Rész

1001    6   |            sírnak, a túlvilág reményét, az élet semmi voltát; - a nőhang
1002    6   |             halotti dal reszketve, mint az éjféli óraütés, hangzik
1003    6   |                 szemmel. Ki hinné, hogy az ellenség?~ ~A vezető a végzett
1004    6   |               egy közülök előlép; Judit az, bátor, hideg tekintetével,
1005    6   |              Ime e sírba most fektetjük az utolsó székely férfit, aki
1006    6   |               vezére, tanácslója legyen az egész városnak, most elhívta
1007    6   |                 mert, ha nem lett volna az, akkor nem a csata híre
1008    6   |            Lassankint begyöpösödik majd az út s az utasok nem fognak
1009    6   |               begyöpösödik majd az út s az utasok nem fognak ide találni
1010    6   |                mellett köröskörül megnő az erdő és a fű. Mi pedig egyenkint
1011    6   |         engesztelést hozott a városnak. Az asszony elérté a jelt, s
1012    6   |                 kísértetei járnak végig az utcán. Kisírt szemű nők,
1013    6   |           keresik. Boldogtalanok, kiket az őrültség kerget s az öngyilkosság
1014    6   |              kiket az őrültség kerget s az öngyilkosság vezet. Menjetek
1015    6   |               visszhangot gerjesztettek az ismeretlen ismerős hangok;
1016    6   |               fehér kendőt! - kiálta rá az asszony. - Döfd e szívbe
1017    6   |              kiáltának mind egy hanggal az elkeseredett asszonyok s
1018    6   |            Félre fordította fejét, hogy az asszonyok ne lássák a szeméből
1019    6   |           ezután keményebb szívű embert az asszonyoktól lakott város
1020    6   |        asszonyoktól lakott város ellen. Az letapodtatá lovai patkójával
1021    6   |            letapodtatá lovai patkójával az utca közepére ásott sír
1022    6   |              mozdulhat - fölülemelkedve az egész városon, népét buzdítani
1023    6   |         Éjszakának idejére küzdetett le az ellenállás. A város kezében
1024    6   |                 a diadalének, alig-alig az elhalók kiáltása, midőn
1025    6   |                  midőn hirtelen, mintha az égből szállnának alá, ártó
1026    6   |                  ártó tüzek repültek le az alanti házak tetőire, az
1027    6   |                az alanti házak tetőire, az égő szurokkanócok egy perc
1028    6   |              másikig. A láng emelkedik, az ég fedele izzadni látszik
1029    6   |                eget ostromló csatába.~ ~Az emberkiáltást túlharsogja
1030    6   |               mint egy óriási fáklya és az égő lángtető alatt még mindig
1031    6   |             harang elnémul, talán éppen az esett le.~ ~A két elem ura
1032    6   |        csatatérnek, a szél és a láng.~ ~Az emberek elfutottak onnan.
1033    7   |                 midőn megtanultam, hogy az életben több a fájdalom,
1034    7   |           életben több a fájdalom, mint az öröm.~ ~Megtanított rá a
1035    7   |             voltam, most már nem vagyok az. Hála Istennek, megvénültem;
1036    7   |        elmondani, hogy megvénült.~ ~Nem az a legvénebb, ki legtávolabb
1037    7   |      legtávolabb van a bölcsőtől, hanem az, ki legközelebb van a sírhoz.~ ~
1038    7   |                  és el nem érhető, mint az. Napsugár teremti a szivárványt,
1039    7   |                    Különös lélekállapot az, hogy mikor az ember boldog,
1040    7   |             lélekállapot az, hogy mikor az ember boldog, úgy keresi,
1041    7   |                melyet visel, semmi joga az embert gyűlölni, s lelke
1042    7   |              átjárja, nem mutatja többé az arc a szív fellegeit, nem
1043    7   |               szép birtokkal áldott meg az Isten, volt a hegyek közt
1044    7   |            melyben rezet zúztak, s benn az erdők között néhány mészkemence.
1045    7   |                 konverzációm lett volna az emberekkel, beszélni nem
1046    7   |           hangon; tetőtül talpig idegen az egész vidék. Most ha két
1047    7   |              kellene tanyáznom, megenne az unalom, akkor két hónapig
1048    7   |              repülésre, s végigtekinték az alattam terülő, embert nem
1049    7   |                harangszó hítta estimára az elsötétült vidékek lakóit,
1050    7   |              fellegei közül utósugárait az ég aranytengeréből szétlövellé.
1051    7   |           másnak. Optikai csalódás volt az egész. Gyakran ott talált
1052    7   |                a gyopár födte bércen, s az éj egyhangú sötétéből jövendőt
1053    7   |                 távol emberi szívektől, az éghez ily közel, mily magas
1054    7   |              fejemben. Meg tudtam volna az egész világot javítani!
1055    7   |                 lábbal állítottam volna az ég felé a szép mindenséget,
1056    7   |          özönvíz után legelőször sütött az Isten napja a föltámadt
1057    7   |          hallanám a közel madárzenét, s az érctörők távol zuhogását,
1058    7   |               sem felejthető.~ ~De nem, az emberéletben nincsen kétszer
1059    7   |                naphosszant elbolyongtam az úttalan fenyves rengetegben.
1060    7   |                 utálatos, s gondolkozám az emberről, kinek alakja oly
1061    7   |      csókolózott, ahol csöndesen folyt, az ég látszott benne. Akartam
1062    7   |             olykor a villám nyilallt át az elsötétült égen.~ ~Emberi
1063    7   |                A völgy sötét volt, mint az éjszaka. Egymásra boruló
1064    7   |                bórfenyők fogták el róla az eget, s a sűrűre fajzott
1065    7   |           szinte hozzáférhetlenné tevék az asylumot; ha a fergeteg
1066    7   |             hogy rávettem volna magamat az áthatolásra. Azonban a zápor
1067    7   |            ugyan elfogta a sziklaerkély az esőszakadást, de az alárohanó
1068    7   |        sziklaerkély az esőszakadást, de az alárohanó záporzuhatagnak
1069    7   |       haladhattam bátortalan léptekkel, az ázott, mohos föld csúszott
1070    7   |             Egyetlen ajtó volt a házon, az ajtón kis ablak; az alacsony
1071    7   |              házon, az ajtón kis ablak; az alacsony kunyhó küszöbe
1072    7   |            között felmagzott a perje, s az ajtóragasztó hasadékaiban
1073    7   |       gyökerezni.~ ~A zápor határozott, az omló zuhatag egy lesodort
1074    7   |                hogy szinte vele mentem. Az ütés fölrázott. Nem láttam
1075    7   |             száraz menhelynél, s térdem az ajtónak feszítve, azt benyomtam,
1076    7   |                 benyomtam, és beléptem. Az ajtót készakarva nyitva
1077    7   |                 lóca végén, fél szemmel az ajtót, másikkal a hallgató
1078    7   |              hittem, hogy fel fog kelni az ember, s mellém ül, megszólít
1079    7   |           láttam a fák tetején ragyogni az alkonyati napsugárt, mely
1080    7   |                 friss esőszag becsapott az ajtón, s elverte a dohos
1081    7   |                meg akartam azt rázni.~ ~Az alak azon percben, melyben
1082    7   |             Kérdezősködtem a környékben az ember felől, de egyebet
1083    7   |          tapasztalám, hogy azok, kiknek az esetet elmondtam, megelőztek.
1084    7   |                 Később eszem megtérvén, az egészet a tűzbe dobtam.
1085    7   |              sötét szív.~ ~Milyen fehér az ember arca, milyen fekete
1086    7   |               ember arca, milyen fekete az ember szíve.~ ~Az ember
1087    7   |                fekete az ember szíve.~ ~Az ember a természet mostoha
1088    7   |                föld, mire szüksége van; az embert mezetlenül szüli
1089    7   |             Királya vagy te a világnak? Az volnál, ha annak, ki mindeneket
1090    7   |               sötét szív.~ ~S te lész-e az, ki, ha a csillagok lehullanak,
1091    7   |              rajta, büszkén fogja arcát az égnek emelni; királyok lesznek
1092    7   |                   II.~ ~Úr és szolga. - Az egész világ egymásnak ura
1093    7   |              föld rabja a napnak. A nap az Altairnak, ez a Siriusnak,
1094    7   |         másiknak.~ ~ III.~ ~Ha tudhatná az ember: mikor fog meghalni?~ ~
1095    7   |          meghalnia kell! Mint számlálná az éveket, később a napokat,
1096    7   |                 IV.~ ~Mennyi keserű van az ember éltében.~ ~Ha mindazt
1097    7   |               csak négy van a létnek.~ ~Az anya teje, a szerető csókja,
1098    7   |                 csókja, a bor lángja és az ellenség vére.~ ~Jut-e még
1099    7   |               vére.~ ~Jut-e még eszedbe az a virágoskert, melynek kóróit
1100    7   |                is rég szétfútta a szél? Az a nyájas, bús, könnyező
1101    7   |                át, a megnyugtató kebel, az érzékeny ölelés, a hízelgő
1102    7   |             minő messze vitte e képeket az idő! Ha jutnak eszedbe,
1103    7   |               lenni? király leszesz. Óh az én lelkemen a bor démonának
1104    7   |                  Nincsen tehát számomra az életnek semmi édessége hátra?...
1105    7   |               balkezét miatta, hordozta az apa átkának és az anya könnyhullatásinak
1106    7   |              hordozta az apa átkának és az anya könnyhullatásinak terhét
1107    7   |               kiállta érte mindazt, ami az életben és a halálban keserű.~ ~
1108    7   |           Minden csillag fenn ragyogott az égen, láthatta jól, hallgatott
1109    7   |                láthatta jól, hallgatott az egész mindenség, hallhatta
1110    7   |                 Mi nyomot hágy a légben az elbocsátott hang, a villám
1111    7   |           Istent hívó eskü?~ ~Üres hang az eskü. A lég sem tartja meg,
1112    7   |                 sem tartja meg, hát még az emberi szív?~ ~ VI.~ ~Midőn
1113    7   |              szívemen kívül látni, csak az ő arcát kelle néznem, és
1114    7   |             halad...~ S mint végigutaz~ Az éj viharában,~ Mormogva
1115    7   |               van e két szóval a világ. Az ember azt hinné: e földön
1116    7   |         tenmagadat?~ ~Mi jogotok nektek az embert másutt gyűlölni,
1117    7   |             majd teérted fiaid lakolni. Az adósságokat fizeti az örökös.~ ~
1118    7   |          lakolni. Az adósságokat fizeti az örökös.~ ~Én is megtanultam
1119    7   |            barát, atyafi, rokon, azután az ismeretlen népek, az élet,
1120    7   |             azután az ismeretlen népek, az élet, a halál; de központja
1121    7   |           semmim a földön, nincs semmim az égben, minden világi birtokom
1122    7   |          nyomorú én vagyok.~ ~Én vagyok az, ki kedvesét, a hűtlent
1123    7   |              nincs meg e fájdalma. Csak az ember szíve viseli fullánkod...~ ~...
