Rész

  1    1|            is úgy emlékeznek arra, mintha csak a mi életünkben történt
  2    1|           tudományok könyvei közé, mintha tömlöcbe vagy spirituszba
  3    1|    hajlandóságokat is tapasztalni, mintha e tisztes testület, ha birokra
  4    1|         kézikönyvét és praelegált, mintha semmi sem történt volna,
  5    1|            azért mégis úgy tettek, mintha mindent értenének.~ ~- Értettem
  6    1|    Klárikának úgy tetszék álmában, mintha valami alak felköltené őt,
  7    1|            éjbe, úgy tetszék neki, mintha valami nagy, sötét foltot
  8    1|           egyszerre cipóvá dagadt: mintha nem is neki szólt volna
  9    1|         csak úgy bámult szanaszét, mintha keresné, hogy honnan ütötték
 10    2|         ismét süvegét, belebámult, mintha nem hinné, hogy már az ezentúl
 11    2|         folyvást csóválta a fejét, mintha az egész utca tele volna
 12    2|             s köszörülte a torkát, mintha azt akarná neki mondani,
 13    2|       okosabb dolog nincsen annál, mintha az éhes embert tele tál
 14    2|         nem tett.~ ~Hanem egyszer, mintha a pokol repesztett volna
 15    2|          ütközetből úgy jött haza, mintha kocsmában verekedett volna.
 16    2|     csinálj olyan jó ostoba képet, mintha prókátor volnál, aztán a
 17    2|      erősen a kanálba vett levest, mintha semmi a világon nem érdekelné
 18    2|         játszani a hőst. Úgy tett, mintha folytatná az előbbi tárgyat;
 19    3|          egy magas alak tűnik fel, mintha fenyőszál vagy kútgém nőtt
 20    3|          az ártatlanok bánatukban, mintha kavicson kellett volna mezítláb
 21    3|            oly szemeket csinálnak, mintha még azt sem tudnák, hogy
 22    3|                De isz az jól járt. Mintha sejtelme lett volna a jövendőről,
 23    4|     kerítésébe nem ütöm orromat.~ ~Mintha most is látnám azt a somfanyelű
 24    4|            és a fehér lúdfalkát, - mintha most is előttem látnám szomszéd
 25    4|           akárha lelúgoztak volna. Mintha nem is én lettem volna az,
 26    4|      orrára s nézett rajta...~ ~De mintha nyakszirten csapták volna,
 27    4|       emellett önfeledtek voltunk, mintha ennek a boldogságnak örökké
 28    4|           egy ideig a kapun, aztán mintha beesett volna rajta; de
 29    4|    elbámulni, mert rögtön maga is, mintha kikapták volna a földet
 30    4|         nekiültünk s dohányoztunk, mintha diurnumot kaptunk volna
 31    4|        Úrban, s harsogott álmában, mintha orrának mindegyik nyílásával
 32    4|           lúd hátába szúrt villát, mintha porcogó lett volna -, menyasszony
 33    4|            bírása gazdagabbá tett, mintha egy országot adtak volna...
 34    4|      kegyelettel emlékezünk reája, mintha tegnap halt volna meg.~ ~(
 35    5|     nyelven, szidta a szebenieket, mintha azok tévedtek volna el,
 36    5|        beszélgetés oly fennhangon, mintha veszekedtek volna.~ ~- Hiszen
 37    5|            moderate, oly szelíden, mintha könyörögne, - iszol-e vagy
 38    5|     inasoktul - úgy érzem magamat, mintha valaki az éjjel álmomban
 39    6|          bámul, alakja nem mozdul, mintha kőből volna faragva.~ ~Ez
 40    6|         kis kezeit szívére nyomva, mintha csitítani akarná a kis nyugtalant.~ ~-
 41    6|           hősiesen világoltak elő, mintha az erős lélek egy pillanatra
 42    6|     mankóit elejté. Úgy nézett ki, mintha buzgó megdicsőülésben ihletten
 43    6|       haladott az asszony mellett, mintha nem is a földön járna. Mintha
 44    6|      mintha nem is a földön járna. Mintha a mankók helyett máris szárnyakat
 45    6|  szétnézett a gyászos asszonyokon, mintha mind ismerősei volnának,
 46    6|          kiáltása, midőn hirtelen, mintha az égből szállnának alá,
 47    6|       szélkavarta repkedő üszköket mintha láthatlan démonok vinnék
 48    6|            és a lángok ropogása.~ ~Mintha léggé olvadt nők szellemei
 49    7|       keresi, kutatja a fájdalmat, mintha büszkeséget akarna belőle
 50    7|           belőle magának szerezni, mintha szégyenlené azt, hogy boldog,
 51    7|       környezetem; nem mondhatnám, mintha valami nagy konverzációm
 52    7| szétlövellé. Úgy tetszék ilyenkor, mintha nekem előbb jőne fel a nap,
 53    7|   vigasztalan percben úgy tetszék, mintha világosulni látnám környezetemet,
 54    7|           tanyául e helyet? A ház, mintha csak holtteteme, kísértete
