Rész

 1    1|     némelyik nagy puskát cipelt, melynek nem volt már sem kulcsa,
 2    1|        az egy nagy embercsoport, melynek sötét tömegéből kaszák és
 3    2|          volt egy kicsiny sapka, melynek már az izzadságtól nem volt
 4    2|         fehér arabfaj lovon ült, melynek sörénye és farka pirosba
 5    2|       László uramnak a dinnyése, melynek szilvásában éppen szárogatni
 6    2|       együtt lefogta az ártányt, melynek aztán vérét is vették.~ ~
 7    2| elfogadta Kondor uram mellényét, melynek zsíros külseje nagyon tanúskodott
 8    3|          medvebőr-kucsmája alól, melynek miatta nem látott sem eget,
 9    3|         az orosz és tót mellett, melynek gyarapítására a czár évenkint
10    3|    tánczolva s éltette az uniót, melynek friss híre egy perc alatt
11    4|           S egy bizonyos háznál, melynek két ajtaja volt, napirenden
12    7|    akarna azon sivatag érzésben, melynek neve világfájdalom. S ez
13    7|    mesterséges hálóját megszövé, melynek egyes szálai szivárványszínt
14    7|     verőfényben. Néztem a pókot, melynek alakja oly utálatos, s gondolkozám
15    7|        eszedbe az a virágoskert, melynek kóróit is rég szétfútta
16    7|           Oly tiszta szerelmet,~ Melynek heve s lángjai el nem apadnak,~
17    7|         e porszemnyi atom körül, melynek neve föld, hanem e paránycseppet
18    7|     óriási hegyet láttam egykor, melynek végtelen látása agyonfárasztá
19    7|          arc, e titkos sejtelem, melynek emberi ajk még nem mondta
20    8|          láthatártalan óceánnak, melynek színén a "fata morgana"
21    8|   tövében virul a királyi ceiba, melynek virágából méz, gyümölcséből
22    8|         itt is ama hatalmas kéz, melynek neve gondviselés?~ ~A Nepean-sziget
23    8|          iszonyú sejtelme volna, melynek eszméje még nincs tökélyre
24    8|      völgyön vezetett keresztül, melynek egyik oldalát mohos sziklafal,
25    8|        meredek szikla oldalában, melynek nyílásához hosszú gyékényhágcsón
26    8|          a pokolszigetre kiveté, melynek partján őt a jó ördög megtalálta,
27    9|  boltozatok, az óriás architrab, melynek több mint ezer mázsás bazalt
28    9|     földöntúli kifejezésű arcba, melynek aranyszínén egyszer-egyszer
29    9|         tekinték a csodás arcra, melynek arany színével oly szokatlan
30    9|      gömbölyű terembe ért velem, melynek csodás faragványú oszlopai,
31    9|   bálvány karjai közé vettessem, melynek képe már akkor oly vörös
32   10|          egy fél vereshagymával, melynek másik felével három napig
33   10|     reszketve figyelt az ajtóra, melynek kilincsét nemsokára nyikorgatni
34   10|         karmolással és tépéssel, melynek saját képe és haja volt
35   10|           Már ez olyan szó volt, melynek föltétlen engedelmeskedni
36   10|      kígyója a lélekmardosásnak, melynek szemeiből villámok fognak
37   10|        mind rajta, mind boltján, melynek minden fiókja, skatulyája
38   11|          egy levelet hozva neki, melynek tiszteletteljes, de bátor
39   11|     valamely távoli forrás felé, melynek irányát hatalmas ösztönük
40   11|          ismeretlen ellenségtől, melynek erejét az éj sötétje még
41   11|        barbárnak. És a szenátus, melynek soraiba egyik császár kéjenceit
42   11|    paripáján az elefánt mellett, melynek tornyából Herode aggodalmasan
43   11|         több száz lépésnyi tért, melynek odvában egész majomcsalád
44   11|        elő, lombos sátortetővel, melynek rengetegét egész népe lakja
45   11|    banánfa alatt ütöttek sátort, melynek roppant területe alatt az
46   11|          haragtól csengő szózat, melynek hallatára Maeon egyszerre
47   11|     ellenállhatlan hajító dárda, melynek súlyos rohama elől semmi
48   11|          alá voltak felszorítva, melynek tetejét egy lángoló főnix
49   11|          amint kardját kirántva, melynek csorbái sok harc küzdelmeiről
50   11|         körfényt alakíta körüle, melynek olthatlan sziporkái megolvaszták
51   11|  gurultak alá az óriási tekenőn, melynek minden pikkelyét egy férfi
52   11|        az volt az Eufrát folyam, melynek partjain már a szabad nomád
53   11|         arany békó övezte körül, melynek hosszú láncát egy rabszolga
54   12|       márványoszlopokbul emelve, melynek aranyozott rácsozatán keresztül
55   12|          sírja - a státusbörtön, melynek szűk ablakhasadékain halavány
56   12|        jutott vissza a szerájba, melynek ajtai bezáródtak a tömeg
57   12|         szürke lepellel bevonva, melynek hátáról apró rézaspereket
58   13|          fejükön nyílvégű sisak, melynek görbe fogantyúja van, mint
59   13|   fegyvert hordoz, görbe kardot, melynek belül van az éle, nyilat,
60   13|      kell hajítani, vagy dárdát, melynek hegye kígyófark alakú, a
61   13|     veszni kényszerített várost, melynek sorsából nem volt egyéb
62   13|          vítta ki utolsó harcát, melynek végeztével az egész Quenn-Hinn
63   13|   emeltek a zöld folyam mellett, melynek szögletköveire ez volt írva:~ ~"
64   13|  határaitól kétszáz mértföldnél, melynek neve 'Urdombha'. Út pedig
65   13|   közülök hosszan kürtjébe fútt, melynek mélabús hangjait sokszorosan