Rész

2001    4   |                 gyújtson rá, és fumigálja a világot és a szúnyogokat.~ ~-
2002    4   |                 és fumigálja a világot és a szúnyogokat.~ ~- Ember vagy
2003    4   |               szúnyogokat.~ ~- Ember vagy a talpadon, öcsém, hordom
2004    4   |                   talpadon, öcsém, hordom a lelkedet, úgy teszek - szólt
2005    4   |            csalétkül szokott kitéve lenni a farkasvermek fölé, s mely
2006    4   |                   állatot.~ ~Vala azonban a verem nyílása igen szűk:
2007    4   |                  verem nyílása igen szűk: a hajított lúd visszaesett,
2008    4   |         urambátyám, kisujjával letömködve a pipa tüzét, - mi dolgod
2009    4   |                   De öcsém, csak az annak a rendi és módja: nekem kellene
2010    4   |                  hát mi közöd neked ahhoz a leányhoz? Hiszen ha szereted,
2011    4   |                 urambátyám, nem úgy verik a cigányt: nem akarom én annyiról
2012    4   |               annyiról szeretni Esztikét, a két padlás köze is elég
2013    4   |             különös kifogása, ezennel itt a farkasveremben egész ünnepélyességgel
2014    4   |                  vagy, nincs mit aprítnod a tejbe.~ ~- Nagyobb igazság
2015    4   |         tenyerében tartva - nem készíttet a jó Isten banknótákat senki
2016    4   |             fráternek bizony nem repül ám a sült veréb a szájába.~ ~-
2017    4   |                 nem repül ám a sült veréb a szájába.~ ~- No de ami nincs
2018    4   |            kezdetben sem vala semmi, mint a biblia mondja; - majd felmegyek
2019    4   |                    s nem hozott volna ide a tatár miközénk izgágának.
2020    4   |                 rajta, - átugrottad, mint a tinnyei leány a férjhezmenést.
2021    4   |          átugrottad, mint a tinnyei leány a férjhezmenést. De megállj,
2022    4   |                 lesz belőle; küszöbön van a restóráció, mihelyt leszüreteltünk,
2023    4   |               leszüreteltünk, hozzáfogunk a nemes atyafiság kapacitálásához;
2024    4   |                 ennyire vagytok, üsse meg a káposztás kő! nem bánom;
2025    4   |             forgó-kereplő! semmi sem lesz a dologból.~ ~Mit tehettem?
2026    4   |              Aközben meg álmában is rágta a pipát. Nem alhattam miatta.
2027    4   |               miatta. Szintúgy reszketett a verem tőle. Ha fütyültem
2028    4   |             elhallgatott; hanem akkor meg a magam fütyülése miatt nem
2029    4   |                 volt lótás-futás miattunk a faluban; kerestek égen,
2030    4   |                  is elkezdénk gondolkozni a szabadulásról, teljes tehetségünkkel
2031    4   |                 tehetségünkkel hozzáfogva a rikoltozáshoz és kurjongatáshoz.~ ~
2032    4   |      kurjongatáshoz.~ ~Végre ránkakadtak. A veremből felkanyargó pipafüst
2033    4   |           pipafüst vezette őket messziről a nyomunkra.~ ~Urambátyám
2034    4   |           Urambátyám két béresének jutott a szerencse, bennünket kihúzhatni
2035    4   |           szerencse, bennünket kihúzhatni a siralomnak völgyéből, kiknek
2036    4   |                   ígérte, hogy kifordítja a bőrüket, ha meg merik mondani
2037    4   |              szemekkel és halványan, majd a szívem repedt meg olyankor
2038    4   |               tartani.~ ~Ekkor ment végbe a tisztújítás. - Szép volt,
2039    4   |                atillámat összehasogatták, a hajamat megtépték s egy
2040    4   |          kiütötték s megtettek esküdtnek. A szolgabíróságért a fejét
2041    4   |             esküdtnek. A szolgabíróságért a fejét verték be ilyenkor
2042    4   |                okaim voltak rá nem tudni. A szakácskönyv hamarább megmondaná.~ ~
2043    4   |       szakácskönyv hamarább megmondaná.~ ~A lugosban volt felterítve
2044    4   |                  mire odaértem, már folyt a dáridó.~ ~Esztike lelkem
2045    4   |                lelkem ott sürgött-forgott a vendégek körül, kínálgatva
2046    4   |              sarkantyúmat összeütve, mire a lelkem úgy megdöbbent, s
2047    4   |                 egy bizonyos urambátyámat a kezében volt lengyellével,
2048    4   |                  maig is nagyot hall arra a fülére.~ ~- Hozott Isten,
2049    4   |             szomorú is lett: valami esett a szemébe, mondá, s könnyezett. ~ ~-
2050    4   |                  Bizony csak növekedik ez a fiatalság, - szóla közbe
2051    4   |                   vágással úgy kettévágta a lúd hátába szúrt villát,
2052    4   |                Igen tarka lehetett előtte a világ, mert alig találta
2053    4   |              világ, mert alig találta meg a lugos ajtaját. - Nem jött
2054    4   |           belőlünk.~ ~- Eszterka! hozd ki a cukortartót! - rivalla utána
2055    4   |                 ki tudott túrni bennünket a boldogságból. Szüntelen
2056    4   |                   fülekkel. Én kivált még a macskáját is agyoncsaptam.~ ~
2057    4   |                 meg szegényt; még kisírja a lelkét.~ ~Nekem sem kellett
2058    4   |              mondani. Nyargaltam utána, - a konyhaajtóban elértem, megragadtam
2059    4   |        konyhaajtóban elértem, megragadtam a kezét, s azt szívemhez szorítva
2060    4   |                  kezde előtte világosulni a dolog: vére mind arcába
2061    4   |          szegényke; mily sebesen dobogott a szíve! óh! az a sóhajtás,
2062    4   |                  dobogott a szíve! óh! az a sóhajtás, melytől ekkor
2063    4   |                melytől ekkor megszabadult a szíve! még én is éreztem
2064    4   |               azzal elválva tőle, siettem a kertbe vissza.~ ~Gergely
2065    4   |                 szinte kifúrta az oldalát a titok, s elmondá azt nagy
2066    4   |                  Gergely bácsi, - hogy az a leány akármit egyebet kihoz,
2067    4   |               akármit egyebet kihoz, csak a cukortartót nem, amiért
2068    4   |             ügyetlenül titkoló arccal, de a cukortartó nélkül jött vissza.~ ~
2069    4   |                  reá nézett.~ ~Piros lett a lányka, mint az esthajnal.~ ~-
2070    4   |                 az esthajnal.~ ~- Hát hol a cukortartó? - rivalla rá
2071    4   |                arcát annak keblére rejté. A jó öregúr kacagva csókolta
2072    4   |              kacagva csókolta összevissza a kis menyasszonyt, s borotvált
2073    4   |                 magam megyek hát be azért a nádméztartóért, - mondám (
2074    4   |               mondám (nekem is tüske volt a talpam alatt).~ ~- De bizony,
2075    4   |                bizony, menjetek érte mind a ketten - mondá Gergely bácsi,
2076    4   |                  róla, hogy ma sem látjuk a nádméztartót, - tevé megjegyzését -
2077    4   |       megjegyzését - és nem alaptalanul - a két széken ülő úr.~ ~Mi
2078    4   |                  úr.~ ~Mi pedig bementünk a házba.~ ~...Ki volna oly
2079    4   |                  oly vakmerő, boldogságát a mienkhez hasonlítani? Ki
2080    4   |           Hallgatok s újra érzem azt: azt a gyöngéd kezet a kezemben,
2081    4   |                  azt: azt a gyöngéd kezet a kezemben, azt a mosolygva
2082    4   |             gyöngéd kezet a kezemben, azt a mosolygva repeső tekintetet -
2083    4   |               szép gondolat volt tőled az a szerelem!~ ~Urambátyáimék
2084    4   |                ittak, mire mi kivetődtünk a nádméztartóval; azzal mentegettük
2085    4   |                  nem investigáltak tovább a dologban; mert igaz ugyan,
2086    4   |                 mikor bementünk, nem volt a kérdéses szelencében cukor,
2087    4   |                kegyelmeteket mindnyájukat a mennyegzőre! - Ezzel fejezé
2088    4   |                Ezzel fejezé be urambátyám a kézfogót.~ ~*~ ~Azonban
2089    4   |                 olyan útra, hová az ember a pipát sem viheti magával. -
2090    4   |          elkerítette ennek az orvosságnak a keserű kínját! és megdicsőült
2091    4   |               bizony már régen volt.~ ~Az a gyönyörű szilfid termet,
2092    4   |              szeretem az eszemadtát, mint a lelkem közepét.~ ~*~ ~Debora
2093    4   |                semmi része nem mozog már, a nyelvét kivéve. Az még ép
2094    5   |                                           A két szász~ ~ ~ ~ ~Apafi
2095    5   |                  uram idejében sokat járt a szász választófejedelem
2096    5   |               erdélyi urak is megkedvelve a vidám és bátor, a mulatságra
2097    5   |             megkedvelve a vidám és bátor, a mulatságra mindig kész s
2098    5   |                 ifjút, kézről kézre adták a fejedelmi vendéget; egész
2099    5   |                találni, csak nála senkit. A magyar urak cselédei elmarasztották
2100    5   |                   cselédei elmarasztották a szász cimborákat, s ha a
2101    5   |                  a szász cimborákat, s ha a fejedelem valaha egy fullajtárt
2102    5   |               ízben, hogy egy fullajtárja a szász fejedelemnek el lévén
2103    5   |            menyasszonyt vittek Solymosra; a lakodalmas nép elfogta a
2104    5   |                  a lakodalmas nép elfogta a legényt, elvitte magával;
2105    5   |            magával; Solymosról odább ment a násznép kárlátóba a vőlegény
2106    5   |                  ment a násznép kárlátóba a vőlegény apjához Balázsfalvára;
2107    5   |           vőlegény apjához Balázsfalvára; a fullajtárt oda is elvitték
2108    5   |             tartott.~ ~Itt aztán megértve a városházán, hogy tíz mérfölddel
2109    5   |         káromkodni minden nyelven, szidta a szebenieket, mintha azok
2110    5   |    bekvártélyozása valami jó emberhez, ki a szászok közt legvendégszeretőbb
2111    5   |               becsületes vargamester volt a bástyasoron, ki is megértvén,
2112    5   |        bástyasoron, ki is megértvén, hogy a szász választófejedelem
2113    5   |                  beszéli; és kiálla előre a kapuban, s föltevé zöld
2114    5   |                   az érdemes vendégnek.~ ~A fullajtár nem soká váratta
2115    5   |                   váratta magát, s miután a hellebárdos, aki odáig vezette,
2116    5   |                 odáig vezette, rábízta őt a gazdájára, összeölelkezett,
2117    5   |                    összecsókolózott vele; a varga bevitte őt tisztaszobájába,
2118    5   |                tisztaszobájába, leültette a lócára, az inas lehúzta
2119    5   |           csizmáit és menten kifényesíté; a két szász ezalatt diskurzushoz
2120    5   |              diskurzushoz látott.~ ~Előbb a fullajtár beszélt a vargának,
2121    5   |                 Előbb a fullajtár beszélt a vargának, azután a varga
2122    5   |                beszélt a vargának, azután a varga beszélt a fullajtárnak,
2123    5   |                    azután a varga beszélt a fullajtárnak, s miután mind
2124    5   |               fullajtárnak, s miután mind a ketten eleget beszéltek
2125    5   |            egymásnak, akkor jutottak arra a tudomásra: hogy egyik sem
2126    5   |                 hogy egyik sem érti, amit a másik beszél.~ ~- Der Duivel! -
2127    5   |               mivel tudvalévő dolog, hogy a bor minden nyelvre megtanít,
2128    5   |                tette, s nekifeküdtek mind a ketten.~ ~Mindkettő gyakorlott
2129    5   |                  ilynemű harcokban; folyt a beszélgetés oly fennhangon,
2130    5   |                   én is győzöm, - szólott a fullajtár - de úgy mégsem
2131    5   |                  uram kettővel - viszonzá a varga.~ ~- De nem megy ám
