Rész

 1    1|          labancok ellen vezessék.~ ~No, ez szép kívánság volt nagytiszteletű
 2    1|       emelgettek volna kezeikben? - No, szóljon kend! Kend nagy
 3    1| célirányosnak közénk elegyedni.~ ~- No, pedig annak is itt kellene
 4    1|          víz túlömlik a parton.~ ~- No, labanc! - kiáltá Áron utolérve
 5    1|     farkasszemet kezdtek nézni.~ ~- No, diák, - szólt fogcsikorgatva
 6    1|         elszörnyűlködve a labanc; - no iszen hát akkor jaj neked
 7    2|            nyakán, ugye? - Az ám. - No hát itt van! - szólt a szabólegény,
 8    2|            annak is hasznát veheti, no, még a fizika sem árt meg,
 9    2|     kegyesen. - A püspök úrnál?~ ~- No hát a püspök úrnál! Mert
10    2|           után el nem tud élni.~ ~- No - vagy inzsellér.~ ~- Mind
11    2|      bizonyítá, hogy - "az ám".~ ~- No, hát legyen prókátor. Hanem
12    2|        tüzérnek állt be a legény!~ ~No iszen lett erre a szóra
13    2|          hogy másképp beszélne.~ ~- No, hát cseréljünk: legyen
14    2|        viszem Sárikát magamhoz.~ ~- No de én meg aztán ne halljak
15    2|          vannak sírva a szemei.~ ~- No, már megint minek rítta
16    2|             Daczosné asszonyom.~ ~- No, ez csak olyan katonaszó;
17    2|         hogy mi az a tűzmester?~ ~- No, hát az, aki a tűzre vigyáz,
18    2|       éppenséggel honvédtüzér lett; no mert ha még azt is megneszelte
19    2|             te tréfálsz! Egy óráig? No. Ugyan ne bolondozzál velünk.~ ~-
20    2|        útban kifáradva, elcsigázva. No de szerencsére a kozákok
21    2|      Egyszer aztán eltört a kardja. No, most szépen leszünk, gondolta
22    2|           még a maga foltjából.~ ~- No, hanem most már, Lajos fiam,
23    2|            oda dörmögött hozzá:~ ~- No, édes öregem: ugyan kedves
24    2|             legyen amaz ötödik?~ ~- No, hát ki legyen? A legény,
25    2|         mondanod, hogy nem ismered. No, egyszóval, te ne érts meg
26    2|              hogy ki vagy? mi vagy? No, hát, fiam, csak tedd magadat
27    2|           hirtelen Kondor uram.~ ~- No, bizony, magyar tüzérek
28    3|          Van sok iramszarvasod?~ ~- No, nem sok, hanem elég. Tavaly
29    3|            állott, hol kedves szőke nő sütött, főzött bő újjas
30    3|       táblabíróság azt mondta: hogy no most tűzlelkű fiatalság,
31    4|       fekete bőrpamlag volt az...~ ~No de ne rohanjunk az ajtóval
32    4|       nyomva a báránybőr-süveg.~ ~- No fiú, - szólt - most már
33    4|      szemeit, s nem nézett rám.~ ~- No - mit hozott? - Ekképp kívána
34    4|            pilinckkel az ablakomat? no ugyan nagy lett. Egészen
35    4|             is látszik az énrajtam (no ugyan!). Hej, nem termett
36    4|            idehaza is mit enni.~ ~- No, csak amúgy látogatásképpen.~ ~
37    4|        hajadon leányok könyörgését, no azt sokszor elmondatta velem,
38    4|         kívülről s tolta énfelém.~ ~No, szép meglepetés volt reám
39    4|            rajta valamit.~ ~- Ejnye no - vága közbe Debora, - hogy
40    4|           Debora, - hogy szemorvos, no, - ej-ej.~ ~- Azonban megyek
41    4|           sült veréb a szájába.~ ~- No de ami nincs még, majd lehet
42    4|           Esztikét nekem adják.~ ~- No, patvar vigye, ha már ennyire
43    4|            ilyen későn kell jőni? - no - nemhiába vőlegény vagy.~ ~
44    4|         ellenem és Esztike ellen.~ ~No de volt rá oka szegénynek.
