Rész

  1    1|         másik bejött a másikon.~ ~A  enyediek váltig jobb szerették
  2    1|   ösztönözék az ifjúságot, másfelől  eleve hozzászoktaták azon
  3    1|             békeszerető férfiú és a  erkölcsök fáradhatlan oltalmazója.~ ~
  4    1|          hiába tévedt volna, mert a  leányka oly istenfélő és
  5    1|            benne gyönyörködnek.~ ~A  Áronra nézve csak tréfa
  6    1|         több, mint kétszáz akó.~ ~A  nagyenyediek már ekkor annyira
  7    1|       elviszi Torda hasadékába.~ ~A  enyediek mit csináljanak
  8    1|                szólt elszörnyedve a  úr - menjetek, igyatok "
  9    1|      kimentek a Maros partjára, ott  friss fűzfákat találván,
 10    1|        szépen. Gondolák, hogy ez is  fegyver, haember fogja
 11    1|           hogy ez isfegyver, ha  ember fogja a végit.~ ~Még
 12    2|         ember, akinek valami igazán  serpenyőbe való kellett;
 13    2|            nem illette soha senki a  debreceni kolbászt, mert
 14    2|             is utána, volt mellette  egészsége, izmos, gömbölyű
 15    2|        aztán majd időjártával a ház  hírét a piacon fenntartsa,
 16    2|          így pedig lett belőlem egy  hentes, s nagyobb úr vagyok
 17    2|          eminens volt, szelíd volt,  volt, itthonülő, istenfélő,
 18    2|         éppen a tanult fiatalságnak  példát mutatni, hogy a közrendű
 19    2|            halállal holt meg? Hanem  volt; majd talán kenyeret
 20    2|                Az időjárás itt igen , folyvást derült, szép napok
 21    2|           tűrhetjük magunkon; éjjel  puha vetett ágyban hálok,
 22    2|        maradottakért."~ ~- A kegyes  fiú! - sóhajta elérzékenyülten
 23    2|         lerohad már rólunk, s ugyan , hogy éjszakára az ágyú
 24    2|        benne része! - nyögdécselé a  asszony. - Majd estig, meg
 25    2|         kihúzott a ködmene alól egy  csutorát, tele diószegivel. -
 26    2|    sistergés hangja hirdeté, hogy a  reggelihez jó kívánsággal
 27    2|       hirdeté, hogy a jó reggelihez  kívánsággal készülnek.~ ~
 28    2|             otthon, hanem hát ez is  ilyenkor. A közelgő lovasság
 29    2|     golyóforgács, másik darab Lajos  hóka lovának a koponyáját
 30    2|           nagy bánatára, hogy nem a  hóka lova van most alatta;
 31    2|          juthatni, miknek már azóta  előre kellett járniok; azért
 32    2|          nagy tűzi veszedelem volt.  tájékozó tehetsége volt,
 33    2|   magyarosan. Kegyelmed pedig, mint  keresztyén asszonyhoz illik,
 34    2|            alatt Kondor uramnak egy  ötlete támadt.~ ~- Te, Lajos.
 35    2|           Lajos helyesnek találta a  tanácsot, s elfogadta Kondor
 36    2|             be anyja elé; a szegény  asszony majd elájult örömében,
 37    2|          jöhet be a konyhából, mert  ebédet akar főzni.~ ~Kondor
 38    2|       németül. Tudod, csinálj olyan  ostoba képet, mintha prókátor
 39    2|         vezérelnek. Üldözőbe vettem  arab lovamon. A tüzértiszt
 40    2|         láttára úgy lőtte keresztül  ezerrubeles arab lovamat,
 41    2|             eltávoztak onnan, ezt a  tanácsot adta Lajosnak:~ ~-
 42    2|         többé soha. Itt, e ruhában,  helyen vagy. Tartsd magadat,
 43    2|           szép háza, gazdasága, van  felesége, egészséges gyermekei,
 44    3|       medvét.~ ~- Ah, hozott Isten!  sikerrel jártál, a mint
 45    3|          három hermelint is fogtam,  lesz a feleségemnek főkötőnek,
 46    3|          keres magának enni és igen  teje van. Már sajtot is
 47    3|         pálinkát, - fölségeset!~ ~- , hogy eszembe juttatod,
 48    3|          búsulj; a feleségem áldott  lélek, sohasem zúgolódik,
 49    3|             tuszli által.~ ~- Isten  nap, polgártársak, - szólt
 50    3|            le ne heveredjenek s egy  darab szarvastúrót ott in
 51    3|            a ház, azt felelte, hogy  az isten, majd eloltja,
 52    3|            csapat vendég érkezett a  Magyarhonba, iszonyú bundákban,
 53    3|           bekvártélyozták magukat a  magyar hazafi tanyájába,
 54    3|      asztala mellé, elették előle a  túrós haluskát, kiitták
 55    3|       haluskát, kiitták poharából a  magyarádit, összeölelték
 56    3|            fenyőmadarakat. Azokat a  debreceni cipókat, fonott
 57    3|             ki a kabátját, melyen a  úr úgy felindult, hogy az
 58    4|            volna pedig ez egyszer a  tanács, mert tudva volt
 59    4|             hogy könnyebbítse meg a  Isten az ő ágyának szalmáját;
 60    4|     megpróbálom kiengesztelni azt a  Sybilla asszonyt, ha hátul
 61    4|             hozott? - Ekképp kívána  reggelt Debora asszony.~ ~
 62    4|         Hanem asszonynéni még ugyan  színben van. Egészen megfiatalodott.
