Rész

2001   11   |            egyszerre hajíták elleneikre az irtózatos fegyvert, mely
2002   11   |             állt helyébe, s ha kifáradt az első sor, egy pillanat alatt
2003   11   |               második, pihent erővel.~ ~Az első cohorsnál folyt a legdühösebb
2004   11   |                 legjobb légiója sorait, az elsőt, a másodikat, végre
2005   11   |                 a másodikat, végre csak az utolsó rend állt még. Az
2006   11   |                az utolsó rend állt még. Az is keresztül töretett, a
2007   11   |            Végre csak ő maradt egyedül. Az ellenég körül özönlé; maga
2008   11   |              nyomuló palmíraiak felé, s az első dárdasuhintás kényszeríté
2009   11   |        dárdasuhintás kényszeríté azokat az elfoglalt tért nekik átengedni.~ ~
2010   11   |               szemeit közelről láthatta az imperátor, hogy megítélhesse
2011   11   |            gyalogságra veté magát.~ ~Ez az első nyíllövés után a futásban
2012   11   |               maradt a támadók előtt.~ ~Az elefántok harcordítása volt
2013   11   |             elefántok harcordítása volt az, amely a csatazaj közepéből
2014   11   |               midőn isteneik bálványait az ellenség által megtámadva
2015   11   |                numid lovasokkal, melybe az elefántok is belekeveredtek,
2016   11   |                 maga körül jobbra-balra az embereket, s a visszaesőket
2017   11   |                 királynét föltalálni.~ ~Az még most is szemközt állt
2018   11   |               még most is szemközt állt az ellenséggel s bátorítá,
2019   11   |              tömegektől s leapríttattak az utolsó emberig, de a palmírai
2020   11   |                utána egy erőteljes hang az üldözők közül, s amint Zenóbia
2021   11   |          nyakából, egy nyilat fektetett az idegre és visszafelé fordulva
2022   11   |               kézíjat s percig célzott. Az ideg pendült. A királyné
2023   11   |                 királyné lova nyargalt, az üldözők messze elmaradtak.
2024   11   |                 halottakat, tegyétek ki az utcára, ők se pihenjenek!
2025   11   |              költője, lelke a népnek.~ ~Az első napon, hogy Aurelián
2026   11   |               és sivatag. Velünk harcol az Isten, a föld és az idő.~ ~
2027   11   |              harcol az Isten, a föld és az idő.~ ~A követ visszatért
2028   11   |                város falain hallatszott az ezer meg ezer ajk által
2029   11   |           eléggé bizonyítja aggodalmait az ostrom kimenetele iránt.~ ~
2030   11   |        elterjed-e odáig!~ ~Egy reggelen az általános trombitaharsogás
2031   11   |      félreugrottak mellőlük a gépészek, az elszabadult kerék búgva
2032   11   |         vastetőt képezve rohantak előre az ostromlók s míg egyfelől
2033   11   |       megtalálta a sujtó gránitdarab, s az széthasadozva dűlt fel a
2034   11   |                 a repülő szurokkoszorú, az olthatatlan görögtűz, s
2035   11   |                 olthatatlan görögtűz, s az ott égett el a seregek láttára.