2132    5   |                      De nem megy ám ennek a fejibe.~ ~- Biz Apafi Mihály
2133    5   |                 uram sem tölti azt oda.~ ~A fullajtár megdúzta az orrát,
2134    5   |              haragját, úgy kezdett megint a szóhoz.~ ~- Hallja kend,
2135    5   |                   egy akkora karbunkulusa a gyűrűjében, mint egy dió.~ ~-
2136    5   |                 uramnak hat, akkora, mint a fejem! - kiálta villogó
2137    5   |                  kiálta villogó szemekkel a varga.~ ~A fullajtár fújni
2138    5   |              villogó szemekkel a varga.~ ~A fullajtár fújni kezde dühében,
2139    5   |               kezde dühében, odakönyökölt a varga elébe, s félvállról
2140    5   |                  félvállról intézve hozzá a szót, monda:~ ~- Hallja
2141    5   |               hogy egy malomkövet felvesz a vállára.~ ~- Elevenen? -
2142    5   |              Elevenen? - kérdé flegmatice a varga, két könyökkel tehenkedve
2143    5   |            Megveszett kend? Mit elevenen? A malomkövet?~ ~- No, mert
2144    5   |                   Mihály uram felveszi ám a vállára az eleven bivalyt!~ ~
2145    5   |              vállára az eleven bivalyt!~ ~A fullajtár lecsapta az asztalra
2146    5   |            fullajtár lecsapta az asztalra a kupát s ordított, ahogy
2147    5   |                  s ordított, ahogy kifért a torkán.~ ~- De azt mondom
2148    5   |                   az én uram megfogja így a kezében a nehéz ezüstkupát,
2149    5   |               uram megfogja így a kezében a nehéz ezüstkupát, úgy meg
2150    5   |                  horpad, s kiömlik belőle a bor!~ ~- Azt Apafi Mihály
2151    5   |           csakhogy ő előbb kiissza belőle a bort.~ ~A fullajtár tökéletesen
2152    5   |                  kiissza belőle a bort.~ ~A fullajtár tökéletesen le
2153    5   |                  tehetett egyebet? kiitta a kupáját, s megint teletöltötte. -~ ~-
2154    5   |             kendnek, varga gazda - szólt, a vargára köszöntve a poharat.~ ~-
2155    5   |                szólt, a vargára köszöntve a poharat.~ ~- Állok elébe.~ ~-
2156    5   |              Állok elébe.~ ~- Az én uram, a választó herceg egészségéért! -
2157    5   |             kiálta, odanyújtva kupáját.~ ~A varga elvette, kiitta és
2158    5   |                   éltesse sokáig.~ ~Ekkor a varga merítette meg a maga
2159    5   |               Ekkor a varga merítette meg a maga kupáját, s a fullajtárra
2160    5   |           merítette meg a maga kupáját, s a fullajtárra köszönté.~ ~-
2161    5   |              Apafi Mihály fejedelemért!~ ~A fullajtár zsebbe dugta a
2162    5   |                  A fullajtár zsebbe dugta a kezeit, s elfordult az asztaltól.~ ~-
2163    5   |                 gazda, nekem már sok volt a bor.~ ~- Sok é? De több
2164    5   |                   Sok é? De több lesz, ha a nyakad közé öntöm az egész
2165    5   |                   egész vederrel! - szólt a varga dühbe jövén.~ ~A fullajtár
2166    5   |              szólt a varga dühbe jövén.~ ~A fullajtár elkezdett nevetni,
2167    5   |               csúfondárosan faragta ujját a varga orra alatt.~ ~- Azt
2168    5   |                 Azt mondom, öcsém - szólt a varga - hogy nyúlj ehhez
2169    5   |                  varga - hogy nyúlj ehhez a kupához, s ne várd, hogy
2170    5   |                   azt nem köszönöd meg.~ ~A fullajtár látva, hogy a
2171    5   |                   A fullajtár látva, hogy a varga haragszik, még erősebben
2172    5   |                   minden módon inzultálta a dühöngőt. A varga mindig
2173    5   |              módon inzultálta a dühöngőt. A varga mindig alantabb kezde
2174    5   |                tőled, édes öcsém, - szólt a varga moderate, oly szelíden,
2175    5   |                  vagy sem? - s amint erre a fullajtár még nagyobbat
2176    5   |                 röhögött, úgy vágta hozzá a kupát, hogy az székestül
2177    5   |            székestül hanyatt dűlt.~ ~Erre a fullajtár is dühbe jött,
2178    5   |                   vadászkését, nekirohant a vargának, vérben villogó
2179    5   |                 előkapott egy fokosbaltát a szegletből, s miután a vadászkést
2180    5   |        fokosbaltát a szegletből, s miután a vadászkést kiütötte ellene
2181    5   |                 ellene kezéből, nekiesett a fokossal, s úgy elverte,
2182    5   |                   úgy elpáholta azt, mint a kétfenekű dobot, míg csak
2183    5   |                 kétfenekű dobot, míg csak a fullajtár, bornak és ütlegeknek
2184    5   |               sokasága miatt le nem esett a lábáról, akkor aztán szépen
2185    5   |              reggelig ott hagyta nyugodni a műhelyben.~ ~Reggelre kelvén
2186    5   |                   Reggelre kelvén az idő, a fullajtár is fölveté szemeit,
2187    5   |               mellett összekaptak kendtek a gazdámmal, mestram aztán
2188    5   |           kimángorlotta kegyelmedet, mint a szapult vásznat.~ ~A fullajtárnak
2189    5   |                 mint a szapult vásznat.~ ~A fullajtárnak ekkor jutott
2190    5   |          fullajtárnak ekkor jutott eszébe a múlt éji mulatság. Rögtön
2191    5   |                igen derék vitéz úriember, a magyarságnak nagy védelmezője
2192    5   |                 nagy védelmezője vala, és a jó tréfát sem utálta.~ ~
2193    5   |              Ehhez járult nagy sántikálva a fullajtár, elbeszélte, hogy
2194    5   |            fullajtár, elbeszélte, hogy őt a gazdája megveré, de elhallgatta,
2195    5   |               nagy elégtételt ohajtott.~ ~A tábornok odahivatta a vargát,
2196    5   |                     A tábornok odahivatta a vargát, s szembesítve a
2197    5   |                   a vargát, s szembesítve a peres feleket, elmondatá
2198    5   |                feleket, elmondatá magának a dolgot, melyet is elejétől
2199    5   |                végig jól megértvén, nyúla a zsebébe, s kivőn belőle
2200    5   |                egy tízes aranyat; azt adá a vargának, mondván:~ ~- Imhol
2201    5   |              fullajtár uram, már megkapta a magáét, az a kendé marad.
2202    5   |                 már megkapta a magáét, az a kendé marad. Egyébiránt
2203    5   |                  hogy ha inni akar, igyék a többi fullajtárokért, vagy
2204    5   |                 fullajtárokért, vagy akár a Hofmesterért, de az azon
2205    5   |                   máskor szomjazik, igyék a varga komákért, igyék a
2206    5   |                   a varga komákért, igyék a varga céhmesterért, a fejedelem
2207    5   |               igyék a varga céhmesterért, a fejedelem egészségeért való
2208    6   |             Elhallgattak az ágyúk, elhalt a csatazaj, elhullottak a
2209    6   |                   a csatazaj, elhullottak a hősök. Csak a távol égen
2210    6   |                 elhullottak a hősök. Csak a távol égen villogott még
2211    6   |                  valami láng, hallatszott a távol égdörgés, szélsóhajtás.
2212    6   |                   kik ellen egy óra előtt a hon határait védték.~ ~Sepsiszentgyörgy
2213    6   |             Sepsiszentgyörgy kapuja előtt a domboldalban, a temetőben,
2214    6   |              kapuja előtt a domboldalban, a temetőben, ott ültek a székely
2215    6   |                    a temetőben, ott ültek a székely asszonyok, várva-várva
2216    6   |                asszonyok, várva-várva nem a csatából megtérő kedveseiket,
2217    6   |                megtérő kedveseiket, hanem a győzelem hírét.~ ~Leültek
2218    6   |                 győzelem hírét.~ ~Leültek a sírkövekre, a kizöldült
2219    6   |                     Leültek a sírkövekre, a kizöldült sírhalmokra, s
2220    6   |              maguk között találgatták: ez a mieink ágyúja,... ez volt
2221    6   |                 magukban: hogyha visszajő a kedves, győzelemmel térjen
2222    6   |                   vissza, de ha elveszett a nemzet az eldöntő ütközetben,
2223    6   |              hírmondó se jöjjön belőle.~ ~A kápolna küszöbén, a szellős
2224    6   |             belőle.~ ~A kápolna küszöbén, a szellős kripta ajtajában
2225    6   |                  az égen, régóta már csak a lelkével lát.~ ~Ide hozatta
2226    6   |          szobájában. Ide hozatta ki magát a temetőkertbe. Miért nem
2227    6   |               lába összezsugorodva. Pedig a szív minden gondolatja ott
2228    6   |                 minden gondolatja ott jár a véres csatatéren. Keserűen
2229    6   |                 fektetett bibliából olvas a nyomorék az öreg embernek.
2230    6   |                    Ők az utolsó két férfi a városban, az egyik vak,
2231    6   |                   városban, az egyik vak, a másik sánta, a többi elment
2232    6   |                 egyik vak, a másik sánta, a többi elment a harcba.~ ~
2233    6   |               másik sánta, a többi elment a harcba.~ ~A nyomorék olvas
2234    6   |                  többi elment a harcba.~ ~A nyomorék olvas az Izrael
2235    6   |                 Isten választott népének, a szép háborúról, hol az Isten
2236    6   |                      nyöszörg felsóhajtva a nyomorék és tovább olvas:~ ~»
2237    6   |               Elszaladott pedig egy ember a harcból és ruháját megszaggatá
2238    6   |                vala.«~ ~»Mihelyt bejutott a hírmondó a városba, megzendüle
2239    6   |               Mihelyt bejutott a hírmondó a városba, megzendüle az nagy
2240    6   |            kiáltás az? kérdi Éli, hallván a kiáltást.«~ ~»Vala pedig
2241    6   |               szemei meghomályosodtak.«~ ~A nyomorék nem bírta tovább
2242    6   |                       Nem mondtál igazat. A lemenő nap melegét még érzem
2243    6   |               Miért nem olvasod tovább?~ ~A nyomorék kitörülte szemének
2244    6   |               kitörülte szemének felhőit, a könnyeket és olvasott:~ ~»
2245    6   |                    Monda az ember Élinek: a harcból jövök, a harcból
2246    6   |                  Élinek: a harcból jövök, a harcból szaladtam el.«~ ~»
2247    6   |                 Megfutamodék az Izrael, - a te két fiad is megholt,
2248    6   |                  ládáját is elnyerték.«~ ~A nyomorék nem bírta tovább
2249    6   |              szemmel folytatá halk hangon a bibliai vers jól ismert
2250    6   |              említeni, hátraesék székéből a kapufélen és meghala.«~ ~ ~ ~
2251    6   |              kapufélen és meghala.«~ ~ ~ ~A temető árka mellett egy
2252    6   |             szépek.~ ~Az ég egyik oldalán a lemenő nap lángol, a másik
2253    6   |              oldalán a lemenő nap lángol, a másik oldalán a fergeteg
2254    6   |                   lángol, a másik oldalán a fergeteg villog. A székely
2255    6   |                oldalán a fergeteg villog. A székely asszony arcát egyfelől
2256    6   |            székely asszony arcát egyfelől a nap búcsúfénye festi tartós
2257    6   |              tartós aranyszínre, másfelől a villám vet rá elmúló kékzöld
2258    6   |               mentül jobban hanyatlik alá a nap, a villám fénye annál
2259    6   |               jobban hanyatlik alá a nap, a villám fénye annál kékebb,
2260    6   |                  kékebb, annál sápasztóbb a nő arcán.~ ~Kezét szeme
2261    6   |                   Kezét szeme elé tartva, a távolba bámul, alakja nem
2262    6   |                volna faragva.~ ~Ez Judit, a székely asszonyok ős példányképe.
