Rész

 1    1|         együtt, s ők képezék az Isten várának őrségét.~ ~Átellenben
 2    1|       hagyják meg azon éjjel az Isten házának oltalma alatt, s
 3    1|   háromszázötven szűz nyugodott Isten szent árnyéka alatt a templomban,
 4    1|           Erős várunk nekünk az Isten!" 5~ ~ ~ ~ ~
 5    2|        teremtette biz ezeket az Isten.~ ~Hanem azért, hogy Lajoskát
 6    2|   nagyon valószínű volt, hogyha isten úgy rendelte, hogy Kondor
 7    2|       szükséges, hogy akinek az Isten egy talentumot adott, használja
 8    2|         sírt, mint a zápor.~ ~- Isten áldjon, Sárikám lelkem -
 9    2|       csatában.~ ~- Boldogságos isten!~ ~Azzal Sárika átvezette
10    2|     letette a tele poharat.~ ~- Isten áldjon meg benneteket. Ez
11    2|       csak karcolás.~ ~- Nohát, Isten veled! én megyek a tábornok
12    3|        a medvét.~ ~- Ah, hozott Isten! jó sikerrel jártál, a mint
13    3|      harminczöt; esztendőre, ha isten segít, felviszem kétszázra.
14    3|        szürke tuszli által.~ ~- Isten jó nap, polgártársak, -
15    3|         feleségestül.~ ~- Hozta isten, hozta isten!~ ~- De bizony
16    3|              Hozta isten, hozta isten!~ ~- De bizony csak ez a
17    3|         azt felelte, hogy jó az isten, majd eloltja, ha akarja;
18    3|       vagyunk Szibériában, s ha Isten úgy akarja, nem is leszünk.~ ~
19    4|      harasztosban megkergetett, isten nyugossza meg szegényt; -
20    4| urambátyám, Sonkolyi Gergely. - Isten nyugossza meg szegényt! -
21    4|     vitézlett Sonkolyi Gergely, Isten nyugosztalja meg szegényt...~ ~
22    4|          hogy felesége; - tudja Isten, mije volt, biz az nagyanyja
23    4|      hogy könnyebbítse meg a jó Isten az ő ágyának szalmáját;
24    4|       felett; haja (azaz: tudja Isten, kinek a haja) hurkákra
25    4|   unokáid unokáin is.~ ~(Boldog Isten! Ez még három nemzedéket
26    4|        Tudja ki, keresse ki, az Isten áldja meg, azt a semmirevalót.
27    4|           Óh, ne mondja azt, az isten áldja meg, ha nem akarja
28    4|       elhistorizáltam előtte, s Isten vétkemül ne vegye, biz én
29    4|       szemeibe és ő az enyimbe, Isten bocsássa meg, megcsókoltam
30    4|        mondám magamban, s amint isten tudnom engedé, lábam közé
31    4|       megjön az időjártával, az Isten elég gazdag, majd megsegít.~ ~-
32    4|     tartva - nem készíttet a jó Isten banknótákat senki számára,
33    4|       arra a fülére.~ ~- Hozott Isten, öcsém! - kiálta Gergely
34    4|    országot adtak volna... Uram Isten, milyen szép gondolat volt
35    4|  szegény ember akaratját boldog Isten bírja!~ ~Mielőtt ez megtörténhetett
36    4|     tanítja majd beszélni. Adja Isten! De én nem kívánom.~ ~
37    5|   elvette, kiitta és mondá:~ ~- Isten éltesse sokáig.~ ~Ekkor
38    6|        nagy, nehéz csatáiról az Isten választott népének, a szép
39    6|        a szép háborúról, hol az Isten ládája mellett, védve, viaskodva,
40    6|        olvas:~ ~»És elnyerék az Isten ládáját és Éli két fia is
41    6|         két fiad is megholt, az Isten ládáját is elnyerték.«~ ~
42    6|   végsorait:~ ~»És mikor Éli az Isten ládáját hallá említeni,
43    6|      ott sírnak az elhagyottak. Isten látja, nem azt a halottat
44    6|        árvái, halljátok szómat! Isten nehéz kisértetekkel látogatta
45    6|      el-elhagyogat a választott Isten. Sokat sírunk, sokat vérzünk,
46    6|       Nyolcvan évig hagyta élni Isten, hogy vezére, tanácslója
47    7|         birtokkal áldott meg az Isten, volt a hegyek közt csinos
48    7|       után legelőször sütött az Isten napja a föltámadt természetre.
49    7|        hogy egykor...? Irgalmas Isten!~ ~ VII.~ ~Emberszeretet, -
50    7|         Ha emberek üldöznek, ha Isten karja ver, ha nyomorúvá
51    7|         Miért nem teremté őt az Isten az első napon? hadd halt
52    7|      így nem jelenhettek meg az Isten előtt, s csak künn az ajtóküszöbben
53    7|    leültek egymással szembe. Az Isten szolgája alázatosságról
54    7|       tették az oltár előtt, és Isten szent nevére esküdtek, hogy
55    7|  helyett emberkönyűket ittak, s Isten nevében átkokat követtek
56    7|         élt még, kinek lelkében Isten neve lakott, ez egy emberért
57    7|         kímélte meg a földet az Isten.~ ~De ráakadtak embertársai.~ ~
58    7|    mondja velök együtt: nincsen Isten.~ ~És az ember erős hittel
59    7|         erős hittel mondá: "van Isten", és meghalt a hóhér kezében.~ ~
60    8|    egymás karjaiba hullottak. - Isten, istenem, - lihegé az ifjú,
61    8|       egész világon.~ ~De jó az isten. Küldött egy vihart, mely
62    8|       fölemelte kanócát.~ ~- Az Isten szerelmeért! - sikoltá a
63    9|             Egyszer elhagyta az Isten a királyt, a próféta megátkozá,
64    9|         ez ember lesz egykor az Isten legnagyobb magasztalója,
65    9|        meg az ütközet előtt, az Isten lelke, ki a bátorságot adja,
66    9|    kimenetelét. Ingadozni kezde Isten és ördög között, szeretett
67    9|       néma maradt kérdésére, az Isten nem jelent meg álomlátásai
68    9|   lelkemet.~ ~- Tőle jössz?~ ~- Isten tudja, honnét jövök? Ah
69    9|      oda volt építve valamelyik isten számára a legsűrűbb erdő
70    9|        volt, s most a két hamis isten összekapott az áldozaton.
71   10|        semmi sem marad, csak az Isten irgalmából teng, leng.~ ~
72   10|         még kettő, és még tudja Isten hányszor kettő?~ ~- Ne úgy
73   10|      cérnásboltos élt, de tudja Isten mi lelte őket, úgy kivesztek
74   10|   boldog kinézése mutatja, hogy Isten áldása bőven volt mind rajta,
75   11|       sivatag. Velünk harcol az Isten, a föld és az idő.~ ~A követ