Rész

   1    1   |             bérci patak vágja keresztül az utat, melyen most tartós
   2    1   |             törvényeket Enyednek; mikor az egyik kiment az egyik városvégén,
   3    1   |         Enyednek; mikor az egyik kiment az egyik városvégén, a másik
   4    1   |        stratégiai fogásokról, miszerint az ellenséget azáltal is meg
   5    1   |               állottak; addig szanaszét az országban őgyelgő kalandornép
   6    1   |                 máig is fennmaradt róla az adoma, miszerint a jámbor
   7    1(1)|                                         Az esemény 1704-ben történt.
   8    1(1)|            először, másodszor 1854-ben, az "Erdélyi képek" című novellagyűjteményében.~ ~
   9    1   |           véletlenül egész serege áttér az ellenséghez, az valamennyinek
  10    1   |            serege áttér az ellenséghez, az valamennyinek megkegyelmez,
  11    1   |                 labancfőnök, akik közül az egyiknek az a furcsa neve
  12    1   |                  akik közül az egyiknek az a furcsa neve volt, hogy "
  13    1   |             síró gyermekeiket, másfelől az enyedi diákok csúfolták
  14    1   |              tudott faragni, telerakott az anyja pogácsával egy tarisznyát,
  15    1   |              pogácsával egy tarisznyát, az apja vett neki egypár fejelés
  16    1   |             amíg szorgalomra ösztönözék az ifjúságot, másfelől jó eleve
  17    1   |                a históriát, mint amely, az ő szavaiként, nem tanít
  18    1   |               elmék példájával javítaná az utóvilágot.~ ~Annyira vivé
  19    1   |        utóvilágot.~ ~Annyira vivé pedig az ellenszenvét a derék úr
  20    1   |               fel ne érhessék fejeikkel az előttük álló padok karzatát.
  21    1   |      legkevesebb pártolói akadtak maguk az érdekelt felek, a nagyenyedi
  22    1   |               nagyenyedi diákok között, az magától értetődik. Az csak
  23    1   |           között, az magától értetődik. Az csak mégis lehetetlen, hogy
  24    1   |             csak mégis lehetetlen, hogy az ember egyszer-másszor női
  25    1   |            tizennégyéves korától húszig az ember minden asszonyt szépnek
  26    1   |               őneki is volt egy leánya, az az egy pedig olyan szép
  27    1   |            őneki is volt egy leánya, az az egy pedig olyan szép volt,
  28    1   |                 olyan szép volt, hogyha az ember félesztendeig válogatott
  29    1   |                 diák meglátta a leányt, az mind szerelmes lett bele;
  30    1   |        földszinten lakott, leánya pedig az emeleten, és a lépcső rácsosajtóval
  31    1   |                 elzárva; tehát még csak az sem történhetett meg, hogy
  32    1   |           humanissime Karassiay Áron.~ ~Az első szép, ártatlan, leányarcú,
  33    1   |         folyvást beszélt, a csillagokat az égen s a virágokat a földön
  34    1   |             semmi ivásnál, verekedésnél az ő neve elő nem fordult,
  35    1   |              midőn a nagy vakáció alatt az ifjúság a nagyteremben mitológiai
  36    1   |              Lássuk tehát, mit művelnek az ifjaink ott a fizikum múzeumban?
  37    1   |         kísérletek előhozatalára, és ez az ablak éppen a nagytiszteletű
  38    1   |             ifjúnk nagy figyelemmel áll az ablak előtt, s éppen egy
  39    1   |            kerekes látcsövet alkalmazva az ablak gömbölyű nyílásába,
  40    1   |              szakít le, be szeretnék én az a rózsa lenni!" De ez már
  41    1   |               azt hiszi, hogy szemeiket az ég csodáin fárasztják, ők
  42    1   |               úr nagy megütközésére még az ő felolvasásaira sem figyelt,
  43    1   |                rózsalugasos kerten járt az esze és a szép leánykán,
  44    1   |                 pici, fehér kezeivel.~ ~Az experimentumoknál is egyik
  45    1   |               adott: majd meglőtte vele az egész klasszist.~ ~Gerzson
  46    1   |           távcső oly közel hozta olykor az imádott leánykát, hogy ámulatában
  47    1   |                ijedt meg, mikor körmeit az ablakba megüté, amin Áron
  48    1   |                  hogy egy délután leüle az asztalhoz s ijedség kimondani,
  49    1   |             volt még hét divatlap, ahol az ember kinyomathatta volna.)~ ~-
  50    1   |               hátha a szél félreviszi s az udvarra esik, s a nagytiszteletű
  51    1   |              olvassa el.~ ~- Hát hiszen az könnyű - felelt Áron. -
  52    1   |           könnyű - felelt Áron. - Innen az ablakból le lehet ereszkedni
  53    1   |           faláig, onnan könnyű beugrani az ásott földbe, visszafelé
  54    1   |                beleültette, s a kötelet az ablak keresztfája köré csavarítva,
  55    1   |                azt hivé mindegyik, hogy az orrukról le fogja olvasni
  56    1   |               orrukról le fogja olvasni az éjszakai merényletet.~ ~-
  57    1   |         kerítésen jöjjön be vele, hanem az ajtón, mert mind összegázolta
  58    1   |                írt, csakhogy egy helyen az adonicus sántít.~ ~S ezzel
  59    1   |               első kötelességének tartá az apjának denunciálni, egyúttal
  60    1   |           apjának denunciálni, egyúttal az elgázolt tulipán-ágyakért
  61    1   |       tulipán-ágyakért is panaszt téve. Az öreg úr rögtön ráismert
  62    1   |                 öreg úr rögtön ráismert az írásra s vége volt előtte
  63    1   |                hanem hírt vett gyakorta az országban szerteszét történő
  64    1   |               lyukából, s elveszi tőlük az egész szállítmányt, és elviszi
  65    1   | Trajtzigfritzignek, hogy Balika elvitte az enni-innivalót, menjen utána
  66    1   |               helyett a vérét issza meg az egész lakosságnak.~ ~A szegény
  67    1   |                  asztagok alá a földbe, az asszonyokat, gyermekeket,
  68    1   |          öregeket felküldték a hegyekbe az erdők közé, a hajadon leányokat
  69    1   |       legényeikkel együtt, s ők képezék az Isten várának őrségét.~ ~
  70    1   |                vetett a diákok szívében az ifjúi vér: "nem hagyjuk
  71    1   |                ellenkezőleg cselekszik, az e pillanatban kitiltatik
  72    1   |               kongása szaggatott félbe. Az ifjak, kik képesek lettek
  73    1   |            semmi sem történt volna, míg az órát nem csengették; akkor
  74    1   |                 elbocsátá tanítványait, az elszedett kardokat és dárdákat
  75    1   |                 a diákok magukhoz térve az ijedségből, melyet a rektor
  76    1   |             ágyúkat sütni anélkül, hogy az ember a körülállók életét
  77    1   |             úgyhogy most, ha elsütötték az ágyút, a gyújtólyukon jött
  78    1   |         ráillett a válogatott cím, mert az ország minden népeiből volt
  79    1   |             ország minden népeiből volt az összeválogatva; magyar,
  80    1   |                minthogy lovuk nem volt, az a sarkantyú nem szolgált
  81    1   |               céhmester hol maradt?~ ~- Az nem látta célirányosnak
  82    1   |                 követni; kérünk azonban az egész város nevében, hogy
  83    1   |              hírére mind szétszaladának az erdőkbe, részint elzárkóztak
  84    1   |                hát majd meglátjátok azt az egyet, hogy!~ ~Ilyen ékesen
  85    1   |               éjszakára tegyen gyertyát az ablakába, s ami szegénységétől
  86    1   |                 szépen hazaoszladoztak, az erdőre kimenekült asszonyok
  87    1   |                késő estig nem szűnt meg az egész város sütni-főzni
  88    1   |                 egész város sütni-főzni az érdemes labancok számára.
  89    1   |             őket hagyják meg azon éjjel az Isten házának oltalma alatt,
  90    1   |                következék, csendes volt az egész vidék, a város elöljárói
  91    1   |             kivehetővé lőn előtte, hogy az egy nagy embercsoport, melynek
  92    1   |       mentőgondolattól, belekapaszkodék az ötvenkét mázsás harang kötelébe,
  93    1   |                azt meghúzva, jelt adjon az egész városnak.~ ~Gyönge
  94    1   |                 mintegy összebeszélésre az asszonyok és öregek ismét
  95    1   |                öregek ismét futottak ki az erdőkre, a férfiak a templom
  96    1   |               négy ágyújával porrá lövi az egész várost, a templomot
  97    1   |                 közt, hacsak ő neki azt az egyet ki nem adják, aki
  98    1   |            meghúzta.~ ~- Azon egy éppen az én leányom, kegyelmes úr, -
  99    1   |            leverten Gerzson úr -, de ha az ő élete árán megvásárolhatom
 100    1   |      kegyelemért kérlek, hogy üttesd el az én fejemet elébb, mintsem
 101    1   |          fejemet elébb, mintsem szemeim az ő balsorsát meglátnák.~ ~-
 102    1   |              adá, s úgy vezetteté magát az utcán végig, míg Bórembukk
 103    1   |              lehet viselni.~ ~- Megölöm az egész világot! - ordítá
 104    1   |    haszonvehetlenné tette a sűrű zápor, az ő kezeikben súlyossá tette
 105    1   |              szorítva a labanc-sereg, s az első ordításra vérszemet
 106    1   |               Trajtzigfritzig átkarolta az ölébe tett leánykát, s vitte
 107    1   |            lábait futásnak eresztve. ~ ~Az elmondott szónál rövidebb
 108    1   |           fogyott, mindig kevesebb lett az üldöző és üldözött csapat,
 109    1   |               sarkukban József és Áron. Az elsőbbek egyike lovon járt,
 110    1   |            alatt kifáradt a ló, s amint az említett kis patakhoz értek,
 111    1   |                    kiáltá Áron utolérve az egyiket - itt a világ vége.~ ~
 112    1   |               ugrott neki puszta kézzel az ifjúnak, s bár az olyat
 113    1   |                kézzel az ifjúnak, s bár az olyat vágott a husánggal
 114    1   |                 nem is neki szólt volna az, megkapá Áron kezében a
 115    1   |                hogy most ki fogott meg? az én nevem Bó-rem-bukk!~ ~-
 116    1   |           Bó-rem-bukk!~ ~- De annál még az én nevem is cifrább - felelt
 117    1   |                cifrább - felelt Áron -, az én nevem pedig Ka-ras-siay!~ ~-
 118    1   |                 mégy el innen? - ordítá az magánkívül, s kardjával
 119    1   |          kezében megpördült a husáng, s az egyik végével úgy csapta
 120    1   |                úgy kondult!~ ~Megbódult az agya Trajtzigfritzignek
 121    1   |                derékon ellenfelét, hogy az csak végignyúlt a földön,
 122    1   |              térdenállva hálákat adának az Úrnak a megszabadulásért.~ ~
 123    1   |                két ellenséget leverték, az esetnek emlékére letűzték
 124    1   |               hogy: "Erős várunk nekünk az Isten!" 5~ ~ ~ ~ ~
 125    2   |              címere nem volt ugyan, ami az embereket az utcáról behívogassa,
 126    2   |                 ugyan, ami az embereket az utcáról behívogassa, hanem
 127    2   |                 kihajolt a kerítésen át az utcára.~ ~De büszke is volt
 128    2   |               mesterségére. Nem kellett az ő füstölt sonkáinak, pörkölt
 129    2   |             auszlágkasztni, nem kellett az ő kolbászait, gömböceit
 130    2   |              csak nem debreceni kolbász az azért. Kondor János uram
 131    2   |              varázsolják. Hogyan készül az olasz szalámi kiválólag
 132    2   |                átkozott kemény, s azért az olaszok olyan rossz katonák,
 133    2   |               kis kutya nyakán, ugye? - Az ám. - No hát itt van! -
 134    2   |                éppen rémséges eset volt az, amit a párizsi hentesművészetről
 135    2   |         emberevő kannibálok voltak, kik az idegenek húsából lakmároztak.
