Rész

 1    1|             akkorra a múzeumban minden ismét a maga helyén volt, a teleszkópiumok
 2    1| összebeszélésre az asszonyok és öregek ismét futottak ki az erdőkre,
 3    1|              labancok a városba értek, ismét üresen találtak minden házat.~ ~
 4    1|     bosszúságért.~ ~Reggelre virradva, ismét kijöttek eléje a nagytiszteletű
 5    2|          Kondor uram, s azzal fölvette ismét süvegét, belebámult, mintha
 6    2|          néhány perc múlva a porfelleg ismét kétfelé vált, s aztán egyenesen
 7    2|                indult, mire a huszárok ismét arccal fordultak elleneik
 8    2|                huszárok lópatkói alatt ismét remegni kezdett a föld;
 9    2|  előrevontatták. Előre! előre!~ ~Lajos ismét lóra kapott; egy tartalék
10    2|              fölkeresi a magyar tábort ismét.~ ~Eközben Debrecen minden
11    2|              még ezután az én franciám ismét lóra ült, s csaknem a szájunkba
12    3|              haza, be kell várnom, míg ismét lefújja róla, addig hozzád
13    3|         kérdések nem vágnak. Jövő évre ismét jutalmakat tűzött ki. A
14    4|                bejött; s mikor a gazda ismét az első ajtón zörgetett:
15    4|              másvalaki a hátulsó ajtón ismét eltávozott. Mit keresett
16    4|             vettem észre magamat, hogy ismét a vén Deborát látom magam
17    4|            ártatlan állatocskák, amint ismét szépen összegyülekeztek
18    4|          uradatyád elé, jön-e már?~ ~S ismét egyedül maradtam.~ ~Debora
19    4|             ürügy, mely alatt Esztikét ismét megláthatom.~ ~Eltemetém
20    4|                urambátyámat keresni, s ismét nem találtam honn. Természetesen,
21    4|               káromkodásoknak nevez, s ismét ott láttam magamat, ahol
22    4|             másik kettő meg lerántott, ismét másik három nyakon fogott
23    6|               a világszellem szeszélye ismét összehozza őket, mint ellenség
24    6|              fordul a szél, a lángokat ismét megfordítja, egy iszonyú
25    7|              csak tíz nap múlva jöttem ismét eszméletemhez. Ez egy körülmény
26    7|             előre?...~ ~A második csók ismét visszahozta arca rózsáit.
27    7|                természetes, s a holtat ismét felverék sírjából, s úgy
28    7|         népeket, miket egykor szült és ismét benyelt, a pyramidokat rég
29    7|                 rohanva futok el onnan ismét, hogy utol ne érjen... Saját
30    7|              örökké tartó semmi. Onnét ismét a földre hullok...~ ~Vad,
31    8|               A kormányos pedig, amint ismét helyére lépett, újabb parittyakővel
32    8|             hogy feléjök nézett volna, ismét csendes, apatheticus mozdulatokkal
33    9|               Az angolok védelme alatt ismét erősbülni kezde a birodalom,
34    9|             nomád népek visszavonultak ismét bejárhatlan hegyeik közé,
35    9|             készületek vannak ellenök, ismét oly hirtelen eltűntek, mint
36    9|          percre előtűnni az erdőből, s ismét sebesen visszanyargalni,
37    9|           méreg hatása volt.~ ~- Midőn ismét magamhoz tértem, az emésztő
38    9|                A földalatti zörej most ismét hallatszott, de már sokkal
39    9|                Az afgánok eltávoztával ismét feltakarta arcomat a leány,
40    9|      ellenmérge.~ ~- Midőn fölébredék, ismét e gondolat jutott eszembe.
41   10|                 görög« címet, de attól ismét eltilt a »noblesse oblige«
42   10|          elmosolyodnak, s azzal rögtön ismét elharapja mindkettő a mosolygást,
43   10|          kilopózni, ki a zaj hallatára ismét kifutott onnan, ő ugyan
44   10|     következett, hogy mire a temetőben ismét összegyűlt a sokaság, Oliviát
45   11|     változatait kifejezni.~ ~Egyszerre ismét hallatszik a kereplő hang,
46   11|              hangjai, a csörtetés zaja ismét visszatért, s ugyanazon
47   11|              helyre, ahonnan kiindult, ismét visszaüget a szörnyeteg.~ ~
48   11|                csöndesen hasoncsúszva, ismét eltűnt a sűrűségben.~ ~-
49   11|                elárulá, hogy e vakmerő ismét ő volt.~ ~- Vegyétek el
50   11|             egy eltévedt vadászé, mire ismét a harci harmónia felelt
51   11|              vegye el tőlem...~ ~Ezzel ismét felült trónjába.~ ~- Te
52   11|               alemanokkal.~ ~Egy napon ismét római követek jelentek meg
53   11|      jutalomért küzdeni.~ ~A győztesek ismét egymást vették elő, míg
54   11|                egymást, s a leeső újra ismét talpon állt, s mikor legjobban
55   11|              hanyatlott, akkor fordult ismét egyet, ellenének új gáncsot
56   11|             mire az rendbeszedé magát, ismét odább vonult, keresztül-kasul
57   11|         üldözői elől; a római lovasság ismét összeszedte magát, egyedül
58   11|                másik tíz jött utána és ismét tíz, és végre száz, a torony
59   11|              föl segítse emelkedni. Az ismét visszarogyott, lábai nem
60   12|              betért a mecsetbe. Azután ismét újrakezdődék a zaj és tolongás.
61   12|               arany szegekkel kiverve; ismét puskás hadak, nehéz ezüsttel
62   12|               dromedárok sorait, midőn ismét új menet vonta magára a
63   12|           meglátva a belépőt. Az ulema ismét csendesen visszahúzódott.~ ~
64   12|              órát énekelte éjfél után, ismét belépett az ulema. A szultán
65   12|                minden arcvonását.~ ~És ismét eljött az est. Az ulema
66   12|               hálószobája küszöbén. És ismét hiába. Szolimán egész éjjel
67   12|               A harmadik éj első felét ismét ébren látta lefolyni a szultán,
68   12|               szultán újra álmodott.~ ~Ismét ott volt előtte Ahidalla,
69   13|            világnak e hetedik csodája, ismét megjelentek miriád és miriád
70   13|              had elől.~ ~A hun paripák ismét a mennyei birodalom földén
71   13|           leány szívébe döfte.~ ~Aztán ismét megcsókolá, s kit pirosan,
72   13|             érhette be őket. Seregének ismét fele elhullt a kényszerített