Rész

  1    1|            küldé dolgozni.~ ~Ezenközben hol egyszer, hol másszor megtörtént,
  2    1|                 Ezenközben hol egyszer, hol másszor megtörtént, hogy
  3    1|               Hát a csizmadia céhmester hol maradt?~ ~- Az nem látta
  4    1|         félálmosan felment a lépcsőkön, hol a szent eklézsia ötvenkét
  5    2|            elfoglaltuk azt. Az ágyúnál, hol én szolgálok, három ember
  6    2|          elállva útját az ajtó előtt. - Hol van még az óra?!~ ~Lajos
  7    2|                minden lövésre felbukott hol egy ló, hol egy lovas.~ ~-
  8    2|           lövésre felbukott hol egy ló, hol egy lovas.~ ~- Mi ez az
  9    2|                Lajos? A lelkem Lajosom! Hol ontották ki szép piros vérét?
 10    2|           ontották ki szép piros vérét? Hol gázolták össze a pogány
 11    2|                állított be az ebédlőbe, hol mindenkit becsülettudóan
 12    2|                üljön le a vendég mellé, hol üresen állt a helye, és
 13    3|                                         Hol leszünk két év múlva?~ ~
 14    3|           sajátlag Belgrád vármegyéből, hol ez ideig fogva voltam.~ ~-
 15    3|              szögletben tűzhely állott, hol kedves szőke nő sütött,
 16    3|         bennünket a jeges tengerbe.~ ~- Hol kezdjem azonban? Mikor hallották
 17    3|                ennyire a magyar nemzet? Hol vesztettük el az eldöntő
 18    3|        vesztettük el az eldöntő csatát? hol van a magyar nemzet utolsó
 19    3|                 kiküldték Lapponiába, a hol a legnagyobb férfi is négy
 20    3|             akartak oly országban élni, hol a nemesi szűz hátakat is
 21    3|             népnek ott élni nem szabad, hol a kutyák szentek. Fogták
 22    3|                míg találtak egy határt, hol senki sem lakott. Azt gondolták,
 23    3|           Orinoco vizén Icaria határát, hol a communismust fogják megalapítani,
 24    3| elidegeníthetetlen tulajdonul Gazsinak, hol élte boldogabb napjait leélte.
 25    3|       száműzessenek. 5. Azon kéményben, hol ő télen át lakik, rajta
 26    3|                négy órakor a színházba, hol déczbundában adják Romeó
 27    3|                 adják Romeó és Juliát s hol Idali Laura talpig asztrakánba
 28    4|              sem, midőn a harasztosban, hol én elöl, hol ő hátul kergettük
 29    4|              harasztosban, hol én elöl, hol ő hátul kergettük egymást.~ ~
 30    4|               hanem körültekinték, hogy hol hagyott a kőmíves rést a
 31    4|              keresvén benne. Háza falát hol kékre, hol sárgára meszelték,
 32    4|            benne. Háza falát hol kékre, hol sárgára meszelték, utoljára
 33    4|            szoba ablakára lehete látni, hol Esztike időzött, s nagy
 34    4|              forgós-suhogós és ropogós! hol jársz itten?~ ~(Tán bolond
 35    4|            olvasni belőle, - törülgette hol a maga szemeit, hol a pápaszemeit:
 36    4|          törülgette hol a maga szemeit, hol a pápaszemeit: hasztalan -
 37    4|                hát te is itt vagy? vagy hol is vagyunk mind a ketten?
 38    4|           épkézláb leértünk.~ ~- De hát hol vagyunk?~ ~- Farkasveremben.~ ~-
 39    4|              mint az esthajnal.~ ~- Hát hol a cukortartó? - rivalla
 40    6|              népének, a szép háborúról, hol az Isten ládája mellett,
 41    6|            lerogyott az árok előtt.~ ~- Hol hagytad fegyveredet? - kiálta
 42    6|              volna sírt magadnak ottan, hol meghalni dicsőség, a csatamezőn.
 43    6|             neked! Egy csatatér felett, hol az elemek maguk is csatáznak,
 44    7|              félreviselték; ott vagyok, hol legtöbb zajjal jár a világ.
 45    7|              benne. Akartam tudni, hogy hol végződik, mentem vele vad
 46    7|                egy posványhoz vezetett, hol szétterülve, a bürkök töveit
 47    7|                völgyet jókor elérhetni, hol egy aláhajló sziklahomlok
 48    7|                s kiről senki sem tudja, hol vette magát, és hová lett.~ ~
 49    7|                égbe... Miért nem tudja: hol s mikor? Mint kerülné azt
 50    7|             helyet, hová mégis mennie s hol meghalnia kell! Mint számlálná
 51    7|                seb, de legfájósabb ott, hol enkezeim pusztítának rajta.