 136    2   |                 lakmároztak. Amit végre az angol kolbászokról hallani,
 137    2   |             angol kolbászokról hallani, az éppen leírhatatlan borzalom;
 138    2   |         undorodva gondolunk, annálfogva az azokból készült kolbászban
 139    2   |              korában mindjárt bevezetni az apja mesterségébe, s időjártával
 140    2   |                két kezére lehetne bízni az üzletet, ahogy tett ővele
 141    2   |            üzletet, ahogy tett ővele is az apja, avval meg a nagyapja
 142    2   |             asszonyomnak is tetszett ez az egyezség. Egymásnak teremtette
 143    2   |         Egymásnak teremtette biz ezeket az Isten.~ ~Hanem azért, hogy
 144    2   |        hentesnek szánták, felküldték ám az iskolába. Azért, hogy keze
 145    2   |                a nagy költségnek, hanem az ő saját nyakassága; de már
 146    2   |               Úgy történt azonban, hogy az iskolába járó Lajoska nemcsak
 147    2   |         mutatkozott.~ ~Eleinte tetszett az Kondor uramnak, amíg csak
 148    2   |         specimenjeit kellett hazahoznia az egzamenből, s hosszú névnapi
 149    2   |          hovatovább elégedetlenebb volt az állapotjával jövendőbeli
 150    2   |          Daczosné asszonyommal -, minek az egy leendő hentesnek? elég
 151    2   |              hentesnek? elég volna neki az is, ami ráragad, ha mindennap
 152    2   |            ráragad, ha mindennap feljár az iskolába. De éjjel-nappal
 153    2   |            tudja nászasszonyom, hogy mi az a magánhangzó?~ ~Erre azután
 154    2   |                tudja: a "sertvés", mert az hangzik magában is.~ ~-
 155    2   |            tizenegy óráig is a gyertyát az ablakában. Ezt nem engedném
 156    2   |                  labdázni, fára mászni; az esze magától is megjön,
 157    2   |                 is annyi nadrágot elnyű az a gyerek, nem győzi foltozással;
 158    2   |         foltozással; nincs a nagy erdőn az a szálfa, amelyiknek a tetejéről
 159    2   |             Lajoska egy hóvárat épített az udvar közepén, s azt harmadmagával
 160    2   |                  s úgy megfogja a lábát az ártánynak, mint akármelyik
 161    2   |                 folyvást is mondogatták az anyjának, hogy fiából bizony
 162    2   |       gyönyörködöm benne, ő pedig törli az izzadságot a homlokáról;
 163    2   |                 megszidta Kondor uramat az ilyen istentelen beszédekért,
 164    2   |                mint a papi pálya; lehet az ember például szenátor Debrecenben.~ ~-
 165    2   |                   Ahányat ismerek, mind az aranyér kínozza, a mája
 166    2   |               hivatalban petrifikálódik az ember, olyannak való az,
 167    2   |                 az ember, olyannak való az, aki két keze munkája után
 168    2   |            kettő szorul egy vármegyébe, az egyiknek okvetetlen meg
 169    2   |                  Vagy hát doktor...~ ~- Az meg éppen mindig az életével
 170    2   |                     Az meg éppen mindig az életével játszik, minduntalan
 171    2   |              elpusztulnak tőle. De 'isz az én unokáim apja doktor nem
 172    2   |              ringasson térdein, azoknak az apja aligha lesz más, mint
 173    2   |               mikor elkövetkezett volna az új iskolai tanfolyam kezdete,
 174    2   |                a szomszéd urához, éppen az ebéd utáni álmából rángatta
 175    2   |                nagy kegyetlenül, amiért az akként állt bosszút, hogy
 176    2   |            főkötőjének köszönheté, hogy az elnyeletés veszedelmét hidegvérrel
 177    2   |                 olyan, mint a másik, és az nagy szerencse, mert ha
 178    2   |              hogy ismerné meg a feleség az urát a sokaság között? meg
 179    2   |              így szükséges, hogy akinek az Isten egy talentumot adott,
 180    2   |                adott, használja fel azt az egyet, akinek pedig tízet
 181    2   |                a bibliából! - S törülte az álmot szemeiből az inge
 182    2   |              törülte az álmot szemeiből az inge ujjával.~ ~De hirtelen
 183    2   |           ujjával.~ ~De hirtelen kiment az álom a szeméből amint Daczosné
 184    2   |            bizony Lajoskát nem fogom el az iskolától a vágótőke mellé,
 185    2   |                aztán egyszerre kiébredt az álmosságból Kondor uram.
 186    2   |                 meg nem szabadul. Akkor az én leányom már huszonhét
 187    2   |              lesz, vénleány lesz. Akkor az én Lajos öcsémnek vagy van
 188    2   |          Daczosné asszonyomat fogta elő az érzékenység; sírva fakadt,
 189    2   |              Kondor uram pedig odavágta az asztalhoz bagó süvegét,
 190    2   |                  Hiszen Lajoska maga is az akar lenni! - böffenté ki
 191    2   |               ki örömében a titkot.~ ~- Az akar lenni? - szólt elbámulva
 192    2   |              mintha nem hinné, hogy már az ezentúl az ő fejét körülérje,
 193    2   |              hinné, hogy már az ezentúl az ő fejét körülérje, attól
 194    2   |              feltette fejére, s odaállt az ablakhoz, és kinézett az
 195    2   |                az ablakhoz, és kinézett az utcára, és folyvást csóválta
 196    2   |                csóválta a fejét, mintha az egész utca tele volna pilinckét
 197    2   |                 a fejét, nehogy beüssék az ablakot a bigefával.~ ~-
 198    2   |               erősen bizonyítá, hogy - "az ám".~ ~- No, hát legyen
 199    2   |             bele is nyugodott, hogy biz az ő jövendőbeli veje ügyvéd
 200    2   |              aztán felment Nagyváradra, az alispán mellé joggyakornoknak,
 201    2   |                húszéves korában letette az ügyvédi vizsgát, s azt is
 202    2   |          dicsőségesen, kezében volt már az oklevele; tekintetes úr
 203    2   |                  Abban a levélben pedig az volt, hogy Lajos fölcsapott
 204    2   |               aztán itt maradhat felőle az egész szép világ!~ ~- Katonává
 205    2   |              világ!~ ~- Katonává lenni! az egyetlenegy fiamnak! Hiszen
 206    2   |               volna, ha kicsapták volna az iskolából, s így lett volna
 207    2   |             most, mikor már kezében van az ügyvédi oklevele, beálljon
 208    2   |                 bakanccsal, amit nem is az ő lábára mérnek! Mennyit
 209    2   |                Daczosné asszonyom, csak az lett légyen, aki hallgassa.~ ~
 210    2   |              üvegen keresztül nézte ezt az esetet.~ ~- Lássa kigyelmed,
 211    2   |               puskát kell ragadni, hogy az országot védelmezze, mert
 212    2   |                 a fiatalok, majd idejön az ellenség, s a kigyelmed
 213    2   |              csak megfordítva: a Sárika az én leányom, Lajoska meg
 214    2   |             szomszédasszonyé, a fia meg az enyim.~ ~Daczosné asszonyom
 215    2   |                 azt olyan könnyen, hogy az a másik gyermek már most
 216    2   |                mikor most láttam azokat az új honvédkatonákat, akiket
 217    2   |                nép! mind most szakad el az anyjától. De 'iszen beszélhet
 218    2   |               kávészínű mundérról, amit az ország szabója varr számukra;
 219    2   |             volt szakadva a könyöke. Ha az én Lajoskám is ilyen rongyosan
 220    2   |                 nótát énekelték, aminek az a vége, hogy a szegény katona "
 221    2   |               kiosztottam közöttük. Hát az én szegény Lajoskámnak ad-e
 222    2   |                megmondtam, hogy Lajoska az én fiam. Ha fázik, az én
 223    2   |           Lajoska az én fiam. Ha fázik, az én fiam fázik, ha éhezik,
 224    2   |               én fiam fázik, ha éhezik, az én fiam éhezik, ha rongyos,
 225    2   |                fiam éhezik, ha rongyos, az én fiam rongyos. Most azonban
 226    2   |          megegyezés, hogy Lajos ezentúl az új apjának írja leveleit,
 227    2   |               új apjának írja leveleit, az pedig a neki írt leveleket
 228    2   |                mi tűrés-tagadás, bizony az olyan férfi macskakarmolást,
 229    2   |               éppen sehogy sem.~ ~Ebben az egyezkedésben pedig az a
 230    2   |            Ebben az egyezkedésben pedig az a kegyes ravaszság volt
 231    2   |       lefordítania, annak a mérge elébb az ő szívén ment keresztül.~ ~
 232    2   |              Hanem meg volt neki mondva az apjától, hogy csak tartsa
 233    2   |               sok sanyarúság után, amit az ellenségtől elpusztított
 234    2   |            olyan tanyára, ahol megélhet az ember. Egy nagy kukoricaföldön
 235    2   |             kinek különösen megtetszett az, ahogy Sárika az árokban
 236    2   |            megtetszett az, ahogy Sárika az árokban talált süldőt úton-útfélen
 237    2   |                    Sárika folytatta.~ ~"Az időjárás itt igen jó, folyvást
 238    2   |                 míg egyet nem imádkozom az otthon maradottakért."~ ~-
 239    2   |               mert majd észreveszik!"~ ~Az állt tudniillik a levélben,
 240    2   |              már egy hét óta úgy szakad az eső, mint az özönvíz napjaiban;
 241    2   |                 úgy szakad az eső, mint az özönvíz napjaiban; köpönyegeinket
 242    2   |   köpönyegeinket pedig a társzekerekkel az a marha biztos elindította
 243    2   |                ugyan jó, hogy éjszakára az ágyú lafétájára fektethetem
 244    2   |              pattant bele a levélről?~ ~Az ám! De az volt a levél végén,
 245    2   |                 a levélről?~ ~Az ám! De az volt a levél végén, hogy
 246    2   |                volt a levél végén, hogy az éjjel megtámadtuk Fehértemplomnál
 247    2   |             megtámadtuk Fehértemplomnál az ellenséget, elkeseredett
 248    2   |                  végre elfoglaltuk azt. Az ágyúnál, hol én szolgálok,
 249    2   |             asszonyom megtudni, hogy mi az a tűzmester?~ ~- No, hát
 250    2   |                a tűzmester?~ ~- No, hát az, aki a tűzre vigyáz, mikor
 251    2   |                Jaj, csak meg ne rontaná az a fiú a mellét azzal a nagy
 252    2   |                 megneszelte volna, hogy az ő fia ágyúk körül jár, azokkal
 253    2   |              Utoljára mindent megszokik az ember, még a háborút is.~ ~
 254    2   |           kalappal lássa végiglovagolni az utcán, mint debreceni lovas
 255    2   |               tőle elbeszéltetni, miket az erdélyi hadjáratban megért,
 256    2   |             felső táborból odavetődött, az nem kerülheté el Kondor
 257    2   |             megtudott Lajoska felől, ki az alvidéki táborból felkerült
 258    2   |           városházánál elfogott híreket az aggódó anyának, hogyan vonult
 259    2   |              föld alatti úton keresztül az ellenség lába alatt, ágyústól,
 260    2   |              szerezte vissza Kápolnánál az ágyúit, miket már majd elvettek
 261    2   |             hogyan lőtt bele Isaszegnél az ellenség lőporos szekerébe.~ ~
 262    2   |        különösen azt tetszett leginkább az egész állapotban, hogy a
 263    2   |              maga tudta magát megtenni. Az ügyvédet fogják híni ügyvéd
 264    2   |             lehetne időjártával őrnagy? Az már aztán elég tisztességes
 265    2   |                 téli hadjárat alatt; de az egy sem került kézhez, ki
 266    2   |                 ily katonás viseletben; az is bele volt a levélbe téve.