2263    6   |           életerős karcsúságát megtartják a késő vénség idejéig, kikben
2264    6   |               késő vénség idejéig, kikben a lélek sem vénül meg, hanem
2265    6   |                    mint hízelgő folyondár a sugár jegenyéhez.~ ~E leánykát
2266    6   |                alakja oly lenge, hogy tán a fuvallat is elvihetné, mint
2267    6   |               fuvallat is elvihetné, mint a repülő virágmagvat.~ ~Azon
2268    6   |                    kinek kebléhez simult, a szőke leánykának jegyese.
2269    6   |           leánykának jegyese. Most elment a csatába. Az anya és a menyasszony
2270    6   |              elment a csatába. Az anya és a menyasszony szemei tán őt
2271    6   |                 közelíteni? - kérdi Judit a leánytól, kezével a távolba
2272    6   |                 Judit a leánytól, kezével a távolba mutatva.~ ~Aranka
2273    6   |                közelebb simul hozzá, hogy a mutatott irányt megláthassa.
2274    6   |                 megláthassa. Feje egészen a nő vállán nyugszik. Még
2275    6   |             nyugszik. Még nem lát semmit. A kék szem csillagsugára nem
2276    6   |                  magának utat törni odáig a homályban, hová a fekete
2277    6   |                   odáig a homályban, hová a fekete szem tűzsugára elhat.~ ~
2278    6   |                  láthatóbbá lesz az alak. A leányka arcán szerelmes
2279    6   |                   mintha csitítani akarná a kis nyugtalant.~ ~- Nincs
2280    6   |                    Oly távolból megismeré a szerelmes vőlegényét, oly
2281    6   |                Tántorogva, tétovázva jött a látott alak az úttalan síkon.
2282    6   |             lépései alatt inogni látszott a föld.~ ~Térdei olykor megtörtek
2283    6   |           végerőlködéssel látszott sietni a város felé.~ ~Majd, hogy
2284    6   |                     Majd, hogy észrevette a temető dombjára gyűlt nőket,
2285    6   |             ráismert benne Judit fiára, s a nők körülállták az anyát,
2286    6   |               körülállták az anyát, amint a fiút arra látták tartani.~ ~
2287    6   |               fiút arra látták tartani.~ ~A temetőárok az anya és fiú
2288    6   |        fegyveredet? - kiálta rá, előlépve a tömeg közül, kemény, elitélő
2289    6   |                   elitélő hangon Judit.~ ~A fiú felelni akart. Akarta
2290    6   |                   nem volt ereje szólani, a hang megfagyott ajkán.~ ~-
2291    6   |                        Szólj, elveszett-e a csata?~ ~A fiú némán inte,
2292    6   |                    elveszett-e a csata?~ ~A fiú némán inte, és fejét
2293    6   |              ottan, ne maradtál volna meg a gyalázat napjaira. Miért
2294    6   |              napjaira. Miért jöttél el?~ ~A fiú hallgatott.~ ~- Miért
2295    6   |                    hol meghalni dicsőség, a csatamezőn. Eredj innen!
2296    6   |               csatamezőn. Eredj innen! Ez a temető neked helyet nem
2297    6   |               temető neked helyet nem ad. A mi halálunkban nem osztozol.
2298    6   |                 de elfelejts bennünket.~ ~A fiú esdő tekintettel nézett
2299    6   |                   tekintettel nézett szét a nők arcain. Sehol részvét,
2300    6   |             lelkének legszebbik reményét, a kis szőke leánykát.~ ~Ott
2301    6   |               vigasztalja, felvánszorgott a földről szótlanul, kezével
2302    6   |            egyszer sem vissza, elvadultan a puszta erdőkbe eltévedt,
2303    6   |              látszott meg alatta. Valahol a harasztos völgyben eldűlt,
2304    6   |                 meg senki.~ ~Jöttek aztán a vesztett csatákból még többen
2305    6   |             vesztett csatákból még többen a székely ifjak közül. El-kiűzték
2306    6   |              ifjak közül. El-kiűzték őket a székely nők egytől-egyig.~ ~-
2307    6   |              Elátkozták, elhajtották őket a széles világba. Menjenek,
2308    6   |                   Nagy sírása hallatszott a székely asszonyoknak a temetőkertben.
2309    6   |        hallatszott a székely asszonyoknak a temetőkertben. Egetverő
2310    6   |            Egetverő sírás.~ ~Az ősz ember a kriptaajtóban hallván a
2311    6   |                   a kriptaajtóban hallván a sírást, kérdé, mily sírás
2312    6   |                  Elveszett Székelyország, a te fiaid, a te unokáid mind
2313    6   |                Székelyország, a te fiaid, a te unokáid mind elhullottak.
2314    6   |                ágyúi is ott vesztek mind. A vezér is sebben elhullt.~ ~
2315    6   |                megszünt világtalan lenni, a mennyei napfény megnyilt
2316    6   |                   lelke előtt. Meghalt.~ ~A székely nők felvevék karjaikba
2317    6   |                   az elhunyt aggot, kinek a veszteség híre élte lángját
2318    6   |                   ment közöttük elmélázva a nyomorék, s keserűen mondogatta
2319    6   |                 férfi Sepsiszentgyörgyön. A bátrai elhulltak, a gyáváit
2320    6   |   Sepsiszentgyörgyön. A bátrai elhulltak, a gyáváit elhajtották, az
2321    6   |                 és gyermekek maradtak még a városban.~ ~Özvegy nők és
2322    6   |                  nők és árva gyermekek.~ ~A nyolcvanéves agg koporsója
2323    6   |         elhagyottak. Isten látja, nem azt a halottat siratják.~ ~Lábtól,
2324    6   |              halottat siratják.~ ~Lábtól, a koporsó mellett ül kis zsámolyon
2325    6   |                  mellett ül kis zsámolyon a nyomorék. Arcát tenyerébe
2326    6   |                  esett neki hallani, hogy a legutolsó férfi meghalt,
2327    6   |               senki annak.~ ~Az asszonyok a koporsó körül álltak, tele
2328    6   |                 is, mindenki elmegy nézni a halottat. Az utolsó férfi
2329    6   |                 halottat. Az utolsó férfi a koporsóban. Akit a legvénebbek
2330    6   |                  férfi a koporsóban. Akit a legvénebbek sem ismertek
2331    6   |              mostan itten. Kinn feküsznek a csatamezőn, kinn futnak
2332    6   |            senkinek annyi, mint Juditnak, a büszke lelkű nőnek és Dávidnak,
2333    6   |                  lelkű nőnek és Dávidnak, a nyomoréknak. És csak ők
2334    6   |               feje ég, lángokkal háborog. A tűzhányó hegy oldalából
2335    6   |             hullanának.~ ~Judit félrehíja a nyomorékot a nősírás közül
2336    6   |              Judit félrehíja a nyomorékot a nősírás közül egy mellékszobába.~ ~
2337    6   |            kiterítve fekszik, te ott ülsz a ravatal mellett s egy könnyet
2338    6   |                   miről gondolkozol?...~ ~A nyomorék lesütötte fejét
2339    6   |               fejedet némán, mint most?~ ~A nyomorék felemelte lángoló
2340    6   |                   De szólj, ha megjelenne a halál előtted legdicsőbb
2341    6   |                arcával, ragyogóbban, mint a csatamezőn, s azt mondaná: »
2342    6   |                   vesd el mankóidat, vedd a rombolás szereit kezedbe,
2343    6   |               kezedbe, im én kezedbe adom a világból mindazt, amit szerettél,
2344    6   |               semmi, amiért visszagondolj a más világról a földre...«~ ~-
2345    6   |              visszagondolj a más világról a földre...«~ ~- Nem értelek.~ ~-
2346    6   |              mégis szép az élet ugye? Még a rongyok között, a gyalázat
2347    6   |               ugye? Még a rongyok között, a gyalázat szennyében, a nyomorék
2348    6   |                    a gyalázat szennyében, a nyomorék testében is szép
2349    6   |           testében is szép az élet... Még a mankóért sem kellenek cserébe
2350    6   |             mankóért sem kellenek cserébe a szárnyak...~ ~- Ó, ne mondd.
2351    6   |                  Hányszor adtam volna oda a megutált életet az irigylett
2352    6   |               irigylett halálért, - szólt a nyomorék s halkan tevé utána:
2353    6   |             nyomorék s halkan tevé utána: a dicső halálért.~ ~- S kinek
2354    6   |               maguk is csatáznak, magasan a harckiáltás közepében ott
2355    6   |                állanál, vérontó angyalául a halálnak, érchangon hirdetve
2356    6   |               kiragadnád az ellen kezéből a biztos győzedelmet, s magaddal
2357    6   |                 azt hősiesen meghalni nem a sírba, hanem föl az égbe.~ ~-
2358    6   |               tehetném bár! - sóhajta fel a nyomorék. - De mi az én
2359    6   |            karjaim? Szavam nem hallatszik a harcban. Kezem a győzelmet
2360    6   |               hallatszik a harcban. Kezem a győzelmet el nem veszi senkitől.~ ~-
2361    6   |               senkitől.~ ~- Figyelj reám. A győztesek ma vagy holnap
2362    6   |                reájuk öröm, nem nyugalom. A házak be lesznek előttük
2363    6   |                 be lesznek előttük zárva. A fegyverre fegyver lesz a
2364    6   |                  A fegyverre fegyver lesz a válasz, s ha Sepsiszentgyörgy
2365    6   |                méltatlanok. Mi elveszünk, a nőkar gyenge, bár a szív
2366    6   |            elveszünk, a nőkar gyenge, bár a szív erősebb. Sem fegyverünk,
2367    6   |              ellenállani, csak akaratunk. A cél úgysem a győzelem, hanem
2368    6   |                   akaratunk. A cél úgysem a győzelem, hanem a becsületes
2369    6   |                  úgysem a győzelem, hanem a becsületes halál. Te fel
2370    6   |                 halál. Te fel fogsz menni a toronyba. Midőn messziről
2371    6   |             meglátod jönni az ellenséget, a harangot meghúzod, mi akkor
2372    6   |               harangot meghúzod, mi akkor a halottat elvisszük temetni.