1124    7   |       hajótörések bércei. Miért nem tud az ember emlékei fölé is ily
1125    7   |               kezemre feccsent, siettem az erdőbe, hogy azt a legelső
1126    7   |                 nem megy róla. Ott lesz az rajt, mikor majd azt az
1127    7   |                 az rajt, mikor majd azt az ítéletnapkor fel kell tartani
1128    7   |           ítéletnapkor fel kell tartani az örök bíró eleibe. Legyen
1129    7   |                 de nem emberek kezétől. Az örök igazság pallosa nem
1130    7   |               ne is engedjen el semmit. Az emberek ítéletét megvetem.~ ~
1131    7   |               Nyomorú, tengődő nép, még az emberméltóság is lekopott
1132    7   |                azt a viharok ellen, míg az ember, ez a világ mészárosa,
1133    7   |               tud. Miért nem teremté őt az Isten az első napon? hadd
1134    7   |                 nem teremté őt az Isten az első napon? hadd halt volna
1135    7   |               hatodikra...~ ~S tán csak az embernek van lelke ennyi
1136    7   |              virág vért hullat, fehéret az egyik, másik aranyszínűt
1137    7   |              vérnek van élete? Vagy tán az illat nem lelke-e a virágnak?
1138    7   |                 tekintetet? Ki ne látná az egyszerű gyógynövény alakján
1139    7   |            egyszerű gyógynövény alakján az életvisszaadás áldását?
1140    7   |                 így nem jelenhettek meg az Isten előtt, s csak künn
1141    7   |                Isten előtt, s csak künn az ajtóküszöbben kiáltozák
1142    7   |             alkudott, hátat fordítottak az oltárnak, úgy alkudtak.
1143    7   |              nem is választhattak volna az alkuvásra...~ ~Két hölgy
1144    7   |               leültek egymással szembe. Az Isten szolgája alázatosságról
1145    7   |               férfi és egy lyány léptek az oltárhoz. A férfi szép volt,
1146    7   |            Kezöket egymás kezébe tették az oltár előtt, és Isten szent
1147    7   |                 csarnokából!~ ~Kijöttem az istenházából, nem tudtam
1148    7   |                benne. Mulatni, kacagni, az ördögnek áldozni sokaság
1149    7   |               büntetéshez.~ ~Fel hagyta az ember magát vinni a vérpadra,
1150    7   |                 e sok fej közül egyedül az övé az, melyet nem lesz
1151    7   |                fej közül egyedül az övé az, melyet nem lesz szabad
1152    7   |              szaggatni, de nem engedett az. Erősebben rántotta, még
1153    7   |           felszökellt, a hóhért fönn és az ősz embert alól összefecskendezé,
1154    7   |           embert alól összefecskendezé, az elszabadult test fejetlenül
1155    7   |         futottak alá fel, s imádkozának az emberekhez, és káromolták
1156    7   |               emberekhez, és káromolták az Istent. Hát ha majd az egész
1157    7   |       káromolták az Istent. Hát ha majd az egész világ fog égni, hogy
1158    7   |          gyulladtak ki, s lángoltak föl az égre, mily nagyszerű szép
1159    7   |             Ájultan húzták fel őt onnét az érzékeny részvevők, nem
1160    7   |                jutott azt mondani, hogy az ember halála nem volt természetes,
1161    7   |            végeztetett ki a világból.~ ~Az özvegyasszony ezalatt eltűnt.
1162    7   |     Kétségbeejtő, gyötrő képeket, miket az ébrenlét sem töröl ki emlékemből,
1163    7   |                mikor nem tűrheté tovább az átkok terhét, mellyel elhalmozák,
1164    7   |             nagy égő köveket dobált fel az égre, mely egykor mennykövekkel
1165    7   |          megöltem magamat.~ ~Megátkozám az életet és a halált, a napot
1166    7   |                rágni, s szívembe döftem az éles kést. Omolt a vér,
1167    7   |                fogadta be, egy sem volt az övé. Kereste a mennyet,
1168    7   |                 maradt. Versenyt futott az égő üstökössel, kit átkos
1169    7   |                utat, mire visszatértek, az örökkévalóságból még egy
1170    7   |               múlt el.~ ~Kiáltani akart az Istenhez, és nem voltak
1171    7   |         örökélet, legrettentőbb eszméje az emberi szívnek, te kezdet
1172    7   |              volt a föld minden határa. Az ember mindent kiirtott róla,
1173    7   |               ami él. Erdők, virágok és az állatok ezer nemei nem léteztek
1174    7   |                nem léteztek többé, csak az ember és annak kevélysége.~ ~
1175    7   |                 Dicsekvés lett a vétek, az erény szégyen és bűnhődés
1176    7   |          jóltevő, s mentül törpébb lett az emberi nem, annál magasabbra
1177    7   |                  és tagadta teremtőjét, az Istent.~ ~Nem álltak templomok
1178    7   |             egyért kímélte meg a földet az Isten.~ ~De ráakadtak embertársai.~ ~
1179    7   |             együtt: nincsen Isten.~ ~És az ember erős hittel mondá: "
1180    7   |                  hogy megégessék, midőn az élő föld, teremtője "ne
1181    7   |                 melyiket illeti közülök az isteni név, midőn a tenger
1182    7   |                    Tele volt csillaggal az ég, tele volt hóval a föld.
1183    7   |               azok.~ ~Egyetlen fia volt az ősz apának, ki e becsületben
1184    7   |                 Hazáját árulta el.~ ~És az apa kirohant a hideg, fagyos
1185    7   |                sírva két szeméből.~ ~És az ég millió csillagai közül
1186    7   |               sziporkázva szaladt végig az égen, és aláhullt.~ ~Az
1187    7   |                 az égen, és aláhullt.~ ~Az ember leátkozta helyéről
1188    7   |          kísértenek meg álmaimban.~ ~De az ébrenlét semmivel sem jobb.~ ~
1189    7   |              álmaimból, hogy megmutassa az égen ama vérfoltokat, miket
1190    7   |             állok.~ ~Egy tengerszem van az erdők mélyében, sötétzöld,
1191    7   |                  Saját arcom visszfénye az.~ ~Néha úgy érzem, mintha
1192    7   |                s kísérve, mint a mágnes az éjszakot, hogy lelkem rángatódzik
1193    7   |           világnak vége van, s kezdődik az örökké tartó semmi. Onnét
1194    7   |              ilyenkor a halál ugorja át az embert, amint számítja főről
1195    7   |                  óh megnyugtató angyala az emberiségnek? - Akit te
1196    7   |                megpihen. Védője vagy te az üldözöttnek, terajtad túl
1197    7   |              előz meg, ez a fájdalom is az életé. Határidon belől nincs
1198    7   |                szép hazában lakni, mint az ég? Angyalok énekét hallani,
1199    7   |                 És azt a kéjt, mit érez az emberi lélek, midőn az első
1200    7   |             érez az emberi lélek, midőn az első csókban lelkének másik
1201    7   |              melyekben egykor laktanak; az ágyat, melyben feküdtek,
1202    7   |           melyben feküdtek, fölkeresik; az asztalról, melynél életökben
1203    7   |          sírbolti leheletet, végigfújja az alvótermeken...~ ~Ember,
1204    7   |                most felejteni tudnám!~ ~Az embert önkeze teszi legszerencsétlenebbé,
1205    8   |       csalogányhanggal; s mikor leszáll az éj, csillagai gyémántok,
1206    8   |               holdja nap, a tejút, mint az európai holdfény világít
1207    8   |            holdfény világít le reá, míg az esthajnalcsillag fényében
1208    8   |         árnyékot vetnek a fák. Megáldva az istenkéz minden áldásaival,
1209    8   |              övedzik, melyek miatt csak az esőzési időszakok előtti
1210    8   |                 révhez érnek, ott egyet az öt közül a partra kivetnek,
1211    8   |            lásson.~ ~Mi történik tovább az ott maradttal, minő élet,
1212    8   |           világból. - -~ ~Néhány nappal az esőszakok előtt, egy naplemenet
1213    8   |             Norfolk közötti tengeren: - az egész vízegyetem lánghabokká
1214    8   |                 flabellák számtalanjai, az óriás anserina, mely háromszáz
1215    8   |             virányok a vizek fenekén!~ ~Az ég emellett feketekék volt,
1216    8   |              felzavarva; őserdei mélyén az apiaster visszhangzó kiáltásai
1217    8   |                haldokló segélykiáltása; az onkák nyávognak, oly hangon,
1218    8   |              mint kísértő lélek mászkál az acajouleveleken...~ ~A világló
1219    8   |      szitkozódik, majd a szelekre, majd az evezőkre; ez a kormányos.~ ~
1220    8   |                 a kormányos.~ ~Közepett az árbochoz támaszkodik egy
1221    8   |           kifejezésű májfoltos arcát.~ ~Az ötödik egy hölgy, fejére
1222    8   |                 és vállait leleplezi.~ ~Az ős liget, virágos banánjaival,
1223    8   |                jobb kezével felmutatott az égre, mely millió szemeivel
1224    8   |            hajóban.~ ~A férfi elértette az intést s arcát eltakarta,
1225    8   |                 morga a kormánytartó.~ ~Az egyik hajós beugrott a naszádba,
1226    8   |                vonaglottak.~ ~- Bátyám! az Istenért, mi lelt? - kiálta
1227    8   |            bennszülöttek maringoingnak, az utazók pokolbeli fúriának
1228    8   |             Hosszú, sárga, szőrös, mely az emberek és állatok tagjaiba
1229    8   |                 megdühödésig kínozza.~ ~Az ember ajkai tajtékot kezdtek
1230    8   | Veszedelem-áldottát! - ordítá ez - fogd az evezőt s hagyd meghalni
1231    8   |               Szegény bátyám! - sóhajta az egyedül maradt legény, mindkét
1232    8   |        gyermekded arccal egyedül maradt az ismeretlen partokon.~ ~Leült
1233    8   |             hosszú zöld szárral.~ ~- Ez az upasfa gyümölcse! - így
1234    8   |          megízleli, annak nem fáj többé az élet. - De mégis, nem! -
1235    8   |               mintegy magában tusakodva az ember, s a hölgynek nyújtott
1236    8   |              nehéz, kék gőzök lebegnek, az ember ide lehajtja fejét,
1237    8   |                nincsen gondviselés; itt az élet egy hosszú halál; mentül
1238    8   |                 s húsz év alatt te vagy az első nő, akinek szemei a
1239    8   |                 nem a törvény keze volt az, mely téged ide küldött;
1240    8   |                 el, miket titkolni kell az álladalomnak, nehogy a nép
1241    8   |            számára a föld mérget terem, az ég üldöző mosquitokat...
1242    8   |               büntetett a törvény keze: az én nevem "a jó ördög". Hah!