 267    2   |              téve. Rettenetes szép volt az, mert senki sem ismert rá;
 268    2   |              örökzöldből.~ ~Végre aztán az a nap is elkövetkezett,
 269    2   |           meglátták egymást.~ ~Csakhogy az a nap már nem tartozott
 270    2   |                 a nap már nem tartozott az örvendetes napok közé.~ ~
 271    2   |          kellett maga előtt tisztogatni az utat, s nagyon sok útonállóval
 272    2   |              mindenkit sorba kérdezett, az Kondor uram volt. Meg is
 273    2   |              Meg is tudta, hogy Lajoska az utóhadnál van; ő fedezi
 274    2   |                 utóhadnál van; ő fedezi az egész hadsereg visszavonulását.
 275    2   |          forróbbat nem kívánhat magának az olyan ember, aki a hátán
 276    2   |           szembefordultak, és harcoltak az ellenséggel.~ ~A két szomszéd
 277    2   |             nehéz szekérzörgésre futott az ablakhoz asszony, leány:
 278    2   |             asszony, leány: azt hitték, az ő ágyúi jőnek.~ ~Egyszerre
 279    2   |           osztott a baromfiaknak holmit az udvaron, mikor az ajtón
 280    2   |                holmit az udvaron, mikor az ajtón betoppant a régen
 281    2   |                 öltözetben; hanem annak az atillának a színe alig látszott
 282    2   |              kicsiny sapka, melynek már az izzadságtól nem volt színe;
 283    2   |                piszkos, szurtos volt is az arc és dolmány, ott ragyogott
 284    2   |              mit a hadvezér maga tűzött az ifjú hős keblére, s ott
 285    2   |              piszkos vagyok.~ ~Bánta is az, csak azért is megölelte,
 286    2   |                még harmadszor. Mit neki az a kis por! Hátha hat láb
 287    2   |          hajdani kis szobájában, s jött az öregek elé.~ ~Volt aztán
 288    2   |                 felejtse el, hogy Lajos az én fiam.~ ~- Hiszen majd
 289    2   |               Egy egész óráig - volt rá az igen komoly felelet.~ ~-
 290    2   |                 dologba.~ ~- Ne izéljen az ilyen izékkel, nászasszonyom!
 291    2   |              ember, s nem kívánja, hogy az egerekkel együtt itassák.
 292    2   |        konyhához; ha csak egy óránk van az együttlétre, azt használjuk
 293    2   |             dolog nincsen annál, mintha az éhes embert tele tál mellé
 294    2   |                 egész kedvét elrontotta az az egyórai szabott idő;
 295    2   |              egész kedvét elrontotta az az egyórai szabott idő; nem
 296    2   |                felcsatolta kardját, mit az imént leoldott derekáról.~ ~-
 297    2   |                 Daczosné, elállva útját az ajtó előtt. - Hol van még
 298    2   |               ajtó előtt. - Hol van még az óra?!~ ~Lajos nem felelt,
 299    2   |                     Azzal kibontakozott az ölelő karok közül, a konyhán
 300    2   |             hanem Kondor uramnak, ki őt az utcára kikísérte, azt súgá,
 301    2   |               vele, beszéde lesz hozzá, az úton ráér elmondani.~ ~Kondor
 302    2   |                 uram tehát visszaterelé az asszonyokat az utcaajtóból: "
 303    2   |             visszaterelé az asszonyokat az utcaajtóból: "ejh mit! nem
 304    2   |           szemekkel nézni, mert elfogja az ellenség!", azután sietett
 305    2   |               elkölteni; hanem hamarább az ellenség. Mi utóhadát képezzük
 306    2   |          ellenség. Mi utóhadát képezzük az előre ment tábornak, s hátunkon
 307    2   |             tábornak, s hátunkon hozzuk az ellenséget. Ha ez az ágyúlövés
 308    2   |             hozzuk az ellenséget. Ha ez az ágyúlövés nem csal, azt
 309    2   |                 annyi bizonyos, hogy mi az éjszakát már nem fogjuk
 310    2   |                 odább, s jönnek utánunk az oroszok. Azért viseljék
 311    2   |               Legyen helyén mindenkinek az esze. Aki katona, az verekedni
 312    2   |        mindenkinek az esze. Aki katona, az verekedni fog tehetsége
 313    2   |        tehetsége szerint, aki pedig nem az, az maradjon veszteg. Ásóval,
 314    2   |              szerint, aki pedig nem az, az maradjon veszteg. Ásóval,
 315    2   |           kapával nem lehet nekirontani az ágyúnak. Ha az ellenség
 316    2   |              nekirontani az ágyúnak. Ha az ellenség beront utánunk,
 317    2   |         megfeleljen neki. Csak nem kell az embernek eszét elveszteni.
 318    2   |                 De hát lehetséges volna az, hogy a muszka bejöjjön
 319    2   |                 agyondobáljuk őket.~ ~- Az nem lehet, apámuram, mert
 320    2   |               volt a magyar tábor.)~ ~- Az nem lehet; forduljon kigyelmed
 321    2   |             mennénk?~ ~- Hiszen most is az a veszedelmünk, hogy a sok
 322    2   |                vezénylő hangon kiáltott az öregre:~ ~- Semmi okoskodás.
 323    2   |                 át!", aztán "indulj!"~ ~Az öreg megtanulta nemzetőr
 324    2   |               leendő veje után.~ ~Hanem az asszonyoknak egy szót sem
 325    2   |              nem olyan munkásokkal, kik az élet számára kötik a kévéket;
 326    2   |                 honvédek szuronyai, kik az oroszokra vártak.~ ~Az orosz
 327    2   |              kik az oroszokra vártak.~ ~Az orosz sereg előhada, tizenötezer
 328    2   |             volt elválasztva egymástól. Az ilyen forró időben könnyen
 329    2   |            időben könnyen megérzi előre az ember, hogy vagy égi vagy
 330    2   |                 mely még jobban elrejté az ágyúkat az ellenség szeme
 331    2   |               jobban elrejté az ágyúkat az ellenség szeme elől. Ez
 332    2   |           szőlőgarád árkolatába; Lajost az ütegparancsnok rögtön megérkezte
 333    2   |            örökkévalóságnak tetszett ez az idő. Tüzérnek lenni, ágyúdörgést
 334    2   |                forgószél felkavargatott az égig.~ ~Távol, Fegyvernek
 335    2   |                felé.~ ~Lajos visszatért az ütegparancsnokhoz, s elmondá
 336    2   |         ellenséges lovasságra bukkantak az újvárosi úton, rövid összeütközés
 337    2   |               után vonulnak visszafelé, az ellenséges lovasság üldözi
 338    2   |               őket.~ ~- Jól van - mondá az ütegparancsnok. - Most adja
 339    2   |            addig, míg én visszatérek.~ ~Az a másik perspektiva egy
 340    2   |           patkódobogása a rezgő földön. Az ujonc katonának erre a hangra
 341    2   |              már mindezt föl sem veszi. Az a fiatal fickó, ki ott az
 342    2   |               Az a fiatal fickó, ki ott az ágyútalpra ülve, rakja szájába
 343    2   |        paripadübörgést.~ ~Egyszer aztán az ütegparancsnok is visszajött.
 344    2   |            Konstantin dzsidásezred volt az.~ ~A dzsidások egy szakasza
 345    2   |                üteget eltakará; ezeknek az a világos szándékuk volt,
 346    2   |              lovasok közé tüzel.~ ~Erre az üldöző szakasz visszahátrál
 347    2   |             üldöző szakasz visszahátrál az ezred zöméhez, folyvást
 348    2   |                hol egy lovas.~ ~- Mi ez az idvességre? - dörmögé magában
 349    2   |                 másik üteg keze ügyéből az ellenséget.~ ~Az orosz lovasság
 350    2   |                ügyéből az ellenséget.~ ~Az orosz lovasság azonban erre
 351    2   |            fordultan, egészen kapóra.~ ~Az ágyúk hirtelen az előttök
 352    2   |             kapóra.~ ~Az ágyúk hirtelen az előttök elvonuló ellenségre
 353    2   |                 tömeget lehete látni, s az elhagyott téren vergődő
 354    2   |                   Most kezdett fejlődni az ütközet.~ ~Az orosz lovas
 355    2   |          kezdett fejlődni az ütközet.~ ~Az orosz lovas osztály mögött
 356    2   |                S minő elszánt küzdelem! Az ágyúcsövek keresztültüzesednek
 357    2   |         körös-körül fel van már szántva az ellenség golyóitól; egy-egy
 358    2   |                 ültek, legjobb céltábla az ellenségnek.~ ~Lajos szivarra
 359    2   |              már négy ágyút összetörtek az ellenség szemközti ütegéből,
 360    2   |          ellenség szemközti ütegéből, s az még egyet sem sértett meg
 361    2   |               még egyet sem sértett meg az övéik közül. A muszka tekék
 362    2   |             haderő kezdett kibontakozni az orosz hadvonalon. A megroncsolt
 363    2   |                 farka pirosba játszott; az egész működő hadosztályt
 364    2   |       legrosszabb szín a rácélozónak.~ ~Az új orosz ágyútelep közt
 365    2   |                 repesztett volna lyukat az égen, hogy minden villámot
 366    2   |               éppen Lajos ágyúja fölött az orosz gránát, s a kábító
 367    2   |             zuhanatban Lajos azt hitte, az egész világ szakad rá, s
 368    2   |               sebesítve, csak azt, hogy az ágyúja megvan-e még? Az
 369    2   |                 az ágyúja megvan-e még? Az ágyúban nem történt baj,
 370    2   |          ágyúban nem történt baj, hanem az átkozott gránát elég sok
 371    2   |               gránát elég sok kárt tett az emberekben; két tüzér sebet
 372    2   |          vasszilánk, letépve posztóstul az érdemrendet róla, s egy
 373    2   |                mondá Lajos, s odarohant az ágyúhoz, megtöltötte golyóra.~ ~
 374    2   |       megtöltötte golyóra.~ ~Ez a golyó az ellenséges gránátvetőnek
 375    2   |               szánva. Lajos célba vette az ellenfélt, s nyugodtan irányzott
 376    2   |             nyugodtan irányzott felé.~ ~Az orosz hadsorban nagy örömriadal
 377    2   |                tüzérei előtt. Azt hivé, az ellenágyú el van hallgattatva.~ ~
 378    2   |               van hallgattatva.~ ~Amint az orosz tábornok az ágyú elé
 379    2   |                 Amint az orosz tábornok az ágyú elé lovagolt, Lajos
 380    2   |                 jössz!", s most már nem az ágyút, de az almásszürkét
 381    2   |               most már nem az ágyút, de az almásszürkét vette célba.~ ~-
 382    2   |                dördülés után ott hevert az almásszürke a földön, s
 383    2   |          almásszürke a földön, s alatta az orosz tábornok, ki nem állt
 384    2   |               elhordta a golyó.~ ~Amint az orosz tábornok elesett,
 385    2   |             orosz tábornok elesett, túl az ellen táborában, az elszörnyedés
 386    2   |                 túl az ellen táborában, az elszörnyedés zavargó riadala,
 387    2   |                   harsogott végig, mint az erdő sudarain végigzúgó
 388    2   |                 sudarain végigzúgó szél az egész balszárnyon; a gyalogság
 389    2   |         gyalogság tömegekben indult meg az ellenséges had arcvonalának
 390    2   |                 remegni kezdett a föld; az ágyúkat előrevontatták.