2373    6   |                temetni. Sírjánál bevárjuk a nem szeretett vendégeket,
2374    6   |                házat külön fogunk védeni. A kétségbeesés megtanít bennünket
2375    6   |                    s ha erőt akarna venni a gyönge szíveken a félelem,
2376    6   |                   venni a gyönge szíveken a félelem, a csüggetegség,
2377    6   |                gyönge szíveken a félelem, a csüggetegség, hallani fogjuk
2378    6   |              csüggetegség, hallani fogjuk a toronyból a te harangod
2379    6   |                hallani fogjuk a toronyból a te harangod ércszavait,
2380    6   |                   kebleinkbe. Verni fogod a harangot, míg a csata erőt
2381    6   |               Verni fogod a harangot, míg a csata erőt nem vesz. Akkor
2382    6   |               hogy az ellenség elfoglalta a várost, lehányod azokat
2383    6   |                   várost, lehányod azokat a házak tetejére, s visszafoglalod
2384    6   |                tetejére, s visszafoglalod a várost tőle s szikrák özönében,
2385    6   |             fellegében fölviszed magaddal a magas mennyországba.~ ~A
2386    6   |                  a magas mennyországba.~ ~A nyomorék mindig lázasabb
2387    6   |           lázasabb reszketéssel hallgatta a rettenetes némber szavait,
2388    6   |             kezéből mankóit, s odarogyott a nő lábaihoz és annak térdeit
2389    6   |                  lelke már repülni készül a halál képe felé.~ ~- Lesz-e
2390    6   |                  fogok lenni. Rám gyújtom a toronytetőt, úgy fogom húzni
2391    6   |              toronytetőt, úgy fogom húzni a harangot, s mikor már lángolni
2392    6   |                   már lángolni fog körüle a város, még akkor is verni
2393    6   |                  még akkor is verni fogom a tüzes, izzó harangot és
2394    6   |                 harangot és énekelni, míg a láng meg nem emészt: »szolgáidnak
2395    6   |                  akik megölettek, adattak a hollóknak!« - Ordíts kapu!
2396    6   |                 rettenetes napja!...~ ~És a nyomorék alakja, mintegy
2397    6   |                  az asszony, felemelve őt a földről. Dávid felvette
2398    6   |            asszony mellett, mintha nem is a földön járna. Mintha a mankók
2399    6   |                 is a földön járna. Mintha a mankók helyett máris szárnyakat
2400    6   |                  viselne.~ ~Hogy átmentek a halottastermen, odalépett
2401    6   |             nemsokára«.~ ~Judit meghagyta a nőknek, hogy ott maradjanak,
2402    6   |                   ő visszajő, maga elment a nyomorékkal, felvezette
2403    6   |                nyomorékkal, felvezette őt a toronyba. Eddig nem mutatott
2404    6   |               mutatott erővel ment az fel a meredek lépcsőkön, a lélek
2405    6   |                  fel a meredek lépcsőkön, a lélek látszott őt vinni.~ ~
2406    6   |                vinni.~ ~Judit megcsókolta a szegény béna homlokát, s
2407    6   |            homlokát, s azzal otthagyta őt a toronyban.~ ~Dávid kiült
2408    6   |                  toronyban.~ ~Dávid kiült a torony ablakába, honnan
2409    6   |                fölülről utána kiáltott.~ ~A nő feltekintett, a béna
2410    6   |            kiáltott.~ ~A nő feltekintett, a béna kihajlott az ablakból
2411    6   |                   akarok róla lenni, hogy a kísértet órájában bátran
2412    6   |             magamat. Azért magamra zártam a torony ajtaját, a kulcsot
2413    6   |                  zártam a torony ajtaját, a kulcsot íme lehajítom.~ ~
2414    6   |                  lehajítom.~ ~S levetette a kulcsot a toronyablakból.~ ~
2415    6   |                     S levetette a kulcsot a toronyablakból.~ ~És azután
2416    6   |               toronyablakból.~ ~És azután a távolba nézett.~ ~- ~ ~Judit
2417    6   |              távolba nézett.~ ~- ~ ~Judit a halottasházhoz visszatért.~ ~
2418    6   |                   arca mutatá, hogy mikor a fiág kihalt, neki kell a
2419    6   |                  a fiág kihalt, neki kell a fenmaradottak vezérének
2420    6   |            napjainkat. Túl kellett élnünk a nálunknál jobbakat, túl
2421    6   |           lakházainkban, éltünk jobb fele a föld alá van téve. De még
2422    6   |                még ez nem legsúlyosabbika a csapásoknak, mik fejünkre
2423    6   |                 nem fogom gyáván megérni. A halál mindent visszaad,
2424    6   |                    amit az élet elvett, s a halált nem veheti el senki,
2425    6   |           maradjanak nyitva, rakjon tüzet a kandallóban, a gyermekek
2426    6   |               rakjon tüzet a kandallóban, a gyermekek forraljanak vizet
2427    6   |        harangszóra mind ide fogtok jönni. A halottat kivisszük a város
2428    6   |               jönni. A halottat kivisszük a város kapujába, ott az utca
2429    6   |              kapujába, ott az utca végén, a kapu előtt keresztben egy
2430    6   |                  sírt ásunk neki, s ezzel a sírral be lesz zárva a város.
2431    6   |              ezzel a sírral be lesz zárva a város. Innen élve ki nem
2432    6   |                   sírt többé. Elfásultan, a kétségbeesés némaságával
2433    6   |             köszörült, fejszét élesített. A kis gyermekek sírtak, ríttak
2434    6   |                  gyermekek sírtak, ríttak a pitvarokban, maguk sem tudták,
2435    6   |                  miért.~ ~ Predialó felől a hegyiút kanyarulatában a
2436    6   |                  a hegyiút kanyarulatában a távolban magas porfelleg
2437    6   |                oszlopai kezdtek támadozni a Sepsiszentgyörgyre vezető
2438    6   |                  vezető úton közelegve.~ ~A harang megkondult.~ ~Egyetlen
2439    6   |                   ez Sepsiszentgyörgynek, a többit mind ágyúnak önték.~ ~
2440    6   |            szeretett vendégek jönnek.~ ~- A készülőt húzzák!... A temetésre
2441    6   |                     A készülőt húzzák!... A temetésre készülő verset...
2442    6   |                   Az utolsó férfinak.~ ~- A lélekharangot húzzák!...
2443    6   |                  lélekharangot húzzák!... A halálra készítő csengettyűt...
2444    6   |              készítő csengettyűt... Kinek a halálára?... Az egész városnak.~ ~
2445    6   |                 közelget. Egyik kívülről, a másik a városból.~ ~Amazok
2446    6   |                   Egyik kívülről, a másik a városból.~ ~Amazok mind
2447    6   |                    Amazokkal nehéz ágyúk, a halál diadalszekerei jönnek,
2448    6   |                   is egy szekér jő, az is a halál szekere, hat fekete
2449    6   |                 fekete paripától vonatva, a halottas kocsi, rajta a
2450    6   |                   a halottas kocsi, rajta a koporsó gyászfátyollal beterítve.~ ~
2451    6   |              fáklyákkal.~ ~Mindkét csapat a kapu felé tart. Sír van
2452    6   |            Azelőtt fognak találkozni mind a ketten.~ ~- ~ ~Egy csapat
2453    6   |              csapat cserkesz lovag közelg a városhoz. Ruházatjok, arcvonásaik,
2454    6   |                mind valami eltévedt emlék a rég-rég múlt időkből, -
2455    6   |             rég-rég múlt időkből, - mikor a magyar nép elindult az ismeretlen
2456    6   |                      üldözte már akkor is a sors, - nem maradhatott
2457    6   |                 itt-amott letelepedett, - a sors viharjai onnan is kizaklatták, -
2458    6   |                    egy rész odább ment, - a másik elmaradt, - messze
2459    6   |              messze Volgán túli földön, - a Kaukázus vad bércei mögött, -
2460    6   |                 többet, - összekeveredtek a szomszéd fajokkal, - mindenki
2461    6   |                     s mikor ezredév múlva a világszellem szeszélye ismét
2462    6   |                  keserű vonzalom lepi meg a találkozókat, s mindkettő
2463    6   |              karját és nem tudja miért?~ ~A csapat vezére egy szép ifjú
2464    6   |               vezére egy szép ifjú herceg a Kaukázus vidékéről, napbarnította
2465    6   |                  arcához oly jól illik az a kis, sötét bajusz. Ha dolmányt
2466    6   |                    oly különös hatású; az a piros, körül prémes süveg,
2467    6   |                piros, körül prémes süveg, a kurta virágos szövetű mellény
2468    6   |                   elő hosszú ujjakkal, az a görbe kard, maga a kard
2469    6   |           ujjakkal, az a görbe kard, maga a kard felkötésének módja,
2470    6   |                 megjelenik, valami regére a távol gyermekkorból. Az
2471    6   |                 Boldogok-e? Imádják-e még a régi Istent? Szabadok-e
2472    6   |              földön. Minket el-elhagyogat a választott Isten. Sokat
2473    6   |               aztán alkonyatkor kiülnének a magas sziklákra, kunyhóik
2474    6   |              rokonaik, kiknek feje fölött a nap leáldozik, s mondanák
2475    6   |                 áldoztak le ők is! - - ~ ~A csapat a város kapujához
2476    6   |                 le ők is! - - ~ ~A csapat a város kapujához ér, a nők
2477    6   |              csapat a város kapujához ér, a nők már akkorra megásták
2478    6   |                  nők már akkorra megásták a nagy sírt, keresztben az
2479    6   |         keresztben az útban, elzárva vele a kijárást, bezárva a várost.~ ~
2480    6   |                  vele a kijárást, bezárva a várost.~ ~Mivel lehetne
2481    6   |              Mivel lehetne jobban bezárni a várost, mely nem akar magába
2482    6   |                    mint egy sírral, éppen a bejövők útjában?~ ~A lovagok
2483    6   |                éppen a bejövők útjában?~ ~A lovagok csapatja megáll
2484    6   |                   lovagok csapatja megáll a temetkezők előtt. A nők
2485    6   |                megáll a temetkezők előtt. A nők énekelnek, bús halotti
2486    6   |               énekelnek, bús halotti dalt a halálról, a halál után megboldogultakról,
2487    6   |                  halotti dalt a halálról, a halál után megboldogultakról,
2488    6   |         megboldogultakról, vigasztalásait a sírnak, a túlvilág reményét,
2489    6   |                  vigasztalásait a sírnak, a túlvilág reményét, az élet
2490    6   |                   az élet semmi voltát; - a nőhang különben is szomorú,
2491    6   |               nőhang különben is szomorú, a halotti dal reszketve, mint
2492    6   |                óraütés, hangzik el rajta, a zokogás kitölti a hangok
2493    6   |                  rajta, a zokogás kitölti a hangok időközeit, s belülről
2494    6   |              hangok időközeit, s belülről a városból a gazdátlan, egyedül
2495    6   |          időközeit, s belülről a városból a gazdátlan, egyedül maradt
2496    6   |                  sejtő vonítása hallik.~ ~A lovagcsapat vezetője leszáll
2497    6   |            összeteszik, fejökről leveszik a csalmát s a sír oldalára
2498    6   |             fejökről leveszik a csalmát s a sír oldalára állva, áhitattal
2499    6   |                hinné, hogy az ellenség?~ ~A vezető a végzett ima után
2500    6   |                   az ellenség?~ ~A vezető a végzett ima után közelíteni
2501    6   |                  ima után közelíteni akar a nőkhöz, kik a sír tulsó
2502    6   |             közelíteni akar a nőkhöz, kik a sír tulsó oldalán állnak,
2503    6   |                mozdulattal visszautasítja a közeledőt.~ ~- Ne közelíts!