1243    8   |                 orgazda volt a bíró, és az ítélet káromkodás; ekkor
1244    8   |           védelmet és pártfogást: addig az háborítatlan költi el ezeknek
1245    8   |                ha meggondolom, hogy ezt az életet, melyet hosszúra
1246    8   |           életet, melyet hosszúra nyújt az ostoba remény, itt kell
1247    8   |                 fejemet megsimogatja és az örök üdvek honából hoz le
1248    8   |                 és könnynek kell folyni az igazság sujtoló kezétől;
1249    8   |               világból poklot csinálnak az emberek, mi pedig, ördög
1250    8   |               mely nem volt egyéb, mint az embermagas haraszton keresztültiport
1251    8   |                 liánfonadékok képezték. Az ég nem látszott itt a felül
1252    8   |                 hirtelen a sötétben egy az útban keresztülfekvő tömegbe
1253    8   |              rúgni... De hogy éppen ide az útba kellett feküdnie; bárcsak
1254    8   |               Williám, s megkapta hátul az óriás szörny nyakába kötött
1255    8   |                 le ellenfele oldaláról; az óriás felülkerült, hanem
1256    8   |             vissza mindannyiszor, midőn az veszett vérszomjjal lódult
1257    8   |            felett egy lövés dördült el; az óriás mindkét kezével agyához
1258    8   |           egyszerűen: "Fájvirág"-nak.~ ~Az egyik theobroma-fa alá szellős
1259    8   |           helyzetébe: már nem rettegett az éjjeli kiáltozásoktól s
1260    8   |                 éjjeli kiáltozásoktól s az erdőkben bujkáló gonosztevők
1261    8   |            aranyszárnyú lepkék függtek; az esti szellő, felszedve a
1262    8   |            felett veres gőz lebegett. - Az e napot megelőző éjt iszonyú
1263    8   |           kötött hágcsót s kezét nyújtá az érkező elébe. De a hágcsón
1264    8   |                 elébe. De a hágcsón nem az ősz bajtárs jött fel, hanem
1265    8   |                Isten, istenem, - lihegé az ifjú, s kereste az eget
1266    8   |               lihegé az ifjú, s kereste az eget kedvese szemeiben és
1267    8   |               eget kedvese szemeiben és az üdvet annak ajkain.~ ~Nagy
1268    8   |             gyönyörűsége lehetett benne az örök jónak, midőn ily boldog
1269    8   |                  kitiltá csontjaikat is az országból!~ ~Ily kitüntetésben
1270    8   |            egyik tengertől a másikig.~ ~Az elzárt paradicsom ajtaján
1271    8   |       nősikoltásokat hallott; felrohant az erkélyre: - két rabló egy
1272    8   |             fojtogatott; két perc múlva az ifjú kardja átjárta testöket.
1273    8   |                nagybátyja volt, s annak az élet színpadáról lelépése
1274    8   |              vagy a mennyországban?~ ~S az ifjú, kit a föld túlsó oldaláról
1275    8   |          kedveséhez szökő leányt, midőn az éjjel a reá váró csónakhoz
1276    8   |        megszökött.~ ~Géza pedig kereste az elveszettet az egész világon.~ ~
1277    8   |            pedig kereste az elveszettet az egész világon.~ ~De jó az
1278    8   |               az egész világon.~ ~De jó az isten. Küldött egy vihart,
1279    8   |          megtalálta, ő pedig megtalálta az elveszettet.~ ~Sokáig éltek
1280    8   |              pokolsziget.~ ~Hanem midőn az első örömek mámora eloszlott,
1281    8   |            nyögések egészen megszűntek. Az ember halva volt. Ott feküdt
1282    8   |                felcipelve, kitűnt, hogy az gyékényből mesterileg font
1283    8   |                 Csak percben múlt, hogy az ember tizenharmadszor meg
1284    8   |                 nem szökött börtönéből; az a perc halálának perce volt,
1285    8   |               abban egyezének meg, hogy az Williám legyen, ki elvitorlázva
1286    8   |                öbölbe? Nem temetik-e el az úton a habok? Nem vesz-e
1287    8   |             múltak el; naponként várták az elhagyottak a szabadulást
1288    8   |                szabadulást s amint nőtt az idő, reményök úgy fogyott.
1289    8   |              arra, hogy visszaérkezzék. Az idő végtelenül hosszabbra
1290    8   |                tartott.~ ~Ki írhatja le az örömet, melyet e látvány
1291    8   |          imádkoztak hálaimát, szemeiket az égre függesztve s midőn
1292    8   |                újólag a hajót keresték, az már akkor a révbe érkezett,
1293    8   |                májfoltos arcú férfiú!~ ~Az örvendők egyszerre égből
1294    8   |              szemei vadul forogtak.~ ~- Az istenért, mit akarsz? -
1295    8   |                 akarsz? - kiáltá Mária, az ifjú térdeit átkarolva.~ ~-
1296    8   |                 én? - esenge a hölgy.~ ~Az ifjú habozott.~ ~E percben
1297    8   |           ajtaján bement.~ ~A csónakban az evezőlegény maradt, kezében
1298    8   |                 égő, vasnyelű kanóccal, az ágyuk előtt ülve; hátul
1299    8   |               ez fölemelte kanócát.~ ~- Az Isten szerelmeért! - sikoltá
1300    8   |                  hogy visszatántorodott az árbocig; itt azonban indulatosan
1301    8   |         Grundler ajtaján, mogorván kelt az fel moh-ágyáról, fegyverét
1302    8   |              Grundlernek.~ ~- Tehát áll az alku? Két hét alatt?~ ~-
1303    8   |             teteje forgácsokban hullott az alkudók fejére.~ ~- Mi volt
1304    8   |              benne egy evezőlegény ült, az árbocnál Mária, a kormánykeréknél
1305    8   |         kormánykeréknél Géza.~ ~- Adjon az ég hosszú életet neki! -
1306    8   |                  A lőpor drága - felelé az hidegen.~ ~Quarrelson pedig
1307    8   |                tépte, kövekkel hajigált az égre; - bosszút állt magamagán.~ ~
1308    8   |              kívül egyébbel beszélniök, az pedig már jó ideje, hogy
1309    8   |        bűnhödése után végképp lemondott az improvizált bíráskodásról,
1310    8   |                legalább a másvilágon.~ ~Az volt Géza minden viszontagságainak
1311    8   |              jobban, mint nejét, s hogy az ily szeretetért mi szokott
1312    9   |             ifjabb éveiben, mint tiszt, az angoloknak Akbár sah elleneivel
1313    9   |         eseményekre; a rég megholtak és az örökké élők vándor árnyképei
1314    9   |        árnyképei sejtelmesen bolyongnak az élő alakok között, néhol
1315    9   |           magasságra emelve magukkal, s az emberi lélek üldöző tagadása
1316    9   |              anathemát mondtak rájok.~ ~Az események azonban megtörténtek
1317    9   |        vakságában hisznek, kitörölhetik az alakok jelenlétét az események
1318    9   |       kitörölhetik az alakok jelenlétét az események közül, s akkor
1319    9   |          előfordulni.~ ~Mister Drayson, az említett kereskedő ugyan
1320    9   |             ugyan komolyan állítá, hogy az általa elmondottak egy akkori
1321    9   |                 a főbb körülmények egy, az akkori hadjárat eseményeit
1322    9   |         fejedelem őse, első Akbár hívta az angolokat segédül külellenségei
1323    9   |              guinea-re menő kárt tettek az országnak. Ily helyzetben
1324    9   |               Anglia karjai közé vetni. Az angolok védelme alatt ismét
1325    9   |              esztendőkig.~ ~Ezek voltak az afgánok.~ ~Mikor én a kelet-indiai
1326    9   |          semmivé volt téve minden. Csak az elébb elfutott szomszédok
1327    9   |       szomszédok hozták hírül, hogy ott az afgánok jártak.~ ~Ezt többé
1328    9   |                egyike volt Angliában, s az ezen elkövetett injúriát
1329    9   |         falvakat, levágott erdőket, mik az afgánok itt jártáról tevének
1330    9   |          jártáról tevének tanúságot. ~ ~Az erdő bevágása nekik sajátságos
1331    9   |       befűrészelik a fák derekait, ahol az út végtelen kiterjedésű
1332    9   |               egy afgánt láttunk volna, az előttünk vonuló karabinier-osztály
1333    9   |           menekvő madaraknak támadt elő az erdő romjaiból, saját egybegyűlt
1334    9   |               osztály nem volt még benn az erdőben, csupán az előre
1335    9   |                 benn az erdőben, csupán az előre küldött két őrlovag
1336    9   |              őrlovag veszett oda; hanem az utat felfogó fatörzsökkel
1337    9   |       cédruserdeiből vágtatva rohan elő az aranyhomokos Sepra folyam.
1338    9   |                részét képezik.~ ~Ez már az afgánok tartománya. Útközben
1339    9   |      kiköltözött. Nem találtunk egyebet az agyagból vert üres kalyibáknál.~ ~
1340    9   |                 egy-egy percre előtűnni az erdőből, s ismét sebesen
1341    9   |             nagy csoportban várnak ránk az afgánok, átkelésünket meggátolandók.~ ~
1342    9   |            sekélyesebb részén keresztül az ellenség háta mögé kerülendő.~ ~
1343    9   |                 könnyűszerrel legyőztük az átkelés akadályait, s rögtön
1344    9   |           pokoli ordításra, körös-körül az erdőből töméntelen vad,
1345    9   |             sátán alakú nép rohant elő, az átkelt csapatokat minden
1346    9   |            villogtak elő, feketén, mint az éjszaka. Öltözetük is oly
1347    9   |                 rendkívüli volt, mintha az emberek nemzeti szokást
1348    9   |           legyen, s ha szólani hallotta az ember, mintha démonok beszédét
1349    9   |          beszédét hallaná; minden, amit az ember álmaiban látott, regékben
1350    9   |                kürtrivalgás szólalt meg az erdőből, támadóink megdöbbenve
1351    9   |               lovaikon visszacsörtettek az erdőbe.~ ~Perc múlva hallható
1352    9   |            csatarendben vonultunk előre az afgánok nyomában. Lovagaink
1353    9   |                  hogy valaki folytassa. Az épülethez a legkeményebb
1354    9   |                 és fekete bazalt, miken az idők foga egy csorbát sem
1355    9   |              óriási kaktusztöviseket.~ ~Az építészeti modor is, mely
1356    9   |               építészeti modor is, mely az épület stíljét elvadítja,
1357    9   |          találni: a vakmerő boltozatok, az óriás architrab, melynek
1358    9   |               keresztbe fektetni, ahogy az mind e mai napig látható,
1359    9   |                                     II. AZ ÖRDÖG IVADÉKA~ ~A takarodóra
1360    9   |               lovasságunk is visszatért az üldözésből; én és tiszttársaim
1361    9   |                 akartunk indulni, midőn az őrök egyike hírül adá, hogy
1362    9   |             ismerte őt, azt hivők, hogy az ellenséget kergeté mind
1363    9   |           egyike figyelmezteté őt, hogy az ily magányos üldözéseknél
1364    9   |       üldözéseknél könnyen otthagyhatja az ember a fejét.~ ~- A fejemet
1365    9   |                kis fecskefészket, annak az idomtalan épületnek az oldalához
1366    9   |            annak az idomtalan épületnek az oldalához tapasztva? Ugye
1367    9   |          lovamról leszállva, befeszítém az ajtót. Képzeljétek meglepetésemet.
