Rész

 1    1|            ásott földbe, visszafelé aztán fel lehet kapaszkodni a
 2    2|      keresni, aki hozzávaló legyen, aztán majd időjártával a ház jó
 3    2|         nagyon össze voltak szokva, aztán Daczosné asszonyom szintén
 4    2|           fel a fizikáig. Hanem ott aztán "megállj! jobbra át!", mert
 5    2|           Jól van. Mássalhangzó meg aztán, ugyebár, a "harang", mert
 6    2|              ha megöregszik.~ ~Erre aztán Daczosné asszonyom azt vágta
 7    2|             magához hasonló fiút, s aztán mikor sertést ölnek, ő is
 8    2|             kap a mapparajzolástól, aztán ha kettő szorul egy vármegyébe,
 9    2|         egymást, elébb nyilvánosan, aztán titkolózva.~ ~Egy szép vasárnap
10    2|           ember.~ ~Már erre a szóra aztán egyszerre kiébredt az álmosságból
11    2|     sóhajtva, ekként szólt:~ ~- Hát aztán miféle szerzetnek akarja
12    2|        csemetéi?~ ~Erre a szóra meg aztán Daczosné asszonyomat fogta
13    2|         szépen, mindig kitűnő volt; aztán felment Nagyváradra, az
14    2|   egyetlenegy fia: ha azt meglövik, aztán itt maradhat felőle az egész
15    2|            Lajoskám.~ ~Ilyen nótára aztán egész napon el tudott keseregni
16    2|            drágábban, mint a másik. Aztán nem is olyan katonák lesznek
17    2|      Gyönyörűség lesz azokat nézni. Aztán ők csak a hazát fogják védelmezni.
18    2|           parancsoljon; kigyelmetek aztán, asszonynépek, menjenek
19    2|          magamhoz.~ ~- No de én meg aztán ne halljak több sírást Lajoska
20    2|      városokat felgyújtani, s aludt aztán a leégett romok között;
21    2|       portyáztak, verekedtek. Hanem aztán ha egy-egy futár a felső
22    2|            barátságból. Kondor uram aztán hordta haza a városházánál
23    2|          időjártával őrnagy? Az már aztán elég tisztességes állás.
24    2|             rá örökzöldből.~ ~Végre aztán az a nap is elkövetkezett,
25    2|    mosdóvizet, tiszta fehérneműt, s aztán magára hagyva, sietett Daczosné
26    2|          jött az öregek elé.~ ~Volt aztán öröm és hálálkodás. Senki
27    2|             lássalak, megöleljelek. Aztán mennem kell vissza ágyúimhoz;
28    2|              hát menni kell.~ ~Erre aztán Daczosné asszonyom kötényébe
29    2|           kell tenni. "Jobbra át!", aztán "indulj!"~ ~Az öreg megtanulta
30    2|     porfelleg ismét kétfelé vált, s aztán egyenesen közeledett a magyar
31    2|          paripadübörgést.~ ~Egyszer aztán az ütegparancsnok is visszajött.
32    2|             fogják a lövegek elé, s aztán utasítást adott az altisztnek,
33    2|          megrekedjenek. Ő maga csak aztán kérdezősködött a futártól
34    2|     ötvenlépésnyire mögötte.~ ~Most aztán sarkantyúba kapta lovát,
35    2|         menekvő honvédeket üldözni, aztán maguk is eltévedtek az utcák
36    2|         dárdanyélütéstől.~ ~Egyszer aztán eltört a kardja. No, most
37    2|            első nap mindent; másnap aztán, ha nem lesz mit enni, majd
38    2|         lefogta az ártányt, melynek aztán vérét is vették.~ ~E műtét
39    2|            persze hogy majd megette aztán a hazatért fiút. Csakhogy
40    2|      lássunk a sertés bontásához, s aztán mindent akképpen cselekedjél,
41    2|        parancsolatot.~ ~Kondor uram aztán bevezette a belső szobába
42    2|          megkínálván szilvóriummal, aztán egy egész hordócska törkölypálinkát
43    2|            De nem a magyar emberek! Aztán itt egy tálból mártunk mi
44    2|            az utolsó szavam.~ ~Erre aztán Kondor uram kikotródott
45    2|             mintha prókátor volnál, aztán a saját írásodra kellene
46    2|       bolondot cselekedjék a fiú; s aztán, hogy maga is segítségére
47    2|       székéhez támasztotta.~ ~Mikor aztán fegyvertelen volt, felállt