 55    7|        mezetlenül szüli a világra, mintha mondaná: menj, rabolj, ölj,
 56    7|   visszfénye az.~ ~Néha úgy érzem, mintha látatlan ajk lehelne legszorosb
 57    7|  naplementig életben marad.~ ~Majd mintha repülnék. Rohanok egyedül
 58    8|  tengerlakók ezrei látszottak elő, mintha egy alulról világító tűzforrás
 59    8|     függeszté rá kérdő tekintetét, mintha iszonyú sejtelme volna,
 60    8|      álmaikból; úgy hallatszottak, mintha a föld mélyéből egy haldokló
 61    8|      legénynek ugrott.~ ~Ez pedig, mintha kígyó csípte volna meg,
 62    9|             s a másik pillanatban, mintha a forgószél ragadná fel
 63    9|          vad, oly rendkívüli volt, mintha az emberek nemzeti szokást
 64    9|         szólani hallotta az ember, mintha démonok beszédét hallaná;
 65    9|             A décharge-ok azonban, mintha csak élettelen árnyékok
 66    9|           pillanatig: úgy látszék, mintha nem tartották volna még
 67    9|             Ez épen, egészen állt, mintha csak félbe volna hagyva,
 68    9|          tagja fényes és gömbölyű, mintha ércből lett volna öntve;
 69    9|         amit az afgánok beszélnek, mintha valami sírból fölkelt lélek
 70    9|     testtelen légi kép, reszketve, mintha a szél fúná lengeteg átlátszó
 71    9|          le azonban pihenni, midőn mintha a föld okádná ki, oly hirtelen
 72    9|            s ugyanakkor úgy érzém, mintha mellemet valami egy percre
 73    9|          úgyis oly rosszul néz ki, mintha négy éjjel egymásután virrasztott
 74    9|           orvos.~ ~- De nem azért, mintha ez akkor eszembe jutott
 75    9|          kezét, s ekkor úgy érzém, mintha azon ujjai, mik halántékomhoz
 76    9|        átkozni. Ekkor úgy tetszék, mintha alattunk, a padlat alatt
 77    9|           mindenkinek úgy tetszék, mintha látta volna valaha ezt az
 78    9|        tombolt, bőgött, harsogott, mintha két természetfölötti lény
 79    9|       bámult hallgatagon maga elé, mintha valami képet nézne, mely
 80   10|          próbálta magát, úgy tett, mintha nem is hallaná, hogy hozzá
 81   10|    hízlalod ezt a kenyérpusztítót? Mintha nem ellehetnél nála nélkül;
 82   10|         kapaszkodott, hízelegve, s mintha cirógatná, egész arcát bekormozta,
 83   10|            mindkettő a mosolygást, mintha semmi sem történt volna.
 84   10|   variációkban kezdett ismétlődni, mintha valaki kívülről a hátát
 85   10|          ifjú ember az ő boltjába, mintha tele volna a város szabólegénnyel,
 86   10|          enni, csak az ólat rágja, mintha érezné gyászos végét.~ ~
 87   10|          embert; oly színben volt, mintha nemcsak ette volna az olajat,
 88   10|            orvossággal. Nem azért, mintha a bevételtől, hanem inkább
 89   10|            orra a sok sírás miatt, mintha édes apjának tette volna.~ ~
 90   11|     száműzött erény és dicsőség, s mintha szégyelné magát a férfiak
 91   11|          bámulva tekinte egymásra, mintha két nap támadna fel egyszerre
 92   11|           ellenség nem volt sehol; mintha valóban a puszta rémei lettek
 93   11|        mozgás támad a bokrok közt, mintha valami nagy test futásnak
 94   11|            vastag körmön végződve, mintha három csizmát húzott volna
 95   11|         Vastag, páncélkemény bőre, mintha nem ily karcsú termetre
 96   11|        magán, csak úgy inog rajta, mintha alatta még egy másik volna,
 97   11|           látszék az egész csalit, mintha minden ágnak külön lakója
 98   11|         éles, topázzöld szemeivel, mintha kiszemelte volna magának
 99   11|           mind úgy voltak alkotva, mintha váraknak lennének szánva,
100   11|            fegyvereit megzörrenti, mintha egyetlen gép mozdítaná egyszerre
101   11|       táncolt királyi terhe alatt, mintha azáltal is magasabbra akarná
102   11|           római sereg felé omolva, mintha a vihar hajtaná; belőle
103   11|        védelemre a palmírai nép.~ ~Mintha kalászos vetés támadt volna
104   11|           ama dühöngő csapatoktól, mintha egy kitörő vulkán tüze alatt
105   11|        eltávozottak után fordulva, mintha nem az fájna neki, hogy
106   11|           nap, úgy tetszett nekik, mintha egyszerre két helyen volna
107   12|    habkönnyű kelméje oly átlátszó, mintha ködből volna szőve; szökdelő
108   12|        mely úgy tűnt fel arcaikon, mintha félig átlátszó arannyal
109   12|          takarta el könnyes arcát, mintha egy halálra sebzett oroszlán