2504    6   |                kínlódott, mint más ember; a vesztett csata hírére kirepült
2505    6   |            vesztett csata hírére kirepült a lélek belőle. Vak volt tíz
2506    6   |                  lett volna az, akkor nem a csata híre ölte volna őt
2507    6   |                  ölte volna őt meg, hanem a csaták acélai, mint megölték
2508    6   |              csaták acélai, mint megölték a többit mind. Sepsiszentgyörgy
2509    6   |             hölgyei ide fogják őt elásni, a városnak kapujába, éppen
2510    6   |                  városnak kapujába, éppen a bejárás elé, hogy aki be
2511    6   |                 fognak ide találni többé, a város mellett köröskörül
2512    6   |               köröskörül megnő az erdő és a fű. Mi pedig egyenkint elhalunk
2513    6   |               özvegyekhez, kiknek férjeik a csatamezőn maradtak. Azért
2514    6   |               legyen e sír, mely e várost a világból kizárja, és átkozott
2515    6   |                  és halála után - Amen!~ ~A cserkesz engesztelő arccal
2516    6   |                   szólt ismeretlen szókat a székely hölgyhöz, s a kebléből
2517    6   |              szókat a székely hölgyhöz, s a kebléből kivont fehér kendő,
2518    6   |                békét, engesztelést hozott a városnak. Az asszony elérté
2519    6   |               városnak. Az asszony elérté a jelt, s megtagadva intett.~ ~-
2520    6   |                   intett.~ ~- Hiába hozod a békét. Amíg itt egy élő
2521    6   |                köztetek. Béke nekünk csak a halál. Szomorúság lakik
2522    6   |                Szomorúság lakik itten. De a szomorúság csak halottainkért
2523    6   |          szomorúság csak halottainkért él a szívben, rátok nézve gyűlöletnek
2524    6   |                 ott. Menjetek innen. Nagy a világ, elfértek benne. Nincs
2525    6   |                 Pihenni sem jöhettek ide. A nyugalom elköltözött e városból
2526    6   |                    kik kedveseik sírját s a magukét keresik. Boldogtalanok,
2527    6   |                  vezet. Menjetek innen.~ ~A cserkesz szívében oly különös
2528    6   |                 hangok; elmélázva megállt a sír előtt, dárdája nyelére
2529    6   |                  támaszkodott, szétnézett a gyászos asszonyokon, mintha
2530    6   |                 növekedett fel, megszokta a parancsszót latolgatás nélkül
2531    6   |                   magában erőt arra, hogy a városba bemenjen, mint ez
2532    6   |           kopjádnak hegyéről, vedd le azt a fehér kendőt! - kiálta rá
2533    6   |            fegyveredet, mártsd vérébe azt a fehér kendőt, akkor tűzd
2534    6   |              asszonyok s odaveték magukat a cserkesz főnök lova elé;
2535    6   |                  cserkesz főnök lova elé; a paripa tombolt és ágaskodott.~ ~
2536    6   |               tombolt és ágaskodott.~ ~És a cserkesz arra gondolt, hogy
2537    6   |                  és hajuk olyan fekete, - a szépséges cserkesz nőké,
2538    6   |               hogy az asszonyok ne lássák a szeméből hulló könnyüt,
2539    6   |               egyet inte fehér kendőjével a hátrahagyott gyászos asszonyoknak,
2540    6   |                  utána siettek nyargalva, a dárdák süvöltöttek a légben.
2541    6   |           nyargalva, a dárdák süvöltöttek a légben. A porfelleg elnyelte
2542    6   |              dárdák süvöltöttek a légben. A porfelleg elnyelte alakjaikat.
2543    6   |                  elnyelte alakjaikat. Sem a székely hölgyek, sem a cserkesz
2544    6   |                Sem a székely hölgyek, sem a cserkesz hölgyek nem látták
2545    6   |                   nem látták őt többet.~ ~A sereghez visszatérve, haditörvény
2546    6   |           haditörvény elé állíták, amiért a parancsot nem teljesíté,
2547    6   |            parancsot nem teljesíté, s kit a csaták golyója elkerült,
2548    6   |                 golyója elkerült, megölte a szigorú haditörvény, amiért
2549    6   |             közepére ásott sír dombját, s a zárva talált házajtókat
2550    6   |                Fáradságos harca lett ott, a harc dicsősége nélkül, asszonyokkal,
2551    6   |                minden házat. Ujra kezdeni a harcot minden utcán, ablakokból,
2552    6   |               forró vízzel küzdött ellene a fanatikus nép.~ ~És a harang
2553    6   |              ellene a fanatikus nép.~ ~És a harang egyre kongott. Sikoltás
2554    6   |               fegyverzaj közt hallatszott a rémes kongás, kétségbeesésre
2555    6   |      kétségbeesésre késztő hangok, mikkel a magas torony - mint egy
2556    6   |                tetszék, s ha olykor szűnt a nagy zaj, hallatszék a vad,
2557    6   |              szűnt a nagy zaj, hallatszék a vad, rikácsoló ének onnan
2558    6   |                 Akik megölettek,~ Adattak a hollóknak~ ~Éjszakának idejére
2559    6   |               küzdetett le az ellenállás. A város kezében volt a hódítóknak,
2560    6   |          ellenállás. A város kezében volt a hódítóknak, már erősen hallatszott
2561    6   |                    már erősen hallatszott a diadalének, alig-alig az
2562    6   |                egy perc alatt felgyujtják a várost, a viharos forgószél
2563    6   |               alatt felgyujtják a várost, a viharos forgószél segélyül
2564    6   |             viharos forgószél segélyül jő a lángoknak, a tüzes zsarátnokot
2565    6   |                  segélyül jő a lángoknak, a tüzes zsarátnokot végigfújja
2566    6   |              tüzes zsarátnokot végigfújja a város egyik szélétől a másikig.
2567    6   |         végigfújja a város egyik szélétől a másikig. A láng emelkedik,
2568    6   |                 egyik szélétől a másikig. A láng emelkedik, az ég fedele
2569    6   |                   izzadni látszik tőle, s a fekete füstben a szélkavarta
2570    6   |                  tőle, s a fekete füstben a szélkavarta repkedő üszköket
2571    6   |                 emberkiáltást túlharsogja a vihar tombolása.~ ~De legmagasabban
2572    6   |                  között lobog fennen égve a torony teteje, mint egy
2573    6   |                   alatt még mindig hallik a szomorú harangkongás, csatának,
2574    6   |                Most egyet hirtelen fordul a szél, a lángokat ismét megfordítja,
2575    6   |                   hirtelen fordul a szél, a lángokat ismét megfordítja,
2576    6   |                   roppanás hallik, azután a harang elnémul, talán éppen
2577    6   |                talán éppen az esett le.~ ~A két elem ura lett a csatatérnek,
2578    6   |                 le.~ ~A két elem ura lett a csatatérnek, a szél és a
2579    6   |                   ura lett a csatatérnek, a szél és a láng.~ ~Az emberek
2580    6   |                  a csatatérnek, a szél és a láng.~ ~Az emberek elfutottak
2581    6   |              harckiáltás hallatszik még - a vihar üvöltése és a lángok
2582    6   |                 még - a vihar üvöltése és a lángok ropogása.~ ~Mintha
2583    6   |           alakjában égnek törekvő lelkeit a harcos férfiaknak, s mentől
2584    6   |                 annál több rohanna utánok a vitatott csillagos hazába.~ ~
2585    7   |                                           A remete hagyománya~ ~ ~ ~ ~
2586    7   |         megtanultam, hogy az életben több a fájdalom, mint az öröm.~ ~
2587    7   |                 az öröm.~ ~Megtanított rá a világ. - Óh, a világ igen
2588    7   |             Megtanított rá a világ. - Óh, a világ igen keserű iskola.~ ~
2589    7   |                  hogy megvénült.~ ~Nem az a legvénebb, ki legtávolabb
2590    7   |             legvénebb, ki legtávolabb van a bölcsőtől, hanem az, ki
2591    7   |              hanem az, ki legközelebb van a sírhoz.~ ~Mennyi elveszteni
2592    7   |                  reményem volt még akkor! A reménység szép természettünemény,
2593    7   |             természettünemény, szép, mint a szivárvány, és el nem érhető,
2594    7   |                 mint az. Napsugár teremti a szivárványt, meleg szív
2595    7   |                   szivárványt, meleg szív a reményt. Ragyogó semmi mind
2596    7   |               reményt. Ragyogó semmi mind a kettő. Gyermeköröm.~ ~Különös
2597    7   |               boldog, úgy keresi, kutatja a fájdalmat, mintha büszkeséget
2598    7   |                   lelke borújában keresni a magányt, mely oly sivár
2599    7   |                 semmi oka kitagadni magát a világból; óh, mikorra a
2600    7   |                   a világból; óh, mikorra a keresett fájdalom napjai
2601    7   |           fájdalom napjai megjőnek, mikor a keserű ital, mit a szenvedések
2602    7   |                  mikor a keserű ital, mit a szenvedések pohara nyújt,
2603    7   |                 szenvedések pohara nyújt, a lelket átjárja, nem mutatja
2604    7   |                  nem mutatja többé az arc a szív fellegeit, nem ád hangot
2605    7   |                 még ki is nevetik.~ ~Most a legvígabb fiú vagyok azok
2606    7   |                    hol legtöbb zajjal jár a világ. Csókot, ölelést,
2607    7   |              mindegy.~ ~Ezelőtt két évvel a beszkidi fenyveserdőben
2608    7   |                 áldott meg az Isten, volt a hegyek közt csinos majorsága,
2609    7   |            életemnek.~ ~Akkor bennem volt a világ, magammal hordtam
2610    7   |                     Csalatkoztunk: én is, a világ is. Én benne. Ő bennem.
