Rész

 1    2|      Mégsem lesz belőle tekintetes asszony~ ~ ~ ~ ~Kondor János uram
 2    2|      csakugyan nem lesz tekintetes asszony. Most minden ember "polgártárs", "
 3    2|  szekérzörgésre futott az ablakhoz asszony, leány: azt hitték, az ő
 4    2|          része! - nyögdécselé a jó asszony. - Majd estig, meg holnap
 5    2|            anyja elé; a szegény jó asszony majd elájult örömében, ijedtében,
 6    2|       mártunk mi a tiszt úrral, az asszony, én magam és a leányzó;
 7    2|      leánya mégsem lett tekintetes asszony! amitől úgy borzadt teljes
 8    4|            fejkötős fejét - Debora asszony; azt gondoltam: az egyiptomi
 9    4|      agyondobtad az éjjel a Debora asszony cirmos macskáját.~ ~- Phű,
10    4|     odautasíttattam magamat Debora asszony szobájához, s alázattal
11    4|           ablaknál ült volt Debora asszony, s orrát felém fordítva
12    4|           kívána jó reggelt Debora asszony.~ ~Én odairamodtam hozzá,
13    4|               Én, használva Debora asszony keserves megilletődését,
14    4|         egyedül maradtam.~ ~Debora asszony pedig újra leborult és sírt.~ ~
15    4|           magát kedvencétől Debora asszony, nagy szívfájdalommal megvála
16    4|        befészkeltem magamat Debora asszony kegyébe.~ ~Ki is azonban
17    4|             tudva azt, hogy Debora asszony nem fogja azokat reámuszítani.~ ~
18    4|        hogy erre ráuntam, s Debora asszony is kezdte felejteni halottját,
19    4|          sem történt, hanem Debora asszony annál kíváncsiabb volt meghallani
20    4|         históriák, miket én Debora asszony előtt imádságos könyveknek
21    4|           belől, - odaugrik Debora asszony, s odacsuk az ajtóhoz, hogy
22    4|     örömnek és üdvösségnek. Debora asszony megvolt a kúra alatt; életében
23    4|        szép magát, - még ha Debora asszony vele jár, ráadásul azt is
24    4|               rivalla utána Debora asszony, ki is erősen örült magában,
25    4|       lelkem közepét.~ ~*~ ~Debora asszony mind e mai napig él és uralkodik,
26    6|                            Székely asszony~ ~ ~ ~ ~Elhallgattak az
27    6|         fergeteg villog. A székely asszony arcát egyfelől a nap búcsúfénye
28    6|         felemelte lángoló arcát az asszony tekintetéhez s nagy, fekete
29    6|      leszesz boldog, - folytatá az asszony. - Terád semmi öröm nem
30    6|              Jer velem, - szólt az asszony, felemelve őt a földről.
31    6|            oly élénken haladott az asszony mellett, mintha nem is a
32    6| engesztelést hozott a városnak. Az asszony elérté a jelt, s megtagadva
33    6|       fehér kendőt! - kiálta rá az asszony. - Döfd e szívbe fegyveredet,
34    7|          hívni a halált.~ ~Szegény asszony.~ ~Később valakinek eszébe
35    7|         sem tudta, hová.~ ~Szegény asszony!...~ ~Egyszer zivataros
36    8|          Williám is sírt, mint egy asszony, maga sem tudta, miért.~ ~
37    9|         kik előle elrejtőztek. Egy asszony élt Endorban, egy vén boszorkány,
38    9|         holnap jövendője felől. Az asszony vonakodott, félt az ördöngősökre
39    9|      jövendők tudásának lelkét. Az asszony engedelmeskedett; amint
40    9|        megholt próféta lelkét." Az asszony port hinte a földre, halálűző
41    9|      eltakará arcát palástjába, az asszony reszketve, sikoltozva tekinte
42    9|        ember, - szólt reszketve az asszony - hosszú bő palástban." -
43    9|           fészkelődjél barátom, az asszony vén volt és rút mint az
44    9|       olajbogyóhoz, megaszalva. Az asszony láttomra fölkelt helyéről
45    9|      hallatva. Azzal még egy sereg asszony jött elő, tíz vagy tizenkettő,
46   10|       futott ki a boltba, utána az asszony, utána a Minerva, s egyszerre
47   10|         szokás beszélni.~ ~Borbála asszony ott hagyva Oliviát a cérnásboltban,
48   10|     látogatói s rajtarontott. A jó asszony nem bírva levetkőzni takarékossági
49   10|          ebből a konyakból.~ ~A jó asszony azt gondolta, valami jó
50   10|         veszteség, - monda Borbála asszony, s fejcsóválva hagyta el
51   10|        folytak ezentúl is, Borbála asszony csak nagy néha bukkant elő
52   10|               A holdban.~ ~Borbála asszony szépen visszament felkeresni
53   10|           be a szobába. Ez Borbála asszony, persze, hogy szavainak
54   11|           tette azt? Egy megvetett asszony és egy tudatlan paraszt.~ ~ ~ ~
55   11|            férfias munkához edzett asszony lemondjon legkedvencebb
56   11|  világítottak benne.~ ~- El innen, asszony! - kiáltának Maeon párthívei,
57   11|            gyalázatos halállal egy asszony kezétől; az utolsó, kinek
58   11|              Maeon, védd magad! Ez asszony az égből esett ide, s minket
59   11|         voltak a börtönök; hol egy asszony kezében volt a királyi pálca,
60   11|             fegyvert fogott minden asszony.~ ~E város egy aranymarkolatú
61   11|     követeket a kétszeresen hódító asszony: hódító szépsége és hatalma
62   11|                Le onnan a trónról, asszony! Engem Róma küldött...~ ~
63   11|     ültették oda közibétek!...~ ~- Asszony, ne tovább! - kiálta közbe
64   11|           büszke arcot mutatni egy asszony előtt? midőn Rómában templom
65   11|           bátorítva; itt egy fehér asszony, vadul víva a hátráló csapatokkal.