Rész

 1    1|          emberek, ahelyett, hogy őket látogatják, inkább egymást
 2    1|          késő estve választja el őket onnan. Dicséretes, szorgalmas
 3    1|      akarnak egyébről, mint hogy őket professzoraik a labancok
 4    1|    gallusok ellen, s agyonverték őket. 4~ ~Gerzson úr hátrakapta
 5    1|     küldöttségnek, visszabocsátá őket a városba, ő pedig a maga
 6    1|     kegyért a szép Klárika, hogy őket hagyják meg azon éjjel az
 7    1|         vezér szólni sem engedte őket. Rájuk fogta, hogy mindnyájan
 8    2|     Hiszen cipóval agyondobáljuk őket.~ ~- Az nem lehet, apámuram,
 9    2|    vannak. Mi is eleget dobáljuk őket, nem is cipóval, mégis sokan
10    2|       ellenséges lovasság üldözi őket.~ ~- Jól van - mondá az
11    2|       volna, ha oldalt kaphatnók őket.~ ~Ezen a kívánságán is
12    2|   fordult.~ ~Most láthatta Lajos őket oldalt fordultan, egészen
13    2|       Már most csakugyan el kell őket fogadni; eléjök kell adni
14    2|          ha már agyon nem vertük őket magyarosan. Kegyelmed pedig,
15    3|         az orra, de ez nem gátlá őket abban, hogy a róka-pamlagra
16    3|         legelső faluban elcsípte őket a szolgabíró, mint lázítókat,
17    3|      történni a tréfát, s hagyja őket továbbra is fáradni és pihenni
18    4|      darab ideig csak áldogattam őket magamban s tartottam türelemmel;
19    4|     felkanyargó pipafüst vezette őket messziről a nyomunkra.~ ~
20    6|          ifjak közül. El-kiűzték őket a székely nők egytől-egyig.~ ~-
21    6|          Elátkozták, elhajtották őket a széles világba. Menjenek,
22    6|        el fognak jönni azok, kik őket megölték. Látni fogjuk őket
23    6|      őket megölték. Látni fogjuk őket utcáinkon diadalmas zenével
24    6|       végigvonulni, látni fogjuk őket szobáinkban azon helyen
25    6|       szeszélye ismét összehozza őket, mint ellenség állanak egymással
26    7|        gyümölcsöt. A telek, mely őket megtermé, most fonnyadt
27    7|    jutnak eszedbe, tartogasd meg őket féltett ereklyeként, mert
28    8|     világ után... Sokszor látták őket szabadon repülő felhők ott
29    8| méltatlanul szenvedők vannak, és őket szabadítsa meg.~ ~Még azon
30    8|   vizeknek rohant. - Fogjátok el őket! fogjátok el! ide Grundler,
31    8|         ide Grundler, lődd agyon őket, lőj.~ ~Grundler képéhez
32    8|   átkokban kifogyhatatlan, midőn őket távozni látja; de annyi
33    9|        újabb századokra elrejték őket, a Sind és Gangesz partjain
34    9|        egyszer-egyszer utolérték őket, a köztök támadt verekedés
35    9|             Naplementig üldöztük őket be a hegyek közé; a legvégső
36    9|      vallásos buzgalommal üldözé őket, s most kénytelen volt azokat
37    9|     építeni, élni fognak. Hívasd őket elő, kérdezd meg tőlök,
38    9|           Nem tudom, úgy híják-e őket a ti szentírástokban?~ ~-
39    9|       állva, jó közelre bevártam őket, s csak akkor adattam rájok
40    9|          Már most merre keressem őket?~ ~- Legokosabban teszi
41   10|          de tudja Isten mi lelte őket, úgy kivesztek apródonkint,
42   10|    gyökerein. Én méheknek néztem őket, melyek mézet jöttek gyűjteni
43   11|          zsámolya alá, s engedte őket királyoknak hivatni, hogy
44   11|          alakokra? Ki üldözhette őket a fekete pusztaságban, hol
45   11|        kergette.~ ~Kétszer látta őket Sapor király Ktesiphon kapu
46   11|          egymás mellett lehetett őket látni, egymástól elválhatatlanul,
47   11|    királyi párjához, megerősítve őket azon trónban, melyet diadalaik
48   11|      veszett alak ki sem kerülve őket, egyenes irányban ront rajtuk
49   11|          rá mind. A tigris látta őket rászegzett szemekkel, felé
50   11|      ország határán készen várta őket a királyné; apró előcsaták
51   11|      előcsaták után előre hagyta őket nyomulni, akkor egész erejével
52   11|         Azok nyugodtan várták be őket egész tíz lépésnyi távolra,
53   11|         mögött, mely kényszeríté őket megdöbbenve hátratekinteni.~ ~
54   11|          is.~ ~- Miért vigyem el őket innen?~ ~- Ha vissza nem
55   11|       rögtön utánok indult, hogy őket elfogja. A királyné meghallá
56   11|  leányainak s maga mellé ültetve őket, egy ijedt pillanatot vetett
57   11|        az időt és a vihart, mely őket lassankint eltemesse.~ ~
58   12|  Szolimán intésével visszatéríté őket: "egyedül Ibrahimot illeti
59   12|      Allah nagy! Én megmentettem őket - monda az álmodó szultán.~ ~
60   13|        fedezett föl, fölvetették őket a levegőbe.~ ~Három év alatt
61   13|          akarsz a hunokkal, várd őket határaidra, eljönnek ők,
62   13|         hozzájuk, ha elhagytátok őket, hagyjátok őket itten halva! -~ ~
63   13|      elhagytátok őket, hagyjátok őket itten halva! -~ ~Halotti
64   13|         eltűnt hunok után. Látta őket, a láthatáron, amint sötét
65   13|   engedte megpihenni népeit, míg őket el nem érik.~ ~Az üldözött
66   13|     utánok. Sehol sem érhette be őket. Seregének ismét fele elhullt
67   13|      lovagjainak, hogy fogják el őket; a hun paripák azonban a