2036   11   |               perc alatt halva esett le az árokba, keresztül-kasul
2037   11   |              oda irányzott nyilaktól, s az utánuk jövők egy pillanatra
2038   11   |             római sast, s áthajítva azt az ellenség közepébe. Elvakult
2039   11   |            végre a sáncig jutott, s míg az oroszláni vitézséggel küzdött,
2040   11   |             előre, kényszerítve haladni az előttük levőket. A rómaiak
2041   11   |             rómaiak! - ordíta vakmerően az ifjú az ostromlókhoz érve,
2042   11   |                ordíta vakmerően az ifjú az ostromlókhoz érve, s megcsóválván
2043   11   |                a szikrát okádó kanócot, az pokoli körfényt alakíta
2044   11   |        olthatlan sziporkái megolvaszták az ércet, s keresztülégtek
2045   11   |                 és vason keresztülégett az, néhány pillanat alatt tűzlángban
2046   11   |           segélyére, távolból nézhették az ostromlók, mint olvad lassankint
2047   11   |                oldalán ezalatt sikerült az ostromlóknak az árkot betemetniök,
2048   11   |                sikerült az ostromlóknak az árkot betemetniök, a kévékből
2049   11   |               mindig magasabbra nőtt, s az összekötött pajzsok mindig
2050   11   |             ártalom nélkül gurultak alá az óriási tekenőn, melynek
2051   11   |                vastetőzetre, s lábaival az ostromlók feje fölött tapodva,
2052   11   |                rettentő csapásokat oszt az alatta levők fejeire; egy-két
2053   11   |              vaspőrölye zuhanásaitól, s az ember maga elbukik a betört
2054   11   |               de önfeláldozása megbontá az érc pikkelyzetét, s a falakról
2055   11   |                 égő nyilak özöne repült az ott támadt résre. A fölhalmozott
2056   11   |            pillanat alatt meggyulladtak az ostromlók lábai alatt, s
2057   11   |               midőn fedetlenül maradnak az ostromlók, összebomolva,
2058   11   |             ijesztő ropogással tölti el az éjet.~ ~Erre megnyílnak
2059   11   |  kaszás-szekerek; a légiók szembeállnak az üldözőkkel, a vad csatalárma,
2060   11   |             Róma nem lesz úr e földön!« Az éjszakai égés fehérjében
2061   11   |               egy római komolyan akart, az sohasem volt lehetetlen.~ ~ ~ ~
2062   11   |        világrészből szállítják számukra az eleséget. Az egyiptomi légiók
2063   11   |        szállítják számukra az eleséget. Az egyiptomi légiók vezére,
2064   11   |             egyetlen rohammal elsöpörni az ellenséget falaink alól.
2065   11   |                gyorsan és tenni rögtön. Az éjjel rohamot kell intézni
2066   11   |                megszorítva kezét, s még az alkonyat leszálltával harcra
2067   11   |              útat.~ ~Alig csöndesült el az éj, midőn egyszerre megnyíltak
2068   11   |                rémséges üvöltést, láták az égő tüzeket sebes rohammal
2069   11   |            volna azokat elfogadni, mert az oktalan ellenség nem törődött
2070   11   |           oktalan ellenség nem törődött az összetömött harcrenddel,
2071   11   |                elvakulva keresztültörte az érchadsorokat, égő homlokával
2072   11   |              égő homlokával föltaszítva az előtte állót. A megtámadt
2073   11   |            zavarba jött, nem csata volt az többé, hanem bősz viadal
2074   11   |                rómaiak sáncai között.~ ~Az utolsó római őrszem észrevette
2075   11   |            elfogja. A királyné meghallá az üldözők robaját s pihenés
2076   11   |          vágtatott a pusztán keresztül. Az egyik tevét, melyen két
2077   11   |                ezüst vonal csillamlása, az volt az Eufrát folyam, melynek
2078   11   |              vonal csillamlása, az volt az Eufrát folyam, melynek partjain
2079   11   |                többé nem kellett futnia az ellenség elől.~ ~A dromedárok
2080   11   |               fölött, egyszerre azonban az első, melyen a két gyermek
2081   11   |             erővel vonta azt maga után, az mindig lassabban haladt,