 52    7|                 lakhelyét, azon helyet, hol ezután élni fog.~ ~Megindult
 53    7|                  nem egy követ letenni, hol egykor már város ne lett
 54    7|                sötétlő fellegek között, hol már csillag sem jár, hol
 55    7|                hol már csillag sem jár, hol a világnak vége van, s kezdődik
 56    8|       tekintetével a messze láthatáron, hol ég és tenger összeolvadnak,
 57    8|                 ismerd meg azon helyet, hol a halál forrása fakad, tenéked
 58    8|                 s midőn kérdezték tőle, hol van a leány, előmutatta
 59    8|        nemsokára Botany-Baybe érkezett, hol a keresettek megjelenvén,
 60    9|                tükörfényes, csupán oda, hol egyik kő a másikat éri,
 61    9|                Paropamisus hegyek közé, hol szolgáim építik a templomot
 62    9|           Megmagyarázták neki a helyet, hol a csillagnak látszani kelle,
 63    9|                nagy részét leölték.~ ~- Hol maradt Davidson? - kérdé
 64    9|              beteg vagyok.~ ~- Mi lelt? hol jártál? - kérdezém tőle,
 65    9|                 odább adni. Szóljon ön, hol volt, mit csinált, kivel
 66    9|              hófedett halmokhoz értünk, hol már alig tengett egy-egy
 67    9|           kérdést intézett hozzám, hogy hol vettem a tudomást erről
 68   10|                 kellett igazolnia, hogy hol kapta, kitől kapta, miért
 69   10|         bedöntöd a hátudat a kályhával. Hol jársz még most is?~ ~- Ne
 70   10|                 most?~ ~ Azon városban, hol a kalmár lakott, hajdan
 71   10|               van s paszuly nem terem s hol a boldogultak megdicsőült
 72   10|                lépett mellé. Nem tudta, hol kezdje a szót. Minerva nevetve
 73   10|               csak egy sötétség leszen, hol a semmiség közepében csak
 74   10|                s megkérdezni tőle, hogy hol fekszik a báró Juinszky-féle
 75   11|         veszélyes közelében Perzsiának, hol Sapor király Cyrus birodalmának
 76   11|             őket a fekete pusztaságban, hol csak az ő szemeik ismerték
 77   11|           tündérregék honában, keleten, hol lágyabb a szív, forróbb
 78   11|              elhajlanak léptei alatt, s hol bokrostul nőttek ki az összesűrűsödött
 79   11|                s azon táj felé vezette, hol a király állott.~ ~ ~ ~7.~ ~
 80   11|               oda eshetett az égő nyíl, hol a vad elrejtőzve feküdt,
 81   11|             hordani, s örömeit keresni; hol egyedül lakott még igazság
 82   11|            lakott még igazság a földön; hol egyedül állt fölemelt fővel
 83   11|               nép királya trónja előtt; hol egyedül volt még megjutalmazva
 84   11|              bűn, védve az ártatlanság; hol gazdag volt a becsületes,
 85   11|              boldog volt a tisztalelkű; hol igaz mértékkel mértek a
 86   11|              mértékkel mértek a piacon; hol üresek voltak a börtönök;
 87   11|               üresek voltak a börtönök; hol egy asszony kezében volt
 88   11|                 emelve egy Faustinának, hol őt mint istenasszonyt imádják
 89   11|                igen gazdag jutalom ott, hol egész erdők vannak belőle.~ ~
 90   11|        szabályos négyszögeket képeztek, hol minden férfinak egyenlő
 91   11|          küzdésre, s a cohorsok elején, hol a római sas állott, épen
 92   11|          gépeket, levezette a piacokra, hol a népség fegyvergyakorlatot
 93   11|        Vaballathot nem láncolták mellé? Hol maradhatott ő?~ ~Hajh! az
 94   12|                ki ekkor balra fordulva, hol a sötét épület állott, inte
 95   12|             atyám, veszélyes ott lakni, hol a villámok teremnek. Te
 96   12|         távozzanak e helyről, menjenek, hol rájuk nem lehet találni,
 97   13|                        Tsong-nu~ ~ ~ ~ ~Hol, merre nem jártál te egykor
 98   13|                 nem látott még téged?~ ~Hol a jeges tenger hófedett
 99   13|              elől, s a chalons-i mezőn, hol a fél világgal küzdöttél,
100   13|                kiknek neve sincs már.~ ~Hol a világváros Róma, nemzeteknek
101   13|                megismertetéd magadat.~ ~Hol a mennyei birodalom, Kína,
102   13|                egyforma századjait éli; hol a sárga folyam mellett Peking
103   13|              ott, ahol senki sem várta, hol élettelen sivatag, úttalan
104   13|            Másutt templomba siet a nép, hol bőujjú kaftánban hajtogatja
105   13|                utána; nemsokára a hely, hol büszke város állott, egy
106   13|               Hylaea idegen sivatagába, hol még a vadállat is éhen hal