Rész

 1    1|      tanácsúr. Azontúl nem is volt  gondja többet. A fiú megnőtt,
 2    1|            Áron. ~ ~- Hm! - felele  József. (Nem volt ez akkor
 3    1|          József, sem Áron nem mert  felpillantani, azt hivé
 4    1|         volt, mint élő. A világért  nem nézett volna a tanárra,
 5    1|        experimentumokat nem bízott , sem a fizikum múzeumba
 6    1|           is elgondolhatta, mi vár .~ ~Ilyen ínséges eset megszokott
 7    1|            tisztes rende! Hát volt  eset valaha, hogy poéták,
 8    1|       megszólalt:~ ~- Igenis, volt  eset: mikor Pán tanítványai
 9    2|       keresményemből? azért voltam  oly büszke, hogy most, mikor
10    2|            komisz kitlit öltse föl , s a szép, lakkos, újdonatúj
11    2|          leveleivel akként szedték  Daczosné asszonyomat, hogy
12    2|          az, mert senki sem ismert ; hanem azért Sárika mégis
13    2|          tette, és koszorút kötött  örökzöldből.~ ~Végre aztán
14    2|             Egy egész óráig - volt  az igen komoly felelet.~ ~-
15    2|       hadfiak halálkiáltása. Ki ér  ezt ilyenkor meghallani?~ ~
16    2|       hitte, az egész világ szakad , s mikor felocsúdott, azt
17    2|                Megértettem - szólt  Lajos, s azzal az utolsó
18    2|        magad!~ ~Lajos visszanézett , és gondolta magában: "cserélhetnék
19    2|         egymásnak.~ ~Lajos sem ért  azt számlálgatni, hogy hányan
20    2|            mikor az figyelmeztette , hogy valami flastrom kéne
21    2|          mindegy lehet, aki el van  szánva; két-három emberrel
22    2|           áldást, ha még emlékezel  gyerekkorodból. Ott Pesten
23    2|              Sárika azt válaszolta , hogy az nem megennivaló.~ ~
24    2|       vissza, akkor nem is találsz  többé soha. Itt, e ruhában,
25    3|             milyen angyali eledel;  egy pohár savó, s azzal
26    4|          volt.~ ~Maig is emlékezem , mikor a harasztosban megkergetett,
27    4|           bizonyosan nem emlékszem , hanem annyit praecise és
28    4|           hanem ha valaki kíváncsi , utasítom a megye levéltárába
29    4|         időmben. Hisz emlékezhetik  édesatyja, majd csak kérdezze
30    4|  pillongatások és orrtörlések közt  kezde parancsolni.~ ~- Eszterka!
31    4|         mert látja, hogy nem érünk ; nálunk sok a dolog, nem
32    4|          volna. - Ha jól emlékszem , regények voltak és holmi
33    4|       volna rajta; de nem ügyeltem ; mit bántam én, ha a világ
34    4|      megnyugtatá a kisleánykát, de  is ragadt, s ő a gyertyát,
35    4|          Ki vagy ember?" - ordíték , nekifogva a pisztolyt,
36    4|           előle.~ ~Nem ért azonban  a  úr efölött elbámulni,
37    4|      Tegyen úgy, mint én: gyújtson , és fumigálja a világot
38    4|          ha én elhagytam, ő kezdte .~ ~Így virradtunk meg szép
39    4|       urambátyámság hivatalos volt , többek között én is (noha
40    4|         mert - fontos okaim voltak  nem tudni. A szakácskönyv
41    4|        Esztike ellen.~ ~No de volt  oka szegénynek. Másfél hétig
42    4|            a cukortartó? - rivalla  félbosszúsan Debora.~ ~Erre
43    4|     egészséges. Előre praenumerált , hogy az unokáinkat ő tanítja
44    6|         volt az ellenségé,... s ez  az ég mennydörgése...~ ~
45    6| aranyszínre, másfelől a villám vet  elmúló kékzöld világot.~ ~
46    6|      hagytad fegyveredet? - kiálta , előlépve a tömeg közül,
47    6|      mankóját leveté.~ ~- Nem lesz  többé szükségem! Bizonyos
48    6|           a fehér kendőt! - kiálta  az asszony. - Döfd e szívbe
49    7|        mint az öröm.~ ~Megtanított  a világ. - Óh, a világ igen
50    7|       bírtam levenni róla, szemeim  voltak bűvölve. Féltem,
51    7|      kombinációt csak később értem  tenni. Ijedten rohantam
52    7|         egy marok port, és gondolj : hogy e por, melyet most
53    7|          szemeikkel merőn bámultak , és nem szólíták meg. Sorra
54    7|             És vándorolt. Nem volt  nézve többé idő: a földön
55    7|        föld megfagyott.~ ~Meg volt  érve. Megvénült, kiégett.