2611    7   |                 szirtre kapaszkodva végre a legmagasb bérctetőre jutottam,
2612    7   |                    honnét megjelenő arcom a kőszáli sast ijeszté zúgó
2613    7   |                embert nem mutató vidékre, a hűs hegyi szellő izzadt
2614    7   |                  homlokomat verte... Lenn a völgyben már alkonyat volt,
2615    7   |                  vidékek lakóit, míg fenn a bérctetőről még látható
2616    7   |              bérctetőről még látható volt a leáldozó nap süllyedő fényképe,
2617    7   |               mintha nekem előbb jőne fel a nap, s utóbb áldoznék le,
2618    7   |                 egész. Gyakran ott talált a feljövő éj csillagképeivel,
2619    7   |               merengve, amint végigdűltem a gyopár födte bércen, s az
2620    7   |              olvastam. Gyakran ott lepett a bércei mögül feljövő holdvilág,
2621    7   |               szomorú, halott fényt vetve a világra. Óh, ily távol emberi
2622    7   |               állítottam volna az ég felé a szép mindenséget, hogy a
2623    7   |                  a szép mindenséget, hogy a nap ne süsse fejét.~ ~Terv
2624    7   |               nőttek: oly buján, mint tán a föld virágai sarjazhattak,
2625    7   |               virágai sarjazhattak, midőn a lefutott özönvíz után legelőször
2626    7   |          legelőször sütött az Isten napja a föltámadt természetre. E
2627    7   |                egy sem hozott gyümölcsöt. A telek, mely őket megtermé,
2628    7   |                  mikről alánéztem, látnám a vén fenyőt, mely alatt a
2629    7   |                  a vén fenyőt, mely alatt a vadmadár kiáltásait hallgattam,
2630    7   |                 kiáltásait hallgattam, és a havasi rózsabokrot, mely
2631    7   |           rózsabokrot, mely indás ágaival a bérchasadékból fejem fölé
2632    7   |           hullatva el; - ha újra hallanám a titokszerű hangot, mely
2633    7   |                   titokszerű hangot, mely a csendes rengetegben olykor
2634    7   |                lélek hangja; - ha érzeném a vad erdők lélekemelő illatát,
2635    7   |              lélekemelő illatát, vegyülve a virágos pázsit friss demutszagával; -
2636    7   |              demutszagával; - ha fekünném a halkan zúgó bérci csermely
2637    7   |                 csermely mellett, bámulva a beléhajló ágat, mely lombjait
2638    7   |             beléhajló ágat, mely lombjait a hűs kristályvízben füröszti,
2639    7   |       kristályvízben füröszti, s hallanám a közel madárzenét, s az érctörők
2640    7   |               érctörők távol zuhogását, s a pásztorkürt tévedő hangjait;
2641    7   |                    Órákig el bírtam nézni a pókot, amint mesterséges
2642    7   |                szivárványszínt játszottak a verőfényben. Néztem a pókot,
2643    7   |          játszottak a verőfényben. Néztem a pókot, melynek alakja oly
2644    7   |              alakja oly dicső. Elkísértem a patakot, mely hűs bérc alól
2645    7   |                 alól eredt, tisztán, mint a kristály, partjain virágokkal
2646    7   |                vezetett, hol szétterülve, a bürkök töveit áztatni megállt,
2647    7   |                   vizében tekergve úszott a barna vízikígyó.~ ~Egy ily
2648    7   |                ily bolyongásom alkalmával a zivatar véletlen utolért.
2649    7   |                 zivatar véletlen utolért. A hirtelen támadt szélvész
2650    7   |                  támadt szélvész tördelte a fákat a zúgó erdőben, a
2651    7   |                 szélvész tördelte a fákat a zúgó erdőben, a záporeső
2652    7   |                   a fákat a zúgó erdőben, a záporeső egyhangúan vágott
2653    7   |            záporeső egyhangúan vágott alá a vidékre, olykor a villám
2654    7   |              vágott alá a vidékre, olykor a villám nyilallt át az elsötétült
2655    7   |               bőrrel hittem végignézhetni a természetmulatságot.~ ~A
2656    7   |                  a természetmulatságot.~ ~A völgy sötét volt, mint az
2657    7   |                 fogták el róla az eget, s a sűrűre fajzott gyalogfenyőbokrok
2658    7   |    hozzáférhetlenné tevék az asylumot; ha a fergeteg nyakamon nincs,
2659    7   |                   az áthatolásra. Azonban a zápor nagy cseppekben kezdett
2660    7   |           cseppekben kezdett átszivárogni a lombokon, s ez siettetett.
2661    7   |                alatt, s ugrálva futott le a meneteles úton, s ezt okosan
2662    7   |             előttem futott és nem utánam. A völgy igen mély volt. Mire
2663    7   |                völgy igen mély volt. Mire a kiálló szikla alá juték,
2664    7   |                    fejemről ugyan elfogta a sziklaerkély az esőszakadást,
2665    7   |                    Szerettem ugyan mindig a zivatart, örömest hallgattam
2666    7   |              zivatart, örömest hallgattam a hegyektől visszavert mennydörgést
2667    7   |                 visszavert mennydörgést s a szakadó zápor süvöltését,
2668    7   |              szakadó zápor süvöltését, de a belőle származó sárral sehogy
2669    7   |                  csak kezeimmel tapogatva a nyirkos sziklát, haladhattam
2670    7   |                lábaim alatt, s már hallám a mögöttem zuhogni kezdő vízomlást.~ ~
2671    7   |                   félderű kezde elterülni a völgyben, a villám hihetőleg
2672    7   |               kezde elterülni a völgyben, a villám hihetőleg fenyőbe
2673    7   |                rázkódtam össze, mögöttem, a sziklához ragasztva, a legsűrűbb
2674    7   |                    a sziklához ragasztva, a legsűrűbb csalit közt rejtetten,
2675    7   |                   itt? Egyetlen ajtó volt a házon, az ajtón kis ablak;
2676    7   |                 küszöbe előtt nagyot nőtt a tövis, a küszöb és ajtó
2677    7   |                előtt nagyot nőtt a tövis, a küszöb és ajtó között felmagzott
2678    7   |                 és ajtó között felmagzott a perje, s az ajtóragasztó
2679    7   |       ajtóragasztó hasadékaiban sárgultak a gombák. Ösvény nem vezetett
2680    7   |                 magának tanyául e helyet? A ház, mintha csak holtteteme,
2681    7   |                 egy igazi háznak, melyből a lélek elszállt, anélkül,
2682    7   |                   ajtó, e tövises küszöb, a fűvel benőtt födél, s körül
2683    7   |                   míg keblem vitt, lábaim a földbe érzém gyökerezni.~ ~
2684    7   |                földbe érzém gyökerezni.~ ~A zápor határozott, az omló
2685    7   |               fölrázott. Nem láttam többé a rejtélyes kunyhóban egyebet
2686    7   |             szabadon futhassak, vagy hogy a növekedő lángfényt be hagyva
2687    7   |         Beléptemmel úgy vevém észre, hogy a kunyhó csak előszobája egy
2688    7   |                csak előszobája egy mélyen a sziklába vájt tágas teremnek,
2689    7   |                karosszék is volt látható, a szék előtt a földbe vert
2690    7   |                volt látható, a szék előtt a földbe vert asztal, s magában
2691    7   |             földbe vert asztal, s magában a székben egy férfi, ki, mint
2692    7   |               székben egy férfi, ki, mint a félhomályban kivehetém,
2693    7   |                szemmel az ajtót, másikkal a hallgató embert kémlelve,
2694    7   |            félelmesebben hatott rám, mint a fejem fölött mennydörgő
2695    7   |                   alatt meg nem őszültem. A zápor kioltá a besütő tűzvilágot,
2696    7   |                  őszültem. A zápor kioltá a besütő tűzvilágot, s amint
2697    7   |               tűzvilágot, s amint fogyott a fény, úgy nőtt iszonyatom.
2698    7   |                 nem tenni, s félóra múlva a fellegek eloszoltak, s én
2699    7   |               könnyebbült lélekkel láttam a fák tetején ragyogni az
2700    7   |                   Ki ne érzette volna azt a vigaszt, mit félelmes éj
2701    7   |             vigaszt, mit félelmes éj után a virradó nap fénye nyújt?
2702    7   |                  érzem magamat tőle. Künn a madarak elkezdtek énekelni,
2703    7   |               madarak elkezdtek énekelni, a friss esőszag becsapott
2704    7   |             becsapott az ajtón, s elverte a dohos penészszagot, mely
2705    7   |                    mely idebenn úgy fojtá a lélegzetet. Érzém, hogy
2706    7   |                 odaléptem hozzá, s miután a menedéket szépen megköszöntem
2707    7   |         rejtektanyán meghaláloznia, azóta a szabad légen semmitől nem
2708    7   |                után, s midőn lélekvesztve a majorba értem, a forróláz
2709    7   |             lélekvesztve a majorba értem, a forróláz rögtön kitört,
2710    7   |           fellábadoztam, első gondom volt a rejtett erdei tanyát felkeresni.
2711    7   |               vala tőle.~ ~Kérdezősködtem a környékben az ember felől,
2712    7   |             esetet elmondtam, megelőztek. A kunyhót szépen kitakarították,
2713    7   |               eszem megtérvén, az egészet a tűzbe dobtam. Most sajnálom.
2714    7   |                   ember szíve.~ ~Az ember a természet mostoha gyermeke.~ ~
2715    7   |                   Minden állatnak megadja a föld, mire szüksége van;
2716    7   |                   embert mezetlenül szüli a világra, mintha mondaná:
2717    7   |        rabszolgája.~ ~Kellettél ide, hogy a náladnál kisebb férgeket
2718    7   |               kisebb férgeket eltaposd, s a föld virágait letépd.~ ~
2719    7   |           virágait letépd.~ ~Mit adtál te a természetnek, hogy mindent
2720    7   |                   tőle?~ ~Királya vagy te a világnak? Az volnál, ha
2721    7   |            mindeneket üldöz, király volna a neve!~ ~Fehér arc, sötét
2722    7   |                    S te lész-e az, ki, ha a csillagok lehullanak, még
2723    7   |                csillagos mindenség csupán a te gyönyörödre világol,
2724    7   |       világegyetem, melyen csupán te vagy a sötét folt, csak azért van
2725    7   |                 költők, hadvezérek, kiket a nép félistenekül fog bámulni,
2726    7   |         félistenekül fog bámulni, s kiket a forduló év nem találand
2727    7   |                kinek szolgája ne volna.~ ~A koldus ebet tart, hogy legyen
2728    7   |                legyen kinek parancsolnia, a fejedelmek hízelgőket tartanak;
2729    7   |           fejedelmek hízelgőket tartanak; a jobbágyok fölött uralkodik
2730    7   |                jobbágyok fölött uralkodik a föld ura, és minden földesúr
2731    7   |                  földesúr meghajtja fejét a király előtt, - és minden
2732    7   |             minden király meghajtja fejét a halál előtt...~ ~Ez a beteg,
2733    7   |               fejét a halál előtt...~ ~Ez a beteg, halvány fényű égitest,
2734    7   |                    halvány fényű égitest, a hold, rabszolgája a földnek,
2735    7   |              égitest, a hold, rabszolgája a földnek, éjeit világítja,
2736    7   |          idomtalan tömeg el-elfogja előle a napvilágot. - A föld rabja
2737    7   |          el-elfogja előle a napvilágot. - A föld rabja a napnak. A nap
2738    7   |                napvilágot. - A föld rabja a napnak. A nap az Altairnak,
2739    7   |                    A föld rabja a napnak. A nap az Altairnak, ez a Siriusnak,
2740    7   |                    A nap az Altairnak, ez a Siriusnak, s így a világ
2741    7   |          Altairnak, ez a Siriusnak, s így a világ végtelen közepéig
2742    7   |             engedelmeskedik egyik hatalom a másiknak.~ ~ III.~ ~Ha tudhatná
2743    7   |               meghalni?~ ~Ha tudhatná azt a sötét időt, midőn szemét
2744    7   |         elbujdosik, mezítelen, vezértelen a hűvös éjszakába, a véghetetlen
2745    7   |             vezértelen a hűvös éjszakába, a véghetetlen égbe... Miért
2746    7   |                   mikor? Mint kerülné azt a helyet, hová mégis mennie
2747    7   |               számlálná az éveket, később a napokat, amik még hátravannak,
2748    7   |                 akkor? Használná-e jobban a rövidre mért időt? Vagy
2749    7   |                Vagy még tán kevésbé félné a hosszúra mért istenítéletét?...~ ~
2750    7   |              Pedig édessége csak négy van a létnek.~ ~Az anya teje,
2751    7   |                   létnek.~ ~Az anya teje, a szerető csókja, a bor lángja
2752    7   |                   teje, a szerető csókja, a bor lángja és az ellenség
2753    7   |                      Jut-e még eszedbe az a virágoskert, melynek kóróit
2754    7   |                   kóróit is rég szétfútta a szél? Az a nyájas, bús,
2755    7   |                  rég szétfútta a szél? Az a nyájas, bús, könnyező nőarc,
2756    7   |      betegágyadnál éjeket virrasztott át, a megnyugtató kebel, az érzékeny
2757    7   |                kebel, az érzékeny ölelés, a hízelgő hangok? Óh minő
2758    7   |                jönnek sem ez életben, sem a másvilágon. Még egyszer
2759    7   |                   anyai keblen pihenni, - a föld kebelében, mikor sírba
2760    7   |                 anyaölelés...~ ~Hová lesz a szivárvány, ha a nap eltűnik,
2761    7   |                Hová lesz a szivárvány, ha a nap eltűnik, hová lesz a
2762    7   |                  a nap eltűnik, hová lesz a virág, ha a tavasz elfogy,
2763    7   |            eltűnik, hová lesz a virág, ha a tavasz elfogy, hová lesz
2764    7   |                  tavasz elfogy, hová lesz a csillag, ha egéről lefut?