1368    9   |             néztem. Magas, karcsú, mint az antilop, arc- és bőrszíne
1369    9   |               antilop, arc- és bőrszíne az itteni nők szennyes színétől
1370    9   |          színétől elütőleg hasonló volt az aranyhoz, vállaitól kezdve
1371    9   |         egyszer-egyszer keresztüllövelt az indulat hajtotta vér rózsapírja,
1372    9   |               vad, idegen nyelven, amit az afgánok beszélnek, mintha
1373    9   |               utóérzést hátra, mint azt az emésztő vágyódást, melynél
1374    9   |                a vén tüzértiszt.~ ~- De az igaz, - szólalt meg egy
1375    9   |             Davidson beszédéből, - hogy az a nyelv, amit ezek az emberek
1376    9   |              hogy az a nyelv, amit ezek az emberek beszélnek, alig
1377    9   |            valamihez, ami emberi, és ha az a leány is azon nyelvet
1378    9   |             Micsoda? Hát emberi nyelv é az, vagy állaté, vagy ördögé?~ ~
1379    9   |          seregünknek vezetőül szolgált. Az afgánok feleségét, gyermekét
1380    9   |                 nagy hosszú szakállát - az afgánok nyelve a gonosz
1381    9   |           utánanézhetnének, hogy igaz-e az, amit mondani fogok.~ ~-
1382    9   |     földalattival. Gyakran eljárt hozzá az `úrnak gonosz lelke`, a
1383    9   |              dárdát kezében tartva, míg az ördög beszélt hozzá. Ilyenkor
1384    9   |       elfelednie. Ilyenkor arra biztatá az ördög, hogy azon dárdával,
1385    9   |             érzéke föllázadt ellene, és az ördög mégis kényszeríté
1386    9   |             ördög mégis kényszeríté őt; az izzadtság csurgott homlokáról,
1387    9   |          tajtékot vert s kétszer hajítá az ördögtől kínzatva dárdáját
1388    9   |              ördögtől kínzatva dárdáját az énekes felé. A fegyver mindig
1389    9   |                 falba... Nemde, így van az írásban, uraim?...~ ~- Igen,
1390    9   |          folytasd.~ ~- Egyszer elhagyta az Isten a királyt, a próféta
1391    9   |        országokon túl üldözve kergesse. Az ördög tudta jól, hogy ez
1392    9   |               hogy ez ember lesz egykor az Isten legnagyobb magasztalója,
1393    9   |              mit Dávid utóda építendett az egek istenének, biztatá,
1394    9   |             mert hozzáfogni, félt, hogy az építők kitalálják titkát
1395    9   |                építők kitalálják titkát az épület alakjából; ekkor
1396    9   |             maga hozott neki építőket - az alvilágból.~ ~Fekete, szökdellő
1397    9   |                én, ráakadva a bibliában az érintett helyre.~ ~- Úgy
1398    9   |            először életében rettent meg az ütközet előtt, az Isten
1399    9   |           rettent meg az ütközet előtt, az Isten lelke, ki a bátorságot
1400    9   |             hallgatva távoztak el tőle; az Urim, Tummim, néma maradt
1401    9   |                  néma maradt kérdésére, az Isten nem jelent meg álomlátásai
1402    9   |                között. El volt hagyatva az égiektől, vissza kellett
1403    9   |                 holnap jövendője felől. Az asszony vonakodott, félt
1404    9   |                asszony vonakodott, félt az ördöngősökre szabott büntetéstől;
1405    9   |              jövendők tudásának lelkét. Az asszony engedelmeskedett;
1406    9   |                megholt próféta lelkét." Az asszony port hinte a földre,
1407    9   |              eltakará arcát palástjába, az asszony reszketve, sikoltozva
1408    9   |           reszketve, sikoltozva tekinte az idézett tüneményre, mely
1409    9   |                ember, - szólt reszketve az asszony - hosszú bő palástban." -
1410    9   |                 arccal, mely hasonlatos az olvadó aranyhoz, s kezében
1411    9   |   Malach-Hamowesh, - szólt a tünemény - az úrnak halálangyala, ki átadott
1412    9   |                 kiáltva hítta Asasielt. Az nem kelhetett, a földön
1413    9   |                feküdt, mint egy árnyék, az úrnak angyala egyik lábával
1414    9   |                 sátor elé s fölmutatott az égre.~ ~"Látod ott ama csillagot?" -
1415    9   |               tőle.~ ~"Egyet sem látok. Az ég sötét." ~ ~"Úgy meg fogsz
1416    9   |             tőlök, melyik lát csillagot az égen; ha lát valamelyik,
1417    9   |                égen; ha lát valamelyik, az élni fog, az menjen el a
1418    9   |                valamelyik, az élni fog, az menjen el a Paropamisus
1419    9   |                látják-e azt a csillagot az égen?~ ~Három közülök semmit
1420    9   |             Másnap megütközött a király az ellenséggel. Látta elesni
1421    9   |             fegyverével ölte meg magát, az ellenség rátalált, és elvágta
1422    9   |                hordának köveket kövekre az Astaroth templomához.~ ~
1423    9   |          szétfutottak mind. Abbahagyták az építést, a templom így maradt
1424    9   |               templom így maradt félbe. Az idő nem bírt azóta egy követ
1425    9   |           csillagjóslatra; ezekből lett az afgán nemzet.~ ~Ezek is,
1426    9   |                 beszélik, varázsolnak s az ég csillagaiból jósolják,
1427    9   |               lesz jó idő harcolni. Oh, az csodás csillagászat, az
1428    9   |                 az csodás csillagászat, az övék. Itt nem egyes embereknek
1429    9   |                sorsváltozatnak, s amint az ember egyik vagy másik befolyása
1430    9   |                 azt a csillagot, melyet az ördög mutatott Saulnak,
1431    9   |             mutatott Saulnak, s amelyet az nem látott?~ ~- Oh, igen, -
1432    9   |                hindu. - Most is ott van az, és most is a harcosok szerencsecsillaga,
1433    9   |    szerencsecsillaga, és most is megvan az a tulajdonsága, hogy akik
1434    9   |               mellém.~ ~Körüle álltunk. Az ég tiszta volt, a csillagok
1435    9   |        északkeletnek fordulva.~ ~- Azok az Andromeda csillagai, - szólt
1436    9   |                 felé a Tejúthoz látszik az Algol, mely minden két éjjel
1437    9   |              azon ködfolt közepében van az a csillag, melyet Asasiel
1438    9   |                  S nevetve fogták körül az indust. - Meliah meg akart
1439    9   |            megdöbbenve néztünk reá.~ ~- Az ördögbe, ne tréfáljatok,
1440    9   |                 kérdé Drumfield.~ ~- Mi az? mi az? - kérdezősködék
1441    9   |                Drumfield.~ ~- Mi az? mi az? - kérdezősködék a fiatal
1442    9   |                beszéd folyamára, s most az élénkebb zajra előjött.~ ~
1443    9   |               tekinténk egymás szemébe, az arcok elhalványultak; az
1444    9   |                az arcok elhalványultak; az mégis különös volt, hogy
1445    9   |                homályosnak nézni, mikor az a legszembeötlőbb fényes.~ ~
1446    9   |                ismer minden apró mécset az égen, majd ő meg fogja mondani,
1447    9   |                colonel azt mondta: hogy az Andromeda ködfoltjában nincs
1448    9   |           bolondoztak velünk, csúfolták az öreg malayet, hogy felsült
1449    9   |              öreg malayet, hogy felsült az asztrológiával; mi pedig
1450    9   |                 én magam homályosnak.~ ~Az öreg malaye eltűnt körünkből;
1451    9   |                malaye eltűnt körünkből; az őrök azt mondták felőle,
1452    9   |                Nekem előre kell mennem, az elrontott utakat helyrehozhatni,
1453    9   |             levelet kapott a coloneltől az afgánok vezéréhez átviendőt.~ ~-
1454    9   |              vörös ábrázatja volt, most az egyszer nagy fehér ábrázatot
1455    9   |                  biztatá a malaye; - ha az én hajam oly ősz volna,
1456    9   |               hajam oly ősz volna, mint az öné, magam is neki mernék
1457    9   |                 is neki mernék indulni; az ősz hajak ott tiszteletben
1458    9   |                s még kétszer megfordult az alá esett lovag testén,
1459    9   |            Smith szájából ömlött a vér, az odafutott orvosok azt mondták,
1460    9   |            tisztnek inte, hogy vegye át az afgánokhoz viendő levelét.
1461    9   |                 már nem volt mit bíznia az ősz hajakban, de annál inkább
1462    9   |            magam is nemsokára elindulék az utakat javíttatni, mik készakarva
1463    9   |            járhatatlanokká voltak téve. Az idő egész délig kellemesen
1464    9   |                  S hevesen gombolta fel az öltönyt mellemen. Csak akkor
1465    9   |             száguldozó lovagok érkeztek az erdőből, s világosan hallám,
1466    9   |              által meghozott hírt: hogy az afgánok a hozzájok küldött
1467    9   |          kivégezni. "Különös! - suttogá az öreg hindu, - pedig mind
1468    9   |             Borzadva hallám, hogy én is az elveszettek közé vagyok
1469    9   |              megmaradt, azt is letörték az újabb lázrohamok. Csupán
1470    9   |         általános támadás volt rendezve az afgánok ellen.~ ~Amint a
1471    9   |             magamtól.~ ~- De nemcsak ön az, aki így helyre jött, -
1472    9   |                 helyre jött, - folytatá az orvos, beszédre kapva. -
1473    9   |                orvos, beszédre kapva. - Az éjjel Smith, kiről azt hittük,
1474    9   |                 Szegények, jó volna biz az rájok nézve.~ ~E pillanatban
1475    9   |                 csudálkozó kiáltozás. - Az orvos kinézett, s perc múlva
1476    9   |                  Azt nem tudom - felelé az orvos, - ma még titoktartóbb
1477    9   |             hogy még ne is gyaníthassuk az irányt, melyet kitűzött.~ ~-
1478    9   |           kinézésén megütközve.~ ~- Ah, az pokoli kaland volt, - felelé
1479    9   |              örökre meg van rontva.~ ~- Az Istenért, mi történt veled?~ ~-
1480    9   |         Istenért, mi történt veled?~ ~- Az a leány... az a leány! Sohasem
1481    9   |                veled?~ ~- Az a leány... az a leány! Sohasem fogok nőre
1482    9   |                 Ah barátom, nem feketék az ördögök, hanem asszonyok,
1483    9   |              asszonyok, szép asszonyok, az ő szemeik lángjában van
1484    9   |                  Ön beteg - szólt közbe az orvos.~ ~- Meglehet, meg
1485    9   |                  Meg vagyok igézve.~ ~- Az meglehet: ezek a hinduk
1486    9   |                 a beszívott illat képes az ő éteri mérgeiket odább
1487    9   |             benne fogok találni, legyen az férfi vagy nő, vagy ördög,
1488    9   |               gyöngysora látszott elő s az a tűz, mely fölemelt szempillái
1489    9   |                 felém lövellt, nem volt az a leverő, visszataszító
1490    9   |               csak egy hiányzik belőle, az egész összedűl; a terem
1491    9   |                lebegett a csésze fölött az üres légben.~ ~- Nafta lehetett
1492    9   |              légben.~ ~- Nafta lehetett az, - vágott közbe az orvos.~ ~-
1493    9   |             lehetett az, - vágott közbe az orvos.~ ~- A terem oldalai
1494    9   |            étkeivel, azután csókjaival. Az asztalka rakva volt ízletes,
1495    9   |               bizonyosan, - szólt közbe az orvos.~ ~- De nem azért,
1496    9   |           hirtelen lehajolt, azt hivém, az ég szakad rám, minden túlvilági
1497    9   |                 érzés maradt hátra.~ ~- Az volt a méreg, - mormogá
1498    9   |                 volt a méreg, - mormogá az orvos magában.~ ~- E pillanattól
1499    9   |            Midőn ismét magamhoz tértem, az emésztő élvezetláng még
1500    9   |              akartam hunyni szememet, s az sem volt hatalmamban többé...
