Rész

 1    1|              száz és ötven esztendeje annak1, hogy a kuruc-labanc világ
 2    1|         kollégium küszöbéről, és soha annak ez életben tagja többé nem
 3    1|              elegyedni.~ ~- No, pedig annak is itt kellene lenni, mert
 4    1|               szemeivel majd felfalva annak martalékul esett bájait.
 5    2|     sertéshússá átalakításától, egész annak citrommal, fokhagymával
 6    2|             kis logikára megtanítják, annak is hasznát veheti, no, még
 7    2| visszafordulva szomszédasszonyához.~ ~Annak a főkötője pedig erősen
 8    2|           varr számukra; egynek sincs annak egyéb testi ruhája, mint
 9    2|    örvendetesre kellett lefordítania, annak a mérge elébb az ő szívén
10    2|     honvédfőhadnagy öltözetben; hanem annak az atillának a színe alig
11    2|            lenni, ahová parancsolják. Annak nem parancsol sem apja,
12    2|          megcsókolta Sárika homlokát, annak is azt mondta, hogy nem
13    2|             nem hallott egyebet, mint annak tehetetlen ordítását; nem
14    2|            vágótőkéhez, és elkészíted annak rendi szerint a süldőt,
15    2|          verekedett odakinn a gyepen. Annak nem szabad Lajosra ráismerni.~ ~
16    2|              párbeszédbe.~ ~- Van már annak a kéznek gazdája, óbester
17    3|            szegény G.....i járta meg; annak három zsák tengeri kutyafogat
18    3|              szerencsét?~ ~- Hát csak annak, hogy azon három napig,
19    3|            tegnap múlt ki a világból, annak a helyén el lehetsz.~ ~-
20    3|             kellett újra keresztelni, annak a nevében már benne van
21    3|              ez: "van-e hajadoni joga annak, kinek haja nincsen?" A
22    3|          argumentumokkal a posteriori annak lehetősége, hogy ha az ember
23    3|        esztendeig semmit sem gondolt, annak gyökeres kiirtására föltalált.
24    4|             másvilági virtualitásomat annak, aki okos tanáccsal tudott
25    4|         belefektettem a keszkenőmbe s annak négy csücsét összefogva,
26    4|              minek?~ ~- Hát majd csak annak, hogy estére szíveskedjék
27    4|      Esztikébe.~ ~- De öcsém, csak az annak a rendi és módja: nekem
28    4|              szíve! még én is éreztem annak alpesi súlyát. Még egyszer
29    4|        odafutott apjához és égő arcát annak keblére rejté. A jó öregúr
30    6|          meghalt, őt nem tartja senki annak.~ ~Az asszonyok a koporsó
31    6|           odarogyott a nő lábaihoz és annak térdeit átölelte és rebegett
32    6|               szépapjához, megcsókolá annak hideg arcát, hideg kezeit,
33    7|         megvénültem; úgy hiszem, hogy annak, ki többé semmit nem fél,
34    7|               világnak? Az volnál, ha annak, ki mindeneket üldöz, király
35    7|               szerelmes,~ És esküszik annak~ Oly tiszta szerelmet,~
36    7|               többé, csak az ember és annak kevélysége.~ ~Dicsekvés
37    8|         hölgyhöz - aki ezt megízleli, annak nem fáj többé az élet. -
38    8|         hölgynek nyújtott halálmérget annak kezéből kiragadta s a tengerbe
39    8|         kedvese szemeiben és az üdvet annak ajkain.~ ~Nagy gyönyörűsége
40    8|           hölgynek nagybátyja volt, s annak az élet színpadáról lelépése
41    8|               van a leány, előmutatta annak levelét, s azt mondá, hogy
42    8|              hóhér lakának tartott, s annak ajtaján bement.~ ~A csónakban
43    9|          fecskefészek, gúnytanújeléül annak, menyivel kisebb helyen
44    9|              azt a kis fecskefészket, annak az idomtalan épületnek az
45    9|              s kétszer adta tanújelét annak, hogy megölhette volna a
46    9|          ezúttal köszönettel tartozik annak a dámának, hogy megszabadítá.~ ~-
47    9|        meghajtá magát a hold előtt, s annak foltos képére mutogatva,
48   10|               becsületes testvére van annak a semmirekellő, országcsaló
49   10|               megismerve, mutassuk be annak tiszteletreméltó hozzátartozandóságait.~ ~
50   10|          zsebeit a családtanács előtt annak bebizonyítására, hogy a
51   10|                s ami kezébe akad, jaj annak a skatulyának.~ ~Mert Olivia
52   10|   tyúkszemeire, ki szintén iparkodott annak nyomdokaiba léphetni.~ ~
53   10|          halotti koszorúnak, de ekkor annak kebléből egy kígyó fogja
54   11|               meg. Csak így juthatott annak országához.~ ~A hatalmas
55   11|             gondolattól lelkesült át, annak lelke egy lélek az enyimmel.
56   11|             kívül, de ez is elég volt annak.~ ~A forró szél, mely szemközt
57   11|             tartotta templomában, míg annak édes fia Galienus csodálatos
58   11|           szarvorrú oldalába furódva, annak vastag bőrében függve maradt,
59   11|        leugorva, kardjával iparkodott annak hasa alá jutni.~ ~A szarvorrú
60   11|           egyszerre szemébe döfte azt annak, ahol éppen legsérthetőbb
61   11|     legkedvencebb mulatságáról, midőn annak riadó hangjai füléig hatnak
62   11|                és meg merte tapintani annak hosszú szarvát; hanem amikor
63   11|    alakítottak a berek körül, mialatt annak egyik oldalán felgyürkőzött
64   11|        üregébe, sűrű tövissel elzárva annak nyílását. A tigrist azonban
65   11|        karjaival átfonva apja térdét, annak arcába néze félelmesen.~ ~
66   11|            homlokára téve, felszökött annak helyére, s véres kardját
67   11|              védi a birodalmat, addig annak fényét Zenóbia tartsa fenn
68   11|          kezeit, fejét sebesen kiölté annak ölelése alól s hirtelen
69   11|           saját kezével tűzve azt föl annak sisakjára.~ ~Adta volna
70   11|             lángoló főnix ékesíté, óh annak könnyű volt meggyulladni
71   11|               forgó bálványt látta, s annak megmentésére sietett a csatatérre.
72   12|                ott megállt, feltáratá annak aranyozott rácskapuit. Intésére
73   12|              egyedül Ibrahimot illeti annak felnyitása" - monda.~ ~Ibrahim
74   12|               sebesülteknek; jaj volt annak, ki a szultán szeme elé
75   12|               csauszok, aki föltekint annak fejét rögtön elütendők;
76   12|              csak meg is ingatni?~ ~- Annak, kit magad tettél ily hatalmassá.~ ~-
77   13|            apái lakhelyét, megerősíté annak bástyáit, s a piac közepére
78   13|           város körül, víz alá meríté annak utcáit, ledönté a földsáncokat,
79   13|             még a bosszút is elaltatá annak szívében.~ ~E hajadon volt
80   13|            gyönyört érze, midőn ajkai annak égő arcát érinték, s fülei
81   13|             őt, s csókjaival becsukva annak szemeit, hirtelen kirántá
82   13|           kezében tartja, odaérkezve, annak csak hűlt helyére talált.