2765    7   |             csillag, ha egéről lefut? Hát a szerelem hová lesz, ha a
2766    7   |                  a szerelem hová lesz, ha a szív kiégett?... Mit adhatsz
2767    7   |                   nekem, mindenható sors, a kínokért, miket fejemre
2768    7   |            időkből, midőn megtudtam, hogy a paradicsom a szívben van,
2769    7   |              megtudtam, hogy a paradicsom a szívben van, nem a mennyországban.
2770    7   |             paradicsom a szívben van, nem a mennyországban. Kiűztél
2771    7   |             utolsó szerelem.~ ~Mi édesebb a szerelemnél? A bornak pohara.
2772    7   |                 Mi édesebb a szerelemnél? A bornak pohara. Kábult gyönyörei
2773    7   |                  pohara. Kábult gyönyörei a mámor hőseinek. Hosszú önfeledség
2774    7   |             önfeledség álma. Szabad járás a tündérországban. Gyönyör,
2775    7   |                   gazdag lenni? tied lesz a világ kereksége; akarsz
2776    7   |                leszesz. Óh az én lelkemen a bor démonának nincs többé
2777    7   |                  nincs többé ereje, mióta a vért megkóstoltam, s megrészegültem
2778    7   |               megrészegültem tőle...~ ~Óh a vérszomj irtózatos érzet,
2779    7   |              vérszomj irtózatos érzet, de a vérmámor gyönyöre még irtózatosabb.~ ~
2780    7   |                irtózatosabb.~ ~Mi édesebb a bor kelyhénél? A bosszú
2781    7   |                  édesebb a bor kelyhénél? A bosszú pohara. Pohár gőzölgő
2782    7   |             ellenségvérrel megtöltve, mit a tajtékzó ajk szilaj átkok
2783    7   |              hangjánál iszik meg, s elolt a szívben egy évtizeden át
2784    7   |                  kéj, ez utolsó édesség - a halál perce.~ ~ V.~ ~Volt
2785    7   |                  Elhagyta érte családját, a fénykört, melyben született,
2786    7   |                mit megosztania. - Viselte a gyalázat pírját homlokán
2787    7   |                 homlokán miatta, hordozta a sors balkezét miatta, hordozta
2788    7   |                mindazt, ami az életben és a halálban keserű.~ ~A férfi,
2789    7   |                   és a halálban keserű.~ ~A férfi, ki ily őrülten szeretett,
2790    7   |               hazát ígér, s ennek ajtaja, a koporsófödél, számodra megnyílik,
2791    7   |              hagylak el.~ ~Ezt mondtam én a lyánynak.~ ~- Ha lesz egy
2792    7   |                 hazát, szebb világot ígér a sír után, onnét is eljövök,
2793    7   |               tied lehessek.~ ~Ezt mondta a lyány nekem.~ ~Van-e hát,
2794    7   |                     Van-e hát, van-e élet a síron túl? Elment a lyány
2795    7   |                  élet a síron túl? Elment a lyány oda, s én nem mentem
2796    7   |                 nem jár.~ ~Mi nyomot hágy a légben az elbocsátott hang,
2797    7   |               légben az elbocsátott hang, a villám dörgése s a szenvedő
2798    7   |                  hang, a villám dörgése s a szenvedő sóhaja, átok és
2799    7   |                eskü?~ ~Üres hang az eskü. A lég sem tartja meg, hát
2800    7   |              legelsőbb megsúgám szerelmem a leánynak, végigborzadt,
2801    7   |           elhalaványult. Olyan lett, mint a szobor, mit sírkövekre,
2802    7   |                  Megérzette-e előre?...~ ~A második csók ismét visszahozta
2803    7   |                 visszahozta arca rózsáit. A lyány szebb lett, mint azelőtt
2804    7   |                lyánya előtt~ Térdre borul a szerelmes,~ És esküszik
2805    7   |                  nem apadnak,~ S csókolja a lyányt,~ És vissza a lyányka
2806    7   |             csókolja a lyányt,~ És vissza a lyányka a térdepelőt...~
2807    7   |              lyányt,~ És vissza a lyányka a térdepelőt...~ Mért borzadozol,~
2808    7   |                   Emma, mi bánt?...~ Künn a hideg éjben~ A szél szava
2809    7   |                       Künn a hideg éjben~ A szél szava szól...~ S rémes
2810    7   |             vonnak aranyszemű éjmadarak,~ A bőjti boszorka lihegve halad...~
2811    7   |                    Alkonyat volt. Hallám, a lyány mint nevetett e mese
2812    7   |            Mennyire tele van e két szóval a világ. Az ember azt hinné:
2813    7   |               hinné: e földön minden lény a más bajával törődik, a más
2814    7   |               lény a más bajával törődik, a más örömeinek örül.~ ~Pedig
2815    7   |         önszeretet. Túl rajta semmi.~ ~Ki a világot szeretni akarod,
2816    7   |           legközelebb van, tenmagadat? Ki a világot gyűlölöd, tudod-e
2817    7   |             tenarcotokban? Egyik sem jobb a másiknál, ki mit szenved,
2818    7   |                   saját bűnhődése.~ ~S ti a sorsot meritek káromolni?
2819    7   |               vertetek mást. Emlékeztetek a kézre, mely tőletek mindent
2820    7   |                 arra, mely mindent adott. A tövis magjából tövis terem.
2821    7   |                ismeretlen népek, az élet, a halál; de központja gyűlöletem
2822    7   |                   ellen!~ ~Nincsen semmim a földön, nincs semmim az
2823    7   |                    minden világi birtokom a temető. Egy mohos síremlék
2824    7   |                   vagyok az, ki kedvesét, a hűtlent feledni akarta,
2825    7   |               viseli fullánkod...~ ~...Ha a vidékre köd száll alá, elvesznek
2826    7   |                  alá, elvesznek szem elől a távol remények partjai,
2827    7   |                 távol remények partjai, s a távol hajótörések bércei.
2828    7   |               vonulni?~ ~VIII.~ ~Futottam a világból. Szeretőmet és
2829    7   |             döféssel keresztüldöftem mind a kettőt. Lelkeiket egymásba
2830    7   |                   átölelve meghaltak mind a ketten. A leány még egyszer
2831    7   |                  meghaltak mind a ketten. A leány még egyszer felnyitá
2832    7   |                  felnyitá szemeit, azokat a nagy sötétkék szemeket,
2833    7   |               siettem az erdőbe, hogy azt a legelső patakban lemossam
2834    7   |              vérig mostam kezemet, hiába, a vérfolt ott maradt, mint
2835    7   |                 itt, vesztegetve van belé a lélek. Nyomorú, tengődő
2836    7   |                   s csak abban különbözik a többi vadállatoktól, hogy
2837    7   |             helyett. Mennyivel szebb fiai a természetnek a fák, ezek
2838    7   |                 szebb fiai a természetnek a fák, ezek a délceg óriások,
2839    7   |                  természetnek a fák, ezek a délceg óriások, mindenik
2840    7   |                óriások, mindenik megfelel a célnak, melyre alkotva van,
2841    7   |                 virágot hoz, menedéket ad a madár fészkinek, s védi
2842    7   |               madár fészkinek, s védi azt a viharok ellen, míg az ember,
2843    7   |                   ellen, míg az ember, ez a világ mészárosa, ez a mindent
2844    7   |                  ez a világ mészárosa, ez a mindent evő sáska, csak
2845    7   |                  hadd halt volna meg éhen a hatodikra...~ ~S tán csak
2846    7   |                  ha valaki azt mondá: nem a világ forog e porszemnyi
2847    7   |         paránycseppet csóválja maga körül a nap. Még rájövünk, hogy
2848    7   |                  minden lénynek van lelke a világon... nézd: e virág
2849    7   |                hogy ez csak azért nőtt ki a földből, hogy legyen mit
2850    7   |      világoszöldet. Azt hiszed, hogy csak a piros vérnek van élete?
2851    7   |                  tán az illat nem lelke-e a virágnak? S ki ne ismerné
2852    7   |             virágnak? S ki ne ismerné meg a méregnövényen azt a baljóslatú
2853    7   |                   meg a méregnövényen azt a baljóslatú sötét tekintetet?
2854    7   |       életvisszaadás áldását? Ki ne látná a virágok legpompásabbjain,
2855    7   |                bölcs hajdanában megtanult a madarakkal beszélni, kár,
2856    7   |            madarakkal beszélni, kár, hogy a mai tudósok nem görögök
2857    7   |                 megtanulhatnának beszélni a virágokkal.~ ~ X.~ ~Templomban
2858    7   |                  De nem tudtam imádkozni. A templomajtó előtt kicsukva
2859    7   |                csak azért kiáltozák, hogy a jövő-menőket alamizsnavetésre
2860    7   |                  üres maradna e ház!...~ ~A szegletben három kalmár
2861    7   |              mellett. Suhogott mindkettőn a selyemöltöny, ragyogott
2862    7   |             drágakő, arcaikon vastag volt a kevélység. A koldus fillért
2863    7   |                  vastag volt a kevélység. A koldus fillért rimánykodott
2864    7   |                 lyány léptek az oltárhoz. A férfi szép volt, fiatal
2865    7   |                  volt, fiatal és szegény, a leány éktelen, idejemúlt
2866    7   |                festenék, nem úgy festeném a megváltót, amint ti szoktátok,
2867    7   |                   amint ti szoktátok, nem a halál árnyékában, nem a
2868    7   |                   a halál árnyékában, nem a keresztre feszítve, vérehullóan,
2869    7   |                   festeném őt, mint mikor a kabbalistákat és a farizeusokat
2870    7   |                  mikor a kabbalistákat és a farizeusokat korbáccsal
2871    7   |               korbáccsal kezében verte ki a templom csarnokából!~ ~Kijöttem
2872    7   |                   egy emberi arc...~ ~Jaj a botránkozónak, de százszor
2873    7   |            botránkozónak, de százszor jaj a botránkoztatónak!~ ~ XI.~ ~
2874    7   |                gyújtogatott, megérdemelte a halált. - Pedig mindnyájan
2875    7   |               hagyta az ember magát vinni a vérpadra, alig állt lábain,
2876    7   |                volt többé, végigtekintett a bámuló néptömeg felett,
2877    7   |             néptömeg felett, mely ellepte a mezőt, és nézett, és tátotta
2878    7   |                   hordozni többé.~ ~Közel a vérpadhoz egy ősz öreg ember
2879    7   |               tele, s amint ott fetrenge, a népség összerugdalta őt.
