Rész

  1    1|              osztott törvényeket Enyednek; mikor az egyik kiment az egyik
  2    1|              érzelmű ifjú ember vala, hogy mikor a mitológiából azon istenasszonyt
  3    1|                    s csak akkor ijedt meg, mikor körmeit az ablakba megüté,
  4    1|                 néha leckék kezdete előtt, mikor két-háromszáz tanuló össze
  5    1|                  is fegyvert visel, kend? (Mikor valakit per "kend" nevezett,
  6    1|                      Igenis, volt rá eset: mikor Pán tanítványai botra kaptak
  7    2|                   azt a megtörtént esetet, mikor egy bécsi hentesné, kinek
  8    2|              reggel, még én föl se keltem, mikor már ő fújja odaát a szederfa
  9    2|                korán reggel felkelni érte, mikor a gyerek legjobban nőne.
 10    2|             betöretlen marad; sőt a télen, mikor olyan sok hó volt, Lajoska
 11    2|              magához hasonló fiút, s aztán mikor sertést ölnek, ő is részt
 12    2|                    vasárnap délután pedig, mikor elkövetkezett volna az új
 13    2|                esztendős, és biennis diák; mikor sexennis diák lesz, akkor
 14    2|                    lett volna katonává; de mikor mindig első eminens volt,
 15    2|                  rá oly büszke, hogy most, mikor már kezében van az ügyvédi
 16    2|               télen fázni, nyáron izzadni, mikor silbakon áll, szegény, szegény
 17    2|                   magát kigyelmed?~ ~- Hát mikor most láttam azokat az új
 18    2|               akinek legjobb kedve van. De mikor azt a nótát énekelték, aminek
 19    2|                   ez csak olyan katonaszó; mikor egész nap állanak is valahol,
 20    2|                 Daczosné asszonyomat, hogy mikor Sárika valami rosszat talált
 21    2|                    melyről nem tudni, hogy mikor és minő halállal holt meg?
 22    2|                    az, aki a tűzre vigyáz, mikor a bográcsban fő a menázs -
 23    2|                erdélyi hadjáratban megért, mikor Bem apóval körülkerülte
 24    2|                    Egyszerre hazaérkezett, mikor éppen nem várták; korán
 25    2|            baromfiaknak holmit az udvaron, mikor az ajtón betoppant a régen
 26    2|               itthon fog ebédelni.~ ~Hanem mikor azt látta, hogy Sárika a
 27    2|                    a fejét se kapja félre, mikor a golyó elcsap füle mellett!~ ~
 28    2|                   egész világ szakad rá, s mikor felocsúdott, azt látta,
 29    2|                   az ütközet eseményeiről, mikor már ágyúi teljes robajjal
 30    2|                  sarkantyúzta paripáját.~ ~Mikor húszlépésnyire beérte az
 31    2|                 utat Debrecenen keresztül. Mikor kisbotos volt a kollégiumban,
 32    2|                  utat a tűzi fecskendőnek, mikor nagy tűzi veszedelem volt.
 33    2|                  házat nagy sopánkodással; mikor még nem tudjuk, hogy érte-e
 34    2|                  mindig ledobta a hátáról, mikor már megfogta volna a fülét.~ ~-
 35    2|               elájult örömében, ijedtében, mikor őt meglátta. Sárikának kellett
 36    2|                     mondta Kondor uramnak, mikor az figyelmeztette rá, hogy
 37    2|              odakinn vártak sorban ülve.~ ~Mikor azokat megitatta, és visszajött,
 38    2|                 hittük: nem lenne illendő, mikor ilyen előkelő vendég van
 39    2|                  magadat együgyű embernek. Mikor az asztalhoz leülünk, velünk
 40    2|                hogy nem szoktál imádkozni, mikor a speiscedlit eléd nyomja
 41    2|                     s odasúgott Sárikának, mikor az ételt felhozta, hogy
 42    2|               itthon ülnek a kályhasutban, mikor ott kinn a magyar sereg
 43    2|               bújnak, míg az ágyúzás tart. Mikor az ilyen tenyeres-talpas
 44    2|                 hazája ellenségei ellen, s mikor kardot hall csörömpölni,
 45    2|                    Kondor uram a tiszthez, mikor már látta, hogy Lajos a
 46    2|                  neveiket a 'Közlöny'-ben, mikor kineveződtek.~ ~- Ah, az
 47    2|                    székéhez támasztotta.~ ~Mikor aztán fegyvertelen volt,
 48    2|                     sem szülői háza táját. Mikor eltávoztak onnan, ezt a
 49    3|                nevezni az olyan időjárást, mikor hat hónapig egymásután nem
 50    3|              mezítláb sétálniok.~ ~Hát még mikor a szamojéd ábéczére került
 51    3|                       Hol kezdjem azonban? Mikor hallották önök az utolsó
 52    3|            szerkesztőt börtönbe csukatott. Mikor aztán ekkép minden elhallgatott,
 53    3|                    s iszonyúan hortyogtak, mikor aludtak, s ha fölébredtek,
 54    3|           gondolkozott ellentállásról?~ ~- Mikor már késő volt, igen. Akkor
 55    3|                 befolyása van az udvarnál. Mikor a cárral contraktust kötött
 56    3|                    cár csak akkor hűlt el, mikor liquidatióra került a dolog.