45    5|              hogy itt őgyelgek.~ ~- No hát beszéljünk magyarul,
46    5|         elevenen? A malomkövet?~ ~- No, mert Apafi Mihály uram
47    6|          kékebb, annál sápasztóbb a nő arcán.~ ~Kezét szeme elé
48    6|         megláthassa. Feje egészen a nő vállán nyugszik. Még nem
49    6|             mankóit, s odarogyott a nő lábaihoz és annak térdeit
50    6|        fölülről utána kiáltott.~ ~A nő feltekintett, a béna kihajlott
51    8|            év alatt te vagy az első nő, akinek szemei a pokolszigetet
52    9|        meghalt s félrevitették.~ ~- No ennek sokat használt a csillag
53    9|       találni, legyen az férfi vagy nő, vagy ördög, mint ellenséges
54    9|                kérdé Drumfield.~ ~- No ezt a fehér parókát értem
55    9|         fehér hómezővel.~ ~A vezető nő itt megállt, az afgánok
56    9|           hangokat látszott adni, a nő hangosabban szólt, hangosabban
57    9|          mentül jobban kiáltozott a nő, a forrás hangja annál erősebben
58    9|           lelke fölött, míg végre a nő hajfürtömet vad sikoltással
59   10|           nem rác, hanem görög.~ ~- No persze! A kutyánkat tegyük
60   10|     megcsalta az a semmirevaló?~ ~- No meg engem, hogy akasztanák
61   10|              ha nincsen egyebe.~ ~- No azt már nem bántom, hiszen
62   10|             kirsz, ami nincsen.~ ~- No hát hozass a csapszékből.
63   10|            te szamár? extrafainbul. No lássa zúr ezt a bulundot,
64   10|          állj meg, ne hágj rám.~ ~- No hát adjon keed belüle egy
65   10|   következőleg most is az volt.~ ~- No mit mutatsz nékem abba az
66   10|               Fogádum, fogádum.~ ~- No hát megsúgom. Tartsd ide
67   10|            A Libucka volt.~ ~- A... No megállj, most nem bántum,
68   10|            fenyegette, mondván:~ ~- No megállj!~ ~Az el nem tudta
69   10|        néked. Adj csukut orcájámra. No jul van. Ti meglesztek a
70   10|            is divat?~ ~- Ez is.~ ~- No már olyan messze nem utazom
71   10|            tekintetű, mosolygó arcú nő, kis kék szalagos főkötőben
72   11|   gombjairól.~ ~A másik vezér - egy nő; magas, istennői alak, villámszemek,
73   11|              Miért jössz? - kérdé a nő, hangja édes volt, mint
74   11|          vagyok.~ ~- És én egyszerű nő. A sors, mely előttünk áll,
75   11|            S amily messze a férj és nő győzelmeinek híre elhatott,
76   11|           napsugár, tudott élni egy nő, ki még férjében is csak
77   11|         tőle.~ ~- Maeon, - kiálta a nő - miért nem sietsz előbbre? -
78   11|      kereslek.~ ~- Maeon! - monda a nő erényes borzalommal - arcom
79   11|              Férjemet szeretem mint nő, fiát szeretem mint anya.~ ~-
80   11|             szeretem mint anya.~ ~- No hát szeress engemet mint
81   11|     gyermekem, - felelt nyugodtan a nő - apád előtt is hallgasd
82   11|        vagyok! - viszonzá büszkén a nő, s a kardcsapás, mellyel
83   11|          utolsó, kinek a bosszúálló nő kardvillanása örökre kioltá
84   11|        nyugalomban tartá a hatalmas nő közelléte, s egy napon egyszerre
85   11|       hullott, amaz a tiszta erényű nő, ez a hatalmas királyné
86   11|       választva ki magának. Az, egy nő által látva magát megtámadtatni
87   11|        beszél a harcról, melyet egy nő ellen viselek. Azonban nem
88   11|       mosolygása a sorsnak! és az a nő, ki most gyalog megy a diadalszekér
89   12|          szerelme tette vakká, de a nő szemei mindig ébren vannak,
90   13|          egyéb, mint a gyermek és a nő.~ ~A katonának vitt férfiak