Rész

 1    1|   villognak elő a holdvilágban.~ ~Egyszerre világos lőn előtte minden:
 2    1|           várost elérhette volna, egyszerre megkondult a vészharang
 3    1|  Trajtzigfritzig, s e biztatással egyszerre elrendelé, hogy a csapatok
 4    1|       bele a bot, s a labanc feje egyszerre cipóvá dagadt: mintha nem
 5    2|          amint Daczosné asszonyom egyszerre a rövidebb végét fogva,
 6    2|            Már erre a szóra aztán egyszerre kiébredt az álmosságból
 7    2|          a mást megtréfáló kedve; egyszerre csak összefutottak szemei
 8    2|      volna róla, hogy prókátorból egyszerre olyan katona váljék, mégpedig
 9    2|       hitték, az ő ágyúi jőnek.~ ~Egyszerre hazaérkezett, mikor éppen
10    2|         mint sortűz, úgy hangzott egyszerre valamennyinek a lövése,
11    2|        egy mellékutcán végigmegy, egyszerre csak egy szöglet kanyarulatnál
12    2|          mint az maga, amint csak egyszerre szemközt toppantak egymásnak.~ ~
13    4|        köd előttem, köd utánam, - egyszerre csak szőrin-szálán elvesztem
14    4|          is csak nem akarsz lenni egyszerre? - Hanem öcsém még gyerek
15    4|         mindig két széken szokott egyszerre ülni, - idestova Esztike
16    8|        arcú férfiú!~ ~Az örvendők egyszerre égből hullottak alá a pokolba.~ ~-
17    9|       bársonysíma test érintésére egyszerre oly erővel szökellt föl
18    9|          oszlop a másikat tartja, egyszerre kellett mind valamennyit
19   10|         boszniai honfoglalás). Mi egyszerre népszerűtlenekké lettünk.
20   10|           a jobbikbul hozz? ugorj egyszerre. Nem ábul, amábul! felsőbul.
21   10|           összetalálkozva, arcaik egyszerre elmosolyodnak, s azzal rögtön
22   10|       szép szerényen ismétlődött; egyszerre, mint a mennydörgés, olyan
23   10|   nekivetette volna az ajtónak, s egyszerre sarkával, öklével és könyökével
24   10|       asszony, utána a Minerva, s egyszerre trióban kezdék el a szidást.~ ~-
25   10|        hat lépésnyire láthatni.~ ~Egyszerre azonban kocogást hall a
26   11|      síkságok mintegy varázsszóra egyszerre megnépesülnek. A vad homokpuszták,
27   11|          egyes kóbor csapatokkal, egyszerre eláradnak száguldó hadseregekkel,
28   11|        mintha két nap támadna fel egyszerre az égre. A hölgy hófehér
29   11|         étvágyát ingerelni, midőn egyszerre véletlenül, mint álomra
30   11|         virág és ért gyümölcs van egyszerre; komoly sötét berkek fügefabokrokból,
31   11|   fügefészek könnyű ringásáról.~ ~Egyszerre a távolból valami szokatlan
32   11|          csizmát húzott volna föl egyszerre mindenik lábára. Vastag,
33   11|       rajta; hosszú, lelógó fülei egyszerre egyenesülnek, s nagy, széles
34   11|          változatait kifejezni.~ ~Egyszerre ismét hallatszik a kereplő
35   11|       közti középutat, elnyargal, egyszerre két első, azután két hátulsó
36   11|        amint a fenevad közel ért, egyszerre szemébe döfte azt annak,
37   11|      fektéből meg sem mozdult, ez egyszerre alig néhány lépésnyi távolban
38   11|        mely itt-ott meggyulladva, egyszerre több helyen lángolni kezdett;
39   11|          a tigris fejének ugrott, egyszerre derékon kapta azt, s egyet
40   11|           melynek hallatára Maeon egyszerre elsápadt, elnémult; s a
41   11|         többé, az emberek arca is egyszerre felvidámult. Az a pálmák
42   11|         nő közelléte, s egy napon egyszerre négy követ érkezett a világ
43   11|     véletlen, midőn útban voltak, egyszerre minden oldalról. Azok rögtön,
44   11|      egész erdők vannak belőle.~ ~Egyszerre száz pár vált ki a sereg
45   11|          ragyogott e pillanatban. Egyszerre küzdő állásba tevé magát,
46   11|  belefurakodtak a fövénybe, midőn egyszerre eleresztve a császár kezeit,
47   11|     mintha egyetlen gép mozdítaná egyszerre száz kezét, egyszerre hangzik
48   11|   mozdítaná egyszerre száz kezét, egyszerre hangzik el minden lépés,
49   11|          hangzik el minden lépés, egyszerre áll meg, a hajítódárdák
50   11|        pilumot s azon pillanatban egyszerre hajíták elleneikre az irtózatos
51   11|   mocsáros lapályokba csalva, itt egyszerre keresztültört azoknak szétosztott
52   11|          palmírai harcosok szívét egyszerre vad ijedtség állta el, midőn
53   11|          által megtámadva látták. Egyszerre felbomlott a csatarend,
54   11|     meglátta, hogy ez Aurelián.~ ~Egyszerre meglassítá lova futását,
55   11|           hajlottak alább, alább; egyszerre félreugrottak mellőlük a
56   11|         sebesebben, mint azelőtt. Egyszerre támadtak minden oldalról
57   11|           a sáncok mellé, s akkor egyszerre csörömpölve zuhant le a
58   11|     megbomlott a csatarend, midőn egyszerre sebes futással látszék a
59   11|        csöndesült el az éj, midőn egyszerre megnyíltak Palmíra kapui
60   11| kötöztetett, s ezeket meggyújtva, egyszerre kibocsátá valamennyit a
61   11|  látszottak a homokpuszta fölött, egyszerre azonban az első, melyen
62   11|    lassudni, szügye reszketett, s egyszerre megállt, és hátramaradt.
63   11|        úgy tetszett nekik, mintha egyszerre két helyen volna az esthajnal:
64   12|  hattyúnyakú minaretek tetején.~ ~Egyszerre megdördültek a szeráj ágyúi,
65   12|     gyermeksíráshoz hasonlít; itt egyszerre arcra borult az egész nép:
66   12|          Azután fölemelé fejét, s egyszerre hideggé vált arccal fordula
67   13|           Quenn-Hinn népfaj közül egyszerre tizen szöktek meg, mind