1501    9   |            Mondám, hogy méreg! - kiálta az orvos triumfáló hangon. -
1502    9   |               növényei képesekké teszik az embereket oly hihetlen hatású
1503    9   |             padlatra a véres yataghánt, az angora-szőnyeggel egészen
1504    9   |                tölték el a szívet. Ezek az afgánok voltak, kik egy
1505    9   |              néhány ördögi szót mondott az afgánoknak, azok mániákus
1506    9   |                magammal, nem lett volna az ő szabadítására szükségem.~ ~-
1507    9   |               egy sem jött vissza, csak az utóőrök tudtak megszabadulni.~ ~-
1508    9   |               tudtak megszabadulni.~ ~- Az afgánok eltávoztával ismét
1509    9   |             tartani, a mithridat elölte az erősebb méreg hatását s
1510    9   |               hatását s a vincetoxikont az erős ifjú természet kiheveri.
1511    9   |               természet kiheveri. Hanem az, ami a dologban legcsodálatosabb:
1512    9   |                 hogy ön is látta tegnap az Andromedában a csillagot,
1513    9   |             veszni. Hanem ezt szegényt, az afgánok mai nap alkalmasint
1514    9   |                 végezte beszédét, midőn az őrök egy emberre kezdének
1515    9   |           emberre kezdének kiabálni, ki az erdőből jött feléjök. Alakja
1516    9   |               káromkodott is hozzá.~ ~- Az ördögbe, ahány van, hát
1517    9   |           mintha látta volna valaha ezt az embert; de senki sem merte
1518    9   |                    A mennykőbe, - szólt az orvos - ön jól tudta magát
1519    9   |              mikor a levelet nem akarta az afgánokhoz vinni. Még azok
1520    9   |               parlamenternek, még eddig az ördögök közől senki sem
1521    9   |       lerántottak a lovamról, s mielőtt az amiensi tractatumnak a követek
1522    9   |         hasonlított mister Snarkinshoz, az élelmezési biztosunkhoz.
1523    9   |          God-dam, ott örömest járhatnak az emberek templomba, - monda
1524    9   |              emberek templomba, - monda az orvos.~ ~- Ne fészkelődjél
1525    9   |                Ne fészkelődjél barátom, az asszony vén volt és rút
1526    9   |            asszony vén volt és rút mint az éjszaka, ha ugyan láttál
1527    9   |               hasonlított színére nézve az éretlen olajbogyóhoz, megaszalva.
1528    9   |               olajbogyóhoz, megaszalva. Az asszony láttomra fölkelt
1529    9   |                tüzet gerjesztettek alá, az érc vöröslött a belső tűz
1530    9   |           énekeltek; a legmulatságosabb az volt az egészben, amint
1531    9   |                legmulatságosabb az volt az egészben, amint a ceremoniákból
1532    9   |                 kelle részesülnöm, hogy az izzó bálvány karjai közé
1533    9   |                 percben zaj hallatszott az ajtó előtt s egy magas némber
1534    9   |                fölhevült arccal járulva az áldozók elé s hevesen beszélve
1535    9   |               jelenlévő afgánokhoz azon az irtózatos démoni nyelven.
1536    9   |            dühösen veték magokat közbe. Az újon jött némber azonban
1537    9   |            támadott vita, hogy elfogóim az utóbb jött némber szolgálatában
1538    9   |            némber szolgálatában álltak, az pedig egy másik bálvány
1539    9   |                 hamis isten összekapott az áldozaton. Attól tartottam,
1540    9   |        megfeleznek. De nem történt úgy; az afgánok úrnőjöknek fogták
1541    9   |             vénasszonyokat elhajigálták az útból, azok aztán nekiestek
1542    9   |                tegyen igazságot, s hogy az meg sem mozdult a kedvökért,
1543    9   |                   Engem pedig felkaptak az afgánok a levegőbe, s vittek
1544    9   |               volt, arcszíne hasonlatos az aranyhoz, vékony ajkain,
1545    9   |                 Davidson figyelni kezde az elbeszélésre. ~ ~- Fején
1546    9   |            semmi sem látszott más, mint az örök hó és jéghalmok, fehéren,
1547    9   |                A vezető nő itt megállt, az afgánok letettek a forrás
1548    9   |          verseket mondott, miknek végén az öregek mindannyiszor nagy
1549    9   |            mekegve keltek föl ültökből, az ifjak pedig kardjaikat verték
1550    9   |              balkezével felém mutatott. Az öregek felugráltak erre,
1551    9   |               meg térdeim. Egyet intett az öregeknek, azok föloldották
1552    9   |              szegélyét, s bebocsátottak az ajtón. A pagoda közepén
1553    9   |                 ajtón. A pagoda közepén az aranyszínű hölgy várt reám,
1554    9   |        tartóztathatám meg magamat, hogy az előmbe nyújtott kezet forrón
1555    9   |           belédugtak volna. Azért éljen az én aranyszínű királyném,
1556    9   |               kútforrásaiul megemlítek, az angol nagykereskedő, Mr.
1557    9   |          nagykereskedő, Mr. Drayson, és az angol hadászati folyóirat
1558    9   |       bevezetést adni egy mesének, hogy az olvasó által azt könnyebben
1559    9   |                csillagászok felfedezték az Androméda köldfoltjában
1560    9   |                 vettem a tudomást erről az eddigelé észre nem vett
1561   10   |               és családja~ ~ ~ ~ ~Ennek az elbeszélésnek is van egy
1562   10   |               szigorú esztrengára fogta az osztrák cenzúra.~ ~Ennek
1563   10   |              rendőrségre.~ ~- Mi jutott az úrnak eszébe? Kifigurázni
1564   10   |             Kifigurázni a rácokat, akik az osztrákoknak hűséges fegyvertársai
1565   10   |               voltak!~ ~- Hiszen kérem, az én alakom nem rác, hanem
1566   10   |          megjelenjen, írja azt címnek: »Az örmény és családja.«~ ~Az
1567   10   |               Az örmény és családja.«~ ~Az szabad volt. Az örmények
1568   10   |            családja.«~ ~Az szabad volt. Az örmények nem voltak az osztrákok
1569   10   |                  Az örmények nem voltak az osztrákok fegyvertársai.~ ~
1570   10   |             megért harminc ezüst pénzt, az örmény is taksálva volt
1571   10   |                   Ily címmel jelent meg az alábbi humoreszk.~ ~Ámde
1572   10   |                a beszéllyel, ugyanabban az évben estek meg az országos
1573   10   |           ugyanabban az évben estek meg az országos képviselőválasztások (
1574   10   |           Kivert belőle Szilágyi Dezső, az ellenzék vezérférfia. Tisza
1575   10   |               mandátumáról lemondott, s az egyiket, az erzsébetvárosit,
1576   10   |                lemondott, s az egyiket, az erzsébetvárosit, nekem szánta.
1577   10   |              szánta. Ott föl is léptem. Az pedig tiszta örmény város.
1578   10   |                odamégy mandátumot kérni az örmény választókhoz? Előbb
1579   10   |                nap múlva ott volt nálam az erzsébetvárosi deputáció,
1580   10   |            barátom.~ ~- Hát megteszünk, az bizonyos, csak az a kérdés,
1581   10   |           megteszünk, az bizonyos, csak az a kérdés, hogy egyhangúlag-e?
1582   10   |               emlegetnek.~ ~Nekem éppen az asztalomon volt a revizió-ív.~ ~-
1583   10   |            Örmény és családja", de arra az osztrák cenzúra kényszerített.
1584   10   |                 lett a görögből örmény, az örményből kalmár s belőlem
1585   10   |              Most aztán logikai rendben az következnék, hogy visszaállítsam
1586   10   |                 pedig »itt-amott«, mert az a különös szokása volt,
1587   10   |                 hogy voltaképpen melyik az igazi neve? mert minden
1588   10   |               újra kikeresztelkedett, s az új országban új mesterséghez
1589   10   |            árukkal kereskedett szegény, az egész kereskedő világ hitelezett
1590   10   |                 Macedóniába, rajtaestek az albániai zsiványok, mindenét
1591   10   |               odafagyott, vagy megették az egerek.~ ~Sehol sem volt
1592   10   |                 felével három napig élt az úton; a gonosz emberek Pesten
1593   10   |                aztán viselnie, ablakkal az oldalán; otthon kiásták
1594   10   |              egyszóval, ami csak fatum, az ő rajta mind megtörtént.~ ~
1595   10   |      megmagyarázva, hogy mennyibe kerül az, míg Egyiptomban megtermesztik,
1596   10   |            gőzhajó taksa, a kövezetvám, az akcizák, a procento, az
1597   10   |                 az akcizák, a procento, az agio, a tantiémek, a cselédbér,
1598   10   |           magának semmi sem marad, csak az Isten irgalmából teng, leng.~ ~
1599   10   |                Gergucot.~ ~- Hát te nem az öcséd vagy, Dimitri?~ ~-
1600   10   |              talán tigodet is megcsalta az a semmirevaló?~ ~- No meg
1601   10   |                 a semmirekellő?~ ~- Oda az istentelen haramia. Innen
1602   10   |               viselje. Ha bajája van, ő az okája. Ha spekulátul, mért
1603   10   |             kifogyhatatlan férfiút, míg az hajlandó lőn maga magának
1604   10   |                 is testvére voltam, meg az atyjának is, de hogy több
1605   10   |               meg a száz forintját, meg az ezer forintját, visszamegy
1606   10   |             valaki előtt beszélt róluk: az egyiket nevezte Libuckának,
1607   10   |                 hallatszott egyéb, mint az »aszuny!«, kivételesen pedig:
1608   10   |        reggeltől késő estig cselekedék, az minden levonás vagy beszámítás
1609   10   |                kelt mint Gerguc, megint az volt a veszedelem.~ ~- Te
1610   10   |             azon korban volt már, mikor az ember elmosolyodik, ha fiatal
1611   10   |                éppen akkor fordult neki az ajtóból, nagy vastag szemöldökeit,
1612   10   |                 ütve.~ ~Ha jött idegen, az előtt múlhatatlanul be kellett
1613   10   |               csak akkurka voltál, mint az ujom. Azuta én hizlállak,
1614   10   |              tudsz semmit.~ ~Ha kellett az idegennek valami árucikk,
1615   10   |           egyféle volt mindenből.)~ ~Ha az idegennek nem tetszett a
1616   10   |              ezt a bulundot, nem ismeri az extrafaint. Pedig ha én
1617   10   |       extrafaint. Pedig ha én elcsápum, az utcán hal meg.~ ~Ha a vevő
1618   10   |                   Ha a vevő drágállotta az árut:~ ~- Ne te Birbuc,
1619   10   |                 Akármit mondott Birbuc, az csak az ő veszedelme volt.~ ~
1620   10   |                 mondott Birbuc, az csak az ő veszedelme volt.~ ~Ha
1621   10   |            Tutsz is te! Ausztrálijábul. Az egész háju elsülyedt, aki
1622   10   |                egy nap úgy, mint másnap az ebédnek címzett ételkóstolás
1623   10   |         szegények között osztotta ki. - Az irgálum szip szu.~ ~Birbuc
1624   10   |               oka megtörülni, s fölkelt az asztaltól, jóllakva egy
1625   10   |            legkisebbe, a leggonoszabba, az »arányus leányum« körmei
1626   10   |      köhinthetett, nem ásíthatott, hogy az menten föl ne lett volna
1627   10   |                 néha midőn egyik kimegy az ajtón, a másik bejön és
1628   10   |            semmi sem történt volna. Ah, az olyan apró titkolózás sokat
1629   10   |                 arányus leányum«, addig az övé »te burzas«.~ ~E nevet
1630   10   |               hallani.~ ~- De huvá nősz az égbe, te lájturja te! még
1631   10   |             nagy titokban átadván neki, az mintegy előre történt összebeszélés
1632   10   |             előbb óvatosan széttekintve az ajtón, ha nem látja-e meg
1633   10   |                Olivia reszketve figyelt az ajtóra, melynek kilincsét
1634   10   |          mennydörgés, olyan rúgás esett az ajtóra, azután még egy,
1635   10   |            ordíta fel Gerguc. - Berugod az ájtut.~ ~A dörgetés nemhogy
1636   10   |                 hátát nekivetette volna az ajtónak, s egyszerre sarkával,
1637   10   |             könyökével produkálná rajta az öreg dobot.~ ~A kalmár magánkívül
1638   10   |               futott ki a boltba, utána az asszony, utána a Minerva,
1639   10   |           Birbuc nem hallgatsz! betöröd az ájtut, kiütöm a fogad. Agyonütlek,
1640   10   |              úgy látszék, hogy tetszett az időtöltés, s most már taktusra
1641   10   |             taktusra kezdett el dobolni az ajtón, szájával egész törökmuzsikát
1642   10   |               valahol, s nehogy kivegye az ajtót a sarkából, beledugta
1643   10   |           zörgetés e hangra megszűnt, s az így támadt pauzát jónak
1644   10   |                 akkorát ütött egy kővel az ajtóra.~ ~- Jaj te gyilkos,
1645   10   |                szavakkal kinyitá Gerguc az ajtót, s majd elesett ijedtében,
1646   10   |              még van eszed. Hát korcsma az én házam, vagy vendégfogádu?
