Rész

 1    1|          mintha valami alak felköltené őt, hogy ne alugyék, hanem
 2    1|         szabadulását, bizonyára átadom őt néked, csupán azon kegyelemért
 3    1|             Azt megkapod! - vígasztalá őt Trajtzigfritzig, s e biztatással
 4    1|           Gerzson urat, s úgy hurcolta őt magával, roppant lábait
 5    2|            volna, akkor lehetett volna őt fiatal korában mindjárt
 6    2|                 arra éppen nem szükség őt biztatni, mert vasárnaponként
 7    2|              uram olyan nagyot - feddé őt szomszédasszonya kegyesen. -
 8    2|               egyszer meg is láthatnák őt! Milyen szép lehet abban
 9    2|               szolgált, le is festette őt ily katonás viseletben;
10    2|               hanem Kondor uramnak, ki őt az utcára kikísérte, azt
11    2|             örömében, ijedtében, mikor őt meglátta. Sárikának kellett
12    2|            szélét; de még jobban fogta őt Sárika könyörgő tekintete,
13    3|               hozzá s nyájasan kirázva őt a felemelt süvegből, bámulva
14    3|          helyett a "hej huj nem bánom"-ot találta rákezdeni, kétszáz
15    4|                asszonynéném - biztatám őt - helyesen. Megérdemli a
16    4|             bocsássa meg, megcsókoltam őt kedvem szerint, hogy a szívem
17    4|              már csak kénytelen voltam őt megszólítani.~ ~- Ne nyughatatlankodjék
18    4|                  Esztendeig gyászoltuk őt Esztikével - ruhában; szívben
19    4|              meg.~ ~(Ez volt oka, hogy őt soha uramatyámnak nem nevezhettem.
20    5|             aki odáig vezette, rábízta őt a gazdájára, összeölelkezett,
21    5| összecsókolózott vele; a varga bevitte őt tisztaszobájába, leültette
22    5|              magában: hogy mi lelhette őt? Semmi csontja sem volt
23    5|            fullajtár, elbeszélte, hogy őt a gazdája megveré, de elhallgatta,
24    6|               a menyasszony szemei tán őt keresik az alaktalan távol
25    6|          lángját kioltotta, s bevitték őt karjaikon árván maradt városukba,
26    6|               legutolsó férfi meghalt, őt nem tartja senki annak.~ ~
27    6|            szólt az asszony, felemelve őt a földről. Dávid felvette
28    6|                nyomorékkal, felvezette őt a toronyba. Eddig nem mutatott
29    6|            lépcsőkön, a lélek látszott őt vinni.~ ~Judit megcsókolta
30    6|            homlokát, s azzal otthagyta őt a toronyban.~ ~Dávid kiült
31    6|           egész városnak, most elhívta őt magához, mert e városnak
32    6|                a csata híre ölte volna őt meg, hanem a csaták acélai,
33    6|    Sepsiszentgyörgy hölgyei ide fogják őt elásni, a városnak kapujába,
34    6|            cserkesz hölgyek nem látták őt többet.~ ~A sereghez visszatérve,
35    7|             akarta, s miután nem tudta őt elfeledni, megölte őt, s
36    7|            tudta őt elfeledni, megölte őt, s azután még kevésbé tudta
37    7|      pusztítani tud. Miért nem teremté őt az Isten az első napon?
38    7|                 elárulva; úgy festeném őt, mint mikor a kabbalistákat
39    7|                 a népség összerugdalta őt. Hisz ez volt a kivégzendőnek
40    7|              azzal. Ájultan húzták fel őt onnét az érzékeny részvevők,
41    7|                ne bánthassák, s kiveté őt sértetlen a partra. A parton
42    7|                   A nemtő nem jött, ki őt elvezesse és megmutassa
43    7|               Ekkor máglyára hurcolták őt, hogy megégessék, midőn
44    8|           vonaglással magához rántotta őt, s hályogos szemeit rámereszté...