48    3|            a tizenkét kutya hozott, aztán meg kergettek is.~ ~- Mindegy,
49    3|           börtönbe csukatott. Mikor aztán ekkép minden elhallgatott,
50    3|            verset mert írni, amiért aztán keresztre feszítettük. Csókolj
51    3|         legelőször áldozatul. Mikor aztán a gondolkodó fők ki voltak
52    3|         rosszéletű ember. Ily módon aztán a magyar litteraturának
53    4|             az ember. - Ezt nevezem aztán a prózai életnézetek egyikének.~ ~
54    4|              mint az ürge, és éjjel aztán az én kis Esztikémet iparkodtam
55    4|      tartottam türelemmel; de mikor aztán vettem észre, hogy már nem
56    4|           kávét a csésze aljából! S aztán oly tiszta állat volt, hogy
57    4|            személyt, akinek kilétén aztán törhette a fejét, aki akarta.~ ~
58    4|        Ejnye beh sajnálom - s ekkor aztán a nagy sajnálkozásban ki
59    4|              s ott marasztott. - Én aztán ami pletykát tudtam Philemonról
60    4|         magyarul tudott), s az volt aztán a legvígabb történet, ha
61    4| fohászkodások közül. Fordítottam én aztán oly poenitentialis létániákat
62    4|              mint Kotzebueból.~ ~Ha aztán ezen dicséretes könyvekből
63    4|         vigyen haza, belódult s még aztán sokáig hallottam pattogó,
64    4|           elértve a lelkem, ezentúl aztán csak úgy konverzáltunk egymással,
65    4|        zörgetett egy ideig a kapun, aztán mintha beesett volna rajta;
66    4|             ne hagyjam bántani; meg aztán oly ember is vagyok én,
67    4|      hiszekegy utóját, azt dörmögte aztán, erősen hivén, hogy legalábbis
68    4|            kikapaszkodom, téged meg aztán kihúzlak. ~ ~- Tessék.~ ~
69    4|            Akkor emlegette még csak aztán istenigazában a haragos
70    4|        nyakunkra csődíteni, s akkor aztán különös alakban látjuk meg
71    5|       helyett délnek tartott.~ ~Itt aztán megértve a városházán, hogy
72    5|          nem esett a lábáról, akkor aztán szépen lefektette az ágyba,
73    5|        kendtek a gazdámmal, mestram aztán kimángorlotta kegyelmedet,
74    6|           tudta meg senki.~ ~Jöttek aztán a vesztett csatákból még
75    6|   megtanulná neveinket kimondani. S aztán alkonyatkor kiülnének a
76    7|            mennykövekkel sújtolá. - Aztán kihűlt, lecsillapult dühe,
77    9|         elhajigálták az útból, azok aztán nekiestek bálványuknak,
78   10|         belőlem anabaptista.~ ~Most aztán logikai rendben az következnék,
79   10|            szerencsétlenség, melyet aztán egy nagy crida követett
80   10|            a kaputot is úgy kellett aztán viselnie, ablakkal az oldalán;
81   10|       cérnásboltot nyitott, melyben aztán a felgyógyult kalmár maga
82   10|                A borért küldött fiú aztán tenger ideig odamarad, a
83   10|         tigodnek a hátadat.~ ~Ezzel aztán a szegény diák agyon volt
84   10|       kiütöm a fogad. Agyonütlek, s aztán elkergetlek.~ ~A kívül levőnek
85   10|           haja volt kitéve.~ ~Mikor aztán a kalmár kifáradt a verésben,
86   10|         közé hanyatlania; s ezúttal aztán annyira erőt vett rajta
87   10|        kocsijáig nem vivé, s ott is aztán egészsége iránti aggodalomból
88   10|           fizethette ki, s az atyám aztán Birbucon vette meg az elsikkadt
89   10|           végig hagyta őt beszélni, aztán felkacagott:~ ~- Hagyja
90   10|             divat.~ ~- Hát elvesz-e aztán a gróf?~ ~- Mihelyt a jószágot
91   10|             nincs foganatja. Később aztán előtűnik egy szelídebb lény,
92   11|        beszélni. - Apám erős ember. Aztán Vaballath is vele van. Anyám,
93   11|             látni fogom, nem félek. Aztán te mellettem maradsz, ugye,
94   11|        hosszú szarvát; hanem amikor aztán hallá, hogy az egy elefántot
95   13|         szép leány szívébe döfte.~ ~Aztán ismét megcsókolá, s kit