 391    2   |              adtak alá, abban a percben az ütegvezetési parancsnok
 392    2   |              parancsnok sebet kapott, s az egész üteg Lajosra maradt.~ ~
 393    2   |                 maradt.~ ~Csak előre!~ ~Az ágyúkat hirtelen felcsatolták
 394    2   |            kanyarodással előrevágtattak az ellenség felé. Eddig nyolcszáz
 395    2   |                 tele golyókkal rombolta az ellenség ütegét.~ ~Hatalmas
 396    2   |                  Hatalmas ágyúzás volt! az ellenség ágyúi egymás után
 397    2   |          indultak, akkor tömegbe állott az oroszok hada, s ilyenkor
 398    2   |                a jól irányzott kartács. Az ágyúdörgés, a rohamra hívó
 399    2   |               buzdító trombitaharsogás, az ádáz ordítás közepett, lőporfüsttől
 400    2   |            portól környezve, nem látott az ifjú hős egyebet, mint a
 401    2   |                 nyomult Korponay ellen. Az ütközetnek vége. Siess az
 402    2   |               Az ütközetnek vége. Siess az ágyúkat megmenteni.~ ~-
 403    2   |                 szólt rá Lajos, s azzal az utolsó kartácsot kilövetve
 404    2   |                 s aztán utasítást adott az altisztnek, hogy merre vonuljanak
 405    2   |               kérdezősködött a futártól az ütközet eseményeiről, mikor
 406    2   |                 tova, a város felé.~ ~- Az egész derékhad a nyakunkon
 407    2   |                  Tielőttetek még nyitva az út, hanem sietni kell, mert
 408    2   |       összetépett atillájára, mely alól az ing véres rongyai látszottak
 409    2   |                   Vakmerő kísérlet volt az; az orosz lovasság egész
 410    2   |               Vakmerő kísérlet volt az; az orosz lovasság egész tömegben
 411    2   |                kozákok diadalmámorukban az orosz himnuszt énekelték,
 412    2   |                már arcaikat is kiveheté az üldözőknek, midőn egy-egy
 413    2   |                olyan nagyon megtetszett az ütközet alatt, hogy szerette
 414    2   |              lelőni.~ ~Végre megtalálta az elveszett érdemjelet; hirtelen
 415    2   |             közönséges vezeték ló volt, az is a hosszú útban kifáradva,
 416    2   |              még elmenekülhetett; hanem az a szép piros sörényű arab
 417    2   |            sörényű arab ló nagyon verte az ő szegény remondáját ebben
 418    2   |                szegény remondáját ebben az erős akadályversenyben.
 419    2   |             Mikor húszlépésnyire beérte az orosz tiszt Lajost, rákiáltott
 420    2   |                 majd én fognálak el!"~ ~Az orosz még közelebb nyomult
 421    2   |               aztán maguk is eltévedtek az utcák tömkelegében, s nem
 422    2   |                láttán megdöbbenve, mint az maga, amint csak egyszerre
 423    2   |                nekivetemedtek lovaikkal az udvar oldalának, hogy lévén
 424    2   |             udvar oldalának, hogy lévén az gyarló deszkából, beszakadt
 425    2   |               mindjárt észrevette, hogy az Bíró László uramnak a dinnyése,
 426    2   |                túl volt.~ ~Így is tudta az utat Debrecenen keresztül.
 427    2   |               tehetsége volt, eltalálta az irányt, mely a szülői házhoz
 428    2   |             vagy oly igen előresiettek. Az volt a terve, hogy anyja
 429    2   |             addig el fog rejtőzni, amíg az orosz sereg továbbvonul,
 430    2   |           csapatokkal együtt, a férjek, az öregek otthon maradtak,
 431    2   |                 öregek otthon maradtak, az ellenség dühét kipróbálni.~ ~
 432    2   |           Daczosék házánál is nagy volt az asszonysírás. Daczosné szegény,
 433    2   |              Kondor uramnak volt helyén az esze. Hiszen megmondta azt
 434    2   |              megmondta azt előre Lajos. Az orosz sereg nagyon erős
 435    2   |                Nászasszonyom! - csitítá az ekként jajveszékelő Daczosnét
 436    2   |          kamarakulcsot: hadd hordok fel az asztalra enni-innivalót;
 437    2   |                 mindent készen találjon az ellenség. Az ólból kifogok
 438    2   |            készen találjon az ellenség. Az ólból kifogok egy mangalicát,
 439    2   |            leölöm; meg kell traktálnunk az átkozottakat magyarosan,
 440    2   |               szép kegyesen; majd talán az Úristen, ha mást nem is,
 441    2   |      elszaladtak világgá. Ő maga maradt az ártánnyal küszködni, s az
 442    2   |               az ártánnyal küszködni, s az mindig ledobta a hátáról,
 443    2   |                  csak most toppanna ide az a Lajos gyerek.~ ~E rövid
 444    2   |               nagyobb sikere lett, mint az egész körmönfont hiszekegynek,
 445    2   |                csak, segíts lefogni ezt az ártányt, mert különben a
 446    2   |                ma hurkát. Hanem vesd le az atillád, mert összetéped.~ ~
 447    2   |           Kondor urammal együtt lefogta az ártányt, melynek aztán vérét
 448    2   |        mesterségből a nagy tudományban, az anyád meg Sárika majd eszedbe
 449    2   |               Én meg magam majd kiállok az utcaajtóba, s fogok magamnak
 450    2   |            utcaajtóba, s fogok magamnak az ellenségből egy tisztet
 451    2   |              találtatott: ő maga kiállt az utcaajtóba, Lajos a vágótőkéhez.
 452    2   |        utcaajtóba, Lajos a vágótőkéhez. Az eléje kötött henteskötény
 453    2   |            mondta Kondor uramnak, mikor az figyelmeztette rá, hogy
 454    2   |  kolbásztölteléket, mire a harci áradat az ő utcájokat is eltölté.
 455    2   |                előtte: ez a leányom, ez az asszonyom.~ ~Németül történt
 456    2   |            asszonyom.~ ~Németül történt az értekezés. A muszka tiszt
 457    2   |            benne a közös ügyet.~ ~- Hát az ott kicsoda? - kérdé a muszka
 458    2   |             tiszt, Lajosra mutatva.~ ~- Az a henteslegény - felelt
 459    2   |                 Kondor uram pedig elébb az uraságot megkínálván szilvóriummal,
 460    2   |                és ugyanannyi evőeszközt az asztalra, a kozák tiszt
 461    2   |            kérdi nagy mogorván:~ ~- Hát az ötödikre miért nem terítenek?~ ~
 462    2   |         Magyarországon más szokás, mint az egész világon, hogy a mester
 463    2   |                hogy a mester asztalánál az öreg legény együtt eszik
 464    2   |                együtt egyék velem annál az asztalnál, ahol nekem tálalnak.~ ~-
 465    2   |           valami mérget kevernek nálunk az étel közé? - szólt méltatlankodó
 466    2   |              még le sem mostam kezemről az ellenség vérét, akinek az
 467    2   |               az ellenség vérét, akinek az asztalához leülök. Tapasztaltam
 468    2   |                 Tapasztaltam már sokat. Az emberek mindenre képesek.~ ~-
 469    2   |               mártunk mi a tiszt úrral, az asszony, én magam és a leányzó;
 470    2   |                 magam és a leányzó; aki az urat meg akarná mérgezni,
 471    2   |               urat meg akarná mérgezni, az minket is meggyilkolna vele
 472    2   |           meggyilkolna vele együtt.~ ~- Az arra nézve mindegy lehet,
 473    2   |            emberrel több vagy kevesebb, az nem vet a latban semmit.
 474    2   |                nem vet a latban semmit. Az a fickó odakinn azt keverhet
 475    2   |                tessék neki ide teríteni az asztalhoz, és kikötöm, hogy
 476    2   |               azt rögtön agyonlövöm! Ez az utolsó szavam.~ ~Erre aztán
 477    2   |                  míg te is oda nem ülsz az asztalhoz, s minden ételből
 478    2   |                Tehát bejössz, és leülsz az asztalhoz; az már bizonyos.
 479    2   |                 és leülsz az asztalhoz; az már bizonyos. Hanem ott
 480    2   |             érts meg semmit abból, amit az beszélni fog akár hozzád,
 481    2   |                 együgyű embernek. Mikor az asztalhoz leülünk, velünk
 482    2   |                 velünk együtt mondd fel az asztali áldást, ha még emlékezel
 483    2   |             mellényt, s úgy állított be az ebédlőbe, hol mindenkit
 484    2   |              intésére neki szánt helyet az asztal végén.~ ~A kozáktiszt
 485    2   |                majd átszúrta szemeivel, az meg csak jámborul belenézett
 486    2   |                 nem érdekelné más, mint az, hogy meg ne égesse a száját.~ ~
 487    2   |                szemeket vet a vendég úr az ő legényére, s odasúgott
 488    2   |              odasúgott Sárikának, mikor az ételt felhozta, hogy üljön
 489    2   |               németül, ő legjobban tud, az majd félrevonja a figyelmét
 490    2   |                uram saját maga megfogta az ördögöt, s ide hozta a házhoz
 491    2   |           házhoz azt, aki Lajossal csak az imént verekedett odakinn
 492    2   |               tállal: "tessék!"~ ~- Hát az mind az enyim, amivel kínálnak? -
 493    2   |                tessék!"~ ~- Hát az mind az enyim, amivel kínálnak? -
 494    2   |                 csak tessék".~ ~- Akkor az a kéz is az enyim, ami a
 495    2   |                       Akkor az a kéz is az enyim, ami a tálat tartja.~ ~
 496    2   |                 azt válaszolta rá, hogy az nem megennivaló.~ ~Mire
 497    2   |                 csak nyomogatta a lábát az asztal alatt, nehogy valami
 498    2   |        csakugyan szerencsésen kiállotta az első próbát: hogy szeme
 499    2   |    menyasszonyának, azt feleségül kérje az ő jelenlétében. Nehéz kísérlet
 500    2   |                kísérlet.~ ~A kozáktiszt az első pohár bor után a szerelmest
 501    2   |              Úgy tett, mintha folytatná az előbbi tárgyat; egyre Sárikához
 502    2   |                a magyar sereg harcol, s az ágy alá bújnak, míg az ágyúzás
 503    2   |                s az ágy alá bújnak, míg az ágyúzás tart. Mikor az ilyen
 504    2   |              míg az ágyúzás tart. Mikor az ilyen tenyeres-talpas fickó,
 505    2   |             tenyeres-talpas fickó, mint az ott az asztal végén! puska
 506    2   |      tenyeres-talpas fickó, mint az ott az asztal végén! puska helyett
 507    2   |                kardot hall csörömpölni, az asszonyok háta mögé bújik.
