Rész

  1    1|       emlékeznek arra, mintha csak a mi életünkben történt volna...~ ~...
  2    1| nagytiszteletű úr udvarára nyílik; a mi két szorgalmas ifjúnk nagy
  3    1|              már mégsem csillag!~ ~A mi derék ifjaink azon ürügy
  4    1|            úr el nem tudta gondolni, mi lelhette a fiút? Kutatott,
  5    1|              Enyed is elgondolhatta, mi vár rá.~ ~Ilyen ínséges
  6    1|          városon kívül maradni, mert mi ámbátor a legjobb véleménnyel
  7    1|          megmondjátok a népnek, hogy mi eltakarodjunk, ha ők hazajöjjenek,
  8    2|        dolgokkal táplálják, aminőkre mi undorodva gondolunk, annálfogva
  9    2|          jövendőbeli ipa ura.~ ~- De mi a gutának neki úgy erőltetni
 10    2|            tudja nászasszonyom, hogy mi az a magánhangzó?~ ~Erre
 11    2|              a nyelvét hozzáüsse. De mi a tatárnak azt a gyerekeknek
 12    2|              Nagy ember? nagy ember? Mi szükségem van nekem nagy
 13    2|     körülérje, attól a nagy gondtól, mi azt most érte, azután feltette
 14    2|       felolvastatja Daczosnénak, ki, mi tűrés-tagadás, bizony az
 15    2|               én könyv nélkül tudom, mi van benne. Hát mi baja a
 16    2|             tudom, mi van benne. Hát mi baja a szemednek? Tán egy
 17    2|             asszonyom megtudni, hogy mi az a tűzmester?~ ~- No,
 18    2|          hanem hamarább az ellenség. Mi utóhadát képezzük az előre
 19    2|           Hanem annyi bizonyos, hogy mi az éjszakát már nem fogjuk
 20    2|            mert nagyon sokan vannak. Mi is eleget dobáljuk őket,
 21    2|           egy ló, hol egy lovas.~ ~- Mi ez az idvességre? - dörmögé
 22    2|              flastrom kéne oda, vagy mi. Majd beheged.~ ~Lajos már
 23    2|         egymás szeme közé, mint most mi ketten.~ ~- Tyhü! lánchordtát! -
 24    2|         Aztán itt egy tálból mártunk mi a tiszt úrral, az asszony,
 25    2|       belőled kivenni, hogy ki vagy? mi vagy? No, hát, fiam, csak
 26    2|            magadat parasztosan, mint mi, hogy a muszka ki ne olvassa
 27    2|          tudni soha. Ó, uram, tudjuk mi azt jól, hogy titokban a
 28    2|             elveszté az érdemrendét. Mi üldöztük, s ő időt vett
 29    3|          magukat, szálljon egyenesen mi hozzánk és mondja: honnét
 30    3|        szépen felfonva à la cosaque, mi neki csaknem oly jól illett,
 31    3|           először, semmit sem tudunk mi azóta, mióta Kufsteinból
 32    3|             A gazda csak nézte, hogy mi lesz már ebből? Azok pedig
 33    3|              lássuk, mit tudsz? majd mi nézünk. A spiszburgeráj
 34    3|             tekintetes táblabírákból mi lett?~ ~- Utója felé csakugyan
 35    3|              népszerű kormányférfiú, mi véget ért?~ ~- Meghalt.
 36    3|          különben hogy éli világát a mi kedves Gáspárunk?~ ~- Hát
 37    3|             pogyszem!!! Zatráceni!" (Mi magyarul tán annyit tesz:
 38    3|       szemekkel nézi mindezeket?~ ~- Mi gondja a tudományoknak a
 39    3|              feleljenek nekem egyet. Mi az ördögöt vétettek önök,
 40    3|            megkérdezni: hát Jókaiból mi lett, mi történt vele?...~ ...
 41    3|   megkérdezni: hát Jókaiból mi lett, mi történt vele?...~ ...Itt
 42    4|            Gergely~ ~ ~ ~ ~Denique - mi tűrés-tagadás benne? biz
 43    4|            meg énnekem, János gazda: mi ész kellett ide?~ ~- Hja,
 44    4|           kút, meg még patvar tudja, mi mindenféle illatos alkotmány,
 45    4|           úgy féltette; tudtuk volna mi azért, hogy micsoda nyelven
 46    4|             mulandósággal. Hanem hát mi jóért jött öcsémuram, hadd
 47    4|            átkozhattam meg.)~ ~- Hát mi baj, öcsémuram? csak mondja
 48    4|          számon, hogy - ki hallotta, mi történt a faluban?~ ~Azt
 49    4|             erősen szemeibe nézve. - mi leli a maga szemeit? - Szent
 50    4|     choroidaeán?~ ~Tudta is ez, hogy mi az a tunica choroidaea!
 51    4|         pedig fáj a könyököm: de hát mi az a marmaurosis?...~ ~-
 52    4|          idebenn az Esztike.~ ~- Hát mi cuppant az elébb olyan nagyot?~ ~-
 53    4|               a falióra ketyegett, s mi Esztikémmel semmiről igen
 54    4|           letömködve a pipa tüzét, - mi dolgod neked az én házamnál,
 55    4|              Hanem tréfán kívül: hát mi közöd neked ahhoz a leányhoz?
 56    4|             urabátyja nem voltam).~ ~Mi volt legyen belső tartalma
 57    4|               a két széken ülő úr.~ ~Mi pedig bementünk a házba.~ ~...
