Rész

 1    1|        hm".~ ~- Úgy kellene azt, szólt sóhajtva József, szépen
 2    1|   akartam mondani, humanissime - szólt végre száraz hangon, -,
 3    1| Megbódultatok-e, dilectissimi? - szólt elszörnyedve a jó úr - menjetek,
 4    1|         jól, amit kend mondott - szólt a vezér, amint észrevette,
 5    1|          ravasz mosolygását, így szólt:~ ~- Becsületes szolgák.
 6    1|       dagadt: mintha nem is neki szólt volna az, megkapá Áron kezében
 7    1|   kezdtek nézni.~ ~- No, diák, - szólt fogcsikorgatva a labanc -,
 8    2|          ám. - No hát itt van! - szólt a szabólegény, egy kettéharapott
 9    2|          nagyot sóhajtva, ekként szólt:~ ~- Hát aztán miféle szerzetnek
10    2|          lenne.~ ~- Pap, ugye? - szólt Kondor uram, nagyot sodorva
11    2|     titkot.~ ~- Az akar lenni? - szólt elbámulva Kondor uram, s
12    2|      csak prókátor akar lenni? - szólt visszafordulva szomszédasszonyához.~ ~
13    2|      kedvese elé sietett, és nem szólt neki semmit, csak a nyakába
14    2|         áldjon, Sárikám lelkem - szólt a hadfi gyöngéden -, ne
15    2|       biz innen nem eresztünk! - szólt belecsimpajkózva fia karjába
16    2|        asszonyoknak egy szót sem szólt azokból a szép biztatásokból,
17    2|        homloksorban közelednek - szólt Lajos a tűzmesterhez -,
18    2|    megmenteni.~ ~- Megértettem - szólt rá Lajos, s azzal az utolsó
19    2|  kevernek nálunk az étel közé? - szólt méltatlankodó hangon Kondor
20    2|     Megveszem tőle! hogy adja? - szólt a tiszt tréfás hetykeséggel.~ ~-
21    2|          németül, óbester uram - szólt Kondor uram a tiszthez,
22    2|         kezét, s halk hangon Így szólt hozzá:~ ~- Ne félj semmit,
23    3|        én jobban gazdálkodtam, - szólt Imre - nekem kilencven farkast,
24    3|          jó nap, polgártársak, - szólt a kisded férfiú, erősen
25    4|             Ne féljen, hallja; - szólt, s egy csapással megdicsőíté
26    4|   báránybőr-süveg.~ ~- No fiú, - szólt - most már bujdossál ám
27    4|        kimúlt ez ab intestato, - szólt atyám, előmutatva a nagy,
28    4|           Cicuskám, cicuskám!" - szólt neki, szemeit fel-felnyitogatta. - "
29    4|        Nem nagy kár lesz értem - szólt szegényke szomorúan -, úgysem
30    4|         városba?~ ~- De öcsém, - szólt urambátyám, elmozdítván
31    4|         szereti.~ ~- Vagy úgy! - szólt, kibocsátva a kalodából. -
32    4|          Köszönjük, köszönjük, - szólt a néne, többes számban beszélve,
33    4|          mint a nyúl, a pipa sem szólt egy szót is, s urambátyámat
34    4|        végre hozzám fordulva így szólt:~ ~- Öcsém, állj csak ide,
35    4|         a lelkedet, úgy teszek - szólt s készült kiütni. - Hát
36    4|          Már öcsém, te dobd ki - szólt nekijuhászkodva, - mert
37    4|          megsegít.~ ~- De fiam - szólt az öregúr, pipáját tenyerében
38    4|      lesz.~ ~- Semmi idestova, - szólt Gergely bátyám; és egy vágással
39    4|      Esztike búsul.~ ~- Öcsém, - szólt, odaintve magához Gergely
40    5|   Szállok kendnek, varga gazda - szólt, a vargára köszöntve a poharat.~ ~-
41    5|       öntöm az egész vederrel! - szólt a varga dühbe jövén.~ ~A
42    5|              Azt mondom, öcsém - szólt a varga - hogy nyúlj ehhez
43    5|      kérdem tőled, édes öcsém, - szólt a varga moderate, oly szelíden,
44    6|         az irigylett halálért, - szólt a nyomorék s halkan tevé
45    6|     imádkoznék.~ ~- Jer velem, - szólt az asszony, felemelve őt
46    6|         elhallgatott.~ ~S azután szólt hozzájok, erős, csengő,
47    6|       cserkesz engesztelő arccal szólt ismeretlen szókat a székely