 508    2   |             háta mögé bújik. Konty való az ilyen embernek, nem feleség.~ ~
 509    2   |                igazi tüzér. Látta, hogy az ellenség csak demonstrál,
 510    2   |               pazarolják életüket, hogy az ember sajnál rájok lőni.
 511    2   |                 eszébe Lajos védelmére. Az mind verítékké vált homlokán
 512    2   |              egy vonás nem változott el az arcán.~ ~- Nem tud ám ez
 513    2   |                ha nem tud - veté ellene az orosz. - A magyar nem akar
 514    2   |                 tüzéreket.~ ~- De uram, az nem valóság! - bizonyozott
 515    2   |             mikor kineveződtek.~ ~- Ah, az nem bizonyít semmit. A magyar
 516    2   |            voltak. Franciák, ha mondom. Az a fickó, aki velem szemközt
 517    2   |               fickó, aki velem szemközt az üteget vezényelte, olyan
 518    2   |             ülök. Egy lövést sem tettek az ágyúi hiába. Mellén a becsületrend
 519    2   |             lebukott, akkor elvesztette az érdemrendét. Akkor maga
 520    2   |            érdemrendét. Akkor maga állt az ágyúhoz, és célzott. Mondhatom,
 521    2   |                célzott. Mondhatom, hogy az remek lövés volt. Kuprianoff
 522    2   |                 hallotta dicsértetni, s az elejtett ellenfél nevét
 523    2   |                 akkor sem szökött a vér az arcába; tudott parancsolni
 524    2   |           tudott parancsolni magának.~ ~Az orosz folytatá a kísértést.~ ~-
 525    2   |             kísértést.~ ~- S még ezután az én franciám ismét lóra ült,
 526    2   |                csaknem a szájunkba jött az ágyúival, olyan közelről
 527    2   |                túlsó szárnyon elveszett az ütközet, az én franciám
 528    2   |          szárnyon elveszett az ütközet, az én franciám észrevette,
 529    2   |               észrevette, hogy elveszté az érdemrendét. Mi üldöztük,
 530    2   |            fogni ezt a tisztet folytatá az orosz. - Szükségem volt
 531    2   |                     Elég volt! - ordítá az ifjú honvéd, s kirúgta maga
 532    2   |                  és olyat ütött öklével az asztalra, hogy ahány tányér,
 533    2   |                 nem tűröm el! Én voltam az, magyar volt az, ki tábornoktokat
 534    2   |               Én voltam az, magyar volt az, ki tábornoktokat tönkrelőtte,
 535    2   |                tönkrelőtte, magyar volt az, ki rendet kaszált hadsoraitok
 536    2   |              van, ami jobban fáj, s itt az a kis veres szalag, amit
 537    2   |                híven szavát tartá; amíg az oroszok Debrecenben tanyáztak,
 538    2   |               tábort többet, ott maradt az anyai házban, a hentesi
 539    2   |               mindig több terhet rakott az újév a magyar ember vállaira;
 540    2   |                beletörülte a henteskést az ügyvédi diplomába.~ ~"Akit
 541    2   |                keze el bír még tartani, az nem térdepel le a hatalmasok
 542    2   |             iparos, ami apám volt."~ ~S az ügyvédből, a vitéz honvédből
 543    3   |                 éjjelnek szabad nevezni az olyan időjárást, mikor hat
 544    3   |                 divat.~ ~A hó fehérlik, az égen az északfény ragyog
 545    3   |                  A hó fehérlik, az égen az északfény ragyog muszka
 546    3   |               színekben, délfelé fekete az ég, mint a pinczeablak.~ ~
 547    3   |           felviszem kétszázra. Barátom, az iramszarvas megbecsülhetetlen
 548    3   |            tökéletesen a hónaljáig ért. Az egész emberből csak a kucsmát
 549    3   |             Kecskemét, Pest, Debreczen, az erdélyiek?~ ~- Jaj, minderről
 550    3   |                 ott száradtak és várták az asztrakáni vásárt.~ ~A háttérben
 551    3   |        meglehetősen pirosra volt fagyva az orra, de ez nem gátlá őket
 552    3   |    fülöncsókolás által üdvözölve, ültek az ablak alá, mely vékony halhártyával
 553    3   |              Chrics. Züh. Tserv.~ ~Ezek az orosz alphabet betűi. ~ ~
 554    3   |          szegény magyar nyelvecskéiknek az istentagadó pronunciatiókon
 555    3   |             botorkálni, s úgy megsírtak az ártatlanok bánatukban, mintha
 556    3   |                    De hát mit csináljon az ember? ha már egyszer muszkák
 557    3   |           mondja el csak, mik történtek az elmúlt időkben a szép Magyarországon?
 558    3   |           azonban? Mikor hallották önök az utolsó hírt Illyriából?~ ~-
 559    3   |               erőszakkal ráfogták, hogy az a Zvatopluk puskaportartója
 560    3   |               nemzet? Hol vesztettük el az eldöntő csatát? hol van
 561    3   |                itt csatára a dolog. Míg az ellenség az országon kívül
 562    3   |                a dolog. Míg az ellenség az országon kívül volt, a magyar
 563    3   |               ház, azt felelte, hogy jó az isten, majd eloltja, ha
 564    3   |            legyen, a mivel megegye. Azt az egypár fiatalembert, ki
 565    3   |              hazafi tanyájába, odaültek az asztala mellé, elették előle
 566    3   |             bőrkorbácsokkal suhogtattak az ember füle körül. A gazda
 567    3   |               utóbb a gazdát kiszoríták az udvarra, végre kicsukták
 568    3   |                udvarra, végre kicsukták az ajtón. S ezzel konyecz a
 569    3   |                kardot, hogy meghordozza az országban: a legelső faluban
 570    3   |                Kecskemét?~ ~- Meg, csak az egész városnak ráccá kellett
 571    3   |                szörnyen megsínlik azóta az olajos babot, s nehezen
 572    3   |                 sehogy sem akarta nekik az ott lakhatást megengedni,
 573    3   |            fölött regnálni; kihirdették az 1848-i törvényeket a beduinoknak,
 574    3   |                  Ott czirkalmazzák most az Orinoco vizén Icaria határát,
 575    3   |                     Meghalt. Egy reggel az inasa rosszul kefélte ki
 576    3   |               jó úr úgy felindult, hogy az inasát agyonpofozta, maga
 577    3   |                látod, kis fiam, ez volt az az ember, a ki királyokhoz
 578    3   |             látod, kis fiam, ez volt az az ember, a ki királyokhoz
 579    3   |                Lauka Guszti?~ ~- De isz az jól járt. Mintha sejtelme
 580    3   |              lányt vett feleségül. Most az ipa esztergomi érsek lett
 581    3   |                Semmi sem lehetetlen, ha az ember megházasodik. Mióta
 582    3   |                 mert nagy befolyása van az udvarnál. Mikor a cárral
 583    3   |               cárral contraktust kötött az udvari poetai állomás iránt,
 584    3   |                kit ő számozni tanított, az ország költségén holta napjáig
 585    3   |                kamat maga felemésztette az uralhegyi platinabányákat.~ ~-
 586    3   |               fölségesen. Reggel elmegy az orosz premierministerrel,
 587    3   |              van, hogy szalmát sem tart az ajtaja előtt, hanem, ha
 588    3   |                a "vitéz kozákhoz", hová az orosz hautevoléci elite
 589    3   |              emlegettél. Miféle színház az?~ ~- Természetesen, hogy
 590    3   |               darab veszettül tragicus. Az egész előadás alatt a baromállás
 591    3   |           kaczagás miatt, kivált, mikor az ötödik felvonás végén mind
 592    3   |        szereplők nem keltek föl többet. Az utolsó jelenetben mindnyájan
 593    3   |               festett erdők árnyékában. Az énekesek okosabbak voltak,
 594    3   |             dolog nagyon egyszerű: hogy az elkeseredés véres forradalmat
 595    3   |                 fegyverezni a nemzetet. Az intelligencia meg volt hasonolva,
 596    3   |            fegyvert adni a kezébe, hogy az országból kivigyék katonának;
 597    3   |              katonának; mikor benn volt az ellen, ily okoskodást kellett
 598    3   |           kellett terjeszteni közte: ez az ellenség nem bántja a szegény
 599    3   |     felszánthatjuk. A gyáváknak ez volt az argumentuma, akik vitézebbek
 600    3   |            múlva várat lehetett építeni az úri koponyákból. A nép ízenként
 601    3   |                 bátran következik: hogy az academia hatáskörébe az
 602    3   |                 az academia hatáskörébe az ilyen statustani kérdések
 603    3   |       rómaiaknál e felkiáltás: biafor!" Az orvostani ez: "miért van
 604    3   |                orvostani ez: "miért van az embernek a szája az orra
 605    3   |                 van az embernek a szája az orra alatt és nem a háta
 606    3   |            cserebogár miért nem szereti az eczetes salátát?" A históriai
 607    3   |               annak lehetősége, hogy ha az ember egész életében semmit
 608    3   |                 olyan alakban, mint ezt az 1848-ki országgyülés elkészíté,
 609    3   |                összegek helyett ő fizet az elitéltnek ugyanannyi kancsukát.
 610    3   |                 kell bizonyítania, hogy az a hölgy, a kihez írt, sem
 611    3   |            különben kancsukát kap, mert az erkölcsiség ellen vétett.
 612    3   |     semmirekellő!" rögtön lekapják érte az embert, s még be sem szabad
 613    3   |               szabad bizonyítania, hogy az a novellai személy csakugyan
 614    3   |               nem mesterség kipusztulni az orosz és tót mellett, melynek
 615    3   |              feleljenek nekem egyet. Mi az ördögöt vétettek önök, hogy
 616    3   |                collegát azért küldte ki az országból a kormány, mert
 617    3   |                besütött a nap, arczomon az izzadság folyott végig.
 618    3   |              ujjongató nép vonult végig az utcákon. Az önkéntesek csapatja
 619    3   |                vonult végig az utcákon. Az önkéntesek csapatja toborzott
 620    3   |            dalolva, tánczolva s éltette az uniót, melynek friss híre
 621    3   |                    A nemzeti színházban az egész opera bátran be van
 622    3   |          északfényével, s szájamban van az íze a halzsírban főtt medvefülnek.~ ~
 623    4   |                tűrés-tagadás benne? biz az én kedves Sonkolyi Gergely
 624    4   |                minő elokvenciával tudta az emberfiának az apja teremtését
 625    4   |      elokvenciával tudta az emberfiának az apja teremtését eláldani!
