Rész

  1    1|          megszólalt.~ ~- Nem tudsz itt valahol egy hosszú kötelet?~ ~-
  2    1|             a régi csengettyűkötél itt van a padláson.~ ~- Hozd
  3    1|            kovácsok és lakatosoké. Itt tartattak a céhládák, s
  4    1|                 No, pedig annak is itt kellene lenni, mert háromezer
  5    1|      éppenséggel azonnal mindgyárt itt a város mellett ezer lépésnyire
  6    1|         Áron utolérve az egyiket - itt a világ vége.~ ~Bórembukk
  7    1|              Bórembukk látva, hogy itt csakugyan meg kell állni,
  8    2|            ugye? - Az ám. - No hát itt van! - szólt a szabólegény,
  9    2|             ha azt meglövik, aztán itt maradhat felőle az egész
 10    2|        közrendű ifjak lássák, hogy itt van ám a selyemposztós úrfi
 11    2|            honvédkatonákat, akiket itt keresztülvisznek, hozzám
 12    2|       mondják, hogy ott feküdtünk. Itt van nálam a levele.~ ~Merthogy
 13    2|  Ellátásunkról gondoskodva vagyon. Itt kenyeret is csinálnak a
 14    2|          folytatta.~ ~"Az időjárás itt igen jó, folyvást derült,
 15    2|            éjszakát már nem fogjuk itt tölteni. Ha győztünk is,
 16    2|              De'jsz ezt nem hagyom itt nektek! - kiálta dacosan;
 17    2|      ötlete támadt.~ ~- Te, Lajos. Itt meg ne kapjanak a kozákok
 18    2|            a magyar emberek! Aztán itt egy tálból mártunk mi a
 19    2|        ismerek akárhány, azazhogy (itt vette észre Kondor uram,
 20    2|      iskolából való, mint ahogy én itt ülök. Egy lövést sem tettek
 21    2|         mellényét és véres ingét.) Itt a seb, amit kaptam, még
 22    2|        mert van, ami jobban fáj, s itt az a kis veres szalag, amit
 23    2|          adta Lajosnak:~ ~- Maradj itt, míg a magyar tábor visszajön
 24    2|          is találsz rá többé soha. Itt, e ruhában, jó helyen vagy.
 25    3|          kiáltának föl:~ ~- Ah! ön itt, Nádaskay!~ ~- Itt biz én,
 26    3|          Ah! ön itt, Nádaskay!~ ~- Itt biz én, testestül, lelkestül
 27    3|          is.~ ~- Mindegy, csakhogy itt van, legalább a feleségeink
 28    3|            Sehol sincs. Nem került itt csatára a dolog. Míg az
 29    3|            Pedig ez volt a Sahara. Itt azután leütötték a sátort,
 30    3|            mi történt vele?...~ ...Itt azonban a harminczöt iramszarvas
 31    4|     szomszédunk udvarába beláttam. Itt tapasztalám testi szemeimmel,
 32    4|          együtt a házba...~ ~Tehát itt lakott az én kedves szomszéd
 33    4|            lesz ám vége, mert ezek itt most operát tanulnak be;
 34    4|                Azonban csak hagyja itt uramatyám azt a néhai kandúrt, -
 35    4|            a kapuban.~ ~- Kire vár itt? - kérdezém tőle.~ ~- Édesatyámra, -
 36    4|            szívemet megrepeszteni (itt magamnak is igazán szorulni
 37    4|          Kihez folyamodjam?...~ ~- Itt nincs veszteni való perc,
 38    4|          Peti, hát élsz? hát te is itt vagy? vagy hol is vagyunk
 39    4|               De hát mit csináljak itt reggelig? a szúnyogok esznek
 40    4|           kiütni. - Hát ez micsoda itt? - kérdezé, valami fehér
 41    4|          különös kifogása, ezennel itt a farkasveremben egész ünnepélyességgel
 42    5|       folytonos lakodalom volt, ma itt, holnap amott, mindenütt
 43    5|          helyett délnek tartott.~ ~Itt aztán megértve a városházán,
 44    5|           tudnék? Esztendeje, hogy itt őgyelgek.~ ~- No hát beszéljünk
 45    6|       Eredj tőlünk. Eltagadd, hogy itt születtél. Élj, vagy halj,
 46    6|        mikor meghalsz, ne maradjon itt utánad semmi, amiért visszagondolj
 47    6|   városunkba jönnek. De nem leszen itt megpihenésük, nem vár reájuk
 48    6|          Hiába hozod a békét. Amíg itt egy élő lehellet lesz, háború
 49    7|            csak imígy-amúgy látok. Itt vevém csak észre, hogy jó
 50    7|            elhagyatva; ki lakhatik itt? Egyetlen ajtó volt a házon,
 51    7|        kikutatni, mint hogy valaha itt egy vad ember élt, ki senkitől
 52    7|            megvetem.~ ~ IX.~ ~Most itt lakom e kietlen vadonban.
