Rész

  1    1|            labanc?~ ~Nagyobbrészint oly emberek, kiket magukat is
  2    1|            volna, mert a jó leányka oly istenfélő és diákfélő elvekben
  3    1|      Gerzson úr segédje, s emellett oly jámbor érzelmű ifjú ember
  4    1|       előfordul, mert a humanissime oly karokkal és vállakkal volt
  5    1|        fájdalmait; a csalóka távcső oly közel hozta olykor az imádott
  6    2|     keresményemből? azért voltam rá oly büszke, hogy most, mikor
  7    2|            villámot kiontson rajta, oly csattanással pukkant szét
  8    2|            kezében vannak már, vagy oly igen előresiettek. Az volt
  9    2|        kulcsolva tekinte kedvesére, oly ékesen beszélő szemekkel,
 10    2|       tüzérek nem voltak, mert azok oly gyakorlottan, oly pontosan,
 11    2|         mert azok oly gyakorlottan, oly pontosan, oly hidegvérrel
 12    2|         gyakorlottan, oly pontosan, oly hidegvérrel lőttek, ahogy
 13    3|            cosaque, mi neki csaknem oly jól illett, mint hajdan
 14    3|    Illyriából?~ ~- Honnét?~ ~- Önök oly szemeket csinálnak, mintha
 15    3|           ijed. Denique nem akartak oly országban élni, hol a nemesi
 16    3|         elképzelni, hogy mint lehet oly hatalmasan kigyakorolt nyelvű
 17    3|     játszani kényszeríttetének, egy oly darabot adtak elő, melyben
 18    3|         akar, kancsukát kap. Ez egy oly saját universalremedium
 19    4|         ünnepnapon majd elrepülnek, oly cifrák és rátartiak - otthon
 20    4|             megkokál, s míg odakünn oly kényesen ráncba szedik ajkacskáikat,
 21    4|         galambkáit étetni, miközben oly kedvesen, oly módosan illett
 22    4|              miközben oly kedvesen, oly módosan illett neki minden
 23    4|            minden estve, attól lett oly szép fehér a bőröm. Most
 24    4|       megvallom, de az embernek nem oly könnyen jönnek ám az okos
 25    4|             csésze aljából! S aztán oly tiszta állat volt, hogy
 26    4|                  Ejnye, maga mindig oly szerencsétlen, hogy éppen
 27    4|         közül. Fordítottam én aztán oly poenitentialis létániákat
 28    4|          hagyjam bántani; meg aztán oly ember is vagyok én, aki
 29    4|            sötétség vala körülötte, oly sötétség, hogy zsebre lehetett
 30    4|        hányt bele (a verem nem volt oly tág, hogy az ember kalamajkát
 31    4|            haljon meg, mert az most oly közel áll kegyedhez, hogy
 32    4|         mire újólag közéjök léptem, oly harsány gratulációval fogadtak,
 33    4|    bementünk a házba.~ ~...Ki volna oly vakmerő, boldogságát a mienkhez
 34    4|      mienkhez hasonlítani? Ki volna oly vakmerő, e boldogság leírására
 35    4|       ruhában; szívben maig is csak oly kegyelettel emlékezünk reája,
 36    4|           nem is érte ajkaimat soha oly édesség, mint mikor ő először
 37    5|      harcokban; folyt a beszélgetés oly fennhangon, mintha veszekedtek
 38    5|             szólt a varga moderate, oly szelíden, mintha könyörögne, -
 39    6|             sima szőke hajjal. Arca oly fehér, hogy szinte világít
 40    6|           világít az éjben s alakja oly lenge, hogy tán a fuvallat
 41    6|        szemeit kezével eltakarja.~ ~Oly távolból megismeré a szerelmes
 42    6|             a szerelmes vőlegényét, oly távolból meglátja az anya
 43    6|              Arcát tenyerébe rejté. Oly rosszul esett neki hallani,
 44    6|          támasza, tanácsadója volt, oly sokan valának... Ezeknek