 626    4   |           klarinéthang. - Én sem voltam az a legény, ki a bátorságot
 627    4   |        kergetett meg engem tulajdonképp az én kedves Sonkolyi Gergely
 628    4   |             szokta kezdeni, tudniillik: az elején.~ ~Tehát - mikor,
 629    4   |                midőn tudniillik engemet az iskolából kicsaptak. - Hja,
 630    4   |              viseltem magamat, vétettem az emberiség ellen: nem akartam
 631    4   |         meghosszabbodott képpel, otthon az apám jól megdögönyözött
 632    4   |                 néz? - kérdém egy ízben az érdemes ökörhóhértól, midőn
 633    4   |               szerint a jobbik szemével az ökörre, a rosszabbikkal
 634    4   |               egy csapással megdicsőíté az ökröt.~ ~- Hát mondja meg
 635    4   |                 anyámasszony!~ ~Most ez az ember földesúr.~ ~Én pedig
 636    4   |           Otthon - mit volt mit tennem? Az ember déltől estig csak
 637    4   |             mert dombon laktunk, honnét az egész compossessoratus valamennyi
 638    4   |               szedik ajkacskáikat, hogy az ember azt hinné, az r-et
 639    4   |                hogy az ember azt hinné, az r-et sem tudják határozottan
 640    4   |               hogy szintúgy porzik bele az út... S egy bizonyos háznál,
 641    4   |             szokott lenni, hogy a gazda az első ajtón kiment, valaki
 642    4   |           bejött; s mikor a gazda ismét az első ajtón zörgetett: olyankor
 643    4   |               ajtón zörgetett: olyankor az a másvalaki a hátulsó ajtón
 644    4   |                 malomköves asztalnál, s az volt legszebb a dologban,
 645    4   |                 a dologban, hogy kivált az ilyenek szoktak nagyra lenni
 646    4   |           házunk szomszédságában lakott az én kedves urambátyám, Sonkolyi
 647    4   |      kövecsekkel verette ki azt irombán az öregúr s nem kelle azt többé
 648    4   |              háza két ablakával fordult az utcára, mely ablakok szüntelen
 649    4   |   szomszédságában egy kinyúló kaszának. Az udvaron nagy szederfák álltak,
 650    4   |             szederfák álltak, ülőhelyei az udvar baromfiainak, s a
 651    4   |                díszlett, erősen befutva az úritök erős indáival; valamivel
 652    4   |                 a fekete bőrpamlag volt az...~ ~No de ne rohanjunk
 653    4   |                      No de ne rohanjunk az ajtóval együtt a házba...~ ~
 654    4   |             házba...~ ~Tehát itt lakott az én kedves szomszéd urambátyám,
 655    4   |                 azonban lakhatott volna az öregúr akár felső, akár
 656    4   |               Tehát szép kisleánya volt az öregúrnak.~ ~Esztikének
 657    4   |          öregúrnak.~ ~Esztikének hítták az eszemadtát...~ ~Bizony,
 658    4   |         megláthassam a szentemet, amint az udvarra kijött, vagy a virágait
 659    4   |             miatta: hogy délelőtt van-e az idő, vagy délután?~ ~Hanem
 660    4   |              Hanem mindez nem volt elég az üdvösségre. Ha az ember
 661    4   |             volt elég az üdvösségre. Ha az ember üvegen keresztül nyalja
 662    4   |              igen érzi édességét, pedig az én képzeletem sok rendbeli
 663    4   |         megsegíteni ez egyszer; azonban az okos tanács nem gomba, hogy
 664    4   |             tudva volt faluszerte, hogy az én szomszéd urambátyám kuruc
 665    4   |          dolgokban nem érti a tréfát, s az a rebellis elve van, hogy
 666    4   |              hogy a háztartást reábízza az ember. - Ezt nevezem aztán
 667    4   |              csak elszívelte volna nála az ember, hogy leányát úgy
 668    4   |             egymással, olyankor, amikor az öregúr napestig vadászni
 669    4   |          napestig vadászni járt; - csak az a fatális - óh! nem tudok
 670    4   |            tudok nevet találni számára: az a Belzebub kályhatevője,
 671    4   |                a Belzebub kályhatevője, az a vén Debora ne lett volna
 672    4   |    vőlegénykorában is szájában lehetett az íze.~ ~Némelyek azt mondták,
 673    4   |              azt mondták, hogy testvére az öregúrnak; mások azt vitatták,
 674    4   |             tudja Isten, mije volt, biz az nagyanyja is bízvást lehetett,
 675    4   |             könnyebbítse meg a jó Isten az ő ágyának szalmáját; de
 676    4   |                 egyszer megsejtve, hogy az öregúr hátat fordított a
 677    4   |                 szomjasan tekingetve be az elzárt paradicsom ablakán. -
 678    4   |                azt a kezet. Hát egyszer az a kéz megzörgeti erősen
 679    4   |                 a kéz megzörgeti erősen az ablakot! Lehetetlen volt
 680    4   |             megszünteté azon eset, hogy az ablak felszakíttatott s
 681    4   |                 asszony; azt gondoltam: az egyiptomi hét sovány esztendő
 682    4   |                 Mit bámul, mint a borjú az új kapura, he? Eltakarodik
 683    4   |                 meg azt a füvet, amitől az ilyen sihedereknek kinő
 684    4   |                 s úgy.~ ~Ezzel becsapta az ablakot.~ ~...Hej, de elkotródtam
 685    4   |           Mintha nem is én lettem volna az, aki ott volt. Lehúztam
 686    4   |                csillagos eget; nem jött az álomnak gondolatja sem szemeimre;
 687    4   |              szemeimre; hogyisne! mikor az egész délutánt végighúztam,
 688    4   |              délutánt végighúztam, mint az ürge, és éjjel aztán az
 689    4   |                 az ürge, és éjjel aztán az én kis Esztikémet iparkodtam
 690    4   |          állítani, de tudja patvar, még az emlékezetem is fügét mutatott;
 691    4   |              odajött zsinagógát tartani az ablakom alá. Ki vékonyan,
 692    4   |           trillázták és cifrázták, hogy az embernek még a lelke is
 693    4   |                 óta megkímélték magukat az efféle tisztelkedésektől.~ ~
 694    4   |                világból!... agyondobtad az éjjel a Debora asszony cirmos
 695    4   |         macskával ne jöttem volna össze az életben!~ ~- Azonban csak
 696    4   |            otthagyott.~ ~Én pedig vevém az élni megszűntet s szépen
 697    4   |               lyukat szakítottak eddig; az ember jajgatott, hadarászott
 698    4   |         alázattal bekocogtattam.~ ~- Ki az? - hangzék belől (akár egy
 699    4   |                volna).~ ~Benyitottam.~ ~Az emlékezetes ablaknál ült
 700    4   |         zsiráf-fésűre szedve. Ránc volt az arcán, amennyi csak ráfért,
 701    4   |             amennyi csak ráfért, s maga az arc nagyon cipószínű volt.~ ~
 702    4   |                    A másik ablaknál ült az én rubintom, Esztikém, s
 703    4   |                kilátása volt szegénynek az ablakból. Éppen egy boglya
 704    4   |                 megnőttem? Én vagyok ám az a kis szöszke Csallóközi
 705    4   |            annyiszor beverte pilinckkel az ablakomat? no ugyan nagy
 706    4   |                a bőröm. Most is látszik az énrajtam (no ugyan!). Hej,
 707    4   |         vármegyében sem, mint én voltam az én fiatal időmben. Hisz
 708    4   |            fiatal volt, még akkor talán az a pap sem született, aki
 709    4   |                a pap sem született, aki az apámat megkeresztelte; gondolám,
 710    4   |           esztendő!); hja, csak így van az, semmiben sincs állandóság,
 711    4   |             csak annyiban vagyunk, hogy az ember nem győzi magát őrizni
 712    4   |             minden lépten-nyomon szabad az Úr keze velünk.~ ~- Azért
 713    4   |              velünk.~ ~- Azért maradjon az ember odahaza, üljön le
 714    4   |               odahaza csak nem történik az emberen semmi baj.~ ~- Nem
 715    4   |            padláson a hurkák végit, meg az oldalast; hanem a mieink
 716    4   |      látogatásképpen.~ ~E percben nyílt az ajtó s Esztike bejött.~ ~-
 717    4   |                 váltam-e tőle kővé.~ ~- Az én macskám! - rikácsolá,
 718    4   |              kiragadta azt kezeimből. - az én macskám! - ordíta, hogy
 719    4   |                 macskám! - ordíta, hogy az ablak reszketett bele, miközben
 720    4   |          kicsinyt", végre lehelyezé azt az asztalra, s fölé borulva,
 721    4   |           szemeit, s kezét húzta kifelé az enyimből.~ ~Ostoba egy kis
 722    4   |           Ostoba egy kis kérdés is volt az tőlem, megvallom, de az
 723    4   |                 az tőlem, megvallom, de az embernek nem oly könnyen
 724    4   |               nem oly könnyen jönnek ám az okos kérdések, mikor szerelmes.~ ~
 725    4   |                mikor szerelmes.~ ~Hanem az a vércseszemű tátos - azt
 726    4   |              voltál, s megbosszulom még az unokáid unokáin is.~ ~(Boldog
 727    4   |              volt maga teljes életében; az apja is az volt; minden
 728    4   |             teljes életében; az apja is az volt; minden nemzetségeit
 729    4   |        szerettem. Tudja ki, keresse ki, az Isten áldja meg, azt a semmirevalót.
 730    4   |                  De majd csak jobb lesz az, ha én áldom kegyelmedet
 731    4   |                  hogy fel tudott ugrani az asztalra! Mint tudta már,
 732    4   |             olyan piszkos állatot, mint az egér, még a szájába sem
 733    4   |              adta oda kezembe, hogy azt az ő ablaka elé eltemessem,
 734    4   |             hozzak.~ ~- - Megvolt tehát az ürügy, mely alatt Esztikét
 735    4   |               azonban a meghalálozottat az ablak alá, s sírt emeltem
 736    4   |                  hogy Esztikét kiküldte az uramatyámat várni. Ott találkoztam
 737    4   |          folytatám - olyan vagyok, mint az árva madár, kit a zápor
 738    4   |            megfésül. Keserűség, árvaság az életem; hanem hiszen felderül
 739    4   |                hideg szél kezde fúni, s az ő nyakán csak vékony kis
 740    4   |                      Óh, ne mondja azt, az isten áldja meg, ha nem
 741    4   |                  Csak furcsa állatja is az embernek az a szív!... Hej,
 742    4   |           furcsa állatja is az embernek az a szív!... Hej, ha az embernek
 743    4   |          embernek az a szív!... Hej, ha az embernek szíve nem `volna`!~ ~
 744    4   |             kíváncsiabb volt meghallani az eseteket, s ott marasztott. -
 745    4   |                könyveknek kereszteltem (az áldott teremtés csak magyarul
 746    4   |                csak magyarul tudott), s az volt aztán a legvígabb történet,
 747    4   |             tatár karmolja össze ezeket az ő könyveit?~ ~Így ment ez,
 748    4   |                  éreztem tudniillik azt az időt, mikor urambátyám meg
 749    4   |                 kifelé ballagtam, amint az ajtót éppen nyitnám s húznám
 750    4   |       meglepetés volt reám nézve, midőn az ajtó megnyílt s bejövő és
 751    4   |              elmozdítván karomnál fogva az ajtótól, - hordom én a te
 752    4   |                égiháború! át mered ütni az orrodat, fogadom a kilencvenkilenc
 753    4   |              pedig, még egyszer rábízva az ördögre, hogy vigyen haza,
 754    4   |                tevém ki magamat, hogyha az öregúr meglát, belém lő.