 57    3|                    kaczagás miatt, kivált, mikor az ötödik felvonás végén
 58    3|              országból kivigyék katonának; mikor benn volt az ellen, ily
 59    3|                estek legelőször áldozatul. Mikor aztán a gondolkodó fők ki
 60    4|                      Maig is emlékezem rá, mikor a harasztosban megkergetett,
 61    4|           tudniillik: az elején.~ ~Tehát - mikor, mikor nem, bizonyosan nem
 62    4|                   elején.~ ~Tehát - mikor, mikor nem, bizonyosan nem emlékszem
 63    4|                    hátulsó ajtón bejött; s mikor a gazda ismét az első ajtón
 64    4|       urambátyámmal pedig megtörtént, hogy mikor későn vetődött haza ebédelni,
 65    4|                   sem szemeimre; hogyisne! mikor az egész délutánt végighúztam,
 66    4|                   tartottam türelemmel; de mikor aztán vettem észre, hogy
 67    4|            nekimértem a tisztelkedőknek, s mikor éppen a "fisz-dúr" kardalt
 68    4|                      Hanem bezzeg, reggel, mikor felocsúdtam, várt reám a
 69    4|                kérdezze meg tőle.~ ~(Tyűj! Mikor kegyelmed fiatal volt, még
 70    4|                jönnek ám az okos kérdések, mikor szerelmes.~ ~Hanem az a
 71    4|                    szépek a fekete szemek, mikor sírnak. A kéknek nem illik
 72    4|               sírás. Azt örömestebb látom, mikor nevet.~ ~- Hej! - mondám,
 73    4|                 lestem ki ablakunkon, hogy mikor megy Gergely úr a nyúlháborúba, -
 74    4|                   minthogy éppen rálestem, mikor elment hazulról.~ ~- Ejnye,
 75    4|                    hogy éppen olyankor jő, mikor nincsen idehaza.~ ~Tudta
 76    4|                   tiszteletes bácsi pedig, mikor hazavittem a könyveit, nem
 77    4|                    tudniillik azt az időt, mikor urambátyám meg szokott jőni),
 78    4|                   legelőször is eszembe, s mikor már láttam, hogy nem futhatok,
 79    4|                  azt jöttem kérdezni, hogy mikor tetszik bemenni a városba?~ ~-
 80    4|                 többet át ne kastankodjál, mikor itthon nem vagyok, a hatszázezermilliomáldotta
 81    4|          marmaurosis?...~ ~- Ez azon eset, mikor a retina apoplexiát kap
 82    4|                hullott volna is a vakolat, mikor egyszer a szívem bálványa
 83    4|                   ne volna bátor olyankor, mikor a kedvesét látja félni?