 53    7|          kinek ember alakja van is itt, vesztegetve van belé a
 54    8|       Oszt-e jutalmat és büntetést itt is ama hatalmas kéz, melynek
 55    8|          szomorúan mosolygott.~ ~- Itt nincs kihez imádkozni -
 56    8|         kihez imádkozni - monda -, itt nincs oltár, nincs törvényszék,
 57    8|  törvényszék, nincsen gondviselés; itt az élet egy hosszú halál;
 58    8|           embertől:~ ~- Kik laknak itt?~ ~A kérdezett borzasztó
 59    8|            nyújt az ostoba remény, itt kell e nagy sírban végignyomorognom,
 60    8|       képezték. Az ég nem látszott itt a felül összenőtt bataták
 61    8|         ágaitól: sötét volt. Amint itt hallgatva nyomultak előre,
 62    8|        elveszettet.~ ~Sokáig éltek itt mindhárman boldogan, Géza,
 63    8|        vakondok - szólt Williám -; itt lakik egy odúban a szikla
 64    8|       bukást hirdetett, most pedig itt lakik a föld alatt; azon
 65    8|      visszatántorodott az árbocig; itt azonban indulatosan rántotta
 66    8|           rá - kezdé Quarrelson -, itt e szigeten bizonyos némber
 67    9|            erdőket, mik az afgánok itt jártáról tevének tanúságot. ~ ~
 68    9|            mindez arra mutat, hogy itt valaha magasabb, erősebb,
 69    9|        kezdtem rá figyelmes lenni. Itt valaki el lehet rejtve,
 70    9|        templomot építteté.~ ~- Ezt itt előttünk?~ ~- A gonosz lelkekkel.
 71    9|      csodás csillagászat, az övék. Itt nem egyes embereknek van
 72    9|         ragyogtak.~ ~- Látják önök itt fejünk fölött azt a három
 73    9|          Legokosabban teszi ön, ha itt marad, úgyis oly rosszul
 74    9|             Úgy veszem észre, hogy itt e hivatalt mind a nőnem
 75    9|       jéghalmok, fehéren, ridegen. Itt egy barlanghoz vezetett
 76    9|           hómezővel.~ ~A vezető nő itt megállt, az afgánok letettek
 77   10|          lássad, és vidd magaddal, itt van nyomtatásban, ki van
 78   10|              Nem kell nekem semmi. Itt a pamuk ára.~ ~- Nem eresztolek,
 79   10|           vettél tülem. Mit eszol, itt iszol?~ ~- Adj hát egy pohár
 80   10|          hát hozass a csapszékből. Itt van tíz forint.~ ~- Szalagy
 81   10|      gazdát az ágyából.~ ~- Megint itt van a gavallér. Ott vannak
 82   10|        színültig volt pénzzel.~ ~- Itt vágyun félmillió forint,
 83   10|           kis város, melyet holnap itt hagyok. Csak bátran. Az
 84   10|         vendég? mind ingyen kap az itt enni inni? Egy sem fizet
 85   11|         jer, mutasd meg neki, hogy itt minden porszem szabad, s
 86   11|        felelt a férfi. - Hivattál, itt vagyok.~ ~Sapor dühös ordítással
 87   11|       vénség undorító szenvedélye, itt az ifjú szűzesség.~ ~A római
 88   11|          légy mellettem, maradjunk itt a pálmák alatt, hallgassuk,
 89   11|            félénken Herode - Maeon itt lovagol mellettem és kikacag,
 90   11|             Mitől félhetnék, ha te itt vagy? Ki bánthatna, ha te
 91   11|             többé nem fogsz félni. Itt jó helyen állsz mellettem.
 92   11|     Antiochiának fordult Aurelián. Itt üresen találta a várost.
 93   11|         arany napot.~ ~A gyalogság itt is csak a had söpredéke
 94   11| legdühösebb harc, minkét fél hősei itt voltak összegyűjtve, ahány
 95   11|        mocsáros lapályokba csalva, itt egyszerre keresztültört
 96   11|        férfi, mindenütt bátorítva; itt egy fehér asszony, vadul
 97   12|     fantasztikus fegyverzeteikkel; itt fényesre csiszolt pajzsok,
 98   12|        verte szét hajóhadait, majd itt, majd amott lettek vezérei
 99   12|          gyermeksíráshoz hasonlít; itt egyszerre arcra borult az
100   12|               Bolond vagy. Ibrahim itt ül jobbomon. Ülj ölébe,
101   13|           hajók állottak.~ ~- Íme, itt a kincs, melyért jöttetek, -
102   13|     csodálatosak voltak, mint azé; itt tudták legjobban készíteni
103   13|   legjobban készíteni a pálmabort, itt hímzettek legszebben selyemre,
104   13|     hímzettek legszebben selyemre, itt szőtték a legcsodálatosabb
105   13| legcsodálatosabb virágos kelméket, itt ismerék a titkokat, mint
106   13|         ezüstöt azurkékre festeni; itt égeték a legátlátszóbb porcelánt,
107   13|         anélkül, hogy összetörjék. Itt tanyáztak a vén tudósok,
108   13|        mennyi tarka népet lehetett itt látni! A mandarinokat tányéralakú
109   13|          dobját verve feje fölött; itt egy kalitkában felgyürkőzött
110   13|            e szavak lőnek írva:~ ~"Itt 'volt' Lieu-King város!"~ ~
111   13|    szögletköveire ez volt írva:~ ~"Itt van azon népnek bölcsessége,
112   13|             ott egy letört ország, itt egy letört mennyország.~ ~
113   13|    bennünket az idegenek rabigája, itt az idő, hogy azt visszavigyük
114   13|          jutni. Azért hagyjátok el itt az ország határán mindazon
115   13|        elleneit ütközetre bírni.~ ~Itt megelégelte e dicstelen
116   13|          fölvésette e szavakat:~ ~"Itt járt Tsong-Nu, a mennyei
117   13|           úr: - s ez emléket hagyá itt Schythia közepében hétszáz
118   13|           utána:~ ~"Idáig jött, és itt veszett el minden seregével!"~ ~