
 29    2|       Utoljára mindent megszokik az ember, még a háborút is.~ ~Csodálatos
 30    2|     tekintetes asszony. Most minden ember "polgártárs", "polgárnő",
 31    2|           is lesznek ezután. Minden ember azzá lesz, amivé maga tudta
 32    2|           kívánhat magának az olyan ember, aki a hátán viszi a borjút
 33    2|          hogy a katonaember szomjas ember, s nem kívánja, hogy az
 34    2|             mondtam. Kigyelmed okos ember. Már most csak térjen vissza,
 35    2|          sereg előhada, tizenötezer ember, Újvárosnál táborozott;
 36    2|            könnyen megérzi előre az ember, hogy vagy égi vagy földi
 37    2|              Ágyúcső ágyúcső ellen; ember ember ellen. Senki a fejét
 38    2|        Ágyúcső ágyúcső ellen; ember ember ellen. Senki a fejét se
 39    2|       csaptak le a földbe. Néha két ember közt úgy vágtak le, hogy
 40    2|             azt akarom, hogy minden ember együtt egyék velem annál
 41    2|        pazarolják életüket, hogy az ember sajnál rájok lőni. Ez meg
 42    2|             rakott az újév a magyar ember vállaira; ritka, aki le
 43    2|     mindazoknál: - mert most boldog ember.~ ~(1867)~ ~ ~ ~
 44    3|           hó közül. Iszonytató szál ember, és karcsú, mint a gyertyatartó.~ ~
 45    3|        szánból ezalatt egy kis apró ember pattan elő, a sipkája épen
 46    3|                 Hát él-e még magyar ember? mit csinál Kecskemét, Pest,
 47    3|             De hát mit csináljon az ember? ha már egyszer muszkák
 48    3|       országon kívül volt, a magyar ember boldog nyugalomban kifeküdt
 49    3|      bőrkorbácsokkal suhogtattak az ember füle körül. A gazda csak
 50    3|             kis fiam, ez volt az az ember, a ki királyokhoz verset
 51    3|         Semmi sem lehetetlen, ha az ember megházasodik. Mióta felesége
 52    3|            a muszka alatt?~ ~- Nagy ember lett ő, a Sáros vármegyei
 53    3|        annak lehetősége, hogy ha az ember egész életében semmit sem
 54    3|        személy csakugyan rosszéletű ember. Ily módon aztán a magyar
 55    4|       Gergely urambátyám mokány egy ember volt.~ ~Maig is emlékezem
 56    4|              ahol minden emberséges ember szokta kezdeni, tudniillik:
 57    4|          anyámasszony!~ ~Most ez az ember földesúr.~ ~Én pedig földetlen
 58    4|             mit volt mit tennem? Az ember déltől estig csak nem piszkálhatja
 59    4|        szedik ajkacskáikat, hogy az ember azt hinné, az r-et sem tudják
 60    4|           elég az üdvösségre. Ha az ember üvegen keresztül nyalja
 61    4|           szomszéd urambátyám kuruc ember, aki bizonyos dolgokban
 62    4|            a háztartást reábízza az ember. - Ezt nevezem aztán a prózai
 63    4|            elszívelte volna nála az ember, hogy leányát úgy féltette;
 64    4|             s ne tátsa a száját más ember ablakára; ha pedig nincsen
 65    4|        lyukat szakítottak eddig; az ember jajgatott, hadarászott és
 66    4|           annyiban vagyunk, hogy az ember nem győzi magát őrizni eléggé,
 67    4|       velünk.~ ~- Azért maradjon az ember odahaza, üljön le a... (
 68    4|     istentelen, vérengző, kegyetlen ember egyet közülök, a legszebbiket,
 69    4| szomszédolni! Jól tette, becsületes ember volt.~ ~- De nem a mienket
 70    4|          édes uramöcsém, becsületes ember volt maga teljes életében;
 71    4|        nagyít! Akkorának mutatja az ember pórusait, mint egy ürgelyuk.~ ~-
 72    4|            jól lesz - gondolám - az ember nem beszélhet miatta, mert
 73    4|          Gondolkodik is a szerelmes ember a jövendőről!~ ~Egyszer
 74    4|      hagyjam bántani; meg aztán oly ember is vagyok én, aki három
 75    4|      magamban - ez megesz. "Ki vagy ember?" - ordíték rá, nekifogva
 76    4|           nem volt oly tág, hogy az ember kalamajkát járhasson benne).