2082   11   |             hogy föl segítse emelkedni. Az ismét visszarogyott, lábai
2083   11   |        üldözőire, s vágtatott tovább.~ ~Az elhagyott teve fájdalmasan
2084   11   |          homokban, föl-fölemelt fejével az eltávozottak után fordulva,
2085   11   |               után fordulva, mintha nem az fájna neki, hogy meghal,
2086   11   |                neki, hogy meghal, hanem az, hogy elhagyatik.~ ~Az üldözők
2087   11   |            hanem az, hogy elhagyatik.~ ~Az üldözők és a királyné közötti
2088   11   |               el minket, anyám, - szólt az egyik gyermek - s menekülj
2089   11   |               lett volna szivében, mint az anyai szeretet, megszabadulhatott
2090   11   |                volna.~ ~Hogy hajítná el az anya gyermekeit, még ha
2091   11   |        ellenségei kezébe jutott.~ ~- ~ ~Az elfogott királyné nemsokára
2092   11   |            reménye is, - szólt leverten az egybegyűltekhez. - Kapunk
2093   11   |    egybegyűltekhez. - Kapunk kulcsa van az ellenség kezében, anyám
2094   11   |                 Nyissátok meg a kapukat az ellenség előtt, de zárjátok
2095   11   |                világnak. Bocsássátok be az ellenséget, én esküszöm,
2096   11   |               én esküszöm, hogy nem fog az megvénülni itten; legalább
2097   11   |             alól, midőn a nép föllázadt az ott maradt dandárok ellen,
2098   11   |                dandárok ellen, s azokat az utolsó emberig kiirtá, és
2099   11   |            lőnek zárva a kapuk, kitűzve az ormokra a harci lobogók.~ ~
2100   11   |              egyszerre két helyen volna az esthajnal: nyugoton is vörös
2101   11   |                  nyugoton is vörös volt az ég, keleten is.~ ~ ~ ~17.~ ~
2102   11   |                  a cirkuszok áldozatai, az elfoglalt tartományok szelidített
2103   11   |             fogattak el, s végre, kiken az egész nép szeme függött,
2104   11   |                két költő verte lantját, az egyik dicsérő panegyricont,
2105   11   |                mosolygása a sorsnak! és az a nő, ki most gyalog megy
2106   11   |               előtt, könnyeivel jelölve az utat, ugyanazon diadalszekéren
2107   11   |          megbukott nagy szellemnek. Nem az elmúlt nagyság, nem a meggyalázás
2108   11   |          félelem.~ ~Egyetlen gondolatja az volt: miért, hogy fiát Vaballathot
2109   11   |              Hol maradhatott ő?~ ~Hajh! az már ekkor megölt rómaiak
2110   11   |            Olaszországban, s emlékeztek az elmúlt dicső napokra.~ ~ ~ ~
2111   11   |                vándor hat napig utazott az arab sivatagban, a hetediken
2112   11   |             megjelenni, miknek homlokai az égbe emelkednek; a ragyogó
2113   11   |            emelkednek; a ragyogó dómok, az óriás kúptetők egymás háta
2114   11   |         opálfehér anyagból tornyosulnak az ég felé, roppant magasságú
2115   11   |               csöndesen ügetnek tovább, az emberek szomorúan fordítják
2116   11   |                arcaikat. A fata morgana az, a fantasztikus délibáb,
2117   11   |                 föl a sivatagból, várva az időt és a vihart, mely őket
2118   12   |                 győztesen tértek vissza az oszmán hadseregek.~ ~A föld
2119   12   |                új örömhír kiáltotta meg az órákat. A nép betöltötte
2120   12   |                órákat. A nép betöltötte az utcákat, a nők tarka csoportokban
2121   12   |         szakadatlanul Szolimán nevét.~ ~Az Aja-Szófia templomától egész
2122   12   |                 foglyok szabadulásra.~ ~Az idő gyönyörű volt. Kelő
2123   12   |               illata ülte el a levegőt, az arany félholdak sűrűen ragyogtak
2124   12   |                a szultán végighaladt.~ ~Az egész roppant város élni
2125   12   |            néppel voltak megrakva, csak az Aja Szófia mutatott sötét,
2126   12   |               sötétebb börtön.~ ~A zaj, az üdvkiáltás, a tábori zene
2127   12   |             villanásival.~ ~Utánok jött az imámok és dervisek hosszú
