Rész

  1    1|             ugyanott a templom udvarán, mely, amint most is látszik,
  2    1|                bástyatoronnyal ellátva, mely tornyokat a helybeli céhek
  3    2|              temetőben, hogy ritka orr, mely betöretlen marad; sőt a
  4    2|              iskolai tanfolyam kezdete, mely már Lajosra nézve egy lépés
  5    2|               volt ütegéhez kiballagni, mely egy domb alatt foglalt helyet
  6    2|                sűrű kukoricaerdő lepte, mely még jobban elrejté az ágyúkat
  7    2|                 közeledett a domb felé, mely a rejtett üteget eltakará;
  8    2|            vet-üteg (Haubitz-Batterie), mely eleinte minden siker nélkül
  9    2|                 összetépett atillájára, mely alól az ing véres rongyai
 10    2|             lóhoz illő szép lövés volt, mely így leterítette.~ ~Lajosnak
 11    2|              volt, eltalálta az irányt, mely a szülői házhoz vezet. Azt
 12    3|               ménkű jegesmedvét czipel, mely keze lába lógatva veri a
 13    3|          üdvözölve, ültek az ablak alá, mely vékony halhártyával volt
 14    3|           asszonyok kopfputtza szebb-e, mely tömérdek marhafaggyúból
 15    3|                nyelvű nemzet a világon, mely fél napig el tud beszélni,
 16    4|            ablakával fordult az utcára, mely ablakok szüntelen virító
 17    4|         előmutatva a nagy, kövér vadat, mely kezével, lábával alálógva,
 18    4|                 Megvolt tehát az ürügy, mely alatt Esztikét ismét megláthatom.~ ~
 19    4|               ugyanazon farkasveremben, mely alattunk a nagy futásban
 20    4|               éppen azon holt lúd volt, mely csalétkül szokott kitéve
 21    4|            lenni a farkasvermek fölé, s mely velünk együtt szálla alá
 22    6|            Városunkban nincsen egy ház, mely valakire ne várna, valakire,
 23    6|           szobáinkban azon helyen ülve, mely kedveseink után üresen maradt.
 24    6|                 mellény rövid ujjaival, mely alól hosszabb, más színű
 25    6|           elfeledtük, valami álomképre, mely többször megjelenik, valami
 26    6|                jobban bezárni a várost, mely nem akar magába több lakost
 27    6|              Azért áldott legyen e sír, mely e várost a világból kizárja,
 28    7|            borújában keresni a magányt, mely oly sivár legyen, mint gondolatai;
 29    7|             hozott gyümölcsöt. A telek, mely őket megtermé, most fonnyadt
 30    7|         alánéztem, látnám a vén fenyőt, mely alatt a vadmadár kiáltásait
 31    7|                és a havasi rózsabokrot, mely indás ágaival a bérchasadékból
 32    7|           hallanám a titokszerű hangot, mely a csendes rengetegben olykor
 33    7|               bámulva a beléhajló ágat, mely lombjait a hűs kristályvízben
 34    7|               elnyílik, nincs napsugár, mely azt újra virágzásba hozza.~ ~
 35    7|            dicső. Elkísértem a patakot, mely hűs bérc alól eredt, tisztán,
 36    7|                 az alkonyati napsugárt, mely e lak belsejét is tűrhetőleg
 37    7|           elverte a dohos penészszagot, mely idebenn úgy fojtá a lélegzetet.