 77    4|       világot és a szúnyogokat.~ ~- Ember vagy a talpadon, öcsém,
 78    4|     kézfogót.~ ~*~ ~Azonban szegény ember akaratját boldog Isten bírja!~ ~
 79    4|        mégpedig olyan útra, hová az ember a pipát sem viheti magával. -
 80    5|               az én uram olyan erős ember, hogy egy malomkövet felvesz
 81    6|             hallgatag férfi ül. Vén ember már, nyolcvanéves, szemei
 82    6|               Elszaladott pedig egy ember a harcból és ruháját megszaggatá
 83    6|            és olvasott:~ ~»Monda az ember Élinek: a harcból jövök,
 84    6|            Egetverő sírás.~ ~Az ősz ember a kriptaajtóban hallván
 85    6|            sebben elhullt.~ ~Az ősz ember ezt hallva, kezeit és világtalan
 86    6|             távol gyermekkorból. Az ember felsóhajt s úgy fáj, hogy
 87    6|             nem kínlódott, mint más ember; a vesztett csata hírére
 88    7|      lélekállapot az, hogy mikor az ember boldog, úgy keresi, kutatja
 89    7|       hittem, hogy fel fog kelni az ember, s mellém ül, megszólít
 90    7|      Kérdezősködtem a környékben az ember felől, de egyebet sem bírtam
 91    7|             hogy valaha itt egy vad ember élt, ki senkitől nem kért
 92    7|             szív.~ ~Milyen fehér az ember arca, milyen fekete az ember
 93    7|        ember arca, milyen fekete az ember szíve.~ ~Az ember a természet
 94    7|         fekete az ember szíve.~ ~Az ember a természet mostoha gyermeke.~ ~
 95    7|            s mely most olyan sötét, ember volt egykor, olyan, mint
 96    7|              olyan, mint te vagy, s ember lesz egykor, olyan, mint
 97    7|               III.~ ~Ha tudhatná az ember: mikor fog meghalni?~ ~Ha
 98    7|                Mennyi keserű van az ember éltében.~ ~Ha mindazt föl
 99    7|            e két szóval a világ. Az ember azt hinné: e földön minden
100    7|             meg e fájdalma. Csak az ember szíve viseli fullánkod...~ ~...
101    7|            bércei. Miért nem tud az ember emlékei fölé is ily köd
102    7|            Embert alig látok, kinek ember alakja van is itt, vesztegetve
103    7|             a viharok ellen, míg az ember, ez a világ mészárosa, ez
104    7|        büntetéshez.~ ~Fel hagyta az ember magát vinni a vérpadra,
105    7|            a vérpadhoz egy ősz öreg ember feküdt, nem sírt, csak nyögött,
106    7|         jutott azt mondani, hogy az ember halála nem volt természetes,
107    7|            a föld minden határa. Az ember mindent kiirtott róla, ami
108    7|             léteztek többé, csak az ember és annak kevélysége.~ ~Dicsekvés
109    7|          föld népe.~ ~Csak egyetlen ember élt még, kinek lelkében
110    7|              nincsen Isten.~ ~És az ember erős hittel mondá: "van
111    7|             hóval a föld. A vén ősz ember fehér haját lobogtatta a
112    7|             égen, és aláhullt.~ ~Az ember leátkozta helyéről fia őrcsillagát.~ ~*~ ~
113    7|              terajtad túl nem üldöz ember embert. Rövid fájdalom előz
114    7|     végigfújja az alvótermeken...~ ~Ember, vigadj! ki tudja, meddig
115    8|       partjaihoz, benne rendesen öt ember ül. Midőn a révhez érnek,
116    8|          megdühödésig kínozza.~ ~Az ember ajkai tajtékot kezdtek verni,
117    8|        mintegy magában tusakodva az ember, s a hölgynek nyújtott halálmérget