45    8|                kezeit, azután fölemelé őt gallérjánál fogva, s egyet
46    8|                Williám -, meg találtam őt rúgni... De hogy éppen ide
47    8|              sem kérdezé, hanem nevezé őt egyszerűen: "Fájvirág"-nak.~ ~
48    8|                jő, - addig is nevezzük őt röviden Gézának.~ ~Száműzve
49    8|                hogy senki sem vonhatta őt kérdőre e gyöngéd gondoskodásért,
50    8|                kiveté, melynek partján őt a jó ördög megtalálta, ő
51    8|              elfogassa?~ ~Nem fogják-e őt, mint szökevényt, azonnal
52    8|               átkarolva.~ ~- Meg fogom őt ölni, vagy meghalok magam,
53    9|               Saul-templom felől látja őt nem éppen sietve erre felé
54    9|               hevesvérű fiúnak ismerte őt, azt hivők, hogy az ellenséget
55    9|          Társaink egyike figyelmezteté őt, hogy az ily magányos üldözéseknél
56    9|                ördög mégis kényszeríté őt; az izzadtság csurgott homlokáról,
57    9|             uralkodása. Ez kényszeríté őt, hogy Dávidot hegyeken,
58    9|            halni?"~ ~A lélek kivezette őt a sátor elé s fölmutatott
59    9|       megmenekültek.~ ~Kíváncsi voltam őt látni, kivitetém magamat
60    9|           nézett reám, hogy nem tudtam őt magamban átkozni. Ekkor
61   10|         kereskedőtársainak, hogy üssék őt agyon, vagy akasszák fel,
62   10|         derékban. Ily alakban ismerték őt legutóbbi időkben Gerguc
63   10|             rögtön el fog enyészni, ha őt és a családnak egy még eddig
64   10|                hullámosan maradtak, mi őt majd kétségbe ejté. Ha tudta
65   10|            amiből az következett, hogy őt verték meg mind a ketten,
66   10|                különben sem ismerhette őt meg, s komikus találékonysággal
67   10|              vaspánt, oly erővel tartá őt fogva egy kezével, míg a
68   10|               Fügefi úr le sem tehette őt, míg csak kocsijáig nem
69   10|                   Minerva végig hagyta őt beszélni, aztán felkacagott:~ ~-
70   11|        maradjon el tőlünk, én szeretem őt, de mégis félek tőle.~ ~-
71   11|               gondolsz? Mi baj érhetné őt? Nincs sem ember, sem vadállat,
72   11|             áll a bokor mögött, nehogy őt hajítsd meg.~ ~Herode remegve
73   11|             benne azon helyet, melyben őt imádják.~ ~ ~ ~10.~ ~Odenath
74   11|                fogadá a hódolókat, kik őt kelet királynéjának kezdték
75   11|                ragyogott trónja körül, őt magát fehér ruha födé, melyre
76   11|            emelve egy Faustinának, hol őt mint istenasszonyt imádják
77   11|        karjaival a levegőbe iparkodott őt felkapni, Aurelián gyors
78   11|               jobbra, majd balra rántá őt ki erős állásából, néha
79   11|           azáltal is magasabbra akarná őt emelni. Amerre járt, a lelkesült
80   11|      paripájának fékét, hogy elvihesse őt a csatatérről.~ ~A numid
81   11|                Zenóbiához, felszólítva őt a meghódolásra, s azon esetben
82   11|    kétségbeesés bátorságával fegyverzé őt föl. Hanem én bízom Róma
83   11|          Aureliánhoz csatlakozandó; ha őt is bevárjuk, össze kell
84   12|                el nem vevé: Ibrahim.~ ~Őt hagyta legutoljára Szolimán.~ ~
85   12|       hajoljatok meg Ibrahim előtt; én őt fiammá fogadom, ki dívánom
86   12|               gyermeket; gyakran látta őt meleg, nyári estéken asszonyaival
87   12|              nem fogom, és nem engedem őt megöletni.~ ~- Úgy volt,
88   12|              amíg élsz, nem öleted meg őt; de e szent könyvben írva
89   12|               nem él". Tehát ölesd meg őt mikor alszol. Így nem életedben
90   12|               nem életedben öleted meg őt, mert a korán azt mondja: "
91   12|                kívánva neki, elbocsátá őt férjéhez.~ ~Azután kioltottak
92   12|             megesküvél, hogy nem fogod őt megöletni.~ ~- Bolond vagy.
93   12|     rágalmaztatott, ne gyilkoltasd meg őt."~ ~- Nem hal meg, - monda
94   13|         fekszik, ott is voltál, láttad őt remegni, láttad könyörögni.~ ~
95   13|       táboroztak ekkor, s nem értek rá őt zaklatni, egész erejét a
96   13|             Bir-mán-hát, keblére ölelé őt, s csókjaival becsukva annak