 755    4   |                 felmutattam - nem ugyan az égre, hanem a padlásablakra,
 756    4   |                egymással, hogy egyikünk az egyik padlásablakból, másikunk
 757    4   |              nem mertek volna tenni, ha az öregurat a határon belől
 758    4   |                Ezt megsejtve, kilódulék az erdőre, teleszedtem a kalapomat
 759    4   |        alkalmával igen ráncba szedhette az öregúr az illető őrsereget,
 760    4   |              ráncba szedhette az öregúr az illető őrsereget, mert az
 761    4   |               az illető őrsereget, mert az egész cselédség, az első
 762    4   |                mert az egész cselédség, az első kuktától az utolsó
 763    4   |             cselédség, az első kuktától az utolsó agárig, kitelhetőképpen
 764    4   |                a szobaajtón, - még csak az egyik lábam tettem belől, -
 765    4   |               Debora asszony, s odacsuk az ajtóhoz, hogy másik kezem
 766    4   |               Szarvasgombát hozott? Már az más, úgy jöjjön be, hozza
 767    4   |                   értelmezé a néne.~ ~- Az ám - mondám.~ ~Esztike odasimult
 768    4   |             zsellérek benne? Szoktak ám az ilyenekben lenni, hamar
 769    4   |               nagyít! Akkorának mutatja az ember pórusait, mint egy
 770    4   |                    Tudta is ez, hogy mi az a tunica choroidaea! S azt
 771    4   |              könyöke meg talál fájdulni az embernek: valóságos amaurosis
 772    4   |               fáj a könyököm: de hát mi az a marmaurosis?...~ ~- Ez
 773    4   |               végképpeni ablepsia marad az emberen.~ ~Nem értette szegény,
 774    4   |                 megnyugodott benne.~ ~- Az Istenért, édes öcsémuram,
 775    4   |               hanyatt, én addig rohanok az orvosságaimért.~ ~Mentem
 776    4   |          visszaértem, már ágyban feküdt az agyonrémült páciens.~ ~Féltette
 777    4   |         bekötöttem a szemeit, hogy csak az álla látszott ki az asztalkendő
 778    4   |                csak az álla látszott ki az asztalkendő alól, s ráparancsolék,
 779    4   |                akartam. Átöleltem ekkor az én galambom Esztikémet kedvem
 780    4   |             sokáig néztem szemeibe és ő az enyimbe, Isten bocsássa
 781    4   |                 kiálték - nincs idebenn az Esztike.~ ~- Hát mi cuppant
 782    4   |             Esztike.~ ~- Hát mi cuppant az elébb olyan nagyot?~ ~-
 783    4   |                 elébb olyan nagyot?~ ~- Az orvosságos üvegből húztam
 784    4   |           húztam ki a dugaszt.~ ~- Úgy, az orvosságos...~ ~- Hanem
 785    4   |            mégsem jól lesz - gondolám - az ember nem beszélhet miatta,
 786    4   |              fordítani kell.~ ~Odaültem az ágyához, s kezdék neki mesélni.~ ~-
 787    4   |             neki mesélni.~ ~- Tudva van az anatómiából, hogy az embernek
 788    4   |                van az anatómiából, hogy az embernek arra való a füle
 789    4   |            embernek arra való a füle és az orra, hogy mintegy padlásablakok,
 790    4   |                közül vagy a fület, vagy az orrt be kell szépen tömni
 791    4   |            érezni, kedves asszonynéném, az orrát vagy a fülét?~ ~Akárki
 792    4   |             volna e célra a fülét, mint az orrát, s így lőn, hogy furfangosságnak
 793    4   |             hogy furfangosságnak általa az örökké élő házi statáriumot
 794    4   |              napok, századai reám nézve az örömnek és üdvösségnek.
 795    4   |          szüntelen odaáltal. Künn esett az eső, a páciens szuszogott,
 796    4   |           pisztolyt véve kézbe, mentünk az ajtónak.~ ~Kinyitók azt:
 797    4   |                boronálta!~ ~- Ujujú! ez az én tekintetes urambátyám! -
 798    4   |              mint nyitja kulcsnál fogva az utcaajtót.~ ~- Kolbásznak
 799    4   |               midőn urambátyám kilépett az ajtón.~ ~- Szaladj! - mondám
 800    4   |                   De már megkövetem, ha az agyonütés kedvéért meg nem
 801    4   |              aligha nem fogy közöttünk (az öregúr 1809-ben nagyon betanult
 802    4   |       rézcsákány szagát magamhoz.~ ~Már az én kedves urambátyám éppen
 803    4   |         káromkodjam annyit, mert elvisz az ördög, és íme elvitt. És
 804    4   |           irgalommal irántam, csak most az egyszer bocsáss meg, és
 805    4   |                 mindkettőnknek.~ ~Tehát az én kedves urambátyám imádkozott.~ ~
 806    4   |             lett volna mit félni, hanem az ötlött nekem meg eszembe,
 807    4   |            verem nem volt oly tág, hogy az ember kalamajkát járhasson
 808    4   |               mondám neki -, hiszen biz az megtörtént, de azért csak
 809    4   |               azért csak ne rugdalja ki az emberfiának a fogait.~ ~-
 810    4   |              ketten?~ ~- Csak úgy, mint az eső az égből: létra nélkül;
 811    4   |                   Csak úgy, mint az eső az égből: létra nélkül; mármost
 812    4   |             Urambátyám! lassabban! csak az elébb tett fogadást.~ ~-
 813    4   |                 tett fogadást.~ ~- Mit, az elébb? az elébb nem tudtam,
 814    4   |            fogadást.~ ~- Mit, az elébb? az elébb nem tudtam, hogy farkasveremben
 815    4   |                  vitte volna el a gólya az óperenciákra! ... korpacibereadta!~ ~
 816    4   |                 hogy füttyel sem éri el az én vállamról is a nyílást.~ ~-
 817    4   |                   csillapítám - éjszaka az idő; még majd farkasokat
 818    4   |         haraptak rajtam, azt gondoltam, az ördögök tépnek tüzes harapófogókkal.~ ~-
 819    4   |               alá poklokra.~ ~- Kidobom az ilyenadtát, ne háljon velünk -
 820    4   |           velünk - dörmögé, s fölhajítá az állatot.~ ~Vala azonban
 821    4   |         hajított lúd visszaesett, s üté az én kedves urambátyámat úgy
 822    4   |                tüzét, - mi dolgod neked az én házamnál, hallod?~ ~-
 823    4   |           Esztikébe.~ ~- De öcsém, csak az annak a rendi és módja:
 824    4   |                 is elveszem.~ ~- Veszed az ördögöt, hiszen mostohaanyám;
 825    4   |                 hanem iszen majd megjön az időjártával, az Isten elég
 826    4   |             majd megjön az időjártával, az Isten elég gazdag, majd
 827    4   |           megsegít.~ ~- De fiam - szólt az öregúr, pipáját tenyerében
 828    4   |           elveszi, másiknak odaadja; de az ilyen magadforma semmihez
 829    4   |          esküdtnek.~ ~- S akkor Esztike az enyim lesz? ~ ~- Ijh, hogy
 830    4   |                  és hozzánk be nem ütöd az orrodat, különben láncon
 831    4   |                egymás nyakába borultunk az öregúrral, összecsókolóztunk,
 832    4   |                  adj fiam tüzet", mondá az öreg, pipája ki levén szunnyadva.
 833    4   |              töltöttük nagy mulatsággal az éjszakát. Én szépen ölembe
 834    4   |        csakugyan boldogan elszunnyadott az Úrban, s harsogott álmában,
 835    4   |           találtak.~ ~Reggel felé, hogy az éhség elővett, magunk is
 836    4   |                 fogott s újra felemelt, az atillámat összehasogatták,
 837    4   |                fejét verték be ilyenkor az embernek, alispánságért
 838    4   |           embernek, alispánságért pedig az ablakon dobták ki; már ez
 839    4   |               rendezett házi kertjében. Az egész falubeli asszonynépség
 840    4   |               lett volna -, menyasszony az is.~ ~Esztikének sem kellett
 841    4   |               lugos ajtaját. - Nem jött az áldott azon gondolatra,
 842    4   |               pedig ne haljon meg, mert az most oly közel áll kegyedhez,
 843    4   |           sebesen dobogott a szíve! óh! az a sóhajtás, melytől ekkor
 844    4   |               magamhoz szorítám: "Hanem az egész még titok", súgám
 845    4   |              már ekkorra szinte kifúrta az oldalát a titok, s elmondá
 846    4   |          elmondá azt nagy teketóriával, az összes vendégeknek szintoly
 847    4   |             mondá Gergely bácsi, - hogy az a leány akármit egyebet
 848    4   |               Piros lett a lányka, mint az esthajnal.~ ~- Hát hol a
 849    4   |              repeső tekintetet - azokat az ártatlan, szótlan ajkakat,
 850    4   |                  mik ezentúl mind, mind az enyimek voltak, s miknek
 851    4   |                szép gondolat volt tőled az a szerelem!~ ~Urambátyáimék
 852    4   |               mégpedig olyan útra, hová az ember a pipát sem viheti
 853    4   |               egyszer elkerítette ennek az orvosságnak a keserű kínját!