56    8|    növekedő aggodalommal függeszté  kérdő tekintetét, mintha
57    8|           nem vett észre; vigyázz,  ne lépj!~ ~De a szívevő
58    8|           Williám hallgatva nézett , míg eltűnt szemei elől,
59    8|       hallani.~ ~- Emlékezni fogsz  - kezdé Quarrelson -, itt
60    9|            reszketett, volt is oka ; ahol ők egyszer végigvonultak,
61    9|    támadóink megdöbbenve látszának  figyelni, s azzal irtózatos
62    9|      Mindnyájan kérdőleg tekinténk .~ ~- Hát vettétek észre
63    9|      visszafelé jöttünkben kezdtem  figyelmes lenni. Itt valaki
64    9|           ráakadtak, s azt mondták , hogy "meteor".~ ~Izbózethet
65    9|          üldözte, de jól emlékszem , hogy mind e zavart kép
66    9|        galamb.~ ~Indusul kiabáltak , s ő tiszta angol nyelven
67    9|   ráismertem; "Drumfield!" kiálték  hangosan, amennyire sebem
68    9|            Snarkinsé, mikor kisült , hogy lopott... E percben
69    9|      fátumnak befolyása lett volna ... Mindenesetre emberi dolgot
70    9|            esztendővel. Nem tudtam  választ adni. (J. M.)~ ~
71   10|        egyet sóhajtott, úgy felelt , ne kérdezte legyen senki,
72   10|           az atyjától, azt felelte : »Udben van, ulvás, apácunak
73   10|            az egyik lábát felteszi .~ ~Gerguc gazda ilyen pozitúrában
74   10|       bántum máskor. Majd vigyázok . Megtürüm a csontját.~ ~
75   10|           gróf?~ ~- Még nem, - lőn  az örök felelet.~ ~Végre
76   11|        ellenök, s nem egyszer volt  eset, hogy a perzsa hadsereg,
77   11|         vagy? mit akarsz? - ordíta  Sapor mintegy helyére bűvölten.~ ~-
78   11|          evett, s mocsárokat ivott .~ ~Egy délutáni álmából
79   11|      orrával, melyért megharagudva , azt menten ketté harapja,
80   11|            felszakított, s nem ért  lenyelni. Szemei be vannak
81   11|           mit cselekszel? - kiálta  a király. A fenevad azon
82   11|          miket a tornyokból lőttek , visszapattogtak bőréről,
83   11|     nyujtanám neki, orozva jöhetne  valami veszély, melyet ő
84   11|            Hová mégy arra? - kiált  a király.~ ~Maeon megállt
85   11|           a bozótnak.~ ~Ott vártak  mind. A tigris látta őket
86   11|   kivitelében.~ ~S ha szükség volt , fegyvert fogott minden
87   11|    rámutatva, kemény hangon kiálta :~ ~- Le onnan a trónról,
88   11|         aki ellenünk , rohanjunk , hogy legyen utolsó. - Előttünk
89   12|     illatos víz harmatát hinték le .~ ~Így jutott vissza a szerájba,
90   12|        megölő tekintettel pillanta  fekhelyéről.~ ~- Mi baj
91   13|           volt ez, s még nem akadt  eset, hogy a szülötte városát
92   13|      táboroztak ekkor, s nem értek  őt zaklatni, egész erejét
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License