2128   12   |            fedezve.~ ~A menet után újra az elébbi sorozat ismétlé magát,
2129   12   |               naptól. Egy szökőkút volt az, mellyel Szolimán népeit
2130   12   |              mind a tomboló tömeg közé, az élő napvilágra.~ ~Az üdvkiáltás
2131   12   |              közé, az élő napvilágra.~ ~Az üdvkiáltás még egyszer oly
2132   12   |        üdvözölve, kik török hit szerint az imádkozó mellett kétfelül
2133   12   |                 állanak, s azzal átadta az ulemának és imámoknak az
2134   12   |                az ulemának és imámoknak az új templomot, melyet akkor
2135   12   |          kifestve.~ ~Minél tovább ment, az örömkiáltás annál jobban
2136   12   |                jobban nőtt. A nép, mely az elszórt pénzt fölszedé,
2137   12   |               elszórt pénzt fölszedé, s az új szökőkút kristályvizét
2138   12   |         aranybetűkkel voltak vésve, még az Aja Szófiát is fölülmúlta,
2139   12   |                 nevét visszhangoztatni. Az erkélyekről hulló koszorúk
2140   12   |               maradt, új örömhírt várva az erkélyen megjelenő kiáltótól.~ ~
2141   12   |                óhajtva, hogy hulljon le az, ami már magasabbra nem
2142   12   |       rostélyzathoz és nyisd fel azt.~ ~Az agák szöktek Ibrahimot megelőzni
2143   12   |              oly lenge, oly éteri, hogy az ember szinte fél, hogy eltörik
2144   12   |                szinte fél, hogy eltörik az öleléstől.~ ~Ibrahim a fátyolon
2145   12   |                takart föl akkor! Ez arc az ezeregyéjszakai tündérek
2146   12   |       emlékeztetett, kik hivatva voltak az embereket őrültekké tenni
2147   12   |            rogyott, úgy fogadta keblére az imádott hajadont, s a körülállók
2148   12   |                mint hogy ne öld meg azt az embert, kit most fiadnak
2149   12   |           csókolni, Szolimán pedig inte az ulemának, hogy hozza elő
2150   12   |                ulemának, hogy hozza elő az alkoránt.~ ~Az ulema lassú
2151   12   |                hozza elő az alkoránt.~ ~Az ulema lassú léptekkel közeledék
2152   12   |                 leánya kezét fogta meg. Az udvarnagyok leborultak a
2153   12   |             élni fog, bármi következzék az idők folytán, soha meg nem
2154   12   |              lábainál foglalt helyet.~ ~Az udvaroncok még egyszer lehajták
2155   12   |        segítének pusztító haragjának.~ ~Az emberek elbújtak házaikba,
2156   12   |                  a Besestán bezáratott, az ápoló-házakból kiűzettek
2157   12   |             kemény bőjt volt kihirdetve az egész országra, a templomok
2158   12   |              itt egyszerre arcra borult az egész nép: oly látvány következék,
2159   12   |                 a nép közé; - befejezte az iszonyú jelenetet az őrjöngő
2160   12   |          befejezte az iszonyú jelenetet az őrjöngő dervisek csoportja,
2161   12   |                hegyén húzatja karóba.~ ~Az udvaroncok reszkettek és
2162   12   |                együtt lenyakaztatott.~ ~Az eseményt lehetetlen volt
2163   12   |               sápadt, sovány ulema volt az, aki elébe lépett. Szolimán
2164   12   |             előtted, kegyelmes úr, tiéd az. Semmi sem jó, semmi sem
2165   12   |               mondójára ítéltél halált, az enyim nem az. Grittinek
2166   12   |            ítéltél halált, az enyim nem az. Grittinek jó volt meghalni,
2167   12   |       tekintetével. Arca elhalaványult, az iratok kihullottak reszkető
2168   12   |         vánkosai közé rejté.~ ~- Ő volt az, - ő az, - viszonza az ulema -,
2169   12   |               rejté.~ ~- Ő volt az, - ő az, - viszonza az ulema -,
2170   12   |             volt az, - ő az, - viszonza az ulema -, ezért tért vissza
2171   12   |             hideggé vált arccal fordula az ulemához. -~ ~- Megesküvém, -
2172   12   |                 Úgy volt, kegyelmes úr, az alkoránra esküvél.~ ~- S
2173   12   |                alkoránra esküvél.~ ~- S az alkorán szent könyv.~ ~-
