Rész

 1    2|     lábadó szemekkel; hanem amint Lajos kezdett kinőni kabátjaiból,
 2    2|         meglássa nászasszonyom, a Lajos gyerekből nem lesz olyan
 3    2|      aligha lesz más, mint Daczos Lajos.~ ~A fiú szép férfias alak
 4    2|        vénleány lesz. Akkor az én Lajos öcsémnek vagy van esze,
 5    2|         bezárja a hentesboltot.~ ~Lajos ki is tanulta a jogi folyamot
 6    2|      levélben pedig az volt, hogy Lajos fölcsapott honvédnek.~ ~
 7    2|        történt a megegyezés, hogy Lajos ezentúl az új apjának írja
 8    2|         Sárikával összebeszélvén, Lajos leveleivel akként szedték
 9    2|  kerítésen édesapját, akkorra már Lajos is elkészült a magát kicsípéssel
10    2|         Mert ne felejtse el, hogy Lajos az én fiam.~ ~- Hiszen majd
11    2|        óráig maradhatok - ismétlé Lajos, s arcán nem látszott semmi
12    2|         tolt a terített asztalhoz Lajos számára, teletöltött neki
13    2|        Annyi pedig bizonyos, hogy Lajos nemigen mutatta szomjas
14    2|            Hol van még az óra?!~ ~Lajos nem felelt, csak átölelte
15    2|        sietett Lajost utolérni.~ ~Lajos leendő apósa karjába fogódzva,
16    2|         is! Vesszünk el együtt!~ ~Lajos most katonás állásba helyezte
17    2|           azt hazudta nekik, hogy Lajos majd nemsokára visszatér,
18    2| közeledett a magyar tábor felé.~ ~Lajos visszatért az ütegparancsnokhoz,
19    2| parancsnok falatozott, most pedig Lajos látott hozzá. Jólesett neki,
20    2|   homloksorban közelednek - szólt Lajos a tűzmesterhez -, milyen
21    2|     idvességre? - dörmögé magában Lajos, irigyen nézve, hogy kergeti
22    2|          fordult.~ ~Most láthatta Lajos őket oldalt fordultan, egészen
23    2|        céltábla az ellenségnek.~ ~Lajos szivarra gyújtott, úgy osztá
24    2|   csattanással pukkant szét éppen Lajos ágyúja fölött az orosz gránát,
25    2|     gránát, s a kábító zuhanatban Lajos azt hitte, az egész világ
26    2|         golyóforgács, másik darab Lajos jó hóka lovának a koponyáját
27    2|           adom oda ingyen - mondá Lajos, s odarohant az ágyúhoz,
28    2|        gránátvetőnek volt szánva. Lajos célba vette az ellenfélt,
29    2|    tábornok az ágyú elé lovagolt, Lajos azt mondá: "annál jobb,
30    2|   előrevontatták. Előre! előre!~ ~Lajos ismét lóra kapott; egy tartalék
31    2|        lövöldöztek egymásra, most Lajos háromszáz lépésnyi távolban
32    2|           rohamának hírnöke volt. Lajos nem láthatta azt saját harcai
33    2|            Megértettem - szólt rá Lajos, s azzal az utolsó kartácsot
34    2|           rongyai látszottak elő. Lajos csak akkor vette észre,
35    2|         nemsokára eltűnt.~ ~Hanem Lajos, amint széttépett öltönyére
36    2|         visszavonulók üldözésére; Lajos annyira közel volt hozzájuk,
37    2|  trombitaszót is túlharsogták. És Lajos ráért ily pillanatban letépett
38    2|   közeledő paripák lábai alatt.~ ~Lajos már arcaikat is kiveheté
39    2| németséggel:~ ~- Add meg magad!~ ~Lajos visszanézett rá, és gondolta
40    2|     mindjárt - felelt neki vissza Lajos, s azzal kivonva nyeregkápájából
41    2|           fognak érkezni.~ ~Amint Lajos egy mellékutcán végigmegy,
42    2|   szemközt toppantak egymásnak.~ ~Lajos sem ért rá azt számlálgatni,
43    2|       hitte: a pokolba jutott, de Lajos mindjárt észrevette, hogy
44    2|     fehérruhák lengtek köteleken. Lajos tehát nagy hirtelen kiszabadítva
45    2|       útjokat állották, akkor már Lajos a harmadik kert palánkján
46    2|        Hiszen megmondta azt előre Lajos. Az orosz sereg nagyon erős
47    2|       majd odábbmennek.~ ~- Hát a Lajos? A lelkem Lajosom! Hol ontották
48    2|           nem tudjuk, hogy érte-e Lajos fiunkat valami veszedelem?
49    2|       csak most toppanna ide az a Lajos gyerek.~ ~E rövid fohászkodásnak
50    2|   ismertek egymásra.~ ~- Te vagy, Lajos fiam?~ ~- Ide menekültem,
51    2|          nádkerítés összetépte.~ ~Lajos se mondatta magának a dolgot
52    2|         jó ötlete támadt.~ ~- Te, Lajos. Itt meg ne kapjanak a kozákok
53    2|         se gyanakodjék felőled.~ ~Lajos helyesnek találta a jó tanácsot,
54    2|           Csak a disznótól van.~ ~Lajos mint kész henteslegény állított
55    2|               No, hanem most már, Lajos fiam, te henteslegény vagy,
56    2|        maga kiállt az utcaajtóba, Lajos a vágótőkéhez. Az eléje
57    2|          vagy mi. Majd beheged.~ ~Lajos már javában vagdalta két
58    2|         megitatta, és visszajött, Lajos oda dörmögött hozzá:~ ~-
59    2|          a szobából.~ ~- Na fiam, Lajos - monda odakinn a fiatal
60    2|          vitéz honvédkapitányt.~ ~Lajos megígérte, hogy vigyázni
61    2|      magáért, nem kell félteni.~ ~Lajos csakugyan szerencsésen kiállotta
62    2|     ugyancsak kellett ám rángatni Lajos dolmányát, nehogy dühében
63    2|          nem megennivaló.~ ~Hanem Lajos úgy viselte magát, mint
64    2|       német szó nem jutott eszébe Lajos védelmére. Az mind verítékké
65    2|     szörnyű szorongattatásában.~ ~Lajos azonban nagyon jól viselte
66    2|   tiszthez, mikor már látta, hogy Lajos a második nehéz kísértést
67    2|         seregünknek, mondhatom.~ ~Lajos arca e szavakra sem mutatott
68    2|       hajából.~ ~De már kezdett a Lajos arca lángvörösre válni.~ ~-
69    2|       tudjuk, hogy nem múlt el.~ ~Lajos nem látott visszatérő magyar
70    2|      ritka emberek közé tartozott Lajos. Egy szép napon beletörülte