118    8|              kék gőzök lebegnek, az ember ide lehajtja fejét, egyet
119    8|            amott a kék köveken azon ember, ki hét feleségét halálra
120    8|           nagy darab földön legelső ember volt, s így minden törvényen
121    8|     nyögések egészen megszűntek. Az ember halva volt. Ott feküdt összezsugorodtan
122    8|          Csak percben múlt, hogy az ember tizenharmadszor meg nem
123    8|             Hanem a csónak csak egy ember számára készült.~ ~Csak
124    8|      kőasztalnál.~ ~Grundler furcsa ember volt; hajdan sydneyi hóhér,
125    8|             számára, mint istenfélő ember végezte életét.~ ~Géza és
126    9|            s ha szólani hallotta az ember, mintha démonok beszédét
127    9|            hallaná; minden, amit az ember álmaiban látott, regékben
128    9|        légyen azok neve démon, vagy ember.~ ~A nagyszerű rom oldalához
129    9|             könnyen otthagyhatja az ember a fejét.~ ~- A fejemet éppen
130    9|      barátunk megrendülését; én vén ember vagyok s mégis oly saját
131    9|            ördög tudta jól, hogy ez ember lesz egykor az Isten legnagyobb
132    9|          egész hatalmát ez egyetlen ember ellen fordítani, ki neki
133    9|           minőek?" - "Egy vén fehér ember, - szólt reszketve az asszony -
134    9|         sorsváltozatnak, s amint az ember egyik vagy másik befolyása
135    9|     országban sem foglalkozik annyi ember a teozófiával, mint Indiában,
136    9|           ugyanazon csillagot három ember lásson és a többi nem.~ ~
137    9|         nélkül ön most igen csöndes ember volna."~ ~- Anyám nem hiába
138    9|          lény pörölne egymással egy ember lelke fölött, míg végre
139   10|          mind megtörtént.~ ~Szegény ember! ily kifordított szerencse
140   10|         keresod te derik becsületes ember?~ ~- Téged hínak Dimitrinak,
141   10|           korban volt már, mikor az ember elmosolyodik, ha fiatal
142   10|           vélni, mit jár annyi ifjú ember az ő boltjába, mintha tele
143   10|            bizony a maga apja derék ember úr. Hát a többi testvérjei,
144   10|         hogy hátha valami nevezetes ember lesz a kópé, s Birbuc diák
145   10|             Gergucnak, egy igen vén ember, ki szintén boltos volt,
146   10|   csodálkozott és sajnálkozott e jó ember halálán, csupán Gerguc vette
147   10|       sokaságban jelent meg a derék ember utolsó tisztességtételén,
148   10|          sem szebb, sem nagyobb más ember fiának nem jutott.~ ~Tiszteljétek
149   10|           részeire, hogy haljon meg ember és barom. Világ elementumai,
150   10|        divat mama.~ ~- De ha minden ember jószágának te fizeted a
151   11|           baj érhetné őt? Nincs sem ember, sem vadállat, melyet puszta
152   11|      hallanak beszélni. - Apám erős ember. Aztán Vaballath is vele
153   11|       vaspőrölye zuhanásaitól, s az ember maga elbukik a betört pajzsok
154   12|           ki a napvilágra.~ ~Minden ember ujjongott, örült, remélt,
155   12|             aki utálatos fekete vén ember volt, s valamivel kevesebb,
156   12|           lenge, oly éteri, hogy az ember szinte fél, hogy eltörik
157   13|               Fegyver lett elég, de ember nem volt, aki azt viselje.~ ~
158   13|         vagdaltak el, - pedig kínai ember mindkettőre igen hiú; végre