1647   10   |            boltból, s úgy bezárta utána az ajtót, hogy akarva sem tudta
1648   10   |                ezúttal alkalma leendett az utcán megvirradni, ha annyi
1649   10   |              nem lett volna, hogy amint az első zörgetésre nem adatott
1650   10   |              veté magát közbe Olivia. - Az én kedvemért járt oda Boldizsár;
1651   10   |            Boldizsár; ma neveestéje van az édes mamának, egy kis meglepetést
1652   10   |                 azok árából vettem.~ ~- Az én cérnámból, te tulvaj!~ ~-
1653   10   |               fel. Ha meglátnának benne az utcán, még azt gondolnák,
1654   10   |            gazdának pedig nem tetszett; az rögtön fel akarta tenni,
1655   10   |              rögtön fel akarta tenni, s az utcára kiállani vele; emez
1656   10   |             közé nem veti magát, amiből az következett, hogy őt verték
1657   10   |                 meg mind a ketten, mint az egész baj okozóját, juttatva
1658   10   |                magát a perbe, mikor már az egzekúció folyt.~ ~Míg tehát
1659   10   |          mutatni, hogy nem sír, előjött az »arányus leányum« s felkapaszkodva
1660   10   |              senki semmit; ha kérdezték az atyjától, azt felelte rá: »
1661   10   |               másodpercben kikukkantott az utcára negédes fejecskéjével,
1662   10   |               akart vele tudatni, elébb az apját kereste föl, attól
1663   10   |                mit jár annyi ifjú ember az ő boltjába, mintha tele
1664   10   |                     Mincucka! varrd fel az orfit arra a gombra! - kiálta
1665   10   |               gombra! - kiálta Gerguc. (Az urfi apja vicispán volt
1666   10   |          falukkal bírt.)~ ~- Mit csinál az orfi édesapja? - szokta
1667   10   |         kérdezni Gerguc. - Egészségesek az ökrük? az a huszonnégy ökür?~ ~-
1668   10   |                  Egészségesek az ökrük? az a huszonnégy ökür?~ ~- Harminchat -
1669   10   |             Harminchat - igazítá helyre az úrfi.~ ~- Az a harminchat
1670   10   |             igazítá helyre az úrfi.~ ~- Az a harminchat ökür! - szólt
1671   10   |                 Hát a többi testvérjei, az orfiak, kisasszonyocskák?
1672   10   |               orfiak, kisasszonyocskák? az a kétezer birka, mind olyan
1673   10   |                olyan egészségesek, mint az orfi maga?~ ~- Nincs testvérem,
1674   10   |                magam vagyok, - viszonzá az úrfi, nyakát tekergetve
1675   10   |                    A kalmárnak tetszett az úrfi látogatása, s ha ez
1676   10   |            lenni s következőleg most is az volt.~ ~- No mit mutatsz
1677   10   |               No mit mutatsz nékem abba az üres szobába?~ ~Birbuc semmit
1678   10   |                hanem odahúzta a kalmárt az ablakhoz s egy tökéletes
1679   10   |                 lábnyomot mutatott neki az ablak hídján, amely azon
1680   10   |                maradt, amint valaki oda az utcáról felhágott.~ ~A kalmár
1681   10   |                 a hivatlan látogatót.~ ~Az éjszaka oly sötét volt,
1682   10   |               ahol még nem találták fel az utcai lámpásokat, s Gerguc
1683   10   |              alakot érez elsurranni, ki az ablak előtt megáll, azt
1684   10   |                megáll, azt felnyitja, s az egyik lábát felteszi rá.~ ~
1685   10   |          gondoltam, hogy Durchhaus.~ ~- Az én házam Durchhaus! Az ablákun
1686   10   |                  Az én házam Durchhaus! Az ablákun be, a kiminyon ki?
1687   10   |           vágyolsz-e bulund, vagy én?~ ~Az elfogott alak azonban ábrázat
1688   10   |                 azonban ábrázat helyett az öklét mutatá meg Gergucnak,
1689   10   |                 vinni a szemeihez, hogy az orra betörött miatta, s
1690   10   |              maga hanyattesett a sárba. Az alak elszaladt.~ ~A feldöntött
1691   10   |       feldöntött kalmár pedig felordítá az egész utcát, ott maradva
1692   10   |                miszerint ő azalatt, míg az utcán az éji rabló az ablakot
1693   10   |                 ő azalatt, míg az utcán az éji rabló az ablakot nyitogatta,
1694   10   |               míg az utcán az éji rabló az ablakot nyitogatta, a pitvarajtón
1695   10   |               sem tud, hogy ki lehetett az?~ ~Mincucka fülig elpirult
1696   10   |              mondván:~ ~- No megállj!~ ~Az el nem tudta gondolni, hogy
1697   10   |               felrángatja Gerguc gazdát az ágyából.~ ~- Megint itt
1698   10   |            kalmár orrán-száján esett ki az ágyából dühében, de míg
1699   10   |            ágyun! de ne nágyun. Dobd ki az ablákun, had szalágyun,
1700   10   |              Birbuc csakugyan kivetette az ablakon a hivatlan vendéget,
1701   10   |                 elkezdé végig kenegetni az elfogott némbert, kire minden
1702   10   |              kezeiből kiszabadítani, de az izmos siheder, mint egy
1703   10   |             háztul. Soha ne mondd, hogy az én leányom voltál, Libucka.~ ~
1704   10   |                 földhöz vagdalta magát, az arányus leányumat ismeré
1705   10   |                változott bámulatában.~ ~Az ütlegeket oly adagokban
1706   10   |            egyiránt égető volt.~ ~- Már az megvan, - monda végre a
1707   10   |                mint pénzt számlálnak.~ ~Az egész város csodálkozott
1708   10   |                 Na bizuny. Ez a sorsnak az ü rendeltetise. Meghalnak
1709   10   |              csak elkezd nem enni, csak az ólat rágja, mintha érezné
1710   10   |                úgy kongott másodmagával az üres boltban, hogy magát
1711   10   |               mintha nemcsak ette volna az olajat, hanem festette volna
1712   10   |                baj nagyobbodik, megtért az allopathiához, elővéve univerzális
1713   10   |             nyargalt vele a beteghez.~ ~Az semmit sem tudott magáról,
1714   10   |                   De minek híttátok ezt az embert? - kiáltotta hebegve -
1715   10   |                 jó szívéért szeretem, s az többet ér nekem a világ
1716   10   |                hágyum ez a fél milliót. Az ászunyt hágyom akinek kell.~ ~
1717   10   |                Birbucnak oly vörös volt az orra a sok sírás miatt,
1718   10   |                 mindenki megrendelve.~ ~Az özvegy ugyan jobban szerette
1719   10   |            közelében foglalva helyet.~ ~Az egyházfi menten odanyomott
1720   10   |            felsikoltva kapott szivéhez. Az úrfi kötelességének tartá
1721   10   |         Mindjárt elájulok.~ ~- Csak ide az én karomba.~ ~- Kicsoda
1722   10   |                 én karomba.~ ~- Kicsoda az ott gyertya nélkül?~ ~-
1723   10   |                 ott gyertya nélkül?~ ~- Az bizony Fügefi gróf.~ ~-
1724   10   |    nyilatkoztatják ki magukat!~ ~A gróf az egész menet alkalmával szüntelen
1725   10   |         szépségnek, nem egyszer taposva az úrfi tyúkszemeire, ki szintén
1726   10   |             azonban a diákok énekeltek, az özvegy el találta beszélni
1727   10   |                pedig félmilliót. Amiből az következett, hogy mire a
1728   10   |             környezett hajadon. Kétszer az úrfi kapta el; akkor csakhamar
1729   10   |                 szerinti bámulásában.~ ~Az úrfi gyalog sétálván haza
1730   10   |              abból. Egy fehér rózsa, mi az imént Minerva hajába volt
1731   10   |                 hajába volt tűzve, most az ő gomblyukában díszlett.