 45    6|  tekintetéhez s nagy, fekete szemei oly bátran, oly hősiesen világoltak
 46    6|           fekete szemei oly bátran, oly hősiesen világoltak elő,
 47    6|           Dávid felvette mankóit, s oly sietve, oly élénken haladott
 48    6|     felvette mankóit, s oly sietve, oly élénken haladott az asszony
 49    6|     napbarnította szép ovál arcához oly jól illik az a kis, sötét
 50    6|           öltözet is, melyet visel, oly különös hatású; az a piros,
 51    6|            felkötésének módja, mind oly emlékeztető valami ismerős
 52    6|      küszöbére, melyeket még nemrég oly hősiesen védtek és oly hiába,
 53    6|       nemrég oly hősiesen védtek és oly hiába, mint távol rokonaik,
 54    6|        innen.~ ~A cserkesz szívében oly különös visszhangot gerjesztettek
 55    6|            édesanyja, akinek szavai oly hasonlóak ez asszonyéhoz
 56    6|         éppen úgy ragyognak, arcaik oly halaványak, hosszúkásak,
 57    6|   halaványak, hosszúkásak, vonásaik oly szenvedők, termeteik oly
 58    6|            oly szenvedők, termeteik oly délcegek és hajuk olyan
 59    7|             keresni a magányt, mely oly sivár legyen, mint gondolatai;
 60    7|            Eszméim egymásra nőttek: oly buján, mint tán a föld virágai
 61    7|             a pókot, melynek alakja oly utálatos, s gondolkozám
 62    7|           az emberről, kinek alakja oly dicső. Elkísértem a patakot,
 63    7|            kiálló szikla alá juték, oly sötét lett, hogy saját orromat
 64    7|           ijesztő lett volna rajta, oly különös, oly titkos, bántó
 65    7|           volna rajta, oly különös, oly titkos, bántó hatással volt
 66    7|      mulattasson?...~ ~Minek hordod oly fennen arcodat? ~ ~Végy
 67    7|             többé...~ ~Minek hordod oly fennen arcodat? ~ ~ II.~ ~
 68    7|      szerelmes,~ És esküszik annak~ Oly tiszta szerelmet,~ Melynek
 69    7|            és magát annyi nép előtt oly szép drága ruhában a földhöz
 70    7|            hideg sóhajtást arcomra, oly hideget, hogy szívem megáll
 71    7|             mi volna abban rossz?~ ~Oly szép hazában lakni, mint
 72    7|    elbízottak. Koldusok most, egyik oly hideg, mint a másik.~ ~Éjféleken
 73    8| segélykiáltása; az onkák nyávognak, oly hangon, mint mikor eltévedt
 74    8|         lángoló foszfortenger, mind oly szépek voltak e percben,
 75    8|       nehogy a nép megismerje, hogy oly bűn is létezik; ott ama
 76    8|         rohant.~ ~- Ohó, fattyú, ne oly hamar! - dörgé Williám,
 77    8|            miket a szép hölgy kezei oly ízletes étkekké tudtak elkészíteni.~ ~
 78    9|    készületek vannak ellenök, ismét oly hirtelen eltűntek, mint
 79    9|           visszanyargalni, rendesen oly távolban, hogy lőni nem
 80    9|            az éjszaka. Öltözetük is oly vad, oly rendkívüli volt,
 81    9|      éjszaka. Öltözetük is oly vad, oly rendkívüli volt, mintha
 82    9|           épület stíljét elvadítja, oly szokatlan, oly kiválólag
 83    9|           elvadítja, oly szokatlan, oly kiválólag merész, minőt
 84    9|           test érintésére egyszerre oly erővel szökellt föl minden
 85    9|              melynek arany színével oly szokatlan igézettel ellentétezett
 86    9|            vén ember vagyok s mégis oly saját hatással volt rám
 87    9|         tartotta tőlünk elbúcsúzni, oly bizonyosnak tartotta, hogy
 88    9|            malaye; - ha az én hajam oly ősz volna, mint az öné,
 89    9|            mintha a föld okádná ki, oly hirtelen száguldtak elő