48    7|          semmit, ki senkihez nem szólt, senkinek nem felelt, s
49    8|          upasfa gyümölcse! - így szólt komoly merev hangon a hölgyhöz -
50    8|      igen erős kín, noha rövid - szólt, mintegy magában tusakodva
51    8|         halál, mint egy időben - szólt, megcsóvált parittyájára
52    8|       vad férfi ideges karjára s szólt:~ ~- Nekem ott fenn van
53    8|   sötétben.~ ~- Vissza! csitt! - szólt suttogva a jó ördög, a hölgyet
54    8|         Megint elaludt a barom - szólt Williám -, meg találtam
55    8|   nappali csönd.~ ~- Fájvirág! - szólt a szikla alatt Williám ismeretes
56    8|          bizonyosan a vakondok - szólt Williám -; itt lakik egy
57    9|          hogy átöleltem volna, - szólt közbe Smith, egy meglehetős
58    9|   kapaszkodva. Ekkor néhány szót szólt hozzám azon a vad, idegen
59    9|         kár, hogy nem ismerem, - szólt közbe szivara hegyét elharapva
60    9|           Egy vén fehér ember, - szólt reszketve az asszony - hosszú
61    9|      vagyok a Malach-Hamowesh, - szólt a tünemény - az úrnak halálangyala,
62    9|        az Andromeda csillagai, - szólt valaki közbe.~ ~- Igen,
63    9|          közül?"~ ~- Én látom, - szólt ekkor közbe egy fiatal dragonyos
64    9|  átviendőt.~ ~- Köszönöm, sir, - szólt a hindu, visszautasítva
65    9|       megsütni.~ ~- Úgy uraim, - szólt a colonel kegyetlen flegmával -
66    9|          vissza: "Nem mondtam? - szólt, - önnek társa éppen most
67    9|           gyötör.~ ~- Ön beteg - szólt közbe az orvos.~ ~- Meglehet,
68    9|    voltak mérgezve bizonyosan, - szólt közbe az orvos.~ ~- De nem
69    9|    jövevényt.~ ~- A mennykőbe, - szólt az orvos - ön jól tudta
70    9|  látszott adni, a nő hangosabban szólt, hangosabban böfögött fel
71   10|          ezt a torkos állatot? - szólt egy nap úgy, mint másnap
72   10|          kell.~ ~- Pápramurgu? - szólt elmeresztve szemeit a boltos. -
73   10|               Én vettem atyus, - szólt a leány. - Éjjel gyermekfőkötőket
74   10|         a rettenetes cifraság? - szólt erre feleségének fordulva; -
75   10|          Az a harminchat ökür! - szólt kezeit összecsapva a kalmár; -
76   10|         mutathátodsz te nékem? - szólt lenézőleg a kalmár, meg
77   10|     szobába?~ ~Birbuc semmit sem szólt, hanem odahúzta a kalmárt
78   10|       fel s alá, és egy szót sem szólt.~ ~Este szokottnál korábban
79   10|        egymástul a földön.~ ~Így szólt mások előtt, de keblében
80   10|             Kifizettem én már, - szólt Boldizsár.~ ~- Elig bolond
81   10|        jött?~ ~- Miért jöttem? - szólt az úrfi, teátrális indulattal
82   10|        Mit gondolsz te bolond, - szólt nagy nehezen magához térve
83   10|        Nem vendégek ezek mama, - szólt Minerva felkacagva. - Csak
84   11|        felkacagott.~ ~- Anyám, - szólt félénken Herode - Maeon
85   11|          megfojtani.~ ~- Igaz, - szólt Herode, nevetve, mint gyermekek
86   11|               Te is idejöttél? - szólt Odenath atyai örömében. -
87   11|             Nos, merre nézesz? - szólt Odenath - ne onnan várd
88   11|               Véremből nőttél, - szólt Zenóbia, megszorítva kezét,
89   11|         Vess el minket, anyám, - szólt az egyik gyermek - s menekülj
90   11|        dicső halál reménye is, - szólt leverten az egybegyűltekhez. -
91   12|       legnagyobb vagy, Ibrahim - szólt a nagyvezérhez -, ím én
92   12|        borult, s reszkető hangon szólt:~ ~- Atyám, hatalmas szultán,
93   12|        nem él".~ ~- Te mondád, - szólt a szultán, s elbocsátá az
94   12|     szultán?~ ~- Ébren vagyok, - szólt Szolimán, meglátva a belépőt.