Rész

 1    1|            nevet szerzett magának, mindig attól tarthatott, hogy ha
 2    1|           mint egy angol paripa.~ ~Mindig fogyott, mindig kevesebb
 3    1|          paripa.~ ~Mindig fogyott, mindig kevesebb lett az üldöző
 4    2|      idősebb Sárikánál; a gyerekek mindig együtt játszottak, nagyon
 5    2|            tud, hogy a "longá"-ban mindig ő a vezér, s kővel száz
 6    2|         doktor...~ ~- Az meg éppen mindig az életével játszik, minduntalan
 7    2|            a jogi folyamot szépen, mindig kitűnő volt; aztán felment
 8    2|            verekedő, éjszakázó; ha mindig szekundában lett volna,
 9    2|           volna katonává; de mikor mindig első eminens volt, szelíd
10    2|        talált a levélben, ahelyett mindig valami jót olvasott, hogy
11    2|          Kondor uram figyelmét, ki mindig a városháza körül leste
12    2|          ártánnyal küszködni, s az mindig ledobta a hátáról, mikor
13    2|       Később nehezebb idők jöttek, mindig több terhet rakott az újév
14    3|        üveg helyett beragasztva, s mindig mélyebben merülének azon
15    3|        ebből? Azok pedig naponként mindig szélesebb tért kezdnek elfoglalni
16    3|          sem lehete hallani tőlük, mindig jobban ordítottak, mindig
17    3|          mindig jobban ordítottak, mindig jobban - erre fölébredtem.~ ~...
18    3|          Illyriának, Debreczen még mindig Debreczen és nem Szlovenszkograd,
19    3|           Nyitranszke Sztolici még mindig ott fenn van a hegyek között.~ ~
20    3|     medvefülnek.~ ~Na de Pálfi még mindig szabadon critizálja a ministeriumot,
21    3|         ministeriumot, s Vahot még mindig szabadon védelmezi. A ministerium
22    4|   ülőhelyéből mozdulni nem tudott, mindig otthon kötött, s jaj volt
23    4|          hazulról.~ ~- Ejnye, maga mindig oly szerencsétlen, hogy
24    4|           nekem én bűnös fejemnek. Mindig mondta a tiszteletes, hogy
25    4|      Különös grácia, mert különben mindig maga szokott kiütni.~ ~Így
26    4|           egy tetemes assessor, ki mindig két széken szokott egyszerre
27    5|       vidám és bátor, a mulatságra mindig kész s legmerészebb kalandokra
28    5|     inzultálta a dühöngőt. A varga mindig alantabb kezde beszélni
29    6|        mennyországba.~ ~A nyomorék mindig lázasabb reszketéssel hallgatta
30    6|          az égő lángtető alatt még mindig hallik a szomorú harangkongás,
31    7|       biztatott.~ ~Szerettem ugyan mindig a zivatart, örömest hallgattam
32    7|       bátorságát.~ ~Házigazdám még mindig ott ült, és hallgatott.
33    7|          többi vadállatoktól, hogy mindig részegen találni; gyermekei
34    7|   hátraköték, haját lenyírták. Még mindig nézett a távolba, még mindig
35    7|       mindig nézett a távolba, még mindig remélt, végre beköték szemeit,
36    7|          látmányban.~ ~S a látvány mindig nagyobbszerű kezde lenni.
37    7|         apadó, fenéktelen tó, mely mindig sima, soha hulláma nincs.
38    8|        volt akkor is a világ, mint mindig, hamis bírák pajzsa volt
39    9|         mint jövének.~ ~Betöréseik mindig sűrűbbek, mindig alkalmatlanabbak
40    9|        Betöréseik mindig sűrűbbek, mindig alkalmatlanabbak kezdtek
41    9|        lehetett rájok.~ ~A lovagok mindig sűrűbben, mindig közelebb
42    9|           lovagok mindig sűrűbben, mindig közelebb tünedeztek elő
43    9|          az énekes felé. A fegyver mindig kikerülte Dávidot s mellette
44    9|             egy részét csapatomnak mindig fegyverben tartottam, s
45    9|     vivőimet vezetve föl a helyre. Mindig magasabbra, mindig közelebb
46    9|         helyre. Mindig magasabbra, mindig közelebb a Salamon-hegy
47   10|       kalmár félfüllel, félszemmel mindig rávigyázott, s szüntelen
48   10|      iparkodott azokat lesimítani, mindig hullámosan maradtak, mi
49   10|           volt Minerva kisasszony, mindig új ruhában, mindig új frizurával
50   10|     kisasszony, mindig új ruhában, mindig új frizurával és új szeszélyekkel.
51   10|      kalmárt a pitvarszobába, mely mindig üres szokott lenni s következőleg
52   10|        nagyobbik leányát meglátta, mindig ököllel fenyegette, mondván:~ ~-
53   10|          ha soha se halnának, csak mindig születninek, a sok cirnásbult
54   10|                Én azé leszek, akit mindig becsültem, s ki tégedet
55   10|       Minerva könnyelmű volt, mint mindig.~ ~- Tudom már, hová ment
56   10|        ugyan minek ezek a vendégek mindig?~ ~- Nem vendégek ezek mama, -
57   11|       tehetek róla, ha gondolataim mindig visszavisznek keletre, ahonnan
58   11|         serege rosszát és kincseit mindig leghátul tartotta, s javát
59   11|          Tudod te azt; tudod, mert mindig el akartál magadtól távolítni.
60   11|     legveszélyesb helyekre küldtél mindig, a halálhoz én álltam legközelebb
61   11|         érzelem.~ ~A vadászat zaja mindig hangosabbá válik, Herode
62   11|           helyen van, úgye?~ ~- Az mindig jó hely, ahol apád kardja
63   11|     kerekei mozgásba kezdtek jőni, mindig lassabban bírták azokat
64   11|          tért foglaltak a bástyán, mindig többet többet, már a vexillum
65   11| betemetniök, a kévékből rakott gát mindig magasabbra nőtt, s az összekötött
66   11|           s az összekötött pajzsok mindig közelebb látszottak emelkedni,
67   11|           a királynét. Üldözői még mindig nyomában voltak; a láthatár
68   11|            vonta azt maga után, az mindig lassabban haladt, s gátolta
69   12|       ajkai. A harsogó tábori zene mindig közelebb, közelebb jött,
70   12|          üdvkiáltás, a tábori zene mindig közelebbről hangzott, -
71   12|        tette vakká, de a nő szemei mindig ébren vannak, midőn szerelme
72   12|      találni, de az uléma ott állt mindig háta mögött, s őrzé minden