 58    4|               hogy kávét ittak, mire mi kivetődtünk a nádméztartóval;
 59    5|         tudja képzelni magában: hogy mi lelhette őt? Semmi csontja
 60    5|        valami részecskéje.~ ~- Ugyan mi bajom lehet nekem? - kérdezősködék
 61    6|        temető neked helyet nem ad. A mi halálunkban nem osztozol.
 62    6|         sóhajta fel a nyomorék. - De mi az én hangom? Mik az én
 63    6|        lesznek hozzájuk méltatlanok. Mi elveszünk, a nőkar gyenge,
 64    6|     ellenséget, a harangot meghúzod, mi akkor a halottat elvisszük
 65    6|              ős bérceik között? Lám, mi nem vagyunk boldogok az
 66    6|    köröskörül megnő az erdő és a fű. Mi pedig egyenkint elhalunk
 67    6|          hazába.~ ~Miért nem vagyunk mi is ottan!~ ~1850~ ~
 68    7|             eszme föltámadna bennem, mi ez emlékekhez híven csatolva
 69    7|              hazudj, ha élni akarsz, mi gondom rád.~ ~Te féregóriás!
 70    7|           első és utolsó szerelem.~ ~Mi édesebb a szerelemnél? A
 71    7|         gyönyöre még irtózatosabb.~ ~Mi édesebb a bor kelyhénél?
 72    7|         engemet látogatni nem jár.~ ~Mi nyomot hágy a légben az
 73    7|              borzadozol,~ Szép Emma, mi bánt?...~ Künn a hideg éjben~
 74    7|              nem igaz...~ Szép Emma, mi bánt?~ Mért borzadozol?...~ ~
 75    7|            legméltóbb, tenmagadat?~ ~Mi jogotok nektek az embert
 76    7|               csöndes álmak...~ ~ ~S mi volna abban rossz?~ ~Oly
 77    7|           semmi fájdalom súlyától.~ ~Mi volna abban rossz?~ ~*~ ~
 78    8|          behunyja, hogy ne lásson.~ ~Mi történik tovább az ott maradttal,
 79    8|                 Bátyám! az Istenért, mi lelt? - kiálta a fiatalabb,
 80    8|            lenni, - senki sem tudta, mi baja.~ ~A délszigeteken
 81    8|         poklot csinálnak az emberek, mi pedig, ördög barátom, csináljunk
 82    8|       hullott az alkudók fejére.~ ~- Mi volt ez? - kiáltának kirohanva.~ ~
 83    8|              hogy az ily szeretetért mi szokott lenni a fizetés?
 84    9|      kardcsapást sem kísértve meg.~ ~Mi azt hivők, hogy könnyűszerrel
 85    9|                 kérdé Drumfield.~ ~- Mi az? mi az? - kérdezősködék
 86    9|          kérdé Drumfield.~ ~- Mi az? mi az? - kérdezősködék a fiatal
 87    9|           felsült az asztrológiával; mi pedig halaványan, elijedve
 88    9|              hitték, hogy tréfálunk, mi világosan láttuk a csillagot,
 89    9|              én is beteg vagyok.~ ~- Mi lelt? hol jártál? - kérdezém
 90    9|             rontva.~ ~- Az Istenért, mi történt veled?~ ~- Az a
 91    9|           mérgek készítésére, miknek mi neveit sem ismerjük.~ ~-
 92    9|         megnevette beszéde végét, és mi is utána nevettünk; csak
 93    9|             lelke előtt látszik.~ ~A mi nevetésünk nem tartott soká.
 94    9|                mind elestek."~ ~Csak mi négyen maradtunk élve: Smith,
 95   10|        felidézték a rendőrségre.~ ~- Mi jutott az úrnak eszébe?
 96   10|          anno boszniai honfoglalás). Mi egyszerre népszerűtlenekké
 97   10|          mindig hullámosan maradtak, mi őt majd kétségbe ejté. Ha
 98   10|            sárban fekve, hogy lássák mi történt vele, s föl nem
 99   10|     cérnásboltos élt, de tudja Isten mi lelte őket, úgy kivesztek
100   10|              abból. Egy fehér rózsa, mi az imént Minerva hajába
101   10|       jószágot rendbe hozta.~ ~- Hát mi kell még hozzá?~ ~- A zálogos
102   11|            Ha olvasni akartok arról, mi újat talált föl tegnap óta
103   11|          szorítva arany-sisakja alá, mi arra mutat, hogy a női piperével
104   11|           hátra.~ ~- Ki vagy te hős? Mi neved? Miért jössz? - kérdé
105   11|            javát maga előtt hajtá.~ ~Mi volt e rendezett hadak ellenében
106   11|       félénken kérdezősködve: anyám, mi is bemegyünk e sötét erdőbe?
107   11|           Herode érzékeny, hát neked mi érdemed van arra, hogy szerettessél?~ ~-
108   11|          fölébredett, megnézni, hogy mi baj. Deli termete alig hosszabb
109   11|          kiált-e?~ ~- Hova gondolsz? Mi baj érhetné őt? Nincs sem
110   11|            egész táj sötét volt már, mi annál borzasztóbbá tette
111   11|             határt, megengedte, hogy mi is megpihenjünk saját hazánk
112   11|             lánccal kínál bennünket, mi kínáljuk vissza karddal.
113   12|            Mindenki feszülten leste, mi tisztelet várhat arra, aki
114   12|             megöletni nem fogod.~ ~- Mi jut eszedbe ez órában, leány?! -
115   12|         pillanta rá fekhelyéről.~ ~- Mi baj megint? Rossz hírt ne
116   12|                A szultán felébredt. "Mi az?" - kérdé felriadva fekhelyéről.~ ~