 854    4   |                bizony már régen volt.~ ~Az a gyönyörű szilfid termet,
 855    4   |              azért most is úgy szeretem az eszemadtát, mint a lelkem
 856    4   |            mozog már, a nyelvét kivéve. Az még ép és egészséges. Előre
 857    4   |             Előre praenumerált rá, hogy az unokáinkat ő tanítja majd
 858    5   |             hogy nagyon megszerette azt az eredeti, őssajátságú fajt,
 859    5   |          eredeti, őssajátságú fajt, míg az erdélyi urak is megkedvelve
 860    5   |    szertemaradozott tőle, hogy utoljára az ország minden részeiben
 861    5   |       Kolozsvárról elküldött Felvincre, az előbb bejárta Vásárhelyt
 862    5   |                félkótyagosan nekiindult az útnak, az útban összejött
 863    5   |      félkótyagosan nekiindult az útnak, az útban összejött Apor hajdúival,
 864    5   |              legvendégszeretőbb volt.~ ~Az egy becsületes vargamester
 865    5   |             hogy legyen mivel köszönnie az érdemes vendégnek.~ ~A fullajtár
 866    5   |    tisztaszobájába, leültette a lócára, az inas lehúzta csizmáit és
 867    5   |            lecsapva zöld bársonysüvegét az asztalra; - tud kend magyarul?~ ~-
 868    5   |            jóféle bort, azt két kupával az asztalra tette, s nekifeküdtek
 869    5   |                mégsem győzi senki, mint az én uram, az maga megiszik
 870    5   |                 senki, mint az én uram, az maga megiszik egy ülő helyében
 871    5   |                    A fullajtár megdúzta az orrát, s elhallgatott. Jónak
 872    5   |                szóhoz.~ ~- Hallja kend, az én uramnak van egy akkora
 873    5   |               monda:~ ~- Hallja kend, - az én uram olyan erős ember,
 874    5   |                két könyökkel tehenkedve az asztalra.~ ~- Megveszett
 875    5   |              uram felveszi ám a vállára az eleven bivalyt!~ ~A fullajtár
 876    5   |                    A fullajtár lecsapta az asztalra a kupát s ordított,
 877    5   |              mondom kendnek, hogy mikor az én uram megfogja így a kezében
 878    5   |           poharat.~ ~- Állok elébe.~ ~- Az én uram, a választó herceg
 879    5   |        fullajtárra köszönté.~ ~- Ez meg az én uramért, Apafi Mihály
 880    5   |             dugta a kezeit, s elfordult az asztaltól.~ ~- Köszönöm,
 881    5   |                  ha a nyakad közé öntöm az egész vederrel! - szólt
 882    5   |                kupához, s ne várd, hogy az nyúljon tehozzád, mert azt
 883    5   |         beszélni társához, mint szokása az embernek, mikor már közel
 884    5   |               vágta hozzá a kupát, hogy az székestül hanyatt dűlt.~ ~
 885    5   |                 aztán szépen lefektette az ágyba, s reggelig ott hagyta
 886    5   |            műhelyben.~ ~Reggelre kelvén az idő, a fullajtár is fölveté
 887    5   |            lehet nekem? - kérdezősködék az ott levő inasoktul - úgy
 888    5   |            érzem magamat, mintha valaki az éjjel álmomban szörnyen
 889    5   |             álmodta kend, - felelt neki az egyik inas - mert az éjjel
 890    5   |               neki az egyik inas - mert az éjjel bor mellett összekaptak
 891    5   |                  már megkapta a magáét, az a kendé marad. Egyébiránt
 892    5   |                 akár a Hofmesterért, de az azon fellyül való személyeknek
 893    6   |            asszony~ ~ ~ ~ ~Elhallgattak az ágyúk, elhalt a csatazaj,
 894    6   |             égdörgés, szélsóhajtás. Tán az elhullottak szellemei kezdettek
 895    6   |                  kérlelhetetlen csatát, az ég kapuit védve most azok
 896    6   |                Gábor Áron,... emez volt az ellenségé,... s ez rá az
 897    6   |                az ellenségé,... s ez rá az ég mennydörgése...~ ~S mikor
 898    6   |                de ha elveszett a nemzet az eldöntő ütközetben, hírmondó
 899    6   |         világtalanok, két naptalan hold az égen, régóta már csak a
 900    6   |                nem lehetek én ottan!«~ ~Az alkonyat kétes világánál
 901    6   |              bibliából olvas a nyomorék az öreg embernek. Ők az utolsó
 902    6   |           nyomorék az öreg embernek. Ők az utolsó két férfi a városban,
 903    6   |            utolsó két férfi a városban, az egyik vak, a másik sánta,
 904    6   |              harcba.~ ~A nyomorék olvas az Izrael harcairól, nagy,
 905    6   |        harcairól, nagy, nehéz csatáiról az Isten választott népének,
 906    6   |          népének, a szép háborúról, hol az Isten ládája mellett, védve,
 907    6   |            tovább olvas:~ ~»És elnyerék az Isten ládáját és Éli két
 908    6   |               fejére.«~ ~»És íme Éli ül az útfélen, várakozván, mert
 909    6   |               útfélen, várakozván, mert az ő szíve nagy rettegésben
 910    6   |          hírmondó a városba, megzendüle az nagy jajkiáltással.«~ ~»
 911    6   |      jajkiáltással.«~ ~»Micsoda kiáltás az? kérdi Éli, hallván a kiáltást.«~ ~»
 912    6   |             kilencvennyolc esztendős és az ő szemei meghomályosodtak.«~ ~
 913    6   |           olvasni, föl talált tekinteni az ősz emberre és szíve elfacsarodott,
 914    6   |                 olvasod tovább? - kérdé az aggastyán.~ ~- Sötét van,
 915    6   |                    Sötét van, nem látom az írást.~ ~- Nem mondtál igazat.
 916    6   |         könnyeket és olvasott:~ ~»Monda az ember Élinek: a harcból
 917    6   |          szaladtam el.«~ ~»Megfutamodék az Izrael, - a te két fiad
 918    6   |                 te két fiad is megholt, az Isten ládáját is elnyerték.«~ ~
 919    6   |                zokogásra fakadt s fejét az aggastyán térdeire hajtva,
 920    6   |                elrejté arcát kezeibe.~ ~Az ősz nem sürgette, hogy olvasson
 921    6   |              végsorait:~ ~»És mikor Éli az Isten ládáját hallá említeni,
 922    6   |                de még most is szépek.~ ~Az ég egyik oldalán a lemenő
 923    6   |              lélek sem vénül meg, hanem az évekkel megerősödik.~ ~Karcsú,
 924    6   |              fehér, hogy szinte világít az éjben s alakja oly lenge,
 925    6   |                  Most elment a csatába. Az anya és a menyasszony szemei
 926    6   |       menyasszony szemei tán őt keresik az alaktalan távol ködeiben.~ ~-
 927    6   |        Pillanatok múlva láthatóbbá lesz az alak. A leányka arcán szerelmes
 928    6   |           szerelmes hajnalpír ömlik el, az anyáén haragos lángvörösség.~ ~-
 929    6   |       vőlegényét, oly távolból meglátja az anya fia gyalázatát.~ ~Tántorogva,
 930    6   |            tétovázva jött a látott alak az úttalan síkon. Feje búsan
 931    6   |              fiára, s a nők körülállták az anyát, amint a fiút arra
 932    6   |                 tartani.~ ~A temetőárok az anya és fiú között volt.
 933    6   |            rajta átmenni. Ott lerogyott az árok előtt.~ ~- Hol hagytad
 934    6   |                 leánykát.~ ~Ott térdelt az anyja lábai előtt, kedves
 935    6   |                 titkolni, hogy zokog.~ ~Az ifjú még tétovázott, még
 936    6   |               még menyasszonya sem, még az sem marasztja, az sem vigasztalja,
 937    6   |              sem, még az sem marasztja, az sem vigasztalja, felvánszorgott
 938    6   |              ingó léptekkel neki indult az úttalan avarnak, nem nézett
 939    6   |        temetőkertben. Egetverő sírás.~ ~Az ősz ember a kriptaajtóban
 940    6   |               sírást, kérdé, mily sírás az?~ ~- Elveszett Székelyország,
 941    6   |              vezér is sebben elhullt.~ ~Az ősz ember ezt hallva, kezeit
 942    6   |             világtalan szemeit fölemelé az égre: »én Uram, én Istenem!«
 943    6   |          székely nők felvevék karjaikba az elhunyt aggot, kinek a veszteség
 944    6   |                  a gyáváit elhajtották, az utolsót most teszik koporsóba.
 945    6   |          utolsót most teszik koporsóba. Az is nyolcvanéves világtalan
 946    6   |              koporsója körül ott sírnak az elhagyottak. Isten látja,
 947    6   |               nem tartja senki annak.~ ~Az asszonyok a koporsó körül
 948    6   |          koporsó körül álltak, tele van az udvar is, mindenki elmegy
 949    6   |                elmegy nézni a halottat. Az utolsó férfi a koporsóban.
 950    6   |                 csatamezőn, kinn futnak az elátkozott világban. Annyi
 951    6   |               Annyi unokafiú közül csak az egy nyomorék van jelen és
 952    6   |                 felemelte lángoló arcát az asszony tekintetéhez s nagy,
 953    6   |         hősiesen világoltak elő, mintha az erős lélek egy pillanatra
 954    6   |              leszesz boldog, - folytatá az asszony. - Terád semmi öröm
 955    6   |                Terád semmi öröm nem vár az életben. Pedig ki tudja,
 956    6   |                talán... Csak mégis szép az élet ugye? Még a rongyok
 957    6   |               nyomorék testében is szép az élet... Még a mankóért sem
 958    6   |             volna oda a megutált életet az irigylett halálért, - szólt
 959    6   |                Egy csatatér felett, hol az elemek maguk is csatáznak,
 960    6   |              segítsen többé, kiragadnád az ellen kezéből a biztos győzedelmet,
 961    6   |         meghalni nem a sírba, hanem föl az égbe.~ ~- Ó, tehetném bár! -
 962    6   |                 fel a nyomorék. - De mi az én hangom? Mik az én karjaim?
 963    6   |                 De mi az én hangom? Mik az én karjaim? Szavam nem hallatszik
 964    6   |                messziről meglátod jönni az ellenséget, a harangot meghúzod,
 965    6   |            meggyújtod, s ha látod, hogy az ellenség elfoglalta a várost,
 966    6   |              rettenetes némber szavait, az utolsó szavaknál kiejté
 967    6   |              kapu! kiálts város! Eljött az Úrnak rettenetes napja!...~ ~
 968    6   |                 kiterjesztett kezeikkel az égre voltak emelve. Térden
 969    6   |                      Jer velem, - szólt az asszony, felemelve őt a
 970    6   |            sietve, oly élénken haladott az asszony mellett, mintha
 971    6   |                nem mutatott erővel ment az fel a meredek lépcsőkön,
 972    6   |          feltekintett, a béna kihajlott az ablakból s mankóját leveté.~ ~-
 973    6   |                  Judit megállt közöttük az udvar közepén. Magas, uralkodó
 974    6   |          kedveseink után üresen maradt. Az ismert hangok helyett hallani
 975    6   |           hangok helyett hallani fogjuk az idegen szókat, s arcaitok
 976    6   |                özvegy bájait érni fogja az idegen kívánó tekintete.
 977    6   |            halál mindent visszaad, amit az élet elvett, s a halált
 978    6   |               nem veheti el senki, mint az életet. Ha nem tudnám, hogy
 979    6   |        torlaszolja el szekerekkel, csak az ajtók maradjanak nyitva,
 980    6   |             forraljanak vizet és olajat az üstben. Az első harangszóra
 981    6   |              vizet és olajat az üstben. Az első harangszóra mind ide
 982    6   |         kivisszük a város kapujába, ott az utca végén, a kapu előtt
 983    6   |                  házaitokat elrendezni. Az első harangszóra sietve
 984    6   |                 sietve gyűljetek ide.~ ~Az asszonyok szétoszlottak,
 985    6   |                    Kinek temetésére?... Az utolsó férfinak.~ ~- A lélekharangot
 986    6   |                    Kinek a halálára?... Az egész városnak.~ ~Sepsiszentgyörgy
 987    6   |               Ezekkel is egy szekér jő, az is a halál szekere, hat
 988    6   |              felé tart. Sír van jelölve az úton keresztbe.~ ~- Azelőtt
 989    6   |             mikor a magyar nép elindult az ismeretlen világba hazát
 990    6   |           Kaukázus vad bércei mögött, - az elvált testvérek sohasem
 991    6   |              ovál arcához oly jól illik az a kis, sötét bajusz. Ha
 992    6   |          mondaná, hogy nem magyar.~ ~De az öltözet is, melyet visel,
 993    6   |              visel, oly különös hatású; az a piros, körül prémes süveg,
 994    6   |            látszik elő hosszú ujjakkal, az a görbe kard, maga a kard
 995    6   |           regére a távol gyermekkorból. Az ember felsóhajt s úgy fáj,
 996    6   |          megkérdeni tőle, mit csinálnak az otthon maradt rokonok? Boldogok-e?
 997    6   |                 mi nem vagyunk boldogok az új földön. Minket el-elhagyogat
 998    6   |                 elmondanák otthon, hogy az eltávozott testvérek sorsát
 999    6   |                sóhaj jutna számunkra, s az unokagyermek megtanulná
1000    6   |                 a nagy sírt, keresztben az útban, elzárva vele a kijárást,