Rész

 1    1|   élelmiszereiből kipusztítják. Ők ezt vevék gyakorlatba.~ ~Mert
 2    1|      egymás között:~ ~- Ha Klárika ezt a verset elolvashatná! -
 3    1|           meg a repedt harangot!~ ~Ezt a repedt harangot olyankor
 4    2|           a gyertyát az ablakában. Ezt nem engedném meg neki. A
 5    2|          mint akármelyik legény.~ ~Ezt már örömestebb hallotta
 6    2|         más üvegen keresztül nézte ezt az esetet.~ ~- Lássa kigyelmed,
 7    2|            csak egy hazánk van, ha ezt elveszítjük, hova a pokolba
 8    2|       részt vett mint katona.~ ~És ezt mind a hárman olyan természetesnek
 9    2|          is lett. Tüzér főhadnagy! Ezt már saját leveléből tudták
10    2|            éppenséggel nem találta ezt megnyugtatónak.~ ~- De hát
11    2|           ide a távcsövet, s fogja ezt a másik perspektivát addig,
12    2|            halálkiáltása. Ki ér rá ezt ilyenkor meghallani?~ ~E
13    2|        bőrét.~ ~Csak bőr! Ki venné ezt észre? Csakhogy csont nem
14    2|            nem törött!~ ~- De'jsz, ezt nem adom oda ingyen - mondá
15    2|    letépetett melléről.~ ~- De'jsz ezt nem hagyom itt nektek! -
16    2|         Gyere csak, segíts lefogni ezt az ártányt, mert különben
17    2|        mindenáron el akartam fogni ezt a tisztet folytatá az orosz. -
18    2|            Mikor eltávoztak onnan, ezt a jó tanácsot adta Lajosnak:~ ~-
19    3|       nyusztot kell adóznom, s már ezt mind összeszereztem; tudni
20    3|          festeni egy nap alatt; ki ezt nem tette, kifordították
21    3|           nem, olyan alakban, mint ezt az 1848-ki országgyülés
22    4|    háztartást reábízza az ember. - Ezt nevezem aztán a prózai életnézetek
23    4|          tett szerzője kitudódjék, ezt fogadom, ígérem.~ ~- Ígéri? -
24    4|           hogy merre van a Duna.~ ~Ezt mondva, lódultam haza s
25    4|     határon belől érezték volna.~ ~Ezt megsejtve, kilódulék az
26    4|        lelkét.~ ~Nekem sem kellett ezt kétszer mondani. Nyargaltam
27    6|            más hont magatoknak, ha ezt meg nem védelmeztétek.~ ~
28    6|            elhullt.~ ~Az ősz ember ezt hallva, kezeit és világtalan
29    6|            nők és gyermekek lakják ezt, kiknek gyámolait már megöltétek.
30    7|           mellett könnyen tehettem ezt. Órákig el bírtam nézni
31    7|      futott le a meneteles úton, s ezt okosan tevé; hogy előttem
32    7|      megyek, ott sem hagylak el.~ ~Ezt mondtam én a lyánynak.~ ~-
33    7|     eljövök, hogy tied lehessek.~ ~Ezt mondta a lyány nekem.~ ~
34    7|        néhány száradt sírvirág. És ezt is én tevém. Magam vettem
35    8|            hangon a hölgyhöz - aki ezt megízleli, annak nem fáj
36    8|           Óh, ha meggondolom, hogy ezt az életet, melyet hosszúra
37    8|        szökött fel helyéből: "vedd ezt bátyám emlékeért!" rikoltá,
38    8|           megtalálni, megteheted-e ezt?~ ~Grundler fegyverére mutatott.~ ~-
39    9|           ott az afgánok jártak.~ ~Ezt többé elnézni nem lehetett.
40    9| kikerestetni?~ ~- Saul királyt, ki ezt a templomot építteté.~ ~-
41    9|            templomot építteté.~ ~- Ezt itt előttünk?~ ~- A gonosz
42    9|   beszélnek, a király megismerteté ezt kettővel fiai közül; ezek
43    9|            nem látják meg.~ ~- Ah, ezt mutasd meg nekünk, - kiáltának
44    9|           csak lóra, s adja kézhez ezt a levelet.~ ~Smithnek különben
45    9|            kísértet szívébe döfni, ezt gondolám, s e gondolattól
46    9|        Drumfield van hátra; ha még ezt is ép testben látnám hazatérni,
47    9|            el fognak veszni. Hanem ezt szegényt, az afgánok mai
48    9|          mintha látta volna valaha ezt az embert; de senki sem
49    9|            kérdé Drumfield.~ ~- No ezt a fehér parókát értem a
50    9|       merészen megtagadjuk.~ ~ ~ ~ Ezt a novellát én 1850-ben írtam.
51    9|          angol fordításban olvasta ezt a novellámat, kérdést intézett
52   10|         menj a vízbe, le nem esol. Ezt régen megmondta a bölcs
53   10|              Szalagy de fátyu, fog ezt a tíz forintot (s odaád
54   10|         extrafainbul. No lássa zúr ezt a bulundot, nem ismeri az
55   10|     éreztetni.~ ~- De minek tartod ezt a torkos állatot? - szólt
56   10|           pokolbélű. Mire hízlalod ezt a kenyérpusztítót? Mintha
57   10|          Eredj apádnak, mert kápom ezt a rőfet s meglülek véle.~ ~-
58   10|             Te gyilkus, hun vetted ezt? kit ültél meg érette?~ ~-
59   10|   meglátott.~ ~- De minek híttátok ezt az embert? - kiáltotta hebegve -
60   10|          harminc krajcár arányban. Ezt én kerestem nagy fáradsággal
61   10|          Birbuc diák, neked hágyum ezt a cérnás bultut. Te pedig
62   10|            hidegülve ön iránt.~ ~- Ezt sokkal jobban kijelenthette
63   10|         nem jön ide.~ ~- Ön mondja ezt nekem? Kegyed üt ily hideg
64   10|          lesz a sötétség, tudd meg ezt és a szigete a nyugalomnak
65   11|       ezeket a civilizált utcákat, ezt az egyszínű esernyővel járó
66   11|         karja el nem olthat engem, ezt egyiptomi mágusok jósolták
67   11|            Hallod e lármát? Hallod ezt a szokatlan ordítást? Én
68   11|            jajgatást?~ ~- Ki tudná ezt ily távolról kivenni?~ ~-
69   11|    eresztve kezében.~ ~- Emeld fel ezt az orgyilkot! - kiáltá Zenóbia,
70   11|        akkor hiába öltem volna meg ezt.~ ~S hogy szavai nem kegyelemkérés
71   11|   válaszolt:~ ~- Mondd meg Rómának ezt: sem Róma, sem én nem vagyunk
72   11|           pedig legyen a tiétek.~ ~Ezt mondva, megragadá az áruló
73   11|            királynétok életéért; - ezt mondva, egy arany bilincsekkel
74   13|         fel szokta turkálni; ekkor ezt is megégetteté a császár
75   13|     harmadik: föltámadni ellene.~ ~Ezt választák Quenn-Hinn tartomány
76   13|       ugarrá téve. Én pusztítám el ezt, hogy annál több kedvvel
77   13|            és tetteit fölvésette s ezt írták utána:~ ~"Idáig jött,