2174   12   |                szent könyv.~ ~- Valóban az. E szent könyvre esküvél,
2175   12   |                 e mondat: "aki aluszik, az nem él". Tehát ölesd meg
2176   12   |            szólt a szultán, s elbocsátá az ulemát.~ ~Este odajött hozzá
2177   12   |            gyöngéd mandolinzenével űzve az ősz apa gondját. Szolimán
2178   12   |              hogy a szultán lefeküdt.~ ~Az ulema ott őrködött hálóterme
2179   12   |            ajtajában; s mikor a müezzin az éjfélt énekelte, belépett
2180   12   |           Szolimán, meglátva a belépőt. Az ulema ismét csendesen visszahúzódott.~ ~
2181   12   |              éjfél után, ismét belépett az ulema. A szultán mégis ébren
2182   12   |             szultán mégis ébren volt.~ ~Az éj vége felé fordult már,
2183   12   |              kakasok elkezdtek szólani, az ulema beüté fejét a szőnyegen. "
2184   12   |                hajnal látszott derülni. Az ulema fáradtan ült le a
2185   12   |                 úgy hozta magával, hogy az egész napot családja körében
2186   12   |             rájuk nem lehet találni, de az uléma ott állt mindig háta
2187   12   |           arcvonását.~ ~És ismét eljött az est. Az ulema ott virrasztott
2188   12   |                 És ismét eljött az est. Az ulema ott virrasztott a
2189   12   |        dúdolásának első szavait, de már az utolsókat nem, akkora elnyomta
2190   12   |          utolsókat nem, akkora elnyomta az álom.~ ~És álmodott.~ ~Leánya
2191   12   |                     Mit akarsz? - kérdé az álomlátási képtől.~ ~- Ibrahimot
2192   12   |         másodszor is elűzték a testőrök az alvó szultán ajtajától rimánkodó
2193   12   |              jött elébe Ahidalla, hozta az Alkoránt, fehér ujjával
2194   12   |              percbe harmadszor űzték el az őrök Ahidallát, ki szétszórt
2195   12   |               megmentettem őket - monda az álmodó szultán.~ ~E percben
2196   12   |              percben lépett hálótermébe az ulema, egy szőnyeggel letakart
2197   12   |                A szultán felébredt. "Mi az?" - kérdé felriadva fekhelyéről.~ ~
2198   12   |                felriadva fekhelyéről.~ ~Az uléma feltakarta a szőnyeget;
2199   12   |                 feltakarta a szőnyeget; az ezüst tálról egy véres,
2200   13   |             hófedett partjain alig teng az élet, odáig hatoltál, Oroszország
2201   13   |             Róma birodalmát.~ ~Párizst, az egykori Lutetiát, csak védistene,
2202   13   |               nem tudott hová mozdulni, az éhség miatt hetednapra császárostul
2203   13   |              trónra.~ ~Ennek első dolga az volt, hogy apja háromszázhatvan
2204   13   |                 hajókat.~ ~A mandarinok az ijedtségtől elsápadva hullottak
2205   13   |                 menjetek, temessétek be az arany- és ezüstbányákat,
2206   13   |         arannyal, vassal fogjuk ezentúl az adót fizetni.~ ~Úgy lőn,
2207   13   |                 és hivatalnok több volt az elégnél; hemzsegett az ország
2208   13   |             volt az elégnél; hemzsegett az ország koldusoktól, szemfényvesztőktől, -
2209   13   |        selyemszövőszékek, a himzőrámák, az üvegfestő műhelyek, a porcelánhuták;
2210   13   |                a pagodákat; összezúzták az agyaras, terpeszkedő állatfejű
2211   13   |            hímezve; - volt űzés, hajtás az országban; a nekiszabadított
2212   13   |                 nem maradt egyéb műszer az országban, mint a földműves
2213   13   |                 mint a földműves ekéje, az a csodálatosan ügyetlen
2214   13   |                 megégetteté a császár s az asztagokat felgyújtatta,
2215   13   |                 folyókba, tengerekbe.~ ~Az embereknek nem maradt egyéb
2216   13   |          ismerék a titkokat, mint lehet az üveget hajlékonnyá tenni,
2217   13   |               üveget hajlékonnyá tenni, az aranyat rózsaszínűre, az
2218   13   |                az aranyat rózsaszínűre, az ezüstöt azurkékre festeni;