 63    4| ijesztgettem nagyon. Esztike szívem  volt, mint a falat kenyér.
 64    4|          mint vág végig a hátamon a  somfanyelű csákánnyal, midőn
 65    4|                Nem ért azonban  a  úr efölött elbámulni, mert
 66    4|            s én Istenem - sóhajta a  úr -, elkárhoztam! Meghaltam
 67    4|   elkárhoznom uram én teremtőm.~ ~A  úr reszketett, mint a kocsonya,
 68    4|            tartva - nem készíttet a  Isten banknótákat senki
 69    4|         valakinek holvoltunkat.~ ~S  hogy hazamentünk, különben
 70    4|        arcát annak keblére rejté. A  öregúr kacagva csókolta
 71    5|    hamarábbi bekvártélyozása valami  emberhez, ki a szászok közt
 72    5|         nagy védelmezője vala, és a  tréfát sem utálta.~ ~Ehhez
 73    7|          Itt vevém csak észre, hogy  helyre jöttem; fejemről
 74    7|          tisztelettel kívántam neki  napot, de nem fogadta el.
 75    7|      beszéltek és szarvasmarhákról.  sötét helyre vették magukat,
 76    8|        törvény keze: az én nevem "a  ördög". Hah! Ismerik e nevet
 77    8|            kezdték Bark Williámot a  ördögnek nevezni; együgyű
 78    8|          ezeknek utolsó falatját; a  ördög látta azt, s vette
 79    8|             lakja a pokolszigetet a  ördög. Óh, ha meggondolom,
 80    8|            angyal és a pokolszigeti  ördög kezet fogtak, hogy
 81    8|           csitt! - szólt suttogva a  ördög, a hölgyet szorgosan
 82    8|             azon percben, melyben a  ördög a hölgyet át akarta
 83    8|            favastagságú karjaival a  ördögöt. Összeölelkeztek.
 84    8|            a Nepean-szigetnek van a  ördög laka, meredek szikla
 85    8|             megivott, hirtelen azon  gondolatra jött, hogy mindazon
 86    8|  elveszettet az egész világon.~ ~De  az isten. Küldött egy vihart,
 87    8|        kiveté, melynek partján őt a  ördög megtalálta, ő pedig
 88    8|            Mária és vén barátjok, a  ördög; egészen elfeledték,
 89    8|          tengerre vitte naszádját a  ördög, elbúcsúzva bajtársaitól,
 90    8|     tartózkodik s egy férfiú, kik a  ördöggel laktak egy tanyán;
 91    8|            alku? Két hét alatt?~ ~- ! - mondá Grundler.~ ~E percben
 92    8|            beszélniök, az pedig már  ideje, hogy több szót nem
 93    9|   csillagaiból jósolják, mikor lesz  idő harcolni. Oh, az csodás
 94    9|          most a csapat élére állva,  közelre bevártam őket, s
 95    9|             halottaiból. Szegények,  volna biz az rájok nézve.~ ~
 96   10|        szesszióbeli képviselő, régi  barátom.~ ~- Hát megteszünk,
 97   10|             is választottak a derék  örmények egyhangúlag képviselőjüknek.~ ~
 98   10|        megismerte s rákiáltott:~ ~-  napot, Dimitri szomszéd!~ ~
 99   10|    hízelgéssel nyafogá:~ ~- Ugye én  vagyok?~ ~- Angyál vagy!
100   10|      csodálkozott és sajnálkozott e  ember halálán, csupán Gerguc
101   10|              tudniillik egy meszely  erős törkölypálinkát, borssal,
102   10|              Na ez szip van.~ ~- Én  szívéért szeretem, s az
103   10|          egy udvarszobát, ahonnan a  asszonynak fényes nappal
104   10|         látogatói s rajtarontott. A  asszony nem bírva levetkőzni
105   10|          felkacagott:~ ~- Hagyja el  mama, ez mind így divat.
106   10|        Igyék ebből a konyakból.~ ~A  asszony azt gondolta, valami
107   10|        asszony azt gondolta, valami  gyenge likőrt fog inni,
108   10|            cérnásbolt ajtajában egy  húsban levő férfiút látunk
109   11|           csak ütközet után rabolni , vagy ostromlott városok
110   11|                  3.~ ~Semmi sem oly  tükre a napnak, mint a kivont
111   11|       vénasszonyt, a harmadik éppen  nyerges paripáit, a patres
112   11|       országa ez, ki még nem tanult  gazda lenni, a pazarló,
113   11|        onnan kihajtani.~ ~- De apám  helyen van, úgye?~ ~- Az
114   11|            van, úgye?~ ~- Az mindig  hely, ahol apád kardja ki
115   11|          többé nem fogsz félni. Itt  helyen állsz mellettem.
116   11|   Példabeszéd volt a rómainál, hogy  katonának jobban kell félni
117   11|             a harcosoknak; a tanács  volt: a kard éle nem fogta
118   11|                Eredj te, anyám.~ ~- , határoznunk kell gyorsan
119   12|         ismerős boldog arcokat, mik  kedved napvilágában ragyogtak;
120   12|    kegyelmes úr, tiéd az. Semmi sem , semmi sem rossz a nap alatt.
121   12|             enyim nem az. Grittinek  volt meghalni, mert áruló
122   12|              megcsókolta homlokát s  éjt kívánva neki, elbocsátá
123   13|              Mert bizony nem lészen  tenéked Scythiába általkelned,
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License