 38    7|                most lábaddal tapodsz, s mely most olyan sötét, ember
 39    7|            nyájas, bús, könnyező nőarc, mely betegágyadnál éjeket virrasztott
 40    7|              érzést azon szenvedélyből, mely egykor kéj miatt őrültté
 41    7|                 Kergető láz. Bűvkorona, mely minden vágyadat azon percben,
 42    7|                   Ha lesz egy másvilág, mely egy új hazát ígér, s ennek
 43    7|                   Ha lesz egy másvilág, mely szebb hazát, szebb világot
 44    7|            Tudtok emlékezni azon kézre, mely most benneteket ver, s nem
 45    7|             mást. Emlékeztetek a kézre, mely tőletek mindent visszavesz,
 46    7|                 visszavesz, s nem arra, mely mindent adott. A tövis magjából
 47    7|                 bámuló néptömeg felett, mely ellepte a mezőt, és nézett,
 48    7|              kunyhókban emberek laktak, mely emberek a hozzájok folyamodó
 49    7|             köveket dobált fel az égre, mely egykor mennykövekkel sújtolá. -
 50    7|                és mozog, azon kebeltől, mely fölnevelt, a sír férgeig,
 51    7|              maradott lakója a földnek, mely élethagyottan, holdsápadtan
 52    7|               nem apadó, fenéktelen tó, mely mindig sima, soha hulláma
 53    7|                 a kígyó levágott farka, mely naplementig életben marad.~ ~
 54    7|          Éjféleken bús szél keletkezik, mely fölveri a holtak álmait,
 55    8|               villanyos foszforfénnyel; mely tünemény nem szokatlan a
 56    8|        számtalanjai, az óriás anserina, mely háromszáz lábnyi mélységből
 57    8|            kezével felmutatott az égre, mely millió szemeivel néz egy
 58    8|                  Hosszú, sárga, szőrös, mely az emberek és állatok tagjaiba
 59    8|              parittyakővel találkozott, mely karját bénítá meg, - még
 60    8|                 a törvény keze volt az, mely téged ide küldött; s volna
 61    8|            kezdtek lenni; a keskeny út, mely nem volt egyéb, mint az
 62    8|         keresztülfekvő tömegbe botlott, mely erre bivalyi horkanással
 63    8|                  midőn bizonyos nemzet, mely elég keserű poharat megivott,
 64    8|              isten. Küldött egy vihart, mely Gézát a pokolszigetre kiveté,
 65    8|              perc halálának perce volt, mely e nyolc évi munkát kigúnyolá.~ ~
 66    8|               Géza feltűnni a tengeren, mely egyenesen a szigetnek tartott.~ ~
 67    8|                tenni a Nepean-szigeten, mely két hét múlva fog véghezmenni.
 68    9| indigótelepítvényt találtak megrohanni, mely a Blackfort-ház tulajdona
 69    9|                  A legelső röppentyűre, mely a túlsó part bokrai közé
 70    9|               azok. Száz meg száz alak, mely eddig rejtve volt: gyalog
 71    9|                 Az építészeti modor is, mely az épület stíljét elvadítja,
 72    9|          levonultunk egy tisztás térre, mely a sűrű erdő között csupán
 73    9|          roppant templomot Astarothnak, mely név alatt tisztelik a vad
 74    9|          tekinte az idézett tüneményre, mely fölött hatalma volt, de
 75    9|             szárnnyal és fényes arccal, mely hasonlatos az olvadó aranyhoz,
 76    9|         viaszból egy alakot készítének, mely hozzá hasonlított, azt felöltöztették
 77    9|              Tejúthoz látszik az Algol, mely minden két éjjel fényes
 78    9|              annál inkább bátorságában, mely a veszély félelmét nem hagyta
 79    9|             csak gyönge escorte maradt, mely a hátrahagyott betegeket
 80    9|                látszott elő s az a tűz, mely fölemelt szempillái alól
 81    9|         visszataszító villámfény többé, mely első találkozásunkkor, hanem
 82    9|               látszott félig eltakarni, mely hosszú, fényes selyemszőrű
 83    9|             üdvezítő érzésre emlékezem, mely ereimben végighullámzott,
 84    9|              sehol sem lelém a nyílást, mely onnan a templomba vezet.
 85    9|              csodálatos alakú pagodába, mely oda volt építve valamelyik
 86    9|            vezetett bennünket a némber, mely egy jéghegy oldalába mélyed,
 87    9|               forrás ama másik bálvány, mely engem áldozatul kér, hihetőleg
 88    9|              mintha valami képet nézne, mely csak lelke előtt látszik.~ ~
 89   10|            lábán egy halzsíros bagaria, mely soha sem volt újabb, kaput
 90   10|              méltó volna csodálatunkra, mely csodálat azonban rögtön
 91   10|                kalmárt a pitvarszobába, mely mindig üres szokott lenni
 92   10|           univerzális házi gyógyszerét, mely fiatalabb korában, ha a
 93   10|                fájdalom miatt; a könny, mely szemeibe nem tudott jőni,
 94   10|               kíméltek semmi áldozatot, mely ez ünnepély pompájához megkívántatott.
 95   10|              északi pólusának jégbérce, mely fölött a kegyetlenség északfényének
 96   10|                 én a földrengés leszek, mely vulkánná gyújtja a jégtengerek
 97   10|                virág, e halvány liliom, mely a sírhalmon egyedül nyílik,
 98   10|              mindegyike éles penecilus, mely életem fonalait metéli ketté.