2219   13   |             föltalálták a könyvnyomást, az északtűt, a léghajót, mikor
2220   13   |        Európában híre sem volt; s midőn az év tiszteletére a búcsújárás
2221   13   |         üveggombos sipkáikkal, mellükön az aranykakassal; a teakereskedőket
2222   13   |                 háromlábú székét letéve az utca közepére, ügyesen tépdesi
2223   13   |            közepére, ügyesen tépdesi ki az emberek állaiból a szőrt;
2224   13   |               kardot, melynek belül van az éle, nyilat, melyet kézzel
2225   13   |           Quenn-Hinn tartományban, mint az ottani nők; ezek a karcsú,
2226   13   |                ízletesen körültűzködni, az övet úgy kötni a karcsú
2227   13   |               tartatott velük Tsong-Nu; az ügyetlen fegyverek helyett
2228   13   |      szökevényeket keresse föl, s midőn az engedett időre azok meg
2229   13   |           legyen!~ ~És tulajdon magukat az onnan elhozott férfiakat
2230   13   |                 hirdete e hír hallatára az egész országra, mely idő
2231   13   |             esküjét, melyben felfogadta az isteneknek, hogy nyoma sem
2232   13   |                nem menekülhetett senki, az egész nép a főváros körül
2233   13   |    Szerencséjére a schythák messze fenn az Obi jeges partján táboroztak
2234   13   |          lázadók ellen fordíthatá.~ ~De az ellentállás megtörhetetlennek
2235   13   |             megtörhetetlennek látszott; az ostromlottak nagy árkokat
2236   13   |                várost védte. Ekkor ő is az elemeket hívta segítségül;
2237   13   |           kénytelenek voltak felhagyni. Az ostromlók egyenként támadták
2238   13   |              harcát, melynek végeztével az egész Quenn-Hinn népből
2239   13   |                teljes értelmében el lőn az temetve. A tornyok, a csonka
2240   13   |             volt és lakatlan a vidék.~ ~Az elhullottak koponyáiból
2241   13   |            Tsong-Nu ellen fellázadt!"~ ~Az egész vidék erdői felgyújtattak,
2242   13   |         folyamba egész hajókkal hordták az ólmot, arzenikumot és timsót.
2243   13   |         tizenhat esztendős hajadont, ki az általános romlás alatt a
2244   13   |         halálordítását hallák.~ ~A láng az égre lobogott, a hullám
2245   13   |               látott, hallott; ölelt és az mind gyönyör volt.~ ~A láng
2246   13   |             mind gyönyör volt.~ ~A láng az eget, a vér a vizet, a csók
2247   13   |                pusztulása után néma lőn az egész ország. A megrémült
2248   13   |                 S akkor útnak indult.~ ~Az ország határán mustrát tartott
2249   13   |                 millió harcosból állott az, a számtalan paripák felhőket
2250   13   |         felhőket vertek porból a légbe; az élelemvivő tevék, elefántok,
2251   13   |                Sokáig nyomott bennünket az idegenek rabigája, itt az
2252   13   |               az idegenek rabigája, itt az idő, hogy azt visszavigyük
2253   13   |           folyik, s zengő almákat terem az erdő; hátunk megett marad
2254   13   |                  Azért hagyjátok el itt az ország határán mindazon
2255   13   |                 a zsákmányéhes hadsereg az ígért paloták, kincsek,
2256   13   |           helyett nem talált mást, mint az otthagyott sírokat, azokat
2257   13   |              mert nehezek voltak nekik. Az összeragasztott ökörszarvakból
2258   13   |          elszalasztott oroszlán, futott az előle eltűnt hunok után.
2259   13   |                 míg őket el nem érik.~ ~Az üldözött hunok belemélyedtek
2260   13   |                öccse, a holdnak bátyja, az egész földnek örököse, az
2261   13   |               az egész földnek örököse, az egyedül győzhetetlen úr: -
2262   13   |             lassan, figyelve megfeszíté az ideget.~ ~Alig lehete oly
2263   13   |          Tsong-Nu, torkán keresztülütve az íjász nyilától, holtan hullott
2264   13   |              hun hadseregek visszatérve az Obi mellől, minden oldalról