2880    7   |            összerugdalta őt. Hisz ez volt a kivégzendőnek apja...~ ~
2881    7   |       kivégzendőnek apja...~ ~Mint nézett a halálraítélt, mint nézett
2882    7   |                 halálraítélt, mint nézett a távolba, nem jön-e a fehér
2883    7   |               nézett a távolba, nem jön-e a fehér zászló, a kegyelemparancs.
2884    7   |                 nem jön-e a fehér zászló, a kegyelemparancs. De nem
2885    7   |              lenyírták. Még mindig nézett a távolba, még mindig remélt,
2886    7   |      Kétségbeesetten feszíté akkor kezein a kötelet, szét akarta azt
2887    7   |                 gördült le feje lábaihoz. A vér magasra felszökellt,
2888    7   |                  vér magasra felszökellt, a hóhért fönn és az ősz embert
2889    7   |        elszabadult test fejetlenül ugrált a téren föl s alá hánykódva,
2890    7   |                alá hánykódva, két kezével a vérpad szélibe fogódzott,
2891    7   |             vérpad szélibe fogódzott, míg a levágott fő kinyílt szemekkel
2892    7   |                  kinyílt szemekkel bámult a bakóra.~ ~És a néptömeg?
2893    7   |           szemekkel bámult a bakóra.~ ~És a néptömeg? A néptömeg tombolt
2894    7   |                  bakóra.~ ~És a néptömeg? A néptömeg tombolt örömében...~ ~
2895    7   |                 kezeiket, s gyönyörködtek a fölséges látmányban.~ ~S
2896    7   |                  fölséges látmányban.~ ~S a látvány mindig nagyobbszerű
2897    7   |                   ajtók és ablakok s fenn a gerendázat tűzlángban lobogtak.
2898    7   |                   férfiú elszántan betört a zsarátnokzáporon keresztül
2899    7   |                zsarátnokzáporon keresztül a házba, a népség kiálta:
2900    7   |       zsarátnokzáporon keresztül a házba, a népség kiálta: minő nagylelkű
2901    7   |              nagylelkű férfi! Visszajött, a csecsemőt ugyan nem hozta
2902    7   |               láttam. Fáklyavilág kísérte a bársonnyal bevont, aranyszegekkel
2903    7   |                    harsonák éneke siratta a kimúltat, gyertyákat osztogattak
2904    7   |             minden kísérőnek. Meghordozák a halottat minden piacon keresztül,
2905    7   |                 piacon keresztül, s mikor a temetőbe értek, a megholt
2906    7   |                   mikor a temetőbe értek, a megholt özvegye ráborult
2907    7   |                  megholt özvegye ráborult a koporsóra, leszállt a sírboltba
2908    7   |            ráborult a koporsóra, leszállt a sírboltba vele, be akarta
2909    7   |              előtt oly szép drága ruhában a földhöz verni és hívni a
2910    7   |                  a földhöz verni és hívni a halált.~ ~Szegény asszony.~ ~
2911    7   |                   nem volt természetes, s a holtat ismét felverék sírjából,
2912    7   |                   méreggel végeztetett ki a világból.~ ~Az özvegyasszony
2913    7   |                Egyszer zivataros éjszakán a felháborodott tenger egy
2914    7   |           gyomrába, egyetlen férfi úszott a villámfénynél a haragos
2915    7   |              férfi úszott a villámfénynél a haragos habokban. A férfi
2916    7   |         villámfénynél a haragos habokban. A férfi sírva kérte életét
2917    7   |                  férfi sírva kérte életét a tengertől, mondá neki: hogy
2918    7   |                  kívüle nincs senkijök. - A tenger hideg lény, sem szíve,
2919    7   |                lelke, de meg tudta szánni a siralom fiát, parancsolt
2920    7   |         bánthassák, s kiveté őt sértetlen a partra. A parton kunyhók
2921    7   |             kiveté őt sértetlen a partra. A parton kunyhók voltak fölállítva,
2922    7   |              emberek laktak, mely emberek a hozzájok folyamodó hajótöröttet -
2923    7   |             végtelen látása agyonfárasztá a gondolatot. Roppant fekete
2924    7   |                   bokor nem zöldült, csak a vihar vert oldalához veszni
2925    7   |                   hosszú tengerútja felén a vándorfecske szállt meg
2926    7   |   vendégnemszerető kopár ormain. Éjenkint a viharok látogattak el hozzá.~ ~
2927    7   |                börtönt, nehéz rostélyokat a keskeny ablakokra. Rabszolgahad,
2928    7   |                   mind. - - Mert élő volt a hegy. Gyomrában élő lángok
2929    7   |               kirombola, tüzével leszórta a rabszolgaság tanyáját fejéről,
2930    7   |              hányt önvállaira lángokat, s a tengert maga körül tűzpatakokkal
2931    7   |                 lángjai, s most ottan áll a tengersivatag közepén, magányosan,
2932    7   |                nehéz füst üli ormait, mit a vihar kanyargva kapkod szét
2933    7   |               vihar kanyargva kapkod szét a légbe, s magános éjeiben
2934    7   |                   Megátkozám az életet és a halált, a napot és éjszakát,
2935    7   |         Megátkozám az életet és a halált, a napot és éjszakát, a bölcsőt,
2936    7   |              halált, a napot és éjszakát, a bölcsőt, melyben ringattak,
2937    7   |             bölcsőt, melyben ringattak, s a temetőárkot, melybe majd
2938    7   |                 kebeltől, mely fölnevelt, a sír férgeig, amely meg fog
2939    7   |                döftem az éles kést. Omolt a vér, amint kihúztam belőle.
2940    7   |                    amint kihúztam belőle. A föld megitta véremet, s
2941    7   |                  megitta véremet, s mikor a végső csepp vér kifolyt,
2942    7   |                  végső csepp vér kifolyt, a szív megállt, tárt ajtó
2943    7   |                  megállt, tárt ajtó rajta a seb, reszketve jött elő
2944    7   |                   seb, reszketve jött elő a lélek mezítelenül, remegve,
2945    7   |            remegve, halaványan. S megállt a sebnek néma, piros száján,
2946    7   |                néma, piros száján, s mint a madár, akit anyja elhagyott,
2947    7   |          erőtlenül maradt ott ülve, várva a halál bús angyalát, aki
2948    7   |                   meg soha.~ ~Várt, várt, a nemtő nem jött érte.~ ~Alatta
2949    7   |                 olykor meg-megrángatózott a sebhelyes tetem, megnyíltak
2950    7   |                    megnyíltak fájdalmasan a halvány ajkak és a pirosló
2951    7   |            fájdalmasan a halvány ajkak és a pirosló seb. - A nemtő nem
2952    7   |                 ajkak és a pirosló seb. - A nemtő nem jött, ki őt elvezesse
2953    7   |                   tudva, hova szálljon le a széles, végtelen világban.
2954    7   |                 szólíták meg. Sorra járta a csillagokat, egy sem volt
2955    7   |                  sem volt az övé. Kereste a mennyet, kereste a poklot,
2956    7   |                Kereste a mennyet, kereste a poklot, de nem talált rájok.
2957    7   |                  volt rá nézve többé idő: a földön túl nincsenek évek
2958    7   |             nincsenek évek és napok, csak a rettenetes örökkévalóság. ~ ~
2959    7   |                kerengték körül. Megölelte a hulló csillagot, hogy vele
2960    7   |                együtt semmivé lehessen, - a csillag meghalt, de ő élve
2961    7   |                átkos útja kívül kergetett a világ határán. Századokig,
2962    7   |                 mily kínzó még álomnak is a te képed!~ ~*~ ~Egykor pedig
2963    7   |                   pedig azt álmodám, hogy a föld megfagyott.~ ~Meg volt
2964    7   |                    kiégett. Rég elfelejté a napot, melyben született;
2965    7   |              napot, melyben született; el a népeket, miket egykor szült
2966    7   |                   szült és ismét benyelt, a pyramidokat rég eltemette
2967    7   |                 pyramidokat rég eltemette a homok, maguk a múmiák is
2968    7   |                  eltemette a homok, maguk a múmiák is elrohadtak. Nem
2969    7   |                  elrohadtak. Nem lehetett a kerek földön sírt ásni,
2970    7   |                   És kietlen, puszta volt a föld minden határa. Az ember
2971    7   |              kevélysége.~ ~Dicsekvés lett a vétek, az erény szégyen
2972    7   |                   tárgya, jutalmat kapott a gyilkos, kígyófullánkot
2973    7   |                   gyilkos, kígyófullánkot a jóltevő, s mentül törpébb
2974    7   |            felvilágosultnak nevezte magát a kerek föld népe.~ ~Csak
2975    7   |                   ez egy emberért élt még a világ, ez egyért kímélte
2976    7   |              világ, ez egyért kímélte meg a földet az Isten.~ ~De ráakadtak
2977    7   |                    van Isten", és meghalt a hóhér kezében.~ ~Ekkor máglyára
2978    7   |                 minden tűz kialudt rajta, a két pólus jege közepén összeért.~ ~
2979    7   |                 roppant hajóhad csatázott a tengeren. Két leghatalmasabb
2980    7   |                Két leghatalmasabb királya a földnek harcolt afölött,
2981    7   |              közülök az isteni név, midőn a tenger hirtelen fenékig
2982    7   |            merevült.~ ~Fehér, sápadt lett a föld körös-körül. A nap
2983    7   |                  lett a föld körös-körül. A nap nem csalt ki több meleget
2984    7   |                bujdostam én egy országból a másikba, egyik kietlen,
2985    7   |               kietlen, hangtalan vidékből a másikba, mint utolsó, egyedül
2986    7   |                   egyedül maradott lakója a földnek, mely élethagyottan,
2987    7   |       élethagyottan, holdsápadtan függött a fekete égen, holt csillaga
2988    7   |                fekete égen, holt csillaga a kerek mindenségnek.~ ~*~ ~
2989    7   |         csillaggal az ég, tele volt hóval a föld. A vén ősz ember fehér
2990    7   |                   tele volt hóval a föld. A vén ősz ember fehér haját
2991    7   |              ember fehér haját lobogtatta a szél.~ ~Kilencven év fehéríté
2992    7   |                  el.~ ~És az apa kirohant a hideg, fagyos éjszakába,
2993    7   |            egyetlen fiára. Szava túldörgé a vihar ordítását. A csillagok
2994    7   |               túldörgé a vihar ordítását. A csillagok szemei kápráztak.~ ~-
2995    7   |                   hányszor látogat meg ez a fekete kép, e néma száj,
2996    7   |                     mély örvénynyílásokat a földben, miknek ingó szélén
2997    7   |                  hulláma nincs. Ha olykor a sziklapartról e tóba letekintek,
2998    7   |                kuszáltabbak, szemei, mint a léleklátóé. Naponkint elmegyek
2999    7   |                 kerüljek, s kísérve, mint a mágnes az éjszakot, hogy
3000    7   |             lelkem rángatódzik bele, mint a kígyó levágott farka, mely