1732   10   |         kopogtatás és lábtörlés nélkül. Az a tükör előtt állt, és már
1733   10   |                már nem volt halovány.~ ~Az úrfi durcás pátosszal lépett
1734   10   |                   Miért jöttem? - szólt az úrfi, teátrális indulattal
1735   10   |            nagysádnak kijelentsem, hogy az én szívem meg van hidegülve
1736   10   |                 lábatlan ideálja, kiről az hivém, óh balga én! hogy
1737   10   |          fátyolát sorsod egére felvonja az égi bosszúállás keze, s
1738   10   |                 égi bosszúállás keze, s az egész világ csak egy sötétség
1739   10   |             virág fog nőni a szigetben. Az én borongós lelkem gondolatja
1740   10   |                 a szigete a nyugalomnak az én kihamvadt érzelmeimnek
1741   10   |             nyílik, halavány nefelejtse az emlékezetnek. Te kétségbeesve
1742   10   |              láttál olyat! - kiálta fel az úrfi, egészen kihozva a
1743   10   |                 Nem ismerjük egymást.~ ~Az úrfi hátralépett, karjait
1744   10   |               kiálta fel homlokára ütve az ifju. - Ti emberek, te összes
1745   10   |           szabóját nem fizethette ki, s az atyám aztán Birbucon vette
1746   10   |                aztán Birbucon vette meg az elsikkadt pénzt? Óh hagyja
1747   10   |     kísértetnyomásos álom? Milyet estem az ablakon, mikor kidobtak
1748   10   |                itt hagyok. Csak bátran. Az engem még érdekesebbé fog
1749   10   |                 késsék ön a leckéről.~ ~Az úrfi szemlesütve rohant
1750   10   |               csillagok szakadjatok alá az égről. Rohanj elő enyészet
1751   10   |              hogy elveszett a mindenség az emberek bűnei miatt, s ti
1752   10   |          lelkemnek, mely járjon egyedül az enyészet Palmirájának sivatag
1753   10   |               fogatairól és estélyeiről az újságokban szokás beszélni.~ ~
1754   10   |                 De te Mincuska! kicsoda az a nagyságos úriasszony,
1755   10   |                 cselekszel! Minek neked az a nagy palota, ilyen nagy
1756   10   |                de egész nap lebzselnek. Az a legény is ott a kapuban,
1757   10   |                 semmit sem csinál, csak az utcára néz. Egyszer el akartam
1758   10   |              még azt sem tette meg. Hát az a sok vendég? mind ingyen
1759   10   |                 vendég? mind ingyen kap az itt enni inni? Egy sem fizet
1760   10   |               Egy sem fizet semmit? Hát az a sok muzsika estétől reggelig,
1761   10   |           muzsika estétől reggelig, meg az a sok tánc! Ha a te szegény
1762   10   |                 crida alá.~ ~- Mindegy: az is divat.~ ~- Hát elvesz-e
1763   10   |             gróf?~ ~- Még nem, - lőn rá az örök felelet.~ ~Végre bátorságot
1764   10   |              Juinszky-féle hercegség?~ ~Az nagy pápaszemeket meresztett
1765   10   |        kocogtatás nélkül jártak ki s be az ajtón, ő is keresztül bocsáttaték.~ ~
1766   10   |             hogy ha ez a gróf elszökött az én pénzemmel, keresek magamnak
1767   10   |          városban általános meggyőződés az, hogy Boldizsár nem árul
1768   10   |              atyjuk ölelését váltva fel az övével.~ ~Mindenki azt mondja,
1769   10   |       rokonszeretet tengeti, s ki búvik az emberek szemei elől: a boldog,
1770   10   |          emberek szemei elől: a boldog, az irigylett - a szerencsétlen
1771   11   |                 civilizált utcákat, ezt az egyszínű esernyővel járó
1772   11   |           Perzsiáé, s a nagy világváros az ismert föld legvégső tartományait
1773   11   |        megbosszulni, összegyűjt légióit az akkori császár, Valerian,
1774   11   |               császár, Valerian, átkelt az Eufráton, s mielőtt a hír
1775   11   |             praetorio, Marcian, elárulá az ellenségnek a császárt,
1776   11   |               ellenségnek a császárt, s az minden oldalról körülvéve
1777   11   |              kétségbeesés sem segített: az első merész, de sikertelen
1778   11   |              közepett lepte meg a népet az ellenség. Edesszában a főpap
1779   11   |               templomaikkal, a hősök és az árulók egy sírba lőnek hányva.
1780   11   |               ítéltek; azt felöltözteté az elfogott császár bíborpalástjába,
1781   11   |            kikiáltatá és megéljenezteté az elfogott légiók által, míg
1782   11   |              elfogott légiók által, míg az igazi császár, a szerencsétlen
1783   11   |          despota lova előtt térdelt, ki az ő nyakára hágott előbb,
1784   11   |                gyalázat miatt meghalni. Az elbízott győztes kitömette
1785   11   |             fejedelem bőrét, s ott állt az századokig a nap templomában
1786   11   |               országot kipusztított már az eleven dögvész, a halál
1787   11   |              fejedelemnek.~ ~Kicsoda ez az Odenath? - kiálta föl büszke
1788   11   |              kiálta föl büszke dölyffel az ellenállhatlan hódító; -
1789   11   |            urával? hányjátok ajándékait az Eufrátba! Fejedelem-e ő,
1790   11   |             megjelenni, mert amije van, az csak irgalomból övé. Mondjátok
1791   11   |               Fel, fel, ti szabad lakói az ősi pusztának, ti pásztorok,
1792   11   |               futó antilopot, s kihúzod az oroszlánt barlangjából,
1793   11   |              porszem szabad, s föltámad az ellen, aki reátapod, minden
1794   11   |                mely ellen vívni kell!~ ~Az arab síkságok mintegy varázsszóra
1795   11   |                azelőtt alig találkoztak az átvonuló karavánok egyes
1796   11   |                 száguldó hadseregekkel, az ismeretlen helységek vad,
1797   11   |             nyíl és dárda; de aki látta az izmos karokat, amik azokat
1798   11   |             találkozik mindkét vezér.~ ~Az egyik egy szelíd, de bátor
1799   11   |               nap támadna fel egyszerre az égre. A hölgy hófehér paripája
1800   11   |           ellenségtől megvédjem; - vagy az ellen törjék össze, vagy
1801   11   |               át, annak lelke egy lélek az enyimmel. Te férjem leendsz.~ ~-
1802   11   |          rabszolgákat alkotott belőlök. Az első férfi, akire találok,
1803   11   |            Dárius utóda-e? E kard, mely az ős kezében összetörte az
1804   11   |                az ős kezében összetörte az őst, az unoka kezében össze
1805   11   |              kezében összetörte az őst, az unoka kezében össze fogja
1806   11   |               kezében össze fogja törni az unokát; Nagy Sándornak Dáriust
1807   11   |                 midőn ellenét legyőzte, az éhség által veretett széjjel.~ ~
1808   11   |               által veretett széjjel.~ ~Az első nap megnyerte a csatát
1809   11   |            mellre, át a szemek idegein, az olthatlan szomj kiszárasztá
1810   11   |               kiállta e védtelen harcot az elemek ellen, s reggeltől
1811   11   |            Estefelé elmúlt a szél, csak az éhség és szomj maradt meg,
1812   11   |             hatalmas ösztönük megsejté. Az eltikkadt katonák csoportosan
1813   11   |                velök a futást, meglátta az alkonyégen az ingadozó pálmákat,
1814   11   |                  meglátta az alkonyégen az ingadozó pálmákat, melyek
1815   11   |               ingadozó pálmákat, melyek az oázt jelölék, honnan a forrás
1816   11   |                láthatlan nyilak elolták az éltöket.~ ~Éjféltájon egy,
1817   11   |              éltöket.~ ~Éjféltájon egy, az éj homályában is meglátszó,
1818   11   |                lovagok ismeretlen száma az alvó, elcsigázott táborra.~ ~
1819   11   |                 oldalról támadva voltak az ismeretlen ellenségtől,
1820   11   |             ellenségtől, melynek erejét az éj sötétje még félelmesebbé
1821   11   |             mindenütt élő célt találtak az összetömött hadsorokban,
1822   11   |                összetömött hadsorokban, az őrtüzek által világított
1823   11   |           fekete pusztaságban, hol csak az ő szemeik ismerték az utat?~ ~
1824   11   |              csak az ő szemeik ismerték az utat?~ ~Ez így tartott szürkületig;
1825   11   |               alig volt néhány órai út, az eltikkadt hadsereg minden
1826   11   |                 itta ki belőlük a vizet az utolsó cseppig.~ ~Újra eljött
1827   11   |           utolsó cseppig.~ ~Újra eljött az éj. Csatarendben állt mindenki,
1828   11   |              elaludt és meghalt. Várták az éji támadást, s most már
1829   11   |           tudhaták, melyik oldalról jön az? Sokáig nem hallatszott
1830   11   |            hallatszott semmi hang, csak az elefántok szomjdühös ordítása
1831   11   |                 föl szokatlan hangokkal az éj csöndjét s benn a tábor
1832   11   |          források vérrel kevert vizét s az elhullt tevék húsából lakozott,
1833   11   |                 rabszolga ajkáig emelte az arany serlegbe töltött gránátszín
1834   11   |                 véletlenül, mint álomra az ébredés, rémes sikoltás
1835   11   |              hogy amit kezébe ragadott, az kedvenc nőjének arany ollója
1836   11   |               alakok egész gyalogságát, az éj sötétében háta mögé kerülve
1837   11   |            fonódva, Odenath és Zenóbia. Az elgázolt tartományok mint
1838   11   |               undorító szenvedélye, itt az ifjú szűzesség.~ ~A római
1839   11   |                 római nép sóhajtva tevé az összehasonlítást s sajnálta,
1840   11   |        diadalaik által szereztek vissza az ellenségtől, ki Róma császárját
1841   11   |            veszt Róma azzal, ha ezentúl az egyiptomi vásznat s galliai
1842   11   |            nélkülöznie kell.~ ~ ~ ~4.~ ~Az orontes partján állunk.