 90    9|             ön, ha itt marad, úgyis oly rosszul néz ki, mintha négy
 91    9|       átkaroltam, magamhoz szorítám oly erővel, hogy azt hivém meg
 92    9|       képesekké teszik az embereket oly hihetlen hatású mérgek készítésére,
 93    9|             mozdulni. A leány pedig oly gyöngéden, oly szelíden
 94    9|          leány pedig oly gyöngéden, oly szelíden nézett reám, hogy
 95    9|     kárhozatos démoni szavakat, mik oly borzalommal tölték el a
 96    9|       körülem táncolni és énekelni, oly táncot és éneket, aminőért
 97    9|              melynek képe már akkor oly vörös volt, mint mister
 98    9|       medencéjéből. E fontaine vize oly forró, hogy amit belévetnek,
 99   10|             Ne gondoljon kend engem oly szegénynek. Mit árul kend?~ ~-
100   10|            ködmenben, csizmában, ki oly ügyesen mutatta be magát,
101   10|             végzi ezalatt, s szüléi oly szegényesen járatják, hogy
102   10|             látogatót.~ ~Az éjszaka oly sötét volt, amilyen csak
103   10|            meg Gergucnak, még pedig oly közel találta azt vinni
104   10|          siheder, mint egy vaspánt, oly erővel tartá őt fogva egy
105   10|         bámulatában.~ ~Az ütlegeket oly adagokban szolgáltatá ki
106   10|          dönté a becsületes embert; oly színben volt, mintha nemcsak
107   10|      helyette is. Szegény Birbucnak oly vörös volt az orra a sok
108   11|            én elvezetlek benneteket oly helyekre, oly időkbe, mikről
109   11|            benneteket oly helyekre, oly időkbe, mikről maga a história
110   11|             én nem akarom koronámat oly főre tenni, mely porba hajol
111   11|       paraszt.~ ~ ~ ~3.~ ~Semmi sem oly jó tükre a napnak, mint
112   11|         keze sem elég erős, s nincs oly magasság, melyről én leesve
113   11|          Értelek Zenóbia; szeretnél oly dühössé tenni szégyenemben,
114   11|           Anyám, mért nem vagyok én oly bátor, mint Vaballath?~ ~-
115   11|    örömkiáltása terjedt mindenfelé, oly csodás ellentétül a római
116   11|              Fenn a toronyban, mely oly magas volt, mint a bástya,
117   11|            is elhagytak, a szél nem oly dühös, a nap nem oly forró,
118   11|            nem oly dühös, a nap nem oly forró, a föld nem oly kopár,
119   11|           nem oly forró, a föld nem oly kopár, mint egyébkor. Ellenségeink
120   11|   királynéja a reménylett partokhoz oly közel, ellenségei kezébe
121   12|            miknek habkönnyű kelméje oly átlátszó, mintha ködből
122   12|             de semmi sem volt rajta oly fejedelmi, mint hosszú hófehér
123   12|           Az üdvkiáltás még egyszer oly magas lőn. Szolimán tovább
124   12|             rózsaszínű kaftánkában, oly lenge, oly éteri, hogy az
125   12|             kaftánkában, oly lenge, oly éteri, hogy az ember szinte
126   12|          arcra borult az egész nép: oly látvány következék, melyet
127   12|            elhallgatni, s ki legyen oly merész, hogy megmondja azt
128   13|        magától.~ ~De semmi sem volt oly becses, oly hírhedt Quenn-Hinn
129   13|          semmi sem volt oly becses, oly hírhedt Quenn-Hinn tartományban,
130   13|            fésülve sehol sem tudták oly szeszélyes alakú kontyba
131   13|            s a bogláros emailtűkkel oly ízletesen körültűzködni,
132   13|     patyolatujj senkinek sem illett oly jól, mint ő nekik.~ ~Ez
133   13|            az ideget.~ ~Alig lehete oly távolból kivenni, hogy mit