 99   10|              helyet borongós lelkemnek, mely járjon egyedül az enyészet
100   11|             hogy azon földről beszélek, mely bölcsőnk volt, arról beszélnem,
101   11|         bölcsőnk volt, arról beszélnem, mely sírunk lesz! de mit tehetek
102   11|           fejére, pusztulás a családra, mely hozzá tartozik, pusztulás
103   11|           melyben született és a népre, mely azon várost fölépíté!~ ~ ~ ~
104   11|                s minden bérc fellegvár, mely ellen vívni kell!~ ~Az arab
105   11|                 én egyszerű nő. A sors, mely előttünk áll, mindkettőnkre
106   11|               koronámat oly főre tenni, mely porba hajol meg ellenségem
107   11|                 Dárius utóda-e? E kard, mely az ős kezében összetörte
108   11|             volt annak.~ ~A forró szél, mely szemközt fujt arcaikba,
109   11|                a légen a finom homokot, mely mint megannyi tűszúrás hatott
110   11|                 kardnak lapja. A sugár, mely róla visszaverődik: a dicsőség.~ ~
111   11|                 lapályos erdőség terül, mely felé egy pompás vadászmenetet
112   11|       nádvesszőket. A nyugtalan mozgás, mely jöttét megelőzi, előre is
113   11|           venyigeszövevényen keresztül, mely azt, mint pókhálót a dongó,
114   11|                legcsinosabb szörnyeteg, mely valaha erdőket evett, s
115   11|      bambuszgyökeret vonszol maga után, mely körmei közé talált szorulni,
116   11|                elszörnyesztő fenevadat, mely lábait megvetve, orrszarvát
117   11|                elébb ráhajítá a magáét, mely hegyével a szarvorrú oldalába
118   11|                tudta osztani a mosolyt, mely e gyöngéd csel következtében
119   11|                  Édes gyermeki érzelem, mely mindenhatóvá képzeli a szülői
120   11|             távolban megfújta a kürtöt, mely véletlen hangtól fölriadva,
121   11|            elhamarkodva hajított kopja, mely nagy zörejjel esett a bozótba,
122   11|            sűrűen hullva a cserje közé, mely itt-ott meggyulladva, egyszerre
123   11|                 látni egy roppant boát, mely a tűz közé szorulva, miután
124   11|           zuhant, mint egy égi tűzkard, mely a harcolókat szétválasztani
125   11|                a hasonlíthatlan városé, mely népek felett uralkodott,
126   11|                 aranyozott rácsozattal, mely messziről úgy tűnt elő,
127   11|                 változott, s a koronát, mely utána sem téged, egy asszonyt,
128   11|              voltak.~ ~- És a szenátus, mely reszketett, midőn a barbárok
129   11|             asszonyt ismerni királynak, mely kéjhölgyek előtt hajtotta
130   11|            csapat maradt csak utoljára, mely még folyvást küzdve hátrált
131   11|               bezárta azokat. Azon nép, mely közt Apollonius élt, nem
132   11|            legközelebbi borostyánfáról, mely imaei síkon bokrokban tenyészett,
133   11|                 hátul hagyva fedezetül, mely a sátorokat őrzé, félmeztelen
134   11|                mint egy óriási félhold, mely két ércszarvával amazt átölelni
135   11|       elleneikre az irtózatos fegyvert, mely keresztül rontva pajzson,
136   11|    triariusokkal.~ ~A mogorva hidegség, mely a veteránok arcán honolt,
137   11|                 palmíraiak háta mögött, mely kényszeríté őket megdöbbenve
138   11|             vonva a királyné paripáját, mely ágaskodott, nyerített, kapálózott,
139   11|             csoportot látszott üldözni, mely Zenóbiát követé. Kísérői
140   11|                előre. Fenn a toronyban, mely oly magas volt, mint a bástya,
141   11|                 a süvöltő tűzzápor elé, mely ijesztő ropogással tölti
142   11|               számunkra hátra. Ugyanaz, mely húsz év előtt megmenté Palmírát:
143   11|              várva az időt és a vihart, mely őket lassankint eltemesse.~ ~
144   12|         szakadatlan üdvözlő ordítástól, mely nyomról-nyomra támadt, ahol
145   12|            ragyogó fátyollal leterítve, mely úgy tűnt fel arcaikon, mintha
146   12|               annál jobban nőtt. A nép, mely az elszórt pénzt fölszedé,
147   12|                kik új templomot kaptak, mely pompában, s a Korán mondatai
148   12|               örömnap volt mindenkinek, mely a legmerészebb reményeket
149   12|              ravatalt emelve vállaikon, mely eltört kardokkal és kézívekkel
150   13|        tornyaival s roppant népségével, mely egy országnak is elég volna:
151   13|                keresztülúszta.~ ~A nép, mely a bástyát építé, ijedve
152   13|                legátlátszóbb porcelánt, mely szikrát adott, mint a tűzkő,
153   13|            hallatára az egész országra, mely idő alatt naponként háromszor
154   13|                 városnak, sem a népnek, mely azt építette.~ ~A böjt után
155   13|                azon népnek bölcsessége, mely Tsong-Nu ellen fellázadt!"~ ~
156   13|               ama részegítő hőpirosság, mely el tudja fordítani Tsong-Nu