1843   11   |              dicsősége, vonul félkörben az Orontes partján alá. Mögöttük
1844   11   |                nyilak. Csupán egyikében az elefántos tornyoknak ül
1845   11   |              egy férfi. Arcra, termetre az, de lélekre nem. A szegény,
1846   11   |              nem is gondolva arra, hogy az halállal játszott, ki ezeket
1847   11   |               lovagol hófehér paripáján az elefánt mellett, melynek
1848   11   |              vízbe, mert én szédülök.~ ~Az elefánt tulsó oldalán egy
1849   11   |                 csak a szégyen pirulása az, vigyázz, hogy a haragé
1850   11   |          elhallgatnád is, amit mondtam, az a pulya ott fenn cifra tornyában
1851   11   |                 kopjája nyelével ráütve az elefánt ormányára, kacagva
1852   11   |          kacagva kiálta vissza futtában az egész beszéd alatt sápadtan
1853   11   |                 ott kezedben? - S azzal az erdőben eltűnt.~ ~Herode
1854   11   |                beszédekre nem indul meg az ég.~ ~- Hallgatni fogok,
1855   11   |                 nap délpontjára hágott, az erdők elcsöndesültek, hallgat
1856   11   |               átlátszó minden lomb. Nem az éjszaki fenyves és bükkerdők
1857   11   |             össze szépet és nagyszerűt; az ifjú természet országa ez,
1858   11   |                  a vizenyős föld kiölte az árnyékos fákat, s a hirtelen
1859   11   |             küzdeni látszanak egymással az elfoglalt helyért, néhol
1860   11   |                  csak nagy néha csap el az ágak alatt egy-egy fehér
1861   11   |              hosszú, kunkorgós farkával az ágakba fogózva.~ ~Majd könnyű
1862   11   |                levelek suttogásairól, s az ágakon csüngő fehér fügefészek
1863   11   |                 hol bokrostul nőttek ki az összesűrűsödött fák, a veszett
1864   11   |                 fölserkentett szarvorrú az, azon módon, ahogy a nyugvóhelyéről
1865   11   |           lásson velök, nem veszi észre az előtte álló kókuszfát, s
1866   11   |              álló kókuszfát, s nekimegy az orrával, melyért megharagudva
1867   11   |               megnyugodva, térdre ül, s az egész fát, koronáján kezdve
1868   11   |        szaggatott röfögés közt tördelve az útjába akadó fákat.~ ~Kevés
1869   11   |             magas bokrok közül kitűnnek az elefántok tornyai, nyilas
1870   11   |                múlva összeszorul a kör, az elefántok megállnak, ormányaikat
1871   11   |             hánykódnak, amint meglátják az elszörnyesztő fenevadat,
1872   11   |               kopjáikat magasra tartva. Az egyik Odenath, a másik Maeon.~ ~
1873   11   |               Odenath, a másik Maeon.~ ~Az ingerelt szörny Odenathnak
1874   11   |              maradt, alig érve hegyével az elevenjét.~ ~- Ostoba, mit
1875   11   |               bőszült ordítással rohant az elefántok közé. A nyilak,
1876   11   |               szarvorrú hátára, melytől az térdeire bukott, de a másik
1877   11   |                villámsebességgel rohant az elefánt alá s egy iszonyú
1878   11   |                 hallatlan zavart idézve az elvadult elefántok között,
1879   11   |       szörnyeteg.~ ~E hangról megismeré az állat méltó ellenfelét s
1880   11   |                 hátulsó lábaira rogyott az erős csatamén, de Odenath
1881   11   |                 e tetted volt oka, hogy az első találkozásnál el nem
1882   11   |                    6.~ ~Zenóbia ezalatt az Orontes partján horgászott
1883   11   |              gyöngéd csel következtében az ifjú halvány arcán elvonult.~ ~
1884   11   |                 ordítást? Én félek.~ ~- Az elefántok bőgése az. Jer
1885   11   |                     Az elefántok bőgése az. Jer tova, ha félsz hallani.~ ~-
1886   11   |          betörni a bölény koponyáját, s az oroszlánt fél kézzel megfojtani.~ ~-
1887   11   |                 rajta. Jerünk oda, ahol az a lárma hallik.~ ~- Messzünnen
1888   11   |                szülői szivet és kart!~ ~Az ifjú nem bírt nyugodni,
1889   11   |        kifejezni, hogy nem fél, s midőn az első tanyához értek, hová
1890   11   |              hová éppen akkor vontatták az elejtett rinocérosz roppant
1891   11   |                amikor aztán hallá, hogy az egy elefántot összegázolt,
1892   11   |                jó helyen van, úgye?~ ~- Az mindig jó hely, ahol apád
1893   11   |            királyné intésére megindulva az elefánt előtt, s azon táj
1894   11   |                midőn mellette álltak.~ ~Az apa magánkívül lett örömében,
1895   11   |              Tied lesz a dicsőség, hogy az első kopját te hajítád reá,
1896   11   |             csalitba lopózva, csendesen az elbújt tigris háta mögé
1897   11   |      vadállattal a lesben állókat, mire az hirtelen megtorpanva, borzasztó
1898   11   |              Vagy én ölöm meg azt, vagy az öl meg engem.~ ~- Ragadjátok
1899   11   |                 a fegyvert, dugjátok be az őrjöngőt egy barlangba,
1900   11   |               morogni hallák a vadat.~ ~Az égő nyilak, mint megannyi
1901   11   |               megannyi lidérc, repültek az elsötétült égen, sűrűen
1902   11   |                a tűz tovább harapózott, az égő pontok összeértek, s
1903   11   |            közben megelevenedni látszék az egész csalit, mintha minden
1904   11   |               madaraknak kerekedett föl az égő berekből, ijedt ordítozással
1905   11   |          feltartva menekülni iparkodtak az égő zsarátnok alól, rémségesen
1906   11   |               pálmafára, farkával verve az égő lombokat, széles szájával
1907   11   |               szájával dühösen tátongva az alatta összeérő lángokra,
1908   11   |            kínos tekergéssel csavargott az égő sudar körül, s azzal
1909   11   |                 míg végképp megégett.~ ~Az egész táj sötét volt már,
1910   11   |              azonban éppen oda eshetett az égő nyíl, hol a vad elrejtőzve
1911   11   |          legkisebbet tenne védelmére.~ ~Az elefánt azonban készen várta
1912   11   |              fölhajtá azt a levegőbe.~ ~Az izmos állat kapálózva vetett
1913   11   |                 mindenünnen összetéríté az elszéledezett vadászokat.
1914   11   |          melynek roppant területe alatt az egész vadászsereg elfért.
1915   11   |           kicsapongásra ne ingerelje.~ ~Az erőteljes férfihangok által
1916   11   |               harcot, viadalt kifejező, az egész egy csata fegyver
1917   11   |           nyájasan kínálva:~ ~- E pohár az engesztelődésnek.~ ~Maeon
1918   11   |           pajzsnak, a villámgyors döfés az ő keblén keresztül érte
1919   11   |                 ő keblén keresztül érte az apáét, mindkettő szivét
1920   11   |                mellett ott ül a bakó!~ ~Az emberek tétovázva tekintének
1921   11   |                s a szilaj tusa közepett az egyik égő szálfa, gyökeréig
1922   11   |              szétválasztani csapott le. Az ordítás közül egyedül Maeon
1923   11   |            megtapodott féreg, ki megöli az óriást. Rajtam nem fog sem
1924   11   |                 s a kardcsapás, mellyel az ellenállók közé vágott,
1925   11   |               vágott, bizonyítá, hogy ő az.~ ~Maeon hívei elhulltak
1926   11   |           halállal egy asszony kezétől; az utolsó, kinek a bosszúálló
1927   11   |                  védd magad! Ez asszony az égből esett ide, s minket
1928   11   |              kezében.~ ~- Emeld fel ezt az orgyilkot! - kiáltá Zenóbia,
1929   11   |               évvel...~ ~Ha Egyiptomból az arab sivatagokon keresztül
1930   11   |           keresztül hat napig vándorolt az utazó, s nem talált egyebet
1931   11   |             lehete visszatartani többé, az emberek arca is egyszerre
1932   11   |               is egyszerre felvidámult. Az a pálmák országa volt. Palmíra
1933   11   |          egyedül volt még megjutalmazva az erény, üldözve a bűn, védve
1934   11   |             erény, üldözve a bűn, védve az ártatlanság; hol gazdag
1935   11   |               tekintete előtt elszáradt az ellen, s fölvirult az ország.~ ~
1936   11   |         elszáradt az ellen, s fölvirult az ország.~ ~Ez volt Zenóbia,
1937   11   |                 a márvány becsesebb lőn az aranynál, az egész padlat
1938   11   |              becsesebb lőn az aranynál, az egész padlat a legragyogóbb
1939   11   |      megszeretett, nagy és szép együtt; az egymás fölé emelkedő csarnokok
1940   11   |                 követeiket, sem a népek az évi adót Rómába, hanem Palmírába,
1941   11   |                királyné jelmeze.~ ~Jött az első követ, Armenia királya
1942   11   |         bűvész-tudós mágusok készítének az élet hosszabbítására, s
1943   11   |              koronája gyémántjait küldé az egykor megvetett ellenségnek,
1944   11   |              ujján egyszerű aranygyűrű, az is vasszínűre festve; oldalán
1945   11   |                 Engem Róma küldött...~ ~Az arcokon az ijedtség viaszszíne
1946   11   |                 küldött...~ ~Az arcokon az ijedtség viaszszíne s a
1947   11   |                 Ha királyhoz mégy nőül, az ellen senki sem szól, de
1948   11   |                 e földnek; urai egyedül az istenek, kik országokat
1949   11   |         férjemnek: kardom vívta azt ki, az övével együtt, egy ellenség
1950   11   |                 Róma patríciusai talán? az ősi laticlavusok? A Catók,
1951   11   |            conscripti unokái talán, kik az égő város piacán currulis
1952   11   |                vagy mondd, hogy Rómában az igazmondás vétek. És e szenátus
1953   11   |                 holta után, ki életében az utolsó gladiátornak volt
1954   11   |             római vállára tevé.~ ~- Aki az oroszlánt a pusztára küldé
1955   11   |                légiókkal Zenóbia ellen; az ország határán készen várta
1956   11   |             egész a Boszporuszig, s ott az utolsó emberig elhullt,
1957   11   |                elhullt, hogy vezérét és az utolsó sast megszabadítsa.
1958   11   |              Egyiptom meghódolt előtte, az országok, miket egykor ősei
1959   11   |           bírtak, örömriadóval üdvözlék az unokaleányt, ki a régi dicsőséget
1960   11   |                legbiztosabban ülte meg, az Aurelián volt.~ ~A nép ahhoz
1961   11   |                reggelen a bizanti hajók az ázsiai partokra szállították
1962   11   |               seregek bámulva hátráltak az előrenyomuló hadtömegek
1963   11   |               kutakat, hiába égették el az élelmiszereket; a légionárius,
1964   11   |               dunai légiók voltak ezek, az örök csatákban felnőtt veteránok,
1965   11   |                kapni, - mondá a császár az árulónak, s válogatott triarusai
1966   11   |          belopódzott a fölfedezett úton az alvó városba.~ ~A csatazajra
1967   11   |              nép városa közepén találta az ellenség legbátrabb légióit,
1968   11   |                 A kard még kezében volt az elárult népnek, s ha nem
1969   11   |               öngyilkolással meneküljön az ostromló bosszújától.~ ~
1970   11   |            azért jöttem, hogy büntessem az erényt, s jutalmazzam a
1971   11   |                szabadok és sértetlenek, az áruló pedig legyen a tiétek.~ ~
1972   11   |                   Ezt mondva, megragadá az áruló kezét, s kilódítá
1973   11   |                perc alatt ízekre tépték az árulót, s a másik percben
1974   11   |             szeme intésével igazgathatá az érc hadsorokat. Példabeszéd
1975   11   |              kell félni vezérétől, mint az ellenségtől.~ ~A gyávát,
1976   11   |                ellenségtől.~ ~A gyávát, az engedetlent éppoly bizonyosan
1977   11   |             Aurelián fölhívást intézett az elfutott lakókhoz, oltalmat
1978   11   |        személyesen jött Aurelián elé.~ ~Az immaei rónán találkozott
1979   11   |   buzogányaikkal s hosszú pallosaikkal, az ellenség első dühének voltak
1980   11   |                pajzsokkal, jobbkezükben az irtózatos pilum, az ellenállhatlan
1981   11   |        jobbkezükben az irtózatos pilum, az ellenállhatlan hajító dárda,
1982   11   |             kard minden fegyverzetük.~ ~Az egész néma hadsereg fölött
1983   11   |       parittyások bonyolódott tekergése az utolsó lépésig betanult,
1984   11   |                 s óriási nyilakat lehet az ellenségre hajigálni.~ ~
1985   11   |           föltéve a nap arany bálványa, az emezai templomból előhozva,
1986   11   |               nem jártak gyalog soha.~ ~Az ezredek közötti hézagokat
1987   11   |                 megfojtani fenyegeté.~ ~Az első kürtriadó megszólalt.
1988   11   |                 kürtszóra előnyargaltak az ezredek hadnagyai, s keleti
1989   11   |                 hangos szóval fölhívták az ellenfél legjobb bajnokait
1990   11   |        visszanyargaltak dandáraik elé s az erre támadt zaj és nyílsüvöltés
1991   11   |                A harc napja megvirradt, az ellenség előttünk áll. Ő
1992   11   |               ordítása reszketni tanítá az egeket, egy kerek porfelleg
1993   11   |                csapott a római seregre; az illír lovasság azon pillanatban
1994   11   |                visszatámadt reá, s mire az rendbeszedé magát, ismét
1995   11   |         tribunját választva ki magának. Az, egy nő által látva magát
1996   11   |                pallosával Zenóbia felé. Az öblös pajzs nagyot kondult
1997   11   |            karja meg nem hajolt tőle, s az ő csapása mint a villám
1998   11   |         meztelen nyakára; halva rogyott az le, látni sem maradt ideje
1999   11   |             ellen; a kard éle eltompult az átjárhatatlan páncélokon.
2000   11   |                repkedett a szélben, míg az is dárdáktól átfúrva eldőlt,