 84    4|            dologban; mert igaz ugyan, hogy mikor bementünk, nem volt a kérdéses
 85    4|             kérdéses szelencében cukor, de mikor kihoztuk, sem volt ám benne.~ ~*~ ~
 86    4|            ajkaimat soha oly édesség, mint mikor ő először és maga jószántából
 87    5|                   azt mondom kendnek, hogy mikor az én uram megfogja így
 88    5|                  mint szokása az embernek, mikor már közel van hozzá, hogy
 89    6|                  az ég mennydörgése...~ ~S mikor már nem hallatszott semmi,
 90    6|                    ismert végsorait:~ ~»És mikor Éli az Isten ládáját hallá
 91    6|                    tán marasztani fogja. S mikor látta, hogy senki sem szól
 92    6|              magadnak máglyát belőle, hogy mikor meghalsz, ne maradjon itt
 93    6|           ellenállást mindennek, aki él, s mikor már mindenki elhanyatlott,
 94    6|                 már mindenki elhanyatlott, mikor nincs, aki segítsen többé,
 95    6|                  fogom húzni a harangot, s mikor már lángolni fog körüle
 96    6|                messzire el lehete látni, s mikor meglátta Juditot, onnan
 97    6|                erőteljes arca mutatá, hogy mikor a fiág kihalt, neki kell
 98    6|                    rég-rég múlt időkből, - mikor a magyar nép elindult az
 99    6|              mindenki nagyot változott - s mikor ezredév múlva a világszellem
100    6|                tudnák érteni szavainkat, s mikor haza mennek, elmondanák
101    7|              Különös lélekállapot az, hogy mikor az ember boldog, úgy keresi,
102    7|                  fájdalom napjai megjőnek, mikor a keserű ital, mit a szenvedések
103    7|                      Ha tudhatná az ember: mikor fog meghalni?~ ~Ha tudhatná
104    7|                     Miért nem tudja: hol s mikor? Mint kerülné azt a helyet,
105    7|                     s mint esnék kétségbe, mikor már csak perceket kellene
106    7|               pihenni, - a föld kebelében, mikor sírba tesznek. Ki fog akkor
107    7|                    róla. Ott lesz az rajt, mikor majd azt az ítéletnapkor
108    7|            elárulva; úgy festeném őt, mint mikor a kabbalistákat és a farizeusokat
109    7|                 minden piacon keresztül, s mikor a temetőbe értek, a megholt
110    7|             Gyomrában élő lángok laktak, s mikor nem tűrheté tovább az átkok
111    7|                    föld megitta véremet, s mikor a végső csepp vér kifolyt,
112    7|              elmegyek ez arcot megnézni, s mikor megláttam azt, rohanva futok
113    8| szivárványtollakkal és csalogányhanggal; s mikor leszáll az éj, csillagai
114    8|                nyávognak, oly hangon, mint mikor eltévedt gyermek szülői
115    9|                   legmakacsabbul a harcot. Mikor már a többinek híre is múlni
116    9|                  Ezek voltak az afgánok.~ ~Mikor én a kelet-indiai hadsereghez
117    9|                  erdőkön visz keresztül, s mikor üldözőik a veszélyes helyre
118    9|                  ég csillagaiból jósolják, mikor lesz jó idő harcolni. Oh,
119    9|               csillagot homályosnak nézni, mikor az a legszembeötlőbb fényes.~ ~
120    9|                   sem esik le a lováról.~ ~Mikor félrekanyarodtak, néhány
121    9|                      Meliahnak igaza volt, mikor a levelet nem akarta az
122    9|                     mint mister Snarkinsé, mikor kisült rá, hogy lopott...
123   10|                 elkövetkezett a nemezis.~ ~Mikor a Heckenast-féle népszerű
124   10|              elkezdett marhakereskedést, s mikor felhajtotta a közös tulkokat
125   10|                sírva fakadt, elmondá, hogy mikor mit vesztett, mennyi szerencsétlenség
126   10|                megtartani fejében, úgyhogy mikor egyszer utazott valahova,
127   10|                  hogy hozzá beszélnek, még mikor ez a beszéd abból állott
128   10|                 diák azon korban volt már, mikor az ember elmosolyodik, ha
129   10|                   a szemétbul vettelek ki, mikor csak akkurka voltál, mint
130   10|                   ingerálni magát a perbe, mikor már az egzekúció folyt.~ ~
131   10|                   olyankor talált érkezni, mikor Minerva nem volt a boltban,
132   10|                képe és haja volt kitéve.~ ~Mikor aztán a kalmár kifáradt
133   10|                alakban.~ ~- Hagyja el, hát mikor én magát kisegítettem a
134   10|                   Milyet estem az ablakon, mikor kidobtak miattad!~ ~- Hát
135   11|                   nyomorékot; azon időben, mikor gyöngének lenni bűn volt,
136   11|                    könnyen beszélsz velem, mikor tudod, hogy büntetésed nekem
137   11|                  újra ismét talpon állt, s mikor legjobban hanyatlott, akkor
138   12|                    él". Tehát ölesd meg őt mikor alszol. Így nem életedben
139   12|            őrködött hálóterme ajtajában; s mikor a müezzin az éjfélt énekelte,
140   12|                csendesen visszahúzódott.~ ~Mikor a müezzin a második órát
141   13|                   az északtűt, a léghajót, mikor még mindezeknek Európában