Rész

  1    1|        hatalmas nemesi bandériumok, a szép daliás, farkasbőr-kacagányos
  2    1|         forintra menő jövedelme ennyi szép fiú felnevelésére; legtudósabb
  3    1|         leánya, az az egy pedig olyan szép volt, hogyha az ember félesztendeig
  4    1|         juthatni Klárikához - ahogy a szép leányt nevezték.~ ~Gerzson
  5    1|             Karassiay Áron.~ ~Az első szép, ártatlan, leányarcú, tizenhétéves
  6    1|              foglalatoskodnak, hogy a szép Klárikát nézik távcsöveken
  7    1|              kerten járt az esze és a szép leánykán, aki a nyílt rózsaleveleket
  8    1|          tenyereivel belekapaszkodva, szép csendesen lebocsátá Józsefet
  9    1|              ellen vezessék.~ ~No, ez szép kívánság volt nagytiszteletű
 10    1|            okáért Gerzson úr egy igen szép diák perorációt tartott
 11    1|             könyörgött azon kegyért a szép Klárika, hogy őket hagyják
 12    1|             kar végre beleegyezett.~ ~Szép holdvilágos éjszaka következék,
 13    1|             Klárikát, magához téríték szép szavakkal ájultából, s akkor
 14    1|              fűzfákhoz, hova kijártak szép nyári napokban a tanulóké,
 15    2|              még a poézis sem? milyen szép lesz a "Tytire, tu patule
 16    2|              kell izzadnia. Ha valami szép prédikációt mond, én gyönyörködöm
 17    2|            mint Daczos Lajos.~ ~A fiú szép férfias alak volt már tizenhat
 18    2|               aztán titkolózva.~ ~Egy szép vasárnap délután pedig,
 19    2|         azokról hogy maradt ránk ez a szép világ? abban hányféle emberek
 20    2|              maradhat felőle az egész szép világ!~ ~- Katonává lenni!
 21    2|              kitlit öltse föl rá, s a szép, lakkos, újdonatúj topánkáját
 22    2|             igen jó, folyvást derült, szép napok járnak, úgyhogy a
 23    2|               is láthatnák őt! Milyen szép lehet abban a délceg egyenruhában.
 24    2|              levélbe téve. Rettenetes szép volt az, mert senki sem
 25    2|               sereg vonult Arad felé; szép kis kerülőt tett: Komáromtól
 26    2|              szót sem szólt azokból a szép biztatásokból, amiket Lajostól
 27    2|              hogy készíti délre a sok szép barátfülét, Lajoska hajdani
 28    2|          veres oldalszakállal, azon a szép piros sörényű fehér paripán,
 29    2|           elmenekülhetett; hanem az a szép piros sörényű arab ló nagyon
 30    2|          üldözőjére.~ ~A lövés után a szép arab mén hirtelen két hátulsó
 31    2| erejeszakadtan rogyott le a földre. A szép lóhoz illő szép lövés volt,
 32    2|             földre. A szép lóhoz illő szép lövés volt, mely így leterítette.~ ~
 33    2|              Lajosom! Hol ontották ki szép piros vérét? Hol gázolták
 34    2|               Szikszayt, s imádkozzék szép kegyesen; majd talán az
 35    2|          tiszt esküvel állitá, hogy a szép kínálkozó maga is egészen
 36    2|              a debreceni suhancokhoz, szép galambom; akik itthon ülnek
 37    2|              szidta, mint a bokrot, ő szép nyugodtan a fogát piszkálta,
 38    2|      érdemszalag. Én lőttem ki alólad szép fehér arab lovadat, piros
 39    2|             közé tartozott Lajos. Egy szép napon beletörülte a henteskést
 40    2|             jól érzi magát benne. Van szép háza, gazdasága, van jó
 41    3|           Hogy a kakas csípje meg, de szép!~ ~De hát mit csináljon
 42    3|         történtek az elmúlt időkben a szép Magyarországon? Hanem kérem:
 43    3|      kutyaszánkáztattak bennünket egy szép zivataros éjszakán.~ ~-
 44    3|              készüljön hadakozni, egy szép reggel fülön csípte s elküldte
 45    3|              minden elhallgatott, egy szép tavaszi reggel nagy váratlanul
 46    3|               csizmástul, bundástul a szép vetett tornyos nyoszolyába
 47    3|            muszkánéknak, a melyik ti. szép volt: a többit kiküldték
 48    3|             pedig beültették gyönyörű szép muszkanemzetségekkel. Poszlovenszki
 49    3|        hátakat is kancsukázzák, s egy szép reggel táblabíró B.....
 50    3|        egytül-egyig szépen kifestve a szép festett erdők árnyékában.
 51    3|               háta közepén?" (Valóban szép figura volna egy tudós,
 52    4|          tekintéllyel.~ ~Mindezt igen szép és tanulságos volt messziről
 53    4|           hogyha... hej, hogyha olyan szép kisleánya nem lett volna!...~ ~
 54    4|            nem lett volna!...~ ~Tehát szép kisleánya volt az öregúrnak.~ ~
 55    4|            Esztikém, s szintén varrt; szép kilátása volt szegénynek
 56    4|             Bizony, hallja öcsémuram, szép is voltam én a magam idejében.
 57    4|          minden estve, attól lett oly szép fehér a bőröm. Most is látszik
 58    4|               nem termett azóta olyan szép leány a vármegyében sem,
 59    4|              mondtam neki, hogy ugyan szép idő van odakint, meg hogy
 60    4|       kívülről s tolta énfelém.~ ~No, szép meglepetés volt reám nézve,
 61    4|          gyöngyen kiszedtem belőle, s szép sima ablaküvegből vágtam
 62    4|        feltámadást; jobb bíz üljön le szép csendesen, majd én mesélek.~ ~
 63    4|               kacsóját és vele együtt szép magát, - még ha Debora asszony
 64    4|              rá.~ ~Így virradtunk meg szép pipaszóval.~ ~Azalatt volt
 65    4|           ment végbe a tisztújítás. - Szép volt, mondhatom, igen szép,
 66    4|            Szép volt, mondhatom, igen szép, csakhogy már egyébre nem
 67    4|           volna... Uram Isten, milyen szép gondolat volt tőled az a
 68    6|           Isten választott népének, a szép háborúról, hol az Isten
 69    6|          Karcsú, büszke termete körül szép, fiatal, tizenhat éves leányka
 70    6|             leánykát Arankának híják. Szép, kékszemű gyerek, sima szőke
 71    6|            akarsz talán... Csak mégis szép az élet ugye? Még a rongyok
 72    6|                a nyomorék testében is szép az élet... Még a mankóért
 73    6|          miért?~ ~A csapat vezére egy szép ifjú herceg a Kaukázus vidékéről,
 74    6|              vidékéről, napbarnította szép ovál arcához oly jól illik
 75    6|           hasonlóak ez asszonyéhoz és szép húgai s ifjú jegyese, kik
 76    7|           volt még akkor! A reménység szép természettünemény, szép,
 77    7|               szép természettünemény, szép, mint a szivárvány, és el
 78    7|               világ. Csókot, ölelést, szép szót és ütleget kapok és
 79    7|               Egy rokonomnak, kit ott szép birtokkal áldott meg az
 80    7|         állítottam volna az ég felé a szép mindenséget, hogy a nap
 81    7|      térdepelőt...~ Mért borzadozol,~ Szép Emma, mi bánt?...~ Künn
 82    7|                nem igaz, nem igaz...~ Szép Emma, mi bánt?~ Mért borzadozol?...~ ~
 83    7|           léptek az oltárhoz. A férfi szép volt, fiatal és szegény,
 84    7|               az égre, mily nagyszerű szép volt!~ ~Emeletes házban
 85    7|             magát annyi nép előtt oly szép drága ruhában a földhöz
 86    7|             fölírva?~ ~*~ ~Egykor egy szép leányt láttam halottan feküdni.
 87    7|              volna abban rossz?~ ~Oly szép hazában lakni, mint az ég?
 88    8|             hordott ide neki, miket a szép hölgy kezei oly ízletes
 89    8|            hanem egy szőkefürtű ifjú, szép, mint Apolló.~ ~- Álom-e
 90    9|                 Tigrist?~ ~- Nem, egy szép leányt.~ ~- Áh, áh!~ ~-
 91    9| kíváncsisággal. - Egy ilyen csillagot szép volna nem látni.~ ~- Szívesen, -
 92    9|             ördögök, hanem asszonyok, szép asszonyok, az ő szemeik
 93    9|           szemügyre a némbert; magas, szép, karcsú alak volt, arcszíne
 94    9|                 kérdém hálateljesen a szép papnőtől. - "Hajfürteidnek", -
 95   10|            övé »te burzas«.~ ~E nevet szép természetes göndörségű fekete
 96   10|       világosítá e körülmény felől.~ ~Szép, karcsú termete volt a leánynak,
 97   10|              zörgetés egyszer-kétszer szép szerényen ismétlődött; egyszerre,
 98   10|        ácsorgást ezen a földön, s egy szép éjszakán csendesen átszenderült
 99   11|              voná ajkaihoz a nyujtott szép kezet s szívből eredt hódolattal
100   11|           koronáján kezdve a száráig, szép csendesen megeszegeti, miközben
101   11|        nyávogás közt visszafordult, s szép csöndesen hasoncsúszva,
102   11|           lélek megszeretett, nagy és szép együtt; az egymás fölé emelkedő
103   12|      keresztül is megismeré a kedves, szép gyermeket; gyakran látta
104   13|             szőrt; a házak tetőin egy szép hölgy hűsel nagylevelű illatos
105   13|              tartott meg magának, egy szép tizenhat esztendős hajadont,
106   13|          hirtelen kirántá kardját s a szép